A népszavazáshecc: Akarja-e ön a Fedák Sárit?

  • - besenyei, m. lászló -
  • 2007. október 18.

Belpol

Tisztaságicsomag- és népszavazásügyben annyira fölgyorsultak az események az utóbbi napokban, hogy nemegyszer olybá tűnik: azok számára sem világos már az egyes lépések értelme, akiknek az újabb és újabb ötletei miatt a helyzet egyre csak fokozódik. Az utolsó lehetséges pillanatig, kedd reggelig követtük az eseményeket; a következőkben az addig történtekben próbálunk meg rendet vágni.
Tisztaságicsomag- és népszavazásügyben annyira fölgyorsultak az események az utóbbi napokban, hogy nemegyszer olybá tűnik: azok számára sem világos már az egyes lépések értelme, akiknek az újabb és újabb ötletei miatt a helyzet egyre csak fokozódik. Az utolsó lehetséges pillanatig, kedd reggelig követtük az eseményeket; a következőkben az addig történtekben próbálunk meg rendet vágni.

Lapzártánk idején az Országgyűlés a lázas munka látszatát kelti, amiből akár arra a téves következtetésre is juthatnánk, hogy hamarosan patyolattisztává válik a magyarországi közélet. Példának okáért az öt parlamenti párt képviselői öt darab munkacsoportot alakítottak azon öt darab törvényjavaslat megtárgyalására, amelyből hármat a szocialista frakció, kettőt a kormány nyújtott be - ámbár anélkül, hogy a koalíciós partner szabaddemokratákat értesítették volna erről. (Az öt beadványról lásd Közhigiéniai törvényjavaslatok című keretes anyagunkat.) De ne feledkezzünk meg a Fidesznek az ugyancsak a makulátlan közélet megteremtésére vonatkozó, korábban beadott, de tárgysorozatba mindeddig nem vett, illetve az e hét elején frissen beterjesztett próbálkozásairól sem. Ez van az Országházban. Mindeközben az Országos Választási Bizottságnak (OVB) negyvenkilenc hasonló tárgyú népszavazási kérdésről kell dönteni lapunk megjelenése napján - de haladjunk sorjában.

A miniszterelnök először a múlt hétfői parlamenti ülésen jelezte, nem enged a tisztasági csomagjából, s ha a képviselők nem hajlandók megszavazni a törvényjavaslatokat, az "istenadta nép" elé viszi a kérdéseket. Mivel Gyurcsány Ferenc környezetében az első perctől kezdve számítottak arra, hogy a referendum meglobogtatása után a Fidesz előzni fog, nem várták meg az SZDSZ kezdeményezte ötpárti egyeztetés eredményét. A kormányfő politikai főtanácsadója, Keszthelyi András már október 8-án beadott az OVB-hez egy 15 kérdésből álló pakkot. Bár a Kálmán László-féle kérdések befogadásakor (lásd: Túlkínálat, Magyar Narancs, 2007. július 26.) kiderült, hogy a népszavazásról szóló törvény nem ismeri az időbeni elsőbbség fogalmát, Gyurcsány tanácsadói tartottak attól, hogy valamilyen rejtélyes oknál fogva mégiscsak a megelőzés lesz az irányadó, és valaki esetleg elüti őket az elsőbbségtől. Félelmük abból a szempontból nem volt alaptalan, hogy az ellenzék október 10-én elő is állt a maga nyolc népszavazási kérdésével, amikre órák alatt megvolt a 148 képviselőjük aláírása. Ezt azonban csak azután nyújtották be a választási bizottsághoz, hogy hétfőn kiderült: a szocialista frakció

újabb húsz kérdést

gyűjtött össze, és azokat leadja az OVB-nek. Közben a múlt szerdán "szigorúan magánemberként" a Magyar Nemzet főszerkesztő-helyettese is fölkereste a miniszterelnök hétpontos javaslatához kísértetiesen hasonló kérdéseivel az OVB-t - igaz, Keszthelyi péntekig titokban maradt kezdeményezése miatt az előzés nem sikerült. (Ez mindösszesen 48 darab kérdés; a 49., hasonló témájú beadvány egy volt rádiós hangmérnöktől érkezett az OVB-hez.)

