Tés közelében komolyabb
beruházás készül. A GWM GmbH a fennsíkon 70-106 darab, egyenként közel száz méter magas szélkereket kíván telepíteni. A vállalkozás körül egyelőre sok a nyitott kérdés. Az engedélyező hatóság (tizennyolc szakhatósági állásfoglalás begyűjtése után!) a várpalotai jegyző, de Szathmári Kálmán, a városgazdálkodási iroda főtanácsosa szerint az energiatörvény betűje értelmében ilyen teljesítményű erőművek engedélyezéséről a kormány dönt.
Wittmann József, Tés polgármestere lapunknak elmondta: a falu 98 százalékban támogatná a beruházást. A polgármester szerint hat torony épülne idén próbaképpen, végső soron pedig nem több, mint hatvan. A területet (ami most szántóföld) a beruházó bérelné, az első évben ezer márkát, később évi százezer forintot kapnának hektáronként a tulajdonosok. Wittmann hozzátette: a fennsíkon a szélenergia-hasznosításnak hagyománya van, a mai napig is áll két régi szélmalom.
Az ellenzők tábora állítólag csak egy emberből áll: Szacsky Mihály nem helybéli lakos, de telket vett Tésen. Budapesten dolgozik orvosként a Műszaki Egyetemen. Szerinte a szélerőműveknek nincs létjogosultságuk a mi klímánkon, csak a kontinens szélein lehet gazdaságosan üzemeltetni őket; ugyanolyan értelmetlen Tésre turbinákat telepíteni, mint a Balatonba ár-apály erőműveket. Szacsky doktor szerint a beruházó csak területet akar szerezni, de mint bérlő is megalázó árat fizet a helybelieknek. Másik kifogása, hogy a termőföldet nem lehet "ipari zónává" átminősíteni, továbbá a beruházás nincs benne a területfejlesztési tervben. A doktor úr úgy tudja: 120 darab 137 méter magas tornyot építenének a páratlan szépségű tájba, és olyan gigantikus tervekről hallott, hogy ezután jönne a Zemplén, a Bükk, a Mátra.
A szélerőművek
környezeti ártalmai
között a zajterhelést, a tájképrontó és madárpusztító hatásukat szokták említeni. A rotorlapátok forgása keltette zaj a szél erősödésével fokozódik, a 3-20 Hz-es, az emberi fülnek hallhatatlan infrahangok kellemetlenek lehetnek. Az 1968-as párizsi tüntetésen a rendőrök bevetettek egy infraágyút, de nyilvánvalóan nagy teljesítmény kell ahhoz, hogy fájdalmat, pláne fiziológiai károsodást okozzon. Szacsky doktor úgy véli, 100 dB-es is lehet a szélkerekek által kibocsátott zaj, de a szakirodalom szerint ez igen gyorsan csökken a távolság függvényében. Arról nem is beszélve, hogy a szakemberek szerint egy autóban utazó ember négyszer nagyobb infrahang-hatásnak van kitéve, mint a szélkerekek közelében sétáló. Dániában a 2 MW-os, nagynak számító erőművek védőtávolsága 250 méter - Tésen Wittmann polgármester szerint ez 700 méter lesz, Szacsky doktor szerint 200 méter. A zaj egyébként műszaki megoldásokkal erősen csökkenthető.
Hogy a tájképet zavarják-e a turbinák, az erősen vitatott kérdés. A tési polgármestert például sokkal jobban zavarják a magasfeszültségű távvezetékek. Dániában már húsz éve folyik erről társadalmi vita; ott viszonylag könnyen érvelhetnek a szélerőműpártiak azzal, hogy Dániában nincs már természetes táj...
