A Káli-medence utóbbi időkben észlelhető vízszintsüllyedése igencsak aggasztja a helyieket és a természetvédőket. A térségben végzett hatástanulmány korábban kizárta, hogy a kiszáradásban a Kékkúti Ásványvíz Rt. fokozódó termelése is szerepet játszik: az ok e szerint kizárólag a csapadékhiány és a nagymértékű párolgás. A tavaly év végén készült új, független vizsgálat viszont hosszú távon az ásványvíz-kitermelés vízszintcsökkentő hatását sem zárja ki.
Az exponenciálisan növekvő hazai ásványvízfogyasztással párhuzamosan a - mostanra a piac mintegy negyedét birtokló - Kékkúti Ásványvíz Rt. (a Nestlé Waters 100 százalékos tulajdona) 1998 óta közel megtízszerezte termelését. A folyamattal csaknem egy időben a Káli-medence közepén elhelyezkedő, növény- és madárritkaságoknak otthont adó Kornyi-tó, a fokozottan védett Sásdi-rét és a környékbeli kutak kiszáradtak. A helybéli lakosokat, üdülőtulajdonosokat és a zöldeket nem nyugtatta meg az aszályra való hivatkozás: a jelenség hátterében a csapadékhiányon túl a növekvő vízkiemelést gyanították (a témáról részletesen lásd: Kiitatva, Magyar Narancs, 2003. június 26).
A növekvő igényeket kielégítendő a cég 1998-ban a Kornyi-tótól pár száz méterre lévő kútból is megkezdte a kitermelést. A szakhatósági engedélyek megszerzéséhez az Aquaprofit Kft.-vel előzetes környezeti tanulmányt készíttetett, mely leszögezte: a kitermelésnek nincsen káros hatása a környezetre, ugyanis a felszíni vizek utánpótlását adó víztároló és a kitermelés helye között vízzáró réteg húzódik. A helyiek és a civil szervezetek azonban kételkedtek a Kékkúti Ásványvíz Rt.-vel egyébként is üzleti kapcsolatban álló Aquaprofit el-fogulatlanságában, az engedély kiadása óta megváltozott körül-ményekről nem is beszélve. Az rt. - mintegy az előző dokumentum kontrolljaként - végül egy másik vállalkozást megbízva tavaly új hatástanulmányt készíttetett.
A Hydrosys Kft.-re mint elismert, komoly referenciákat szerzett független cégre a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium javas-lata alapján esett a választás. A Hydrosys vezetőjének ugyanis - amint azt a tárca tájékoztatása alátámasztja - a Dunántúli-középhegység vízföldtani felépítésére, vízkészletére vonatkozóan több mint húszéves ismerete, valamint modellezési gyakorlata van. A vállalkozás több, a középhegység területén működő ivóvízbázis állapotértékelését készítette már el, továbbá tíz évvel ezelőtt megha-tározta
a Kékkúti-forrás
és a környezetében lévő ásványvíz-termelő kutakhoz tartozó vízbázis védőterületét is - azaz helyi ismereteki is vannak.
A 2003 novemberében elkészült, a Káli-medence vízmérleg- és hidraulikai modellvizsgálata című, a korábbinál szűkebb területre fokuszáló tanulmány megállapítja: a Kornyi-tó kiszáradása mindenekelőtt a 2000 óta tartó szárazság következménye. A különböző vízrendszerek hasonló viselkedése, azaz a Kornyi-tó, a karsztvízkutak, a Balaton-felvidéki források - ezen időszakra eső - vízhozamának idősorai vagy a Balaton vízszintsüllyedése közös okot jeleznek: azt, hogy az aszály kimerítette a készleteket. Ugyanakkor elmondható, hogy a felszíni vizek utánpótlását biztosító és az ásványvizet szolgáltató rétegek között van átszivárgás, mivel a két réteg között húzódó képződmények nem tökéletesen vízzáróak. Összességében tehát úgy tűnik, hogy az rt. tevékenysége és a környék vízháztartása között bizony van összefüggés: az ásványvíz kitermelése az utóbbi két évben a tó vízszintjét mintegy2 cm-rel csökkentette. Ez önmagában persze nem jelent ökológiai katasztrófát, de a jelenlegi termelési adatokra alapozva vélelmezhető, hogy a Kékkúti Ásványvíz Rt. tevékenysége évi 2 cm-es további vízszintcsökkentéssel piszkál bele a természetes folyamatokba, ami egy-két évtizedes távlatban már komoly - akár 30 cm-es - süllyedést is jelenthet. Száraz időben tehát hozzájárul a tó vizének fogyásához, az esővel jobban ellátott időszakokban pedig lecsíp valamennyit a visszapótlódásból. A tanulmány ugyanakkor megemlíti: a számítást a különböző földtani formációk szivárgási tényezőjének jelentős bizonytalansága terheli, így a hatás ennek a fele, de a kétszerese is lehet. Csepregi András, a Hydrosys Kft. ügyvezetője lapunknak is hangsúlyozta a tanulmány megállapításaiban rejlő bizonytalanságot: "Nem lehet kizárni, hogy az rt. tevékenysége hosszabb távon káros környezeti hatásokkal is járhat, ezért további vizsgálatokra lenne szükség, melyek elvégzését javasoltuk is a vállalatnak."
