Magyar Narancs: Mikor beszélt utoljára Mesterházy Ernővel?
Demszky Gábor: Nehéz felidéznem pontosan. Az utóbbi hónapokban ritkábban beszéltünk, de azért hetente egyszer biztos.
MN: A letartóztatása óta?
DG: Nem.
MN: Az ügyvédjével?
DG: Vele sem. A feleségével, Mécs Mónikával (Mécs Imre korábbi SZDSZ-es, jelenleg MSZP-s országgyűlési képviselő lánya - M. L. F.) viszont beszéltem.
MN: Kiderült, hogy pontosan mivel vádolják Mesterházyt?
DG: Ez vizsgálati titok, erről csak az ügyvédje vagy a nyomozó hatóság adhat információt. Azért gondolom, hogy ártatlan, mert soha nem foglalkozott olyan jellegű ügyekkel, mint amelyeket jelenleg vizsgál a rendőrség. A kormányzati negyed, a Kossuth tér rendezése, a 4-es metró, a főváros és a kormányzat tárgyalásai a tömegközlekedésről mind óriási ügyek, a BKV napi ügyeivel, tanácsadói szerződésekkel nem lehetett dolga.
MN: Ezenfelül foglalkozott még az iskolafelújítási programmal, az útfelújításokkal, a Főtáv alapdíjcsökkentésével, a Budapest Szíve Programmal, a gázgyárfelújítással, a jégpálya ügyével. Szinte az összes lényeges városházi projekt hozzá tartozott.
DG: Csak addig, amíg a politikai döntés meg nem született róluk. Ezek mind, tételesen benne vannak a főváros és a kormányzat megállapodásában, amit 2006 tavaszán kötöttünk. Ezt részben ő készítette elő. Nagyon jó kapcsolatokat ápolt a szocialisták felső köreivel. Kiváló tárgyalóképessége van, szót értett azokkal az MSZP-s vezetőkkel is, akikkel nekem nem volt túl jó a kapcsolatom. Közvetített, de nem hozhatott döntést, nem mondhatta meg, hogy egy program így vagy úgy legyen.
MN: Honnan volt ilyen kapcsolatrendszere egy zenei producernek, ruházati kereskedőnek?
DG: Ilyen személyiség, ilyen körökben mozgott, ráadásul tudatosan építette a kapcsolatrendszerét. ' ezt egy nagy játékként fogta fel, persze mindent a város érdekében tett. De hangsúlyoznám, hogy politikai tanácsadó volt, nem foglalkozott napi ügyekkel.
MN: Vonjuk meg annak az időszaknak a mérlegét, amelyet az ő politikai tanácsadósága fémjelez. 2006 őszén összezsugorodott az SZDSZ-frakció a közgyűlésben, távozott a városházáról a szigorú és felelős gazdaságpolitika hívének számító Atkári János. Hagyó Miklós "szuperhelyettes" lett, elbukott Aba Botond, helyette jöttek a nemrég házi őrizetbe került Antal Attila és a BKV-s botrányok. Tavaly ősszel megszűnt a 15 éves együttműködés a szocialistákkal, jelenleg ön gúzsba kötve, kisebbségbe szorulva vezeti Budapestet. Hát nem egy sikertörténet a Mesterházy-éra.
DG: Azért ne nevezzük Mesterházy-érának, erre az időszakra egy tucat embernek legalább akkora hatása volt. Az elmúlt húsz évről Demszky-korszakként fognak beszélni - akármilyen előjellel is. A húsz év alatt voltak jobb, rosszabb időszakok, sok mindentől függ, hogy egy-egy ciklus hogyan alakul. Emlékezzen csak, akkor voltunk a legnépszerűbbek, amikor "ellenzékben" voltunk, azaz jobboldali kormány volt hatalmon. Pedig szinte semmit nem tudtunk csinálni, nem indulhatott egyetlen beruházás sem, alig kaptunk pénzt a feladatainkra. Elég volt naponta kiállnom a sajtó elé, és felpanaszolni, hogy mennyire mostohán bánik az Orbán-kabinet a fővárossal. A mostani időszakra nagymértékben rányomta a bélyegét a szocialista-liberális kormány, a második Gyurcsány-kabinet sikertelensége. Pedig a háborút követő újjáépítés óta nem volt ennyi beruházás egyszerre Budapesten. Másrészt igaz az is, hogy sok mindent nem sikerült keresztülverni a terveink közül. Így nem tudtuk bevezetni a BKV normatív finanszírozását, amellyel teljesen más körülmények közepette működne a vállalat, és akár elkerülhetők lettek volna ezek a botrányok. Ráadásul a közgyűlésben egyfős többségünk volt, és egy olyan tapasztalatlan MSZP-s politikus került a legfontosabb városvezetői pozícióba, aki nem volt képes ellátni a feladatát.