A kormányfő stábjában úgy vélik, egy esetleges referendummal két legyet is üthetnek egy csapásra. Elsősorban így ösztökélik a szocialista frakciót, hogy a lehető leghamarabb engedje át a törvényjavaslatokat, ne próbálja azokat szétszavazni, módosítókkal bomlasztani. Ezért az OVB-hez hétfőn benyújtott 20 kérdés közül több ugyanarra a témakörre vonatkozik, mivel a gyurcsányi tisztasági csomag 7 pontját többféle kérdésben is megfogalmazták. Így például a választási bizottság elé vitték az "Egyetért-e Ön azzal, hogy a pártoknak a kampánykiadásaikat nyilvános forgalmú bankszámláról kelljen kiegyenlíteni?" és az "Egyetért-e Ön azzal, hogy a pártok a központi költségvetésen kívül csak természetes személyektől fogadhassanak el támogatást?" kérdést is - mindkettő a kampányfinanszírozási javaslat sarkalatos pontja. Ezzel egy időben - egyfajta innovációként a népszavazási kezdeményezések sorában - benyújtották a pártfinanszírozási törvény egészére vonatkozó "Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés a benyújtott javaslat szerint fogadja el a pártfinanszírozás átláthatóvá tételéről szóló, T/4119. számú törvényjavaslatot?" fölvetésüket is. Ennek az az értelme, hogy ha az Alkotmánybíróság átengedi a törvény egészére vonatkozó kérdést, akkor a képviselők kötelesek lesznek az adott tervezetet abban a formában elfogadni, ahogyan azt most hétfőn eléjük terjesztették.

A kormányfő környezete azonban a leginkább abban bízik, hogy a frakció referendumkezdeményezése beéri a Fidesz vizitdíjas csomagját, és hatástalanítani tudja az ellenzék vezére által eredetileg kormánybuktatónak szánt akciót. (Orbán Viktor e retorikából időközben visszavett, sőt jó néhány lépése - például Tarlós István kinevezése kampányfelelőssé - arra utalt, hogy próbálja magától minél távolabb tolni az egészet.) Az Alkotmánybíróság épp hétfőn engedte át újból - és ezúttal végleges érvénnyel - a jobboldal három (a vizit-, a kórházi napi- és a tandíj eltörléséről szóló) kérdéseit, ezért a szocialistáknak igyekezniük kell. Mivel a képviselők egyharmada által kezdeményezett népszavazást nem előzi meg utcai aláírásgyűjtés - ráadásul a Fidesznek még a szignókat is hitelesítenie kell, ami 45 vagy akár 75 napot is igénybe vehet, nem beszélve a további jogorvoslati lépcsőfokokról -, még az is előfordulhat, hogy a két kampány igen közel kerül egymáshoz. Egy közjogban járatos forrásunk szerint könnyen elképzelhető, hogy február-március környékén egyszerre kerülnek az Országgyűlés elé a kezdeményezések, és akkor számítani lehet arra, hogy a köztársasági elnök - figyelembe véve azt, hogy egy referendum 4-5 milliárdba kerül - összevonja a fideszes meg a szocialista fölvetéseket. Ebben a tervben az SZDSZ jelenti a legfőbb buktatót, ugyanis a referendumot elrendelő országgyűlési határozat megszavazásához az MSZP-nek még hat szavazatot valahonnan be kell gyűjtenie (feltéve persze, hogy valamennyi hadra fogható képviselőjük - jelenleg 188 - egységesen igennel szavazna), márpedig Eörsi Mátyás SZDSZ-frakcióvezető is úgy nyilatkozott a Narancsnak, hogy nem kívánnak hozzájárulni a "népszavazáscunamihoz", azaz a szabaddemokraták nem szavaznák meg a húsz kérdés népszavazásra bocsátását.

A legkézenfekvőbb magyarázat szerint a közélet tisztaságának problémája amiatt került - az elmúlt tizenhét évet is figyelembe véve immáron sokadjára - elő, hogy a múlt hónap első számú közéleti eseménye, a Zuschlag-botrány

végre lekerüljön

a lapok címoldaláról: alig tizenöt nap alatt jutottunk a kecskeméti fogdán előzetesben ülő ifjúszocialistáktól a köztisztasági népszavazási dömpingig. (A Zuschlag-ügyről korábban lásd: Róka fogta csuka, Magyar Narancs, 2007. szeptember 13., Z., a hangya, 2007. október 4., illetve "Ki kell törni", 2007. október 11.) A tempót kétségtelenül a miniszterelnök diktálta, akinek más választása aligha volt. Amellett, hogy imázsának nemigen használt, hogy miniszterelnökként büntetőügyben kellett megjelenni az ügyészségen (még ha csak tanúi minőségben is), a szocialista párt népszerűtlensége is elérte a kritikus szintet: hónapok óta 16-18 százalékon stagnál (a teljes népességet tekintve). Szeptember utolsó napjaiban - minden mást félretéve - dolgozta ki a kormányfői stáb azt a hétpontos javaslatcsomagot, ami aztán az előbb ismertetett törvényjavaslat- és népszavazási kérdésözönhöz vezetett.

