Idén valamivel később lesz meg a választás végeredménye, mint azt eddig megszokhattuk. Az állandó magyarországi lakhellyel rendelkező magyar állampolgárok ugyanis mostantól a külképviseleteken is voksolhatnak a parlamenti képviselőkre. (Az Alkotmánybíróság jelzései és a nemzetközi értetlenkedés megtette a hatását: a pártoknak tavaly nyáron sikerült megegyezniük a választási eljárásról szóló törvény ez irányú módosításáról.) Míg a külképviseleti szavazás az első fordulóban egy héttel megelőzte az itthonit, a másodikban egy időben zajlik a kettő. Viszont amíg a külföldön leadott voksok nem érkeznek meg, addig a választókerületekben egy-egy kijelölt szavazókör urnáit sem nyitják fel, hanem majd a kettőt összekeverve, együtt végzik a számlálást (kevés külföldi voks esetén ki lehetne találni, ki hogy szavazott).
Határidők
Összesen csak valamivel több mint hétezren jelezték, hogy külföldön kívánnak szavazni, de az összes választókerületben lesz ilyen, azaz kis különbség esetén az eredmény a második forduló után egy héttel lesz csak tudható. A jogorvoslatokra (fellebbezés a választási bizottságnál, majd bírósági eljárás) a törvény egy-egy napot biztosít: a hivatalos végeredmény tehát május 3. körül várható. A csúszás szoros eredmény esetén a pártok egyezkedésében is késlekedést okozhat.
Az Országgyűlés alakuló ülésének összehívására a köztársasági elnöknek legföljebb egy hónapja van, és a korábbi választások tapasztalatai azt mutatják, hogy ezt az időt eddig szinte maximálisan ki is használták az államfők. Igaz, az alkotmány megfogalmazásából ("a választást követő egy hónapon belüli időpontra") nem derül ki, hogy ezt a második fordulótól vagy esetleg a hivatalos végeredmény kihirdetésétől kell-e számolni, így erre április második felétől május elejéig bármikor sor kerülhet. Ekkor ér véget a mostani parlament működése, és szűnik meg a kormány megbízatása - innentől ügyvezető kormányként működik, hatásköre szűkül: nemzetközi szerződést nem köthet, új miniszter kinevezésére, illetve miniszter felmentésére javaslatot nem tehet, és rendeletet csak a törvény kifejezett felhatalmazása alapján, halaszthatatlan esetben alkothat.
A miniszterelnököt Magyarországon a köztársasági elnök javaslatára, tagjai többségének a szavazatával az Országgyűlés választja, és ugyanekkor határoz a kormány programjának elfogadásáról is. A parlamentáris demokráciák túlnyomó többségében a kormányfőt a köztársasági elnök nem jelöli, hanem kinevezi, de ezt általában megelőzi a parlament bizalmi szavazása vagy a pártokkal való előzetes konzultáció. Esetleg köteles a legtöbb szavazatot kapott párt jelöltjét megbízni a kormányalakítással, majd ennek sikertelensége esetén meghatározott sorrendben próbálkozhat. A cél természetesen mindenhol ugyanaz: a parlamenti erőviszonyoknak megfelelően a megbízott személy maga mögött tudhassa a többség támogatását, hogy az ország kormányozható legyen.
A magyar rendszerben semmilyen előírás nem szerepel erre vonatkozóan, de az államfő szokás szerint a jelölést megelőzően konzultál a pártokkal, és ha nincs egymagában többséget szerzett formáció, akkor a koalíciós szándékoknak megfelelően nevezi meg a jelöltet. A két rendszer közötti különbség formális, a hazai szabályozás pedig inkább a parlament döntési jogkörét hangsúlyozza. A kormány tagjainak a jogállásáról rendelkező törvény egyébként az alakuló üléstől számítva újabb egy hónapot ad a köztársasági elnöknek a jelölt megnevezésére, de a harmadik köztársaságban ezt eddig még senki sem várta ki, az alakuló ülésre mindegyik államfő már egy névvel érkezett.
Kibabrálások
A hatáskörét rendeltetésszerűen gyakorló államfő természetesen igyekszik elkerülni, hogy a jelöltjét leszavazzák, már csak azért is, mert a tisztség tekintélye ezt követeli meg. A korábbi tapasztalatok és a jelenlegi államfő személye alapján most sincs okunk ennek ellenkezőjére számítani. Elméletileg azonban előfordulhat, hogy a köztársasági elnök szándékosan olyan személyt jelöl, akitől irtózik a többség - vagy mert az ügyvezető kormányt akarja hivatalban tartani, vagy mert új választások kiírására játszik. Ekkor a többséget alkotó képviselőknek célszerű megválasztaniuk a jelöltet, majd konstruktív bizalmatlansági indítvánnyal élni. Ehhez a képviselők egyötödére van szükség, és ha a parlamenti többség megszavazza, akkor az abban megjelölt új miniszterelnököt megválasztottnak kell tekinteni.
A jelenlegi állás szerint a jelölt nagy valószínűséggel Gyurcsány Ferenc lesz, kis valószínűséggel Orbán Viktor. Új helyzet akkor állna elő, ha sem a szocialista és a szabaddemokrata képviselők száma együtt, sem a Fidesz-honatyák száma egyedül nem érné el a 194-et, és az MDF nem kívánna koalícióra lépni egyikükkel sem. Ekkor a nemzetközi tapasztalatok alapján az valószínűsíthető, hogy a gyenge jogkörű elnök érdemi szereplővé lépne elő, és egy kvázi független személy jelölésével próbálna meg életképes koalíciót összehozni. Az persze legalábbis kétséges, hogy e pillanatban található-e ilyen személy, hacsak nem Bod Péter Ákos volna az. Konszenzusos miniszterelnök megválasztásával elméletileg alakulhatna kisebbségi kormány is, azaz az MDF nem venne részt a kormányban, hanem a törvényalkotás során rendszeresen vagy alkalomszerűen kívülről támogatná - ennek persze megkérhetné a politikai árát.
Amennyiben az első személyi javaslat megtételének napjától számított negyven napon belül az Országgyűlés nem választja meg a kormányfőt, a köztársasági elnök feloszlathatja. Ha ezt nem teszi meg, vagy pedig megalakult ugyan a kormány, de kormányzóképessége az istennek sem biztosítható, akkor az Országgyűlés egyszerű többséggel maga is kimondhatja a feloszlását. Ezen esetekben három hónapon belül új választást kell kiírni, azaz június helyett leginkább október környékén lehetne az országnak új kormánya. E politikailag nem túl szívderítő konstelláció esetén legföljebb azzal nyugtathatjuk magunkat, hogy az alkotmányos gyakorlat formálódása szempontjából üdvös folyamatok zajlanak.