MN: Mesterházy Ernő 2006 őszén részt vett azokon az egyeztetéseken, amelyek aztán Hagyó Miklósék győzelmét hozták a régi fővárosi szocialistákkal szemben?
DG: A pártközi egyeztetéseken részt vett, de nem rajta múlott, hogy melyik MSZP-s erőcsoport került ki győztesként. Hagyó Mesterházy nélkül is győzött, a kerületek többsége mellette volt, a Steiner-Horváth-Burány-csapattal szemben a Molnár Gyula-Gy. Németh-Hunvald-csoport esélytelen volt. Nekünk az ő győzelmük adottság volt. Ugyanakkor hiba volt, hogy a "szuperhelyettesi" poszt létrehozására vonatkozó követelést elfogadtuk. Ráadásul Hagyónak más volt a hozzáállása is, egy kereskedő mentalitásával irányított. Bizonyos ügyekben egyébként ez még jól is jött: amikor alkudozni kellett, nagyon jól teljesített. Megharcolt azért, hogy a BKV évről évre megkapja a pénzt, elérte a távhő áfájának csökkentését. De nagy volt rá a kabát. Kézi irányítással, utasításos rendszerben nem lehet egy ekkora vállalatot kormányozni. Egyébként Mesterházy sem tartotta jónak a "szuperhelyettesi" poszt létrehozását. Csakhogy miután én visszautasítottam Gy. Németh Erzsébet jelölését, és a szocialisták hónapokig nem voltak hajlandók más helyettest adni - patthelyzet alakult ki, nem működött a közgyűlés -, nem sok mozgásterem maradt. Nem lehetett egyszerre megvétózni Gy. Németh jelölését és kilőni Hagyó "szuperhelyettesi" posztját.
MN: Hagyó posztját túl nagynak tartotta, ám Mesterházy legalább ennyi ügyet vitt, ha nem többet. Rá nem volt túl nagy a kabát?
DG: A tanácsadás azért más, mint az irányítás, persze hogy túl sok feladatot vitt. Ma úgy gondolom, választás elé kellett volna állítani: vagy a kormányzati koordinációt, vagy a politikai egyeztetéseket viszi. A kettővel együtt óhatatlanul sok napi konfliktust vállalt, és sok ellenséget szerzett magának.
MN: Eredetileg Mesterházy is kereskedő volt, a politikához, a városirányításhoz korábban nem sok köze volt.
DG: Nemcsak nekem volt bizalmam iránta, a kormány is elfogadta tárgyalópartnerként. Kitűnő szellemi képességeinek köszönheti mindezt.
MN: Kikkel állt kapcsolatban a kormányzati oldalról?
DG: Elsősorban Szilvásy György akkori kancelláriaminiszterrel. Rajta keresztül pedig a kormányfővel, Gyurcsány Ferenccel. Hiba lenne túldimenzionálni Mesterházy szerepét, a projektek előkészítésén, a kabinettel való egyeztetéseken részt vettek a fővárosi szocialista politikusok, országgyűlési képviselők is, komoly lobbizást folytattak a siker érdekében. De például a BKV finanszírozásáról folytatott tárgyalásokon a legfontosabb szerepet nem ők, hanem Csabai Iván közgazdász és Horváth Dénes, a pénzügyi tanácsadónk játszották. Ez egy sokemberes játszma.
MN: A főtanácsadója úgy vett részt milliárdos projektek előkészítésében, úgy tárgyalt az ön nevében, orientálta a városvezetést, hogy közben számonkérhetetlen volt, a nyilvánosság számára láthatatlan maradt. Nem kellett leadnia vagyonnyilatkozatot, nem válaszolt a sajtó megkeresésére, nem lehetett kérdőre vonni a közgyűlésben. Demokratikusnak tartja ezt az eljárást?
