A Horn-kormány és ellenzéke: Minősítő többség

  • Seres László,Vultur Csaba
  • 1996. július 18.

Belpol

Nem éppen új keletű manőver a miniszterelnök részéről, hanem az antalli haladó hagyomány felélesztése, amikor a kormányzati munka mivoltáról az amúgy is gyenge ellenzék minősítgetésével tereli el a figyelmet. Szolgálati idejének félidejéhez érkezvén, Horn az elmúlt héten négy napilapnak nyilatkozott négyfélét, majd ment a Remetehegyre, lakberendezni. Mi viszont arra voltunk kíváncsiak, hogyan látja őfelsége ellenzéke őfelségét.
Nem éppen új keletű manőver a miniszterelnök részéről, hanem az antalli haladó hagyomány felélesztése, amikor a kormányzati munka mivoltáról az amúgy is gyenge ellenzék minősítgetésével tereli el a figyelmet. Szolgálati idejének félidejéhez érkezvén, Horn az elmúlt héten négy napilapnak nyilatkozott négyfélét, majd ment a Remetehegyre, lakberendezni. Mi viszont arra voltunk kíváncsiak, hogyan látja őfelsége ellenzéke őfelségét.

Félidejéhez érkezett a koalíciós kormányzás, és bár senki sem mosná össze az MSZP-t az SZDSZ-szel (TGM nagyon jól látta, hogy a legkomolyabb elméleti csaták köztük dúltak, nem kormány és ellenzék között), annyi már most látszik, hogy egy kicsit egymásra utalódtak és egymásba szürkültek, Kuncze kicsit elvesztette humorát, Horn a kisember-imázsát, és együtt a fél ország bizalmát. Így aztán Horn a "koalíciós szerződés felülvizsgálatát" helyezi kilátásba, úgy téve, mintha tudná, mi van benne. A balhét persze együtt viszik el az elvtársak, már csak az a kérdés, kik az elvtársak, mi a balhé, és hogy azt hová viszik.

Horn Gyula 72 százalékos parlamenti többséggel (ld. még: hátszéllel) bíró kormányzati munkája egy harmadik éve tartó nagy improvizáció, amely nem éppen sikersztori, így talán nem csoda, csak éppen

roppant ízléstelen,

ha a "torgyánosodó" ellenzék "obstrukcióját" állítja be minden baj okának. A nagy nemzetközi gazdasági intézetek szerint a magyar makrogazdaság még csak hagyján, mikro- és még mikróbb szinten azonban a nép mintegy magához nyúl.

Például amikor Magyarország miniszterelnöke azt mondja négy vezető újság írójának: "több területen megkezdődött a fellendülés, pénzügyi-gazdasági mutatóink többsége ma már megközelíti az Európai Unió átlagát", csak éppen az a fránya ellenzék nem marad békibe´, "egyetlen nap türelmi időt sem adott" számukra, rálépett a "torgyánosodás" útjára; "obstrukciós magatartást" észlel gyakran a kormányfő, akit külön felháborít a "kormányzati politika átfogó elutasítása", az "eldurvult stílus", valamint pártjával szemben "egyfajta kommunistázás". Elismeri viszont: ők is gyakrabban megvizsgálhatták volna az ellenzék indítványait (ld. még: kritika és önkritika elve). A miniszterelnök önmagát "golyóálló mellényként" jellemezte, akire az ellenzék minden tüzet rázúdít, például a házügyet, ami merő hazugság volt. Jó, de túl olcsó példa cáfolatra. Az ellenzéknek azért vannak jobb érvei is.

Pokorni Zoltán, a Fidesz - Magyar Polgári Párt alelnöke a kormánykoalíció legnagyobb sikerének azt tartja, hogy

nem esett szét,

hisz egymás folyamatos támadásával épp a két fél tett meg mindent az ország kormányozhatóságának veszélyeztetéséért. Pokorni Horn szemére veti a hétvégék ígérgetős politizálását, és ennek fényében visszautasítja az obstrukciós vádakat. "Az ellenzék természetesen politikai vitákat is folytat a parlamentben, de hát ez ennek a fóruma. Sok fontos ügynél, például a közoktatási törvénynél lett volna rá okunk, mégsem vonultunk ki a teremből. A Fidesz az elmúlt két évben 32 önálló törvényjavaslatot nyújtott be, ebből csak kettőt fogadtak el, húszat még napirendre tűzni sem engedtek."

