A grémium biztonságot és szabványszerűséget vizsgáló tagja, Szalai József a pályázat idején a konkurens S´AJO-Neuhold ügyvezető igazgatói posztját is betöltötte. Szalai jelezte az összeférhetetlenséget, a tárca azonban nem akart eltekinteni "Magyarország közismerten egyik legnagyobb tekintélyű szabványügyi szakértőjének" a munkájától. Ha viszont így volt, akkor a tárca az eredményhirdetésnél miért nem vette figyelembe a véleményét? (Erről lásd: A Vackor-dosszié titka, Magyar Narancs, 2001. szeptember 6.)
A sajtóhíradásokra gyorsan
reagált a politika
Újhelyi István, az MSZP országos elnökségének gyermekügyekért felelős tagja interpellációjában kritizálta a pályáztatás körülményeit, és kérdőre vonta a minisztériumot, hogyan lehet olyan céget az önkormányzatok figyelmébe ajánlani, melynek termékei biztonsági szempontból nem feleltek meg a vizsgálatok során?
A minisztérium az ütés elől ruganyosan ellépett, ami viszont a Fito System Kft.-t övön alul érte. Már másnap rémülten jelentkezett a cégnél a Hajdú-Bihari Napló, hogy telepített-e cég a megyében játszóteret. (Egyébként Újhelyi körzetében, Szegeden ötöt épített a Fito System - ezekre semmi panasz nem volt -, a hatodik pedig készülőben.)
A Fito System Kft. - amely akaratán kívül eddig nem tapasztalt publicitást kapott - 1987-ben alakult, 1992 óta foglalkozik köztéri játszóterek kifejlesztésével, gyártásával. Bellavics László, a cég ügyvezető igazgatója lapunknak elmondta: 1997 óta a játszószerekre vonatkozó Európai Szabvány elvei szerint folyik a gyártás és minősítés, amelyet a KERMI és az AGMI Rt. végzett. A Fito System összes játéka rendelkezik a nevezett minőségi bizonyítványokkal és jegyzőkönyvekkel. (A cég megkapta továbbá az ISO:9001-es vállalatirányítási minőségi tanusítványt is.) A kft. az elmúlt három évben több mint húsz játszóteret épített, tavaly az üzletágból nettó 150-160 millió forint árbevétele volt. "Tehát nem egy zöldséges üzletről van szó, amely valami zöldtetők mellett épített két játszóteret is, ahogy ez a sajtóban megjelent" - panaszolta Bellavics.
Az említett könyvelési sarokszám arra is utal, hogy
ígéretes bizniszről van szó
A fő megrendelők az önkormányzatok; az ISM-program 355 millió forintja az önkormányzati önrésszel (40 százalék) hatszázmilliós üzletet takar. A nem nyert pályázatokkal együtt viszont nyugodtan beszélhetünk milliárdos piacról, amely persze megoszlik a gyártók, a forgalmazók és a kivitelezők között.
A minisztériumi pályázaton csak azon cégek indulhattak, amelyek "kétéves magyarországi működéssel rendelkeznek", és "a szervezet Magyarországon készíti el a játszótéri játékokat, vagy belföldön gyártott alapanyagokból készítik el a játékokat és szállítják vissza". Az utóbbi kritériumot szigorúan véve több külföldi cég magyarországi képviselete nem indulhatott volna, míg a nyertes cégek közül e feltételnek egyedül a Fito System felelt meg, hiszen a másik két kft. kizárólagos importőr. (A S´AJO-Neuhold az ABC Team, az M&M Pack az Agropack játszószereivel nevezett, míg a Fito System forgalmaz ugyan külföldi termékeket, de a pályázatra csak saját gyártású eszközökkel jelentkezett.)
Beszállni a ringbe azért sem volt egyszerű, mert az akkreditációt az ISM a játszótéri játékokra vonatkozó, 2000 októberével bevezetett honosított uniós szabvány érvényesítéséhez kötötte. Az erről szóló tanúsítások ellenőrzésére Szalai József szabványügyi szakértőt bízta meg, aki a Magyar Szabványügyi Testület (MSZT) tagjaként kezdettől fogva figyelemmel kísérhette a szabvány honosítását; így pontosan tudhatta, mire kell felkészítenie saját cégét, a S´AJO-Neuholdot.
A szabványügyi szakvélemény annyira megrostálta a mezőnyt, hogy igazából csak egy cég maradt állva: a Szalaié. Az M&M Pack nem csatolt tanúsításokat pályázati anyagához (később sem pótolta azokat), csak annak az osztrák cégnek a katalógusait, melynek termékeit idehaza forgalmazzák, míg a Fito System tanúsítványai hiányosak voltak (14-16 játszószerből hatra mutatott be tanúsítást), és azok többsége is egyedi, adott helyszínre kiadott, és nem ún. típustanúsítás. Szalai szakértőként saját magát és a mundér becsületét védte, amikor nem lehetett nagyvonalú, noha "magánemberként" azt mondaná: "a játszószerek tulajdonképpen nem balesetveszélyesek", illetve "annak az egy-két elemnek a szabványossá tétele nem lenne nagy fáradság". Ezért is tárta fel "érzései kettősségét" a minisztériumi illetékeseknek, és javasolta: vegyék a nyertesek közé a szóban forgó két céget.