DG: Erős és igazságtalan az "orientál" kifejezés. A döntéseket a fővárosban rendszerint hosszas előkészítés, több szereplő meghallgatása után hozzuk meg. ' csak az egyik szereplő volt az ötfős stábomban, amellyel hetente találkozni szoktam. Ezek után az előterjesztések a kabinet elé kerülnek, majd a bizottságok is megtárgyalják, végül az ügyek nagy részéről a közgyűlés szavaz - ha éppen nem kerül vissza átdolgozásra a kabinethez valamelyik téma. Itt nem monarchikus kormányzás folyik.
MN: Miért nyilatkozta azt Bőhm András liberális városatya, hogy Mesterházytól sorsok, karrierek függtek a városházán?
DG: Azért, mert ő ebből a belső körből kiszorult. 2006-ban András Mesterházynak tulajdonította, hogy új arcokat - Dancs Gábort, Bojár Ivánt, Halmágyi Juditot - javasoltam a választási listára, pedig a döntést én hoztam. Azóta minden rossz okozójának Mesterházyt látja és láttatja, és ennek hangot is ad. Ne feledjük, közben sokkal kisebb lett a frakció, és sok régi ember kimaradt. Rosszul élte meg, hogy részben lecserélődött a fővárosi garnitúra.
MN: Nemrég azt állította, hogy az elmúlt években többször szólt Hagyónak, nem helyes a BKV-nál a kézi vezérlés, és hogy rosszul értelmezi városvezetői szerepét. Azt viszont elfogadhatónak tartotta, hogy Mesterházy volt üzlettársait ülteti az önkormányzati cégek vezetőségébe?
DG: Kikre gondol?
MN: Másfél évig például Tóthfalusi György vezette a BKV igazgatóságát, akinek korábban Mesterházyval volt közös cége.
DG: Tóthfalusi az előző ciklusban fővárosi képviselő volt, kinevezése előtt hosszú évekig politizált.
MN: De a korabeli sajtóhírek szerint Mesterházy tette fel 2002-ben az SZDSZ-listára.
DG: Legfeljebb javasolhatta, ahogy másokat is valaki javasol. Képviselőként jó munkát végzett, de 2006-ban a jóval kisebb frakcióba már nem fért be, ezek után került a BKV-igazgatóság élére.
MN: A volt pénzügyi főpolgármester-helyettes, Atkári János 2008 elején azt nyilatkozta az [origo]-nak, hogy az ön tanácsadója rendkívül agresszívan lobbizott nála. Végül megtiltotta, hogy a titkárnője fogadja Mesterházy hívásait. Állítólag erről önt is tájékoztatta.
DG: Ha mindenkit automatikusan kirúgnék, akiről valamit híresztelnek, terjesztenek, akkor már senki nem dolgozna a városházán. János konkrét panasszal egyébként sem keresett meg, és végül nem is ezért ment el. A vitánk egyébként egy elvi kérdésen, egy nyolcmilliós színházi támogatás kapcsán robbant ki - amit Schiffer János akkori szocialista főpolgármester-helyettes hozott a kabinet elé -, mert szóvá tette, hogy nincs benne a költségvetésben. Ami a jelent illeti: Mesterházy Ernő az utóbbi időben visszavonult a városházi ügyektől, mostanában minden energiáját az MDF és az SZDSZ közti megállapodás összehozásának szentelte. Márpedig ez megakadályozhatná a Fideszt a kétharmados többség megszerzésében, illetve az MSZP-től vonhat el szavazókat a centrumban. Sokan nem nézték jó szemmel a tevékenységét, akkor került fel a céltáblára, amikor bekapcsolódott a nagypolitika alakításába. Kemény, határozott tárgyaló, lehet, hogy korábban többeket megsértett, de érdekes, hogy csak most került a figyelem középpontjába, festették le démoni figuraként.
MN: Mesterházy előzetes letartóztatását a rendőrség által gyűjtött bizonyítékokra támaszkodva az ügyészség kérvényezte, és az illetékes bíró hagyta jóvá. Mind a három szervezet politikai befolyás alatt állna?