Magyarországon még van, és a Balatonfelvidéki Nemzeti Park (BNP) ki is adott előzetesen egy szakhatósági állásfoglalást (bár hatástanulmány még nem készült, kaptak egy német nyelvű leírást), hogy tájképi okokból nem engedélyezik a beruházást. Kovács Béla, a BNP igazgatója szerint a nyílt karsztra egyébként sem lenne szerencsés ilyen nagy tömegű tornyokat építeni, mert barlangrendszer húzódik a fennsík alatt, másfelől számítanak a területre a tervezett Kelet-Bakony Tájvédelmi Körzet részekén. A szakirodalom sok ajánlást tesz a tájképileg előnyösebb elhelyezésre, de nyilván minden egyes helyet külön kell mérlegelni.
A madarak néha hibáznak, és a rotorlapátoknak repülve elpusztulnak. E sorok írója is látott ilyet Dániában, de látott a gondolában (a torony tetején, ahol a turbina mellett még két-három ember is elfér a dobozban) vércsefészket is. Rendes helyen a szélfarmok létesítésekor figyelembe veszik a madárvonulások útvonalát, a madarak pedig állítólag 100 méterrel elébb kitérnek a szélkerekek elől, talán éppen az infrahangok miatt.
Még egy kellemetlenség merül fel: amikor a nap alacsonyan süt, nagyon hosszú árnyéka van a toronynak, és a rotor forgása vibrációt, "diszkófényeket" idézhet elő a házak ablakain. Állítólag erre is van műszaki megoldás.
Arra viszont alighanem szót sem érdemes pazarolni, amit a Fejér megyei közgyűlés környezetvédelmi bizottságának egyik tagja nyilatkozott, miszerint nem szabad a Tési-fennsíkon ilyen turbinákat építeni, mert "elfogják a szelet Székesfehérvár elől". Ez sületlenség; a levegő nem lesz kevesebb, legfeljebb a szélnyomás kissé csökken, de négyszeres rotorátmérőnyi távolságban akár már új szélkereket is lehet építeni.
A szkeptikusok szerint
a szélturbinák drágák:
egy komplett, 250 kW teljesítményű erőmű létesítése Németországban 2000-5000 DM-ba kerül kilowattonként. A magas költségek viszont hosszú élettartammal és nagy üzembiztonsággal párosulnak. Magyarországon egyelőre értelmetlen megtérülést számolni, mert a megújuló forrásból származó villamos áram hatósági átvételi ára magasabb ugyan, mint a fosszilis vagy nukleáris energia ára, de még így sem versenyképes. Ha belegondolunk, hogy üzemelés közben levegőt szennyező emissziója nincs, mindenféle támogatást megérdemelne a szélenergia-szektor, mint ahogyan Németországban, Nagy-Britanniában és másutt különböző energiaprogramok keretében államilag támogatják az ilyen programokat.
A szélerőműtelepek nagy helyet foglalnak: becslés szerint évi 1 millió kWh energia termeléséhez 12 ezer hektár területre van szükség, de a szélkerekek valós térigénye ebből csak 230 ha; a terület többi része legeltetésre vagy faiskolai termesztésre hasznosítható. Itt persze nem szabad figyelmen kívül hagyni az áramtermelés és -szállítás miatti elektroszmog körüli vitát sem: sokan gondolják, hogy ez nem tesz jót az állatoknak.
A tési bonyolító-beruházó cég,
a GWM Kft.
meglehetősen misztikus
jelenség. "Klasszikus", 3 milliós törzstőkéjű kft. ingatlanközvetítő és szélerőműtervező profillal. Wittmann József polgármester csak egy mobilszámnyit tudott róluk, meg hogy ügyintézőjük neve Kovácsné. Felhívtuk a számot: a hölgy rendkívül bizonytalan volt, nem nyilatkozott, de átadta a telefont az igazgató úrnak, akitől némi kommunikációs zavart követően Kovácsné (nevezzük így mi is) visszavette a mobilt, aztán köszönés nélkül bontotta a vonalat. Egyébiránt több érintett is panaszkodott a tájékoztatás hiányára: a tési emberek, akik naponta nézni fogják a forgó szélkerekeket, nem tudnak szinte semmit. Sajnálatos lenne, ha egy egyébként fontos környezetvédelmi ügy emiatt esne kútba.
Szilágyi László
Világtrend
Előrejelzések szerint 2060-ra a világ energiaforrásainak mintegy fele megújuló forrásokból származik. A szélenergia felhasználása fejlődik a világon a leggyorsabban, üteme minden előrejelzést meghalad: az utóbbi években a világ szélerőmű-kapacitása 35 százalékkal növekedett. Kaliforniában 3500 szélturbina forog, 125 ezer család kap ebből áramot, akik vállalták, hogy zöld voltjaikért többet hajlandók fizetni. A szélenergia ára már csak egytizede az 1980-as árnak.
Európában már 5 MW-os szélerőműveket építenek, vagyis hússzor nagyobbakat, mint az inotai. Nagy-Britanniában 1990-ben létesült az első "szélfarm". Ma már 19 működik, és háromnak az építése folyik. A legnagyobb brit szélfarm 103 turbinája 4 négyzetkilométeren fekszik, összkapacitásuk 30,9 MW. Évente kb. 100 millió kWh áramot termel, és ezzel meg lehet úszni kb. 100 ezer tonna szén-dioxid, 1400 tonna kén-dioxid és 250 tonna nitrogén-oxid légtérbe kerülését.
Dániában 1976 óta több mint 1800 szélturbinát telepítettek, összesen 140 MW kapacitással. A világ 10 legnagyobb szélturbinagyártó cége közül hét dán. A dán modell példaértékű: a területtulajdonosok szövetkezetekbe tömörülnek, közös beruházást indítanak (kedvező állami hitelekkel), majd közösen üzemeltetik a szélfarmokat. Tizenöt év masszív támogatás után rentábilisan és versenyképesen termelnek áramot a szélkerekek.
A megújuló források kiaknázása a direkt környezetvédelmi előnyök mellett decentralizált energiahálózatot és az áramszolgáltatókkal való kétoldalú kapcsolatot is jelent. Dániában egyes közösségek villanyórája visszafelé forog, és a szolgáltató fizet...
Hazai realitások
Magyarországon alaposan eltorzult az elmúlt években az energiafogyasztás belső szerkezete: a gáz vált a legfontosabb energiaforrássá. Egyetlen európai országban sem ily magas egy energiahordozó aránya (40 százalék). Szerkezetváltásra van szükség: a kormány az elmúlt időszakban felmondta a hosszú távú áramvásárlási szerződések zömét, ennek következményeként több szénerőmű négy-öt éven belül leállhat; egyelőre nem tudják, hogy a kieső áramtermelést mivel helyettesítik.
Magyarországon a megújuló energiaforrások 3,6 százalékot képviselnek mindössze (és ennek nagy része tűzifa), ezt a Gazdasági Minisztérium 2010-ig legalább 7 százalékra kívánja növelni. Ezért a nap-, a szél-, a biomassza és a geotermikus energia felhasználását meg kellene ötszörözni. Az EU előírása 2010-re 12 százalék lenne; ez szinte teljesíthetetlen.
Az erőművek hatékonysága (és így megtérülésük ideje) nagyban függ a szélerősségtől. Ha másodpercenként 10 méteres sebességgel fúj a szél, az energiatermelés költségei csaknem 70 százalékkal alacsonyabbak, mint ha 5 m/s lenne a sebesség. Magyarországon a kis szélsebesség (másodpercenként 2-6 méteres) a jellemző, így nagyobb erőmű szinte sehol sem lenne igazán gazdaságos. Szakértői számítások szerint a hazai széljárás számára az optimális szélkerékátmérő 15 m-nél kisebb, a toronymagasság pedig 15-75 m. Legfeljebb kis teljesítményű szélmotorok jöhetnek számításba, amelyek hasonló energiahasznosításúak, mint az egykori szélmalmok. Ezek tanyavillamosításhoz, szivattyú ellátásához (ivóvíz, öntözővíz), halastavak, szennyvíztavak forgatásához, távközlő állomás, szárítóberendezés, villanypásztor működtetéséhez, melegházak fűtéséhez hasznosíthatók.
