A rekordösszegű költségvetési hiány miatt nehéz helyzetbe került országot vett át saját magától tavaly júniusban a Gyurcsány-kabinet. Bár a megszorító csomag fél év alatt többé-kevésbé helyreállította a gazdaságpolitika iránti bizalmat, az egyensúlyi pályára való visszatérés csakis egymásra épülő ágazati reformok révén érhető el. Mit tettek eddig, és mit nem?
A 2006-os kampányban százmilliárdos ígéretekkel licitáltak a versengő pártok. Mindegyik azt állította magáról, hogy rendelkezik azzal a csodaprogrammal, ami az életszínvonal csökkenése és a különféle társadalmi csoportok által az elmúlt évtizedekben kialkudott privilégiumok bolygatása nélkül képes egyensúlyi pályára állítani az országot. De már áprilisban számtalan jel utalt arra, hogy a tartalékok elfogytak, az osztogató, halogató kormányzás ideje lejárt.
Gyurcsány Ferenc a tavalyi első forduló előtt a Narancsnak adott interjújában a magyar közjogi rendszer radikális átalakításáról beszélt, arról, hogy felül kell írni a harmadik köztársaságot megalapozó Antall-Tölgyessy-paktumot, szűkíteni kell a kétharmados törvények körét, továbbá jelezte - konkrétumok említése nélkül -, hogy az ágazati reformok sem maradhatnak el (lásd: "Ki kell váltani a mai intézményes garanciákat", Magyar Narancs, 2006. március 30.). A győzelem után a kormányfő MSZP-n belüli tekintélye megkérdőjelezhetetlenné vált, így könnyűszerrel tudta elfogadtatni elképzeléseit pártjával, illetve a koalíciós partnerrel.
Csakhogy hiába tágult a politikai mozgástér, az államháztartás katasztrofális állapota azonnali korrekciót követelt. A május végén közzétett kilencpontos közjogi csomagot, majd "A sikeres, modern és igazságos Magyarországért" címet viselő kormányprogramot rövid időn belül háttérbe szorította a június 10-én ismertetett kiigazító csomag. A hiányt az első negyedévben folyamatosan alábecsülő Pénzügyminisztérium (PM) a nyár közepéig újabb és újabb prognózisokkal állt elő, míg végül minden korábban "dugdosott" tételt - így az autópálya-építések költségét is - visszapakolt a büdzsébe, elismerve, hogy az év végére az eredményszemléletű hiány tíz százalék fölé kúszhat (amivel 2006-ban Magyarországé lett az uniós deficitcsúcs). Az Európai Bizottság és az uniós pénzügyminiszterek már 2004-től folyamatosan bírálták a kabinetet az emelkedő deficit miatt, az elemzők pedig egyszerűen kinevették a PM prognózisait. 2006-ban a nagy hitelminősítő cégek sorra visszaminősítették a magyar gazdaságot.
Mozgáskényszer
A forintot gyakorlatilag a piaci szereplők bizalma mentette meg az összeomlástól, ugyanis a GDP meghatározó részét adó multik abban reménykedtek, hogy Magyarország uniós tagállamként előbb-utóbb feladja a hazardírozó gazdaságpolitikát, és végrehajtja a kiigazításokat. Az első forduló után hangot is adtak elégedetlenségüknek, áprilisban, majd a kormányalakítási tárgyalások idején a különféle cégek elemzői többtucatnyi hiánycsökkentő tervezettel siettek a kabinet segítségére. Végül a korábbi ciklusban a "100 lépés" keretében meghirdetett adócsökkentést félresöprő Új Egyensúly program, majd a jelentősen átdolgozott, az EU-nak szeptemberben benyújtott konvergenciaprogram - amely lemondott az euró 2010-es bevezetéséről - helyreállította a gazdaságpolitika iránti bizalmat.