Vecsei Miklós, a Máltai Szeretetszolgálat budapesti központjának vezetője, aki a pályázatot bíráló szakértői testületnek is a tagja volt, nem kívánt nyilatkozni. (A Fito System egyébként részt vett a szolgálat "Játszva megelőzni!" játszótérépítési programjában. Ilyen típusú terek vannak a III. kerületben négy helyen, Esztergomban, Tatabányán, Miskolcon.)
Az ügy felszínre hozta a vonatkozó magyar szabvány körüli értelmezési problémákat. Szalai a Narancsnak elmondta: az értékelés során számos érvénytelen vagy hiányos tanúsítással találkozott, de egyes esetekben kénytelen volt a tanúsításokkal ellentétes szakvéleményt hozni - ez a minősítő intézetek szaktudását is megkérdőjelezi. (A szabványról lásd Etalonba tenni című írásunkat.)
Ma Magyarországon gyakorlatilag
bármely cég
vállalhat tanúsítást,
amely ezt felveszi a tevékenységi körébe. A Magyar Szabványügyi Testület által 2001 nyarán kiadott a Játszótéri eszközök biztonsága című tanulmánytervezet egyik pontjában ez olvasható: "Az ismeretek hiánya a tanúsításokat végzőknél és a szabványossági szakvéleményeket végző szakértőknél is jellemző." Jelenleg nincs olyan jogszabály, amely kimondaná: csak akkreditált vagy a Gazdasági Minisztérium (GM) által kijelölt tanúsító szervezet végezhet vizsgálatot, és adhat ki a játszószerekről tanúsítványt. "De lesz ilyen rendelet, legkésőbb jövőre" - mondta Szalai, aki a GM jogszabályalkotásában is részt vállal.
Az Anyagvizsgáló és Minőségellenőrző Rt. (AGMI Rt.) a Nemzeti Akkreditációs Testület (NAT) által hitelesített, a játszótéri eszközök és játszóterek szabvány szerinti vizsgálatára is alkalmas laboratóriummal rendelkező intézet, amely minőségi tanúsítványokat állíthat ki. A cégnek közel ötszáz szerződött parnere van (többek között a Fito System). Szőcs Attila osztályvezető szerint az egyik fő probléma az, hogy "nincs tisztázva: a játszószerekre vonatkozó minőségi bizonyítványok milyen követelményeknek kell hogy megfeleljenek. Ezért is kezdeményezte az AGMI Rt., hogy jöjjön létre a Játszószergyártók, -vizsgálók, -üzemeltetők Szövetsége, ami azt a célt szolgálná, hogy végre egy nyelven beszéljünk". E testület a szabványt közérthetővé, feldolgozhatóvá tenné az érdekeltek, így például az önkormányzatok számára.
Az ország 3100 településén lévő játszóterek szabványügyi felmérése egyébként olyan volumenű munka, aminek záros határidőn belüli elvégzése lehetetlen lenne annak a néhány minősítő cégnek, amely rendelkezik az ehhez szükséges akkreditációval.
Az ISM a Vackorral nemcsak a gyártók-forgalmazók és az önkormányzatok orra előtt húzta el a mézesmadzagot, hanem jelentős projekt épül az MSZT-ben is a minisztériumi programra (tanfolyamot indítanak, az oktatási anyagot Szalai József készíti), mint ahogyan a minőségbiztosító intézetek is tülekednek, hogy bekerüljenek abba a körbe, amelynek tagjait a Gazdasági Minisztérium és a piac is elfogadja tanúsító szervként. És itt már nagyságrendekkel több pénzről van szó, mint az ISM-nél nyerhető össztámogatás.
E konstellációban sem a Fito Systemnek, sem Szalainak nem érdeke, hogy a politika által fölkapott szakmai vitát tovább görgesse a gumírozott hintaülőke vagy a gyöngykavics rétegvastagságáról. Már csak azért sem, mert Szalai, aki a S´AJO-Neuhold vezetését a fiára hagyta, és egy új, egyszemélyes vállalkozást alapított, a TüV-Rheinland Köln európai hírű minőségbiztosító szerződéses szabványügyi ellenőreként a jövőben akár a Fito System termékeit is újrabírálhatja.
Bogár Zsolt
Etalonba tenni
A játszótéri eszközökkel és a játszótérépítéssel kapcsolatos honosított európai szabvány egy éve kötelező Magyarországon. Alkalmazását addig nem írták elő; a gyakorlatban a szabvány kikényszerítése a piacra maradt, mégpedig úgy, hogy a megrendelő olyan biztonságtechnikai követelményeket fogalmazott meg, amelyek teljesítésétől semmilyen körülmények között nem akart eltekinteni (ez így működött más európai országban is). A hazai gyermekbalesetek, a játszóterek állapotának felmérése, a hazai gyártók/forgalmazók pályázati szűrése (a tárca Vackor-programja) azonban igényelte a kötelező etalon bevezetését.
A szóban forgó szabványt nyolc A4-es füzetben, fűzve be lehet szerezni a Szabványboltban (ára 18 000 Ft). Bár állítólag jól fogyott, egy laikus nehezen ellenőrizheti, hogy például szabványos-e a környék új játszótere. Marad tehát a bizalom: aki játszóteret épít, az biztosan érti a dolgát.