A környék élővilágáért, illetve a kútjaik kiszáradása miatt aggódók nyugtalansága alaptalannak tehát nem nevezhető. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park területén fekvő Káli-medence lehető legtermészetesebb állapotában való megőrzése amúgy nemcsak a régió érdeke, de nem is kizárólag országos szempont. Az európai Natura 2000, az unióban még fellelhető ritka növények és állatfajok védelmét szolgáló hálózat a Sásdi-rétet és környékét is érinti.
A tanulmány egyelőre nem váltott ki semmilyen reakciót: sem a környezet- és természetvédelmi apparátusnak, sem a civilek képviselőinek nem állt módjukban, hogy a megállapítások miatt legalább a homlokukat ráncolják - az elkészült anyagról ugyanis még csak nem is hallottak.
Egyelőre persze a cég megteheti, hogy nem lobogtatja vidáman a dokumentumot, de talán nem túlzás azt feltételezni: egy minden tekintetben kedvükre való (kontroll)anyagot már siettek volna az érintettek elé tárni. Szabó Balázs, a Kékkúti Ásványvíz Rt. jogi vezetője felhívta a Narancs figyelmét, hogy az eredeti és az új tanulmány csak a hosszú távú hatások tekintetében mutat eltérést, és ezek tisztázására valóban további kutatásokat folytatnak. Addig a Káli-medencében több mint 50 objektumban figyelik a vízszintek alakulását, az eredményekről pedig rendszeresen tájékoztatják az érintett hatóságokat. A kitermelés esetleges további növelésére vonatkozó kérdésünkre Szabó Balázs azt válaszolta, hogy a jelenleg engedélyezett vízkivétel elegendő a cég középtávú terveihez - beleértve az exportot is. Megemlítette továbbá, hogy a vízveszteségek csökkentéséért az rt. több technológiai beruházást is végrehajtott, melyek eredményeként a környezet igénybevétele várhatóan mérséklődik.
Múlt év augusztusában az ásványvízcég a kitermelhető vízkontingens növelése érdekében vízjogi üzemeltetési engedélyének módosítását kérte az illetékes hatóságtól. Az engedélyt a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság határozatában módosította is, miáltal az üzem lehetséges ásványvíz-felhasználása 25 százalékkal, évi 320 ezer köbméterre nőtt. A módosítás a teljes termelésre vonatkozik, a Kornyi-tó melletti kútból kiemelt vízkontingens emelését a cég nem kérte. Az új engedély 2004. december 31-ig érvényes. A Közép-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség (KDKF) a módosításhoz szakhatósági állásfoglalásával hozzájárult, viszont bizonyos előírásokkal élt: a karsztvízszintfigyelő monitoring kutakban folyamatosan mérni kell a vízszint változását, s az adatokat értékelve, a csapadék mennyiségének figyelembevételével negyedévente meg kell küldeni a felügyelőségnek. (A vízügyi előírásban ásványvíz-, karszt-, figyelő-, talajvíz- és ásott kutak is szerepelnek; összesen 22, a Káli-medencében szórtan elhelyezkedő mérési objektumról van szó.) A karsztvízszint egy méternél nagyobb mértékű csökkenését 15 napon belül jelenteni kell a KDKF-nek. Szintén előírás, hogy amennyiben a vízkontingens növelése miatt a karsztvízszint nagymértékben csökken, a KDKF
korlátozhatja, illetve
fel is függesztheti
a vízkivételt. Nemállítható tehát, hogy az ásványvízcég elengedett kézzel, kizárólag saját önmérséklete által kontrollálva végezhetné tevékenységét.