DG: Ezekben a hatóságokban maximálisan megbízom. De azokban, akik akár vallomásukban vagy akár más módon információkat adnak a rendőrségnek, már jóval kevésbé. Tény, hogy ennek az ügynek ez a politikai háttere, ilyen légkörben zajlik a nyomozás. Mindenesetre aggódom: Ernőnek nagyon magas a vérnyomása, félek, hogy összeomlik az egészsége. Nem értem, miért nem helyezték házi őrizetbe. Állítólag az összebeszéléstől, a bizonyítási eljárás ellehetetlenítésétől tartanak a hatóságok. Ez viszont nonszensz, hiszen amikor tavaly nyáron nyilvánosságra kerültek a BKV-botrányok, elsőként vetette fel, hogy javasoljam a BKV vezetésének: tegyenek feljelentést.
MN: Két éve Mesterházy Ernő azt mondta az Indexnek adott interjújában, hogy a politikai felelősség azé, aki tőle tanácsot kér. Ugyanakkor a szerződése leszögezi, minden munkájával kapcsolatos ügyről köteles önt tájékoztatni - feltételezem, a szerződés előírásait betartotta. Ha beigazolódik a nyomozók gyanúja, lemond a főpolgármesterségről?
DG: Vannak kérdések, amelyekre azért nem lehet válaszolni, mert azzal elfogadnánk a bennük rejlő feltételezést. Azt tudom mondani, hogy ezt a ciklust végig akarom vinni, az előttünk álló ügyeket le akarom zárni, majd visszavonulok, nem fogok újra indulni. Tőlem legfeljebb azt lehetne megkérdezni, hogy mit nem tettem meg. Nem ismerek olyan magyar politikust, aki egy ilyen korrupciógyanús ügy után ennyi mindent tett: visszahívtuk a BKV igazgatóságát és felügyelőbizottságát, megszüntettük a korábbi felügyeleti rendszert, feljelentések születtek. Hagyótól elvettem ezt a területet, kész voltam még a koalíciót is felbontani azért, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba.
HaA polgármesterek idő előtti távozása nem ritka Magyarországon: a 2006-os önkormányzati választás óta 80 polgármester mondott le tisztségéről. A főpolgármester lemondása persze politikatörténeti szempontból mindenképp jelentős esemény lenne - választási szempontból már kevésbé. A helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló törvény (1990-es LXIV. tv.) alapján ugyanis már nem lenne lehetőség a megüresedett főpolgármesteri mandátumot betölteni. A fővárosi választási bizottságnak a lemondástól számított 30 napon belül ki kellene tűzni a voksolás napját, ami leghamarabb 72 nap, legkésőbb 4 hónap múlva lehetne. Azonban a már említett jogszabály kimondja azt is, hogy nem lehet időközi önkormányzati választást tartani az általános helyhatósági választások évében április 1. és a rendes választás októberre eső napja között. Bár furcsának tűnhet, hogy egy ilyen jelentős tisztség hónapokra betöltetlen maradjon, van ebben némi ráció: októberben ugyanis minden önkormányzati tisztségről új választások döntenek, így egy tavasz végi, nyár eleji választás csak kidobott pénz, mindenfajta érdemi vezetés megteremtése nélkül. Önkormányzati szinten ugyanis nincs előre hozott, csak időközi választás, így hiába választanának meg valakit májusban főpolgármesternek, októberben újabb verseny indulna a posztért. Budapest első embere a közgyűlésnek írásban eljuttatott lemondó nyilatkozatával mondhat le tisztségéről - ez a megoldás hasonlít a miniszterelnöki lemondáshoz, amelyet szintén kizárólag írásban lehet megtenni. Az interregnum alatt persze nem maradhat vezető nélkül a város. Az önkormányzati törvény és a Fővárosi Közgyűlés szervezeti és működési szabályzata szerint a főpolgármester lemondása esetén a többek között e célból is megválasztott főpolgármester-helyettes (a jelenlegi felállás szerint Ikvai-Szabó Imre) látja el a lemondott tisztségviselő feladatköreit mindaddig, amíg a tisztséget új választáson ismét be nem töltik. |