Az elmúlt napokban többen is párhuzamot vontak Medgyessy Péter 2004 eleji "közjogi javaslatai" és Gyurcsány köztisztasági csomagja között, mi több, a volt miniszterelnök is megszólalt az ügyben. Az MTI-nek adott interjújában maga Medgyessy sem tudta eldönteni, hogy egy kormányfő akkor tesz ilyen javaslatokat, ha érzi, hogy valami nem megy jól, vagy akkor, ha túlzottan is magabiztos. Medgyessy annak idején ugyanúgy referendumot helyezett kilátásba javaslatai (kisebb parlament, közvetlen államfőválasztás, kétkamarás parlament és a közös, négypárti európai parlamenti lista) koalícióbéli elakadásakor, mint most Gyurcsány. Sőt, a jelenlegi miniszterelnök nemcsak a nép, de a sajtó támogatását is kérte. Az előremenekülő (vagy ahogyan egy szocialista politikus fogalmazott: a szembeszelet vitorlájába befogni próbáló) Gyurcsánynak azonban - Medgyessyvel ellentétben - azonmód meg kellett ütközni a saját frakciójával is. Egybehangzó vélemények szerint a szocialisták nem a javaslatokat kifogásolták, hanem azt, hogy pártelnök-kormányfőjük vehemens akciójával azt a látszatot kelti, mintha épp velük szemben kellene elkezdeni a korrupcióellenes küzdelmet. Az október 2-i frakcióülésen Gyurcsány korábban szokatlan éles bírálatokat kapott. Utólag már rekonstruálhatatlan, hogy mióta készül a miniszterelnök a népszavazásra, mindenesetre az MSZP megyei elnökei megrökönyödtek, amikor az említett zűrös képviselői értekezlet után előállt ezzel az ötlettel. Több szocialista frakciótagnak az is leesett, hogy október 6-án, az MSZP 18. születésnapjának nevezett ünnepségen (amelyet valójában a szocialista nőtagozat gründolt saját 15. évfordulója alkalmából) a zömmel idős nőkből álló néhány ezres szimpatizánssereg előtt tartott beszédével Gyurcsány mindenekelőtt azt akarta demonstrálni, hogy a "bázis" őt támogatja a pártelittel szemben.

Ilyen előzmények után következett a múlt szombati frakcióülés, amelyről a médián az jött át, hogy "Gyurcsány mögött a frakció". Ehhez képest a kormányfőnek nem sikerült megszereznie a szocialisták többségének támogatását a referendumprojekthez. Még a hivatalos verzió szerint sem érte el a jelen lévő képviselők száma a százhúszat, több forrásunk szerint is a 188 aktív frakciótagból alig több mint nyolcvanan regisztráltak, és egyszerre aligha voltak jelen többen negyven-ötvennél. A megjelentek támogatták ugyan a kormányfő népszavazási terveit, de kevesen voltak, hogy kiteljen belőlük a képviselőház egyharmada (vagyis 129 fő), amennyi aláírás egy képviselői népszavazási kezdeményezéshez szükségeltetik. Nem meglepő módon a képviselői költségtérítés, illetve a polgármesteri poszt és az országgyűlési mandátum összeférhetetlensége okozott komolyabb vitát, jóllehet a nem polgármester szocialisták megbüntették a jórészt távolmaradásukkal tüntető városvezetőket, 2014 helyett már 2011-től választásra kötelezve a mindkét tisztséget elnyert politikusokat. Ezzel együtt is úgy tűnik, Gyurcsány stratégái elszámolták magukat, amikor nekiugrottak a polgármestereknek-képviselőknek. (Medgyessy hajdani javaslataiból kettő is viszszaköszönt az MSZP-s polgármestereket képviselő Molnár Gyula XI. kerületi városvezető szavaiból: a kompromisszumként előterjesztett, de végül a frakció által megvétózott ajánlat szerint 2010-től lemondtak volna az egyik fizetésükről, s négy évvel később választottak volna a két státus között - cserébe viszont a parlament melletti, egyfajta második kamaraként működő önkormányzati tanács felállítását és 250 fősre csökkentett parlamentet kértek volna.)

Az SZDSZ aggodalmai ellenére - és némiképp váratlanul - a Fidesz annak dacára

folytatja az ötpárti tárgyalásokat,

hogy az MSZP kész helyzet elé állította a Ház elé terjesztett öt törvényjavaslattal és a népszavazási kérdésekkel (Gyurcsány Ferenc megfogalmazásában a javaslatdömping nem a képviselőház zsarolása, hanem ösztönzése) - pedig e gesztust a Fidesz (s mint említettük, az SZDSZ is) barátságtalannak minősítette. A polgármesteri összeférhetetlenségről a Fidesznek a keddi egyeztetésre még nem volt végső álláspontja, a Narancsnak Répássy Róbert fideszes frakcióvezető-helyettes még azt is elképzelhetőnek nevezte, hogy népszavazásra kellene vinni ezt a témát is, mivel a választók a véleményfelmérésen elutasítják ugyan a két poszt egyidejű betöltését (vélhetően a dupla fizetés okozta ellenszenv miatt), a választásokon mégis jó néhányszor szavaztak olyan polgármesterjelöltre, akiről tudták, hogy egyúttal parlamenti képviselő is. A kétharmados parlamenti többséget igénylő törvényekről lapzártánkkor annyi volt tudható, hogy a Fidesz - némi módosításokkal - támogatja a képviselők tiszteletdíjáról, a kormánytagok és köztisztviselők vagyonnyilatkozatáról és a pályázati összeférhetetlenségről szóló, illetve - kölcsönös engedmények esetén - a párt- és kampányfinanszírozási javaslatokat. Ez pedig jóval több, mint amit előzetesen várni lehetett.

Mindemellett a Fidesz kaján vigyorral az arcán ülhet le tárgyalni a kormányoldallal, hiszen az SZDSZ kinyilvánította, hogy nem kér a népszavazási "ösztönzésből", továbbá az MSZP-t is megosztja az összeférhetetlenségi kérdés. Korántsem biztos tehát, hogy - mint arra már utaltunk - a végül mintegy másfélszáz szocialista által az OVB elé küldött húszpontos referendumpakk megkapja az Országgyűlésben a szükséges egyszerű többséget is. (Ez kell ugyanis ahhoz, hogy - miután az OVB és az Alkotmánybíróság a várható jogorvoslati körök után esetleg zöld utat adna a csomagnak - a köztársasági elnök egyáltalán kiírhassa rá a népszavazást.) Gyurcsány nem számíthat támogatásra az ellenzéktől, és a vérig sértett szocialista polgármesterek némelyike informálisan már a parlamenti mandátumáról való azonnali lemondásával fenyegetőzik, valamint azzal, hogy távol marad a jövő évi költségvetés szavazásáról - és ha a 38 MSZP-s városvezető-képviselő zöme beváltaná az ígéretét, oda lenne a kormánytöbbség.

Közhigiéniai törvényjavaslatok

A miniszterelnök által október 1-jén bejelentett "köztisztasági" csomag most hétfőn öltött formát: a képviselők délelőtt kapták kézhez az öt javaslatot, amely közel negyven törvény módosítását, és számos új paragrafus megalkotását helyezi kilátásba. A kormány, pontosabban Draskovics Tibor tárca nélküli miniszter kettőt nyújtott be, míg a legnagyobb érdeklődéssel várt három tervezetet az MSZP-frakció tagjai jegyzik - ily módon is jelezve, hogy a miniszterelnök fölvetéseit korábban kedvtelenül fogadó szocialista politikusok végül fölsorakoztak a csomag mögé. Hétfőn e témában a vezérszónok nem Gyurcsány, hanem Szabó György, az MSZP Borsod megyei elnöke volt.