A probléma viszont éppen az, hogy miképp lehet az összefüggéseket megállapítani, és az esetleges kapcsolat hogyan hat a Káli-medencére mint élő rendszerre. A kérdést egy részletes, a tevékenységnek a teljes ökológiai rendszerre kifejtett hatását feltáró vizsgálat tudná megválaszolni. A környezetvédelmi hatóság és a nemzeti park azonban nem kutatóintézet, ilyen munka elkészítésére sem módjuk, sem pénzük - és pláne nincsenek eszközeik erre a civileknek. A Kékkúti Ásványvíz Rt. pedig nem köteles efféle vizsgálatot készíttetni: a jogszabály ezt csak "a környezetre jelentős hatást gyakorló tevékenység" esetén írja elő, ami itt a napi ötezer köbméteres vízkivétel meghaladását jelentené; erről azonban a megnövelt kitermelés után sincs szó. A kételyek eloszlatására azonban a felügyelet élt törvény adta jogával, és felülvizsgálatot rendelt el. Kling István, a KDKF igazgatója lapunknak elmondta: a vízjogi engedély módosításához adott szakhatósági állásfoglalásukkal egy időben a környezeti hatások feltárása érdekében az rt.-t részleges környezetvédelmi felülvizsgálatra kötelezték. Ennek teljesítési határideje eredetileg 2003. december 31. volt, ezt tolták ki végül - a cég indokolt és elfogadható kéré-sére - 2004. május 15-ig. A felülvizsgá-latnak a szennyvíz-kezelés, a felszíni és a felszín alatti hatás, a talaj-igénybevétel és a területhasználat megváltozásának, va-lamint az élővilágot érintő környezetterhelésnek és igénybevételnek a bemutatására kell kiterjednie. Efféle hatósági beavatkozásra már 2000-ben is volt példa, amikor a cég által a befogadóba vezetett tisztított szennyvíz egyes paraméterei meghaladták a területi vízminőségi kategóriára vonatkozó kibocsá-tási határértékeket, s ezért a KDKF felülvizsgálatot rendelt el - a működési engedélyt is csak a felülvizsgálati dokumentáció benyújtása alapján adta ki.
A Védegylet vitatja a környezetvédelmi hatóság legutóbbi intézkedéseinek sorrendjét. Az ügyben nyár óta szerepet vállaló egyesület törvényességi eljárást kezdeményezett az illetékes ügyészségen és az engedélyező hatóságok felettes szerveinél. Véleményük szerint a vízjogi és a környezetvédelmi engedélyt meg kellett volna előznie a környezetvédelmi felülvizsgálatnak. Ezt azonban a felügyelőség csak a hozzájárulása után rendelte el, így elismerte azt, hogy engedélyét olyan tevékenységhez adta, mely feltehetőleg káros hatással lesz a védendő környezetre és a vízbázisra - közölte a Naranccsal Gubek Nóra, az egyesület jogásza. Az Országos Környezetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőségnél a vizsgálat jelenleg is tart, érdemi lezárásáig nem tudnak bővebb információval szolgálni.
Csepregi András véleménye szerint nagyon fontos, hogy folyamatosan figyeljék a Kékkúti Ásványvíz Rt. termelésének a környék vízszintváltozásaira gyakorolt hatását, így komoly probléma esetén időben közbe lehet lépni. A mester-ségesen okozott vízszintcsökke-nés természetes visszapótlódása ugyanis jó ideig eltart. A Dunántúli-középhegység (a Kékkúti Ásványvíz Rt. beavatkozásánál egyébként jóval nagyobb méretű) bányászati víztúltermelése például 30 éven keresztül folyt, és bár a visszatöltődés már tizenöt éve tart, a természetes állapot eléréséhez (persze a csapadék mennyiségétől függően) valószínűleg még egyszer ennyi időre lesz szükség. "Még nincs veszve semmi,
nem kell félreverni
a harangokat" - véli Csepregi András. Persze jobb minél hamarabb közbelépni, és ha a jelek arra mutatnak, akkor a termelés csökkentésére vonatkozó döntést nem célszerű néhány évnél tovább húzni - tette hozzá.
Ha minden igaz, akkor ennyi időre sem lesz szükség: a május közepi határidő lejártakor elvileg sok mindennek ki kell derülnie. A felülvizsgálati dokumentációval ekkor ismerkedhetnek meg a szakhatóságok (többek között a vízügy, a KDKF és a nemzeti park), a helyiek érdekeit képviselő - és az eljárásba ügyfélként bekapcsolódott - Eötvös Károly Közhasznú Alapítvány, valamint az érintettönkormányzatok vezetői. A Kékkúti Ásványvíz Rt.-nek ekkor elő kell vennie a páncélszekrényből, amije van, hiszen az erre vonatkozó rendelet a környezetvédelmi felülvizsgálat tartalmi követelményei között a tevékenység folytatása során bekövetkezett, illetőleg a később jelentkező környezetterhelés és igénybevétel bemutatását is rögzíti. A monitoring rendszer adatainak és működési tapasztalatainak, valamint a vízkivételek és a szennyvízbevezetések hatásának ismeretében lehet azután meghozni a döntést, mely a szükséges beavatkozásokkal és azok időbeni ütemezésével sem maradhat adós. A jelenlegi adatok ismeretében (hacsak a további vizsgálatok vagy netán az rt. által esetlegesen készíttetett még újabb tanulmány ellenkező következtetésre nem jutnak) akár az is elképzelhető, hogy a mostani termelési szint nem tartható fenn hosszú távon. Már amennyiben a profit és a természetvédelem jelen esetben ellentétes érdekei közül az utóbbi kerül ki győztesként.
Igaz, a szárazsággal akkor sincs mit kezdeni.
Mészáros Bálint