A Fidesz az elmúlt két év legnagyobb kudarcának a társadalmi-gazdasági megállapodás elmaradását, a tiszta szerződéses viszonyok helyetti zavaros alkukat, a tarthatatlanul magas inflációt, az ebből következő feketegazdaságot és korrupciót, valamint az összeférhetetlenségi törvény meg nem hozatalát tartja. Továbbra sem látja indokoltnak a tavalyi Bokros-csomag okozta társadalmi feszültségeket, mivel szerintük annak kevés költségvetési haszna volt, és túl sokat rontott a családok helyzetén. A Fidesz elismeri, hogy szűk a kabinet mozgástere, éppen ezért tulajdonítanak nagy jelentőséget a szimbolikus gesztusoknak (például a kizsákmányoltak kormányfője ne építsen látványosan házat). "A kormány csak akkor kérhet időt és türelmet a társadalomtól, ha áttekinthetőbbé és ellenőrzöttebbé válik a politikai és gazdasági élet, a privatizáció" - véli a Fidesz alelnöke.

Raskó György, az MDNP elnökségének tagja szerint a kormány amúgy

"jó szándékú és helyes"

gazdasági stabilizációs intézkedései egyoldalúan a monetáris szférára és a makrogazdaságra koncentráltak. "Az egészből maga az ember kimaradt." Hiába kezdett csökkenni az infláció, hiába mentek lejjebb a kamatok, egyszerűen nincs új beruházás. Nemcsak az új beruházások száma csökken, de az eddigi kapacitással megtermelt árukat is egyre nehezebb eladni. Még a kormány számításai szerint is 20 százalék körüli az elmúlt két évben a reálbérek értékvesztése. "Kérdem én, hogy induljon fejlődésnek egy olyan gazdaság, melyben a vásárlóerő csökken, a vállalkozók és a vállalatok hitelképtelenek, a kormány pedig - mint azt a kenyérügy kapcsán láthatjuk - a piacgazdaság működését önkényesen befolyásolja?" - kérdi Raskó a Narancstól anélkül, hogy választ kapna.

Jereváni szakértőnk szerint egyébként Örményországban mindez nem így van, a fürdőkádipar például virágzik, amióta az állam kivonult a fürdőkádból. Raskó szerint az elmúlt két év törvényhozási munkája, összehasonlítva az Antall-, illetve Boross-kormány négy évével, egy "nagyon laza, nyugodt, mérsékelt törvénykezési tevékenység" volt. Sok törvény megkésve készült el, illetve rettenetesen elhúzták, az új privatizációs törvénnyel egy éven át szórakozott előbb a kormány, majd a parlament. Élénk vitákat váltott ki az alkotmánnyal kapcsolatos állítólagos konszenzusos beterjesztés, és megszületett a Nagy Imre-törvény. "Ugyanakkor továbbra sincs a parlament elé terjesztve a pénzintézeti és az értékpapírokról szóló törvény, holott ezt legalább egy évvel ezelőtt meg kellett volna tenni."

Horváth Bélát autóvezetés közben érte utol a Narancs.

Az FKgP kabinetvezetője

leparkolt, majd elmondta: mivel mindig magánál hordja a kormányprogram szövegét, pontosan hivatkozhat arra, hogy a kabinet - megalakulásakor - társadalmi békét ígért, a valóságban azonban "súlyosan megosztotta" a magyar társadalmat. A privatizáció szerinte nem más, mint botrányok sorozata, a külpolitikai kérdésekben pedig rég megszűnt a hat-, majd hétpárti konszenzus: "Magyarország a külföld szemében súlytalanná vált."

Horváth Béla is kifogásolja, hogy a kormánytöbbség nem mérlegeli elég komolyan az ellenzék javaslatait. "Sok indítványból egyet sem vettek figyelembe a kormányzó pártok frakciói. Az ellenzék pártjai részben emiatt kezdenek egyre közelebb kerülni egymáshoz: "a parlamenti diktatúra közelmúltbeli kicsúcsosodása, a tervezett házszabály-módosítás óta" számos együttes ellenzéki fellépés mutatja, hogy a kormány ellenzéket megosztani kívánó taktikája visszaütött. "Egymás indítványainak támogatása, együttes kivonulások" jelzik minden obstrukciótól mentesen, hogy az ellenzék a kormány ellenében egységes is tud lenni. A miniszterelnök legújabb megjegyzését pedig, hogy az ellenzék "torgyánosodik", a Torgyán-párt elnökségi kabinetfőnöke szerint egyetlen érzés motiválja csupán: Horn Gyula fél a kisgazdák elnökétől.

Márpedig aki korán fél, maga esik bele.

Seres László

Vultur Csaba

Figyelmébe ajánljuk