A pártfinanszírozási törvénytervezet, amit Puch László pártpénztárnok és Tóbiás József egykori pártigazgató nyújtott be, sok nóvumot nem tartalmaz. A 22 paragrafus több elemét abból a javaslatból emelték át, amelyet a kormányfő még tavaly tett közzé a választások után (lásd: Ráérnek arra még, Magyar Narancs, 2006. október 26.), illetve beépítették azokat az elképzeléseket is, amelyeket a több hónapig tartó - és végül augusztusban megfeneklett - tárgyalásfolyam idején a parlamenti pártok képviselői fogalmaztak meg (lásd: A konstruktív semmi, Magyar Narancs, 2007. augusztus 23.). Puchék láthatóan megszívlelték az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet felvetéseit is, így az adományozási kedvet serkentendő azt javasolják, hogy az állam a magánszemélyek minden egyes adományforintjához - egy meghatározott összegig - a jövőben tegyen hozzá még egyet. Abból az elvből kiindulva, hogy a demokrácia sokba kerül, választási évben külön költségvetési támogatást (egy "normálesztendőben" kapott összeg másfélszeresét) biztosítanának az egy százalékot elért pártoknak. Mivel a jelenlegi 2,5 milliárdos évi apanázst 7,5 milliárdra emelnék, a választási évben már 11,25 milliárdból gazdálkodhatnának a pártok. A költési korlátot is feljebb tolnák: egyről tízmillióra emelnék a kampányban jelöltenként elkölthető összeget. Ugyanakkor jelentősen lerövidítenék a kampányt, csak az utolsó 21 napban lehetne sajtóhirdetéseket közzétenni, továbbá szilenciumra ítélnék a kormányzatot és szerveit: a szavazás előtti három hétben nem propagálhatnák, hogy milyen sikeresen tevékenykednek. A javaslat megteremti a pártok kettős könyvviteli kötelezettségét, aprólékos részletességgel taglalja az éves beszámolók tartalmi és formai követelményeit, és bevezeti a kampányszámla intézményét. Megtiltja, hogy a pártok cégektől, jogi személyiségek nélküli szervezetektől pénzt fogadjanak el, vagy saját vállalatot alapítsanak. A korábbi finanszírozási törvénytervezetekhez képest újdonság az ifjúsági szervezetekre vonatkozó fejezet: a javaslat a párt éves működési támogatásának öt százalékát juttatná a párt által megjelölt társadalmi szervezetnek. Harmadik fél csak akkor szállhat síkra a kedvenc pártja mellett (vö.: Magyar Vizsla-ügy), ha az Állami Számvevőszéknél (ÁSZ) nyilvántartásba vétette magát.

A Göndör István és Balogh László jegyezte tervezet az országgyűlési képviselők javadalmazását szabná át. Bár jelentősen megnövelnék az alapdíj nagyságát, a kiegészítéseket úgy alakították ki, hogy a havi nettó jövedelem lehetőleg ne növekedjen. A javaslat indoklása szerint a sokat kritizált költségtérítések rendszere megszűnik, a kiegészítések beépülnek a képviselőt megillető adóköteles juttatások közé. Ám a rendszer a lényegét tekintve nem változik: benzinszámlát továbbra sem kell leadni. Igaz, ha a képviselő szállásköltséget igényel, akkor lakásbérleti szerződést kell kötnie, a térítésből pedig egy fityinget sem lát, ugyanis a lakbért ezentúl egyenesen a főbérlőnek utalja az Országgyűlés Hivatala. 2010-ben a polgármesterek, alpolgármesterek, a főpolgármester, a főpolgármester-helyettesek, a megyei közgyűlési elnökök és alelnökök még indulhatnak az országgyűlési választásokon, de ha az az évi helyhatóságin is győznek, akkor meg kell válniuk valamelyik tisztségüktől. A javaslat bevezeti a honatyák (és a velük egy háztartásban élők) kötelező vagyongyarapodási vizsgálatát - újabb terhet róva az ÁSZ-ra -, illetve teljes egészében nyilvánossá tenné a képviselők személyijövedelemadó-bevallását. Figyelembe véve a Fidesz utóbbi hónapokban megfogalmazott követeléseit, a kormány külön foglalkozik az állami vezetők javadalmazásának átláthatóvá tételével. Itt is bevezetnék az ötévenkénti kötelező vagyongyarapodás-vizsgálatot (ÁSZ), az szja-bevallásokat pedig közzétennék a Miniszterelnöki Hivatal honlapján. Egy másik tervezet felhatalmazná a kormányt arra, hogy rendeletben jelölje ki azokat a korrupcióval leginkább veszélyeztetett munkaköröket, amelyekben az állami adóhatóság rendszeres vagyongyarapodási vizsgálatot folytat majd le.

A közpénzekből nyújtott támogatások átláthatóságáról szóló javaslat legfőbb célkitűzése, hogy az összes uniós, központi és önkormányzati támogatás odaítélése a legszélesebb nyilvánosság előtt történjen; ezzel kizárnák a visszaélés lehetőségét. Szigorú összeférhetetlenségi szabályokat vezetnének be, pontosan meghatároznák azt a személyi kört, akik - mivel részt vesznek a támogatások odaítélésében, a pályázatok előkészítésében, elbírálásában - közpénzekből nem részesülhetnek. Ugyanez vonatkozik a hozzátartozóikra, a cégeikre, alapítványaikra, társadalmi szervezeteikre is. Még azt az eshetