"Nem magamnak építettem" (Új szobrászműterem Vasadon)

  • Eörsi Sarolta
  • 2005. május 19.

Belpol

Új műterem felépülését ünnepelhette a szobrásztársadalom április 29-én: a Vaskapu nevű tanyavilági alkotóhely Karcag Éva szobrász ötlete volt.

Új műterem felépülését ünnepelhette a szobrásztársadalom április 29-én: a Vaskapu nevű tanyavilági alkotóhely Karcag Éva szobrász ötlete volt.

A megnyitót övező vircsaft - Kő Pál mester beszéde, nyárson sült malac, Dresch Mihály-koncert - és az egyre virágosabb kedvű rokonok és kollégák tömege enyhe lagzihangulatot kölcsönzött az eseménynek. Pedig nem lagzi volt, hanem egy műterem megnyitója, amely a semmiből épült fel a Budapesttől 35 kilométerre fekvő Vasad községben, annak is a legvégében, ahová egy úgy-ahogy megvilágított, kacskaringós földút vezet a falu központjából. Ebben a jószerivel ideális alkotókörnyezetben - az egyik tanyán - lakik Karcag Éva szobrászművész, aki hosszú évek előkészítő munkájával, kölcsönökből építette fel ezt a vadiúj palotát a maga, illetve Rose Balázs tervei alapján.

A mező közepén álló, napfényben úszó műteremépület egyedi ötlet, ugyanakkor a művésztelep legszebb hagyományait követheti. Ezek az alkotói rezervátumok, ahol festők, szobrászok tucatjai dolgozhattak a világtól elzárva, itthon a 19. század közepe óta működnek (a ma működő legrégebbi talán a szolnoki). Ma már a legtöbb művésztelepet alkotóháznak hívják, azaz csak

valamilyen ösztöndíjjal

vagy térítés ellenében tölthetnek ott az érintettek néhány hetet. A vasadi építmény kifejezetten szobrászok számára készült, erről tanúskodik például a műterem közepén ékeskedő emelőhorog, amelynek segítségével a művész egyedül is megfordíthatja a készülő alkotást. Elhűlve a gondolattól, hogy miféle elemi nehézségekkel kénytelen "normál esetben" egy mezei szobrász szembenézni, tovább faggatjuk a háziasszonyt a jövőről alkotott elképzeléseiről. Kiderül, hogy ilyenek nincsenek, vagy legalábbis nem igazán pontosak. Még nem lehet tudni, hány szobrász, milyen körülmények vagy feltételek közt, mennyi ideig és milyen tevékenységet végezhet itt; Karcag Éva csak abban biztos, hogy lesz közös alkotás. "Nem magamnak építettem" - szögezi le. Az alapvető cél nyilvánvalóan az volt, hogy a szobrászat

magányos foglalatossága

mégse legyen annyira magányos. A mai művészeket már nem köti össze egyetlen stílusirányzat, mindenki a saját feje után megy, de ez nem jelenti azt, hogy légüres térben szeretnek alkotni. A műhely és a megnyitókiállítás sem véletlenül viseli a "Vaskapu" nevet. Maga a kapu a műterem melletti rétre nyílik, a szándékot jelképezve mintegy, a megnyitó így természetesen kézzelfogható jelleget öltött. A ki-állítók - Gálhidi Péter, Karcag Éva, Kotormán László, Kotormán Norbert, Mohácsi András, Székó Gábor és Takács Máté - jórészt a főiskoláról ismerték egymást. Az akkori intenzív évek után megmaradt az igény a párbeszédre. "Több mint tíz éve diplomáztam, de nem ismerek olyan korosztályombeli szobrászt, aki az alkotásból él - mondja Karcag Éva. - A főiskola óta küzdelmes éveim voltak. Most sem vagyok aktív alkotó. Díszletet csinálok színházba, reklámokhoz, látványtervezéseken dolgozom, én készítettem a bálnát Tarr Béla Werckmeister harmóniák című filmjében. Jó lenne valahogy feloldani a pénzkeresés és az alkotómunka közti ellentmondást."

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.