A történelem legnagyobb érettségi reformja időben egybeesik a történelem legnagyobb érettségi botrányával. Véletlenül, vagy nem? Ez itt a kérdés.
E sorok olvasója talán már tudja, amit mi még nem: azt, hogy kik lopták el a 2005-ös érettségi "tételeket", honnan és mikor. Mi, a két nappal ezelőtti múltból, egyelőre csak szegényes információkkal tudunk szolgálni: az érettségit megelőző hét végén (sokkal előbb nem lehetett) elkezdtek terjedni a fájlcsere- és levelezőprogramokon a feladatsorok lefotózott másolatai, amelyek csak a vizsgák során bizonyultak valódinak. A szerdai történelemvizsgára már új feladatsort készítettek, és a középszintű matematika-írásbelit a tárgyból felvételiző diákoknak újra kell írniuk, a többiek választhatják az év végi osztályzatukat is. És most jön néhány kérdés, amely fölött így, utólag, értetlenül állunk. Mégpedig: miért nem vették komolyan a rémhíreket? A magyar érettségit miért nem kell újraírni? És befolyásolta-e valamilyen módon az új érettségi rendszer bevezetése a botrány kitörését?
Utóbbi kérdésre a miniszter egyértelmű nemmel válaszolt. Legalábbis ami a tartalmi szempontokat illeti. Magyar Bálint véleménye szerint sem az érettségi és a felvételi fúziója, sem pedig az új típusú, kompetenciaorientált követelményrendszer nem lehetett automatikus kiváltó oka a botránynak, még ha az ellenzék és a szülők egy csoportja a mostani vészterhes időket arra használja is fel, hogy a régi rendet követelje vissza. Ugyanakkor a miniszter állítása szerint "a korábbi évek kisebb visszaéléseivel szemben, amikor némelyek saját hasznukra csaltak, az idén először fordult elő, hogy az elkövetők a sajtóhoz fordulva magát az érettségi rendszert kívánták megbuktatni". Magyar Bálint biztos abban, hogy a csínytevők azzal a szándékkal tették fel a tételeket a netre, hogy botrányt okozzanak: nemcsak tisztában voltak a következményekkel, de kifejezetten óhajtották is azokat. Hiszen aki feltette az internetre, annak tudnia kellett, hogy a dolog nem marad titokban.
Ezzel a hipotézissel némileg ellenkezik, hogy a feladatsorok nem valami nyilvános oldalon vagy tárhelyen voltak elérhetők (a sokat emlegetett sg.hu portál fórumában a magyar feladatsor egyet-len, olvashatatlanná tett oldalá-nak fényképe jelent meg), hanem e-mailen és fájlcsereprogramokon töltötték le ezeket az érintettek. Tehát mielőtt nyilvánosságra került az ügy, már több ezer diákhoz eljuthattak a feladatok. Mivel az Oktatási Minisztérium sajtóközleményben már tudatta a nyilvánossággal, hogy számítógépes rendszerét senki sem törte fel, és mivel az interneten is fotózott tesztlapokat lehetett látni, úgy tűnik, valóban nem cyberbűnözésnek lehettünk tanúi: valaki
egyszerűen ellopta
több tantárgy tételeit, egy digitális fényképezőgéppel lefotózta, és e-mailben elküldte az ismerőseinek, azok pedig tovább. Az elkövetők tehát, legalábbis kezdetben, mégiscsak "hagyományos" indítékból juthattak hozzá a tételekhez. Ezt az a tény is megerősíti, hogy a különböző iskolák diákjai között szemlátomást buzgott a szolidaritás. Több általunk megkérdezett iskola tanára, diákja és azok szülei egybehangzóan állították, hogy minden érettségiző osztályukban volt olyan tanuló, aki birtokában volt a matematikatételeknek, de néhány helyen már a magyar feladatok is ismertek voltak. Egy budapesti gimnázium magyartanára pedig elmondta, hogy egy-két gyengébb diákja gyanúsan hamar készült el a magyarérettségivel, és feltűnően frappáns válaszokat adtak. Mindezek ellenére hétfőn egyetlen iskolából sem érkezett rendellenességről vagy szabálysértésről szóló jelentés a minisztériumhoz, ezért a magyar-érettségit érvényesnek tekintették. Emlékezhetünk rá: hétfőn még bizonytalan volt, hogy a feladatok valódiak-e; csak estére derült ki, hogy a matematika- és a történelemfeladatok is nyilvánosságra kerültek, de sokan még ekkor is kételkedtek ezek valódiságában, mint ahogy több hamis tesztlap is keringett a hálón. Akárhogy is, a miniszter nyilatkozatai szerint a keddi matekérettségit hétfőn, késő este nem lehetett leállítani, csupán reménykedni lehetett abban, hogy csak kevesen jutottak jogtalan előnyhöz.
Mint tudjuk, ez a remény nem igazolódott be. Sőt, az "elit" középiskolákban fedezték fel a legtöbb gyanús esetet a matekfeladatlapokat átnéző tanárok elmondása szerint. A "szegényebb területeken" első ránézésre nem volt olyan nagy eltérés a korábbi átlageredményekhez képest, mint az olyan tanulóknál, akiknek jellemzően van otthoni internet-hozzáférésük. Az egyik érettségiző édesanyja kérdésünkre elmondta, hogy a matekfeladatokat "az osztály egyik fele tudta, és nem árulta el a másik felének. A fiam öt perccel a vizsga kezdete előtt kapta meg az egyik feladat megoldásait. Akkor még nem lehetett tudni, hogy kiderül-e a csalás, viszont mindenki aggódott, hogy hátrányba kerül." Egy osztályfőnök így vélekedett: "A mi felelősségünk is, hogy a gyerekek számára nem bűncselekmény egy kis puskázás vagy ügyeskedés. Ez amolyan rabló-pandúr játék. Sajnos senki nem tisztázza velük, hogy hol a határ." Egy másik gimnázium diákja szerint "kedd reggel már csak annak nem volt meg a tételsor, aki nem akarta megszerezni. Fél nyolckor hallottam az egyik tanárt kiabálni valakivel a folyosón, hogy nem érti, miért kell ilyen körülmények között egyáltalán megtartani a vizsgát. Végül persze megírtuk."
A tárca utalásaiból és a több mint ezer iskolát érintő rendőrségi intézkedésekből következtetve valószínűnek látszik, hogy a tételeket
valamelyik iskolából
lopták el. Márpedig a feladatlapok az előírás szerint lepecsételt dobozokban és borítékokban április 20. és május 4. között az iskolákba kerültek. Az elkövetők több tárgy feladatait is ellopták, tehát több csomagolást is fel kellett bontaniuk. Noha a tételek csak fokozatosan terjedtek el, magáról a lopásról az adott iskola vezetőségének legkésőbb hétfőn reggel tudnia kellett. Ha tehát egy iskolában fértek hozzá a feladatokhoz, akkor erről vagy azért nem szereztünk azonnal tudomást, mert a rendőrség és a Nemzeti Nyomozó Iroda már bő egy hete titkos nyomozást folytat, vagy pedig azért, mert az illető iskola illetékesei vastagon benne vannak az ügyben - akár aktívan segítve az elkövetőket, akár cinkosan hallgatva róluk. Az biztos, hogy az egyetemistákat és egyéb kétes elemeket őrizetbe vevő nyomozóiroda munkatársai jelen pillanatban már tudnak valamit, amit mi nem.
Magyar Bálint továbbra sem törődik a bársonyszékével. Attól sem tart különösebben, hogy a botrány a személyével együtt a vezetése alatt keresztülvitt köz- és felsőoktatási reformokat is elsöpörheti. "Ez megtörténhet a 2006-os választások után is, ahogy 1998-ban is megtörtént, amikor a Fidesz oktatási tárcája olyan vívmányokat semmisített meg, mint a Nemzeti Alaptanterv vagy a Széchenyi-ösztöndíj. Az ember élete során kevesebb ideig dolgozik miniszterként, mint bármely más pozícióban. Bizonyos fokig természetes, hogy a különböző politikai garnitúráknak más-más elképzelései vannak a közügyekről." A miniszter a politikai felelősséget is elhárítja: szerinte "a bűncselekményért az a felelős, aki elkövette". Csakhogy jogilag mindenki részese volt a bűncselekménynek, aki hozzájutott a tételekhez, és élt velük. Egy diák keserűen nyilatkozik az ügyről: "Nem akarok cinikus lenni, de végül is az új követelmények értelmében cselekedtünk: lexikai ismeretek monoton ismételgetése helyett éltünk a rendelkezésünkre álló információkkal. Tulajdonképpen ötöst érdemlek."
keret:
Lexikai ismeretek
Mint tudható, az új érettségi rendszer (az intézmény történeti áttekintését és a részletesebb szabályzatotlásd:Oklevélváltás, Magyar Narancs, 2004. június 10.) főbb ismérvei, hogy többoldalas fogalmazások és monoton számítási feladatok mellett a logikus gondolkodás és a szövegértés képessége is erénynek számít. Ezért van szükség ez évtől fogva arra, hogy a magyar- és a matematikavizsga ne a tévéből bediktált körmondatok, illetve feladatsorszámok szerint, hanem külön feladatlap alapján történjen, és történelemből is legyen írásbeli vizsga. Ezért, ahogy a többi tantárgy esetében eddig is, a magyar, matek és történelem tárgy szakbizottságai már hónapokkal ezelőtt összeállították a feladatsorokat (az idén legkésőbb január 5-éig kellett ennek megtörténnie), ezeket kinyomtatták, átszállították az OKÉV Logisztikai Központjába, ellenőrizték, és április végétől május elejéig átszállították az iskolákba. (Mindez 100 millió forintba került, a mostani többletköltségről lapzártánkkor nincsenek pontos becslések.) Ez az említett három tárgyon kívül az összes többi esetében eddig is valahogy így zajlott, és évről évre voltak is kisebb visszaélések. Két évvel ezelőtt például megtörtént, hogy egy miskolci szakközépiskolában véletlenül egy héttel a kijelölt időpont előtt íratták meg a német- és franciateszteket, de pár évvel korábban az is előfordult, hogy egy kereskedelmi rádió a kihirdetés után nem sokkal beolvasta a matekfeladatok megoldásait. Noha az érettségi tisztasága - mint ezt sokan hangsúlyozták a napokban - eddig közügy volt, nem egy jó hírére oly kényes iskolában volt olyan tanár, aki vállalta a lebukás kockázatát. A szóbeli tételek megfelelő sorrendbe helyezése régi trükk, de tudunk olyan pedagógusról, aki rendszeresen összeszedte irodalom-érettségi után a diákok tollait, hogy azokkal javíthassa ki a helyesírási hibákat. Szerencsére erre ez évtől kezdve nincs szükség: a vizsgázók használhatnak helyesírási szótárt.