"Tudtunk a deficit megszaladásáról, de tavasszal még sokkal kisebb kiigazítással kalkuláltunk" - mondta a Narancsnak a miniszterelnökhöz közel álló forrásunk. A parlament által július 10-én elfogadott csomag 2006-ra 350-400 milliárdos, 2007-re 1000 milliárdos egyenlegjavulást célzott meg, amivel az MSZP és az SZDSZ többtucatnyi választási ígéretét dobta hosszú évekre sutba. Megnyirbálták az adókedvezmények körét (többek között hozzányúltak a korábban szent tehénnek számító lakáshitelrendszerhez, a nyugdíj mellett szerzett jövedelmekhez), differenciálták a gáz- és az áramtámogatást, aminek következményeként emelkedett az energia fogyasztói ára, a 15 százalékos áfakulcsot visszavitték 20 százalékra, döntöttek a kamatadó bevezetéséről, a járulékok, az eva emeléséről, megadóztatták a cégtelefont (részletesen lásd: Emlékezetes belépő, Magyar Narancs, 2006. június 15.). Eleinte a piac szkeptikusan fogadta az intézkedéseket: attól tartottak, hogy elmaradnak a nagyszabású ágazati reformok, a kabinet csak a bevételnövelésre törekszik, s ezért a deficit rövid időn belül újratermelődik.
A köztársasági elnök, sőt az Alkotmánybíróság (AB) láthatóan tekintettel volt a költségvetés helyzetére. Sólyom László nem kért előzetes normakontrollt az AB-től, sietve aláírta a törvénycsomagot, míg az Alkotmánybíróság - bár a szakszervezetek és az ellenzéki pártok szinte a teljes pakkot a testület elé vitték - mindössze néhány elemét tartotta az alaptörvénnyel ellentétesnek. Nyáron a Fidesz - eltekintve a hazugságkampánytól - nem volt aktív, s bár bírálta a megszorításokat, egy idő után (halkan s inkább csak a piaci szereplők előtt) beismerte, hogy bizonyos reformokra szükség van, illetve részleteiben revideálta a választások előtt beharangozott adó- és járulékcsökkentő programját - ám közben nem adta fel a kormányt támadó politikáját.
Felvilágosult abszolutizmus
Az előző ciklusban "a 100 lépés" kidolgozásakor Gyurcsány fölismerte, hogy szakpolitikai megrendelések, a folyamatos noszogatás hiányában a minisztériumi apparátusok csöppet sem innovatívak, maximum "ügyintéznek": tologatják a határidőket, ráadásul az elmúlt évtizedben megerősödött bürokrácia jelentős ellenállást képes kifejteni. Ezért első lépésben csökkentették a tárcák, a helyettes államtitkárok, korlátozták a kormánybiztosok számát, és megszüntették a közigazgatási államtitkári posztot - kiiktatva a döntéshozatalt elnyújtó közigazgatási államtitkári értekezletet -, majd kinevezték a részterületekért felelős szakállamtitkárokat. Az elmúlt egy évben számos háttérintézményt, közalapítványt szüntettek meg, megrostálták az országos hatáskörű szerveket. A minisztériumokból közel kétezer embert bocsátottak el, jelentős mértékben szűkítették a kormányzati apparátus hatókörét, bevezették a projektalapú kormányzást. Ennek jegyében hozták létre az Államreform Bizottságot (ÁRB), mely a tervek előkészítése, a feladatok leosztása, majd a monitoring révén összehangolja és felgyorsítja a minisztériumok munkáját. Az Állami Számvevőszék ugyanakkor az idei költségvetés tavaly év végi véleményezésekor már utalt arra, hogy a kormányzat irreálisan rövid határidőt szabott magának a központi kormányzat átalakítására - ha emlékszünk még, e dátum 2007. január 1. volt -, főleg, hogy akkor még végleges menetrend sem volt.
A PM, illetve az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium (IRM) mandátumát a kormányon belül megerősítették. A pénzügyi tárca a takarékosság őre, az IRM pedig átnézi és csiszolja a többi minisztérium jogszabálytervezeteit. "Az előző ciklusban a tárcák rendszeresen civakodtak, előfordult, hogy a környezetvédelmi minisztérium bírálta az ifjúsági tárca jogszabálytervezetét" - magyarázta a Narancsnak az igazságügy egyik főosztályvezetője, miért volt szükség a kormányzati munka gyökeres átszervezésére. Korábban a tárcák között a legtöbb konfliktust az uniós pénzek feletti marakodás okozta, ezért az operatív programok és az irányító testületek átkerültek a miniszterelnök bizalmasa által irányított Nemzeti Fejlesztési Ügynökséghez (NFÜ), amely még a nyáron átdolgozta és társadalmi vitára bocsátotta a II. Nemzeti Fejlesztési Tervet (NFT). A megszorítások miatt elmaradó fejlesztéseket, állami beruházásokat átütemezték, illetve megpróbálják beszorítani - lásd a négyes metró körüli vitákat az unióval - az NFT-be, arra hivatkozva, hogy az elkövetkező hét évben nyolcezermilliárd forintnyi fejlesztési pénz várható Brüsszelből. Az NFÜ-höz tolták a két kormánypárt befolyásos politikusaiból, volt minisztereiből álló Fejlesztéspolitikai Irányító Testületet (FIT), megakadályozva, hogy a magyar eurokrata apparátus kisajátítsa az ügynökséget. Tavaly decemberben új teljesítményértékelési rendszert vezettek be a közszolgálatban, amely a munka menynyiségét és minőségét díjazza. A jelentős mértékben differenciáló új rendszer 2007 végén várhatóan megint nagy feszültségeket gerjeszt az apparátusban, amely az utóbbi hónapokban ismét magára talált. "Kialakultak az új védekező mechanizmusok" - magyarázta az ÁRB egyik munkatársa, miért van jelentős lemaradás a miniszterelnök által február 15-én kiosztott új feladatok végrehajtásában.
Ellenzéki politikusok szerint a tárcák leértékelése, a túlzott centralizáció rontja a minisztériumok munkamorálját, ráadásul a felelősségi szintek is összemosódnak, a rendszer egyre kevésbé ellenőrizhető, az átalakításnak a transzparencia látja kárát. Nemcsak jobboldali, de kormánypárti politikusok is kritizálták a közigazgatási államtitkári poszt fölszámolását, a minisztériumok nehézkességét részben e hiánnyal magyarázva. Az elmúlt egy évben rendszeressé vált, hogy a parlamenti képviselők az utolsó percben kapták kézhez a törvénytervezeteket, a pártelnökké megválasztott miniszterelnök pedig megköveteli a frakciófegyelmet, a tervezetek gyors átengedését. "Gyurcsány olyan hatalomra tett szert, melyről Orbán csak álmodozott" - jellemezte a helyzetet egy szocialista honatya. Ráadásul egy decemberben elfogadott törvény visszaadta a kormányzat szerkezetátalakítási szabadságát (e jogosítványát törvényi szintről kormányrendeleti szintre delegálva), ami tovább növelte a kabinet hatalmát (részletesen lásd: Engedjétek hozzám, Magyar Narancs, 2006. december 14.).
Az elmúlt egy évben a kormányfőt folyamatosan bírálták, amiért a reformokat nem bocsátotta társadalmi egyeztetésre, nem vonta be az ellenzéket. "Nem számítottunk ilyen nagyfokú ellenállásra az ellenzék részéről. Abban reménykedtünk, hogy a közjogi javaslatokhoz majd konstruktívan viszonyulnak, illetve - miként a Bokros-csomag idején - hagyják, hadd izzadjuk ki a megszorításokat, így 2010-ben már nem kell azon törniük a fejüket, hogy miként tegyék rendbe a költségvetést. Tévedtünk, Orbán 2006-ban az előrehozott választásokra játszott" - értékelte a tavalyi eseményeket a miniszterelnök egyik tanácsadója. Állítólag Gyurcsányt az is meglepte, hogy a csomag bemutatásakor az Országos Érdekegyeztető Tanács egy emberként fordult szembe vele, ezért a későbbiekben nem erőltette a társadalmi vitát. "Ahol van esély az érdekeltek bevonására - lásd a hallgatói önkormányzatok vagy a rektorok hozzáállását a tandíjkérdéshez -, ott keressük a közös nevezőt, de ahol főleg ellenérdekeltekkel, a változások ellenzőivel találjuk szembe magunkat - gyógyszerészek és -gyártók -, nem szívesen kötünk kompromisszumot, hiszen tudni lehet, hogy az a reform kilúgozásához vezet" - mesélte egy kormányfőhöz közeli forrásunk, miként válogatja a kabinet a tárgyalópartnereit.
Az ágazat is húzza
Mivel a közigazgatási reform több eleme kétharmados, és a parlamentben nem sikerült megegyezni a Fidesszel, elmaradt a miniszterhelyettesi poszt, a régiók, a kötelező kistérségi társulások kialakítása, a megyerendszer megszüntetése. Az országgyűlési képviselők nem fogadták el az önkormányzati tisztségek számának csökkentését, és az összeférhetetlenségi szabályok szigorítását sem. Törvényi felhatalmazás hiányában a kormány kénytelen összevonásokkal, pénzügyi eszközökkel ösztönözni az állami szervek regionalizációját, a közigazgatási rendszer átalakulását: mára az önkormányzatok 99 százaléka önkéntes alapon részese valamelyik kistérségnek. Hátravan még a kistérségi központi jegyzők intézményének kialakítása, amitől a 3100 önkormányzat apparátusának csökkenését várják. Ugyanakkor a legkellemetlenebb fejezeten már túljutott a kormány: még tavaly világossá tette, hogy 2007- 2008-ban a közszolgálatban a létszámcsökkentésekkel korrigált 2006-os bértömeget lehet csak felhasználni. Tavaly 15 ezer ember távozott a tárcák állományából, a költségvetési szervektől, továbbá folyamatban van közel tízezer közalkalmazott elbocsátása, de az önkormányzatoknál is legalább 30 százalékos létszámleépítés várható. Némi késlekedés mutatkozik a közszolgálati bérrendszer átalakításában, illetve a jogviszony rugalmasabbá tételében; a tervek szerint a jövőben a közszféra minden vezető állását versenyvizsgához és pályáztatáshoz kötik.
Bár a koalíciós tárgyalások, majd a kormányprogram szövegezése idején még csak utólagos képzési hozzájárulásról volt szó, pár hónappal később az Oktatási és Kulturális Minisztérium (OKM) feljebb tolta a lécet: július végén a parlament megszavazta a tandíj 2008-as bevezetését. A munkaerő-piaci igényeket figyelembe véve az OKM 2006-ban jelentősen csökkentette az államilag finanszírozott helyek (áfh) számát az agrár-, a pedagógus-, a bölcsész- és a jogi képzésben, míg a természettudományos és műszaki képzés kereteit bővítette, majd kötelezővé tették az egyetemeknek és főiskoláknak a végzett hallgatók pályájának nyomon követését. Az intézkedéssorozat láthatóan elérte a célját: idén 16 ezerrel kevesebben adták be a felvételi jelentkezésüket. Az intézmények közötti versenyt segíti elő, hogy idén már nem a minisztérium, hanem a hallgatók jelentkezési aránya dönti el, melyik intézmény hány áfh-t kap. Az intézkedések egy része még életbe sem lépett, amikor a hét legjelentősebb hazai egyetem gazdasági vezetői Bokros Lajossal együtt terjedelmes vitairatban bírálták a tárcát, a reformok felgyorsítását és továbbvitelét követelték. A volt pénzügyminiszter többek között a fejkvóta alapú finanszírozás megszüntetését, a tandíj drasztikus emelését javasolja, melyet az OKM részben politikai okok miatt nem tud elfogadni.
A közoktatásban idén két órával emelkedik a pedagógusok óraszáma - ami várhatóan újabb elbocsátásokhoz vezet -, 2007 szeptemberétől pedig bevezetik a teljesítménymutató alkalmazását, amely a tárca reményei szerint lehetővé teszi, hogy az oktatás valamennyi intézményében egységes elvek alapján számolják ki, mennyibe kerül az egyes feladatok elvégzése. Költségvetési eszközökkel ösztönzik az oktatási célú kistérségi társulások létrehozását, hogy a csökkenő gyerekszám ellenére ne kelljen bezárni a kistelepülési iskolákat. Bár a tárca a napokban több közoktatási tárgyú törvény módosítását javasolta a parlamentnek, a szakemberek úgy látják, hogy a reform megtorpant. Többen úgy vélik: a minisztériumnak határozottabban kell fellépnie a szegregáció ellen, fel kell gyorsítania a finanszírozás átalakítását. A januártól életbe lépett szisztéma megtiltja az általános iskolákban a felvételit (túljelentkezés esetén a körzetbe tartozók felvétele után sorsolással döntik el, ki kerülhet be még az első osztályba), de a fenntartók nem vállalják a konfliktust a szülőkkel, inkább még egy osztály indítását engedélyezik. A legsürgősebb teendő a szak- és felnőttképzés átalakítása, ugyanis évente közel húszezer ember úgy hagyja el az iskolapadot, hogy semmilyen szakvégzettsége nincs, ráadásul a felsőfokú diplomával nem rendelkezők körében rendkívül alacsony a foglalkoztatottsági ráta - miközben többtucatnyi hiányszakma van Magyarországon.
Az elmúlt egy évben a legnagyobb változások az egészségügyben zajlottak. Tizenhat év halogatás után az egészségügyi kormányzat keresztülvitte a patikaliberalizációt és átalakította a gyógyszer-támogatási rendszert, megfogva az évek óta hatalmas deficitet termelő gyógyszerkasszát. Felállították az Egészségbiztosítási Felügyeletet, bevezették a vizit- és kórházdíjat, átalakították a fekvőbeteg-struktúrát, 2008-tól pedig csak a biztosítotti vagy egyéb jogosultsági viszonnyal rendelkező páciensek részesülhetnek térítésmentes ellátásban. Hátravan még a kórházak gazdálkodási rendszerének átalakítása. Bár a kormány idei munkaterve áprilisra ütemezte a tervezet kidolgozását, a minisztérium még nem készült el vele. Eredetileg tavaly decemberben tárgyalta volna a kabinet a biztosítási rendszer átalakítását, de a döntés áthúzódott áprilisra, majd Molnár Lajos lemondását (lásd: A Titanic süllyedt el, Magyar Narancs, 2007. április 12.) követően a koalíciós partnerek között vita bontakozott ki a kérdésben. A hétvégi lovasberényi kormányülésen közeledtek az álláspontok, de megállapodás még nincs.
Visszafognák
"Ami nincs 2007 végén, 2008 elején, az nincs" - jelentette ki tavaly egy szűk körű egyeztetésen a kormányfő, jelezve, hogy a legfontosabb reformintézkedéseket a ciklus első felében kell végrehajtani. 2008 tavaszán ugyanis a Fidesz népszavazási kezdeményezésével kezdetét veszi a kampány, 2009-ben európai parlamenti választások, majd szocialista tisztújítás, 2010-ben pedig országgyűlési választások lesznek. A szocialisták erős emberei általában nehezen viselik a népszerűség-csökkenést, meglepő tehát, hogy a hetekben publikált közvélemény-kutatási adatok - áprilisban az MSZP népszerűsége 16 százalékra zuhant - nem vezettek lázongásokhoz a párton belül. Forrásaink szerint a közeljövőben számítani lehet arra, hogy vezető szocialista politikusok az "egy ciklus, egy reform" aranyszabályára hivatkozva megpróbálják lebeszélni Gyurcsányt az ágazati átalakítások folytatásáról. "A szocialista képviselők mindegyike - még a listáról bekerültek is - egy-egy választókörzethez kötődik. Elviekben támogatják a reformokat, de amikor egyszerre zárják be körzetük iskoláit, kórházát, bocsátják el pedagógusait, szüntetik meg vasúti szárnyvonalát, hamar elszakad a cérna" - értékelte a helyzetet egy kormányzati szakember. Az elmúlt hónapokban a PM egyre kedvezőbb prognózisokat közölt (részletesen lásd a Konvergálunk című keretes írásunkat), amiből többen azt a következtetést vonják le, hogy az egyensúly további reformok és megszorítások nélkül is helyreállítható. "A jelenlegi intézkedések zöme egyszeri hatású, a hiánycél maximum egy-két évig tartható az ágazati reformok folytatása nélkül" - figyelmeztetett a várható kockázatra a Narancsnak nyilatkozó Antal László közgazdász.
A február 3-án tartott "Magyarország holnap" konferencián, majd az azt követő kerekasztal-egyeztetéseken a szakértők leszögezték: a közeljövőben a versenyképesség, az oktatás és esélyegyenlőség, illetve a nyugdíjrendszer területén gyökeres változásokra lesz szükség, különben az államháztartás néhány éven belül összeomlik a rá nehezedő terhek alatt. Ráadásul tíz-tizenöt éven belül eléri a nyugdíjkorhatárt az a közel egymillió polgár, aki az elmúlt évtizedekben nem, vagy csak minimálbér után fizetett járulékot, s akinek nincs meg a húszéves munkaviszonya - de cserbenhagyásuk egy baloldali párt számára politikai öngyilkosság lenne. Önmagát és a választóit csapja be, aki azt hiszi és úgy politizál, hogy a nehezén már túl van az ország.
Konvergálunk
"Ami a rövid távú egyensúlyjavulást illeti, nagyon optimista vagyok" - véleményezte az államháztartási helyzetet Antal László, a Magyar Külkereskedelmi Bank elemzője. A Pénzügyminisztérium április végén aktualizálta a konvergenciaprogramban tavaly lefektetett célokat: az idei eredményszemléletű hiány a 2006 végén prognosztizált 6,8 százalék helyett 6,6 százalék, a pénzforgalmi deficit a tervezett 6,6 helyett 6,2 százalék lesz. Közgazdászok szerint a PM most is tudatosan "fogott mellé", hiszen a költségvetés készítésekor a bevételeket alul-, a kiadásokat felültervezve le tudta szerelni a minisztériumi és politikai lobbikat. Tovább növeli a bevételeket, hogy a büdzsé tervezésekor 0,8 százalékkal kisebb éves inflációval számoltak, továbbá alultervezték a költségvetési szervek bevételeit is (a kalkulált bevételek 40 százaléka már befolyt az első negyedévben). A módosított prognózis szerint idén a járulékokból, a személyi jövedelemadóból és jövedéki adóból közel 100 milliárd plusz várható. A konvergenciaprogramban feltételezettnél erősebb árfolyam és kisebb hozamok következtében 70 milliárddal csökkennek a kamatkiadások, és az egyenleget a 88 milliárd forinttal kisebb összegű adósságátvállalás is javítja. Mivel az Alkotmánybíróság elmeszelte az elvárt adóra vonatkozó szabályozást, a PM 45 milliárd forint kieséssel számol, továbbá a közszférában kötött bérmegállapodás 75 milliárdos mínuszt eredményez 2007-ben. A pénzügyi tárca a gazdaság kifehéredéseként értékeli, hogy már tavaly jelentős mértékben növekedett a járulékfizetők, illetve a minimálbérnél magasabb összeg után járulékot fizetők száma, ami 60 milliárdos többletbevételt eredményezett. 2007-ben az első három hónapban befolyt járulékbevétel 18 százalékkal haladja meg az előző év azonos időszakának bevételeit, továbbá 35 ezerrel csökkent az egyéni vállalkozók száma. "Figyelmeztető jel, hogy a beruházások csak 2 százalékkal bővülnek a korábban jelzett 2,4 százalék helyett, tartok tőle, hogy nem biztos, hogy 2009-re visszaállunk a korábbi trendre" - elemezte a makrogazdasági adatokat a Narancsnak Antal László. Márpedig a konvergencia-program menetrendje szerint jövőre 4,3-re, 2009-ben 3,2-re kell leszorítani a hiányt - ami csakis a reformok folytatásával érhető el.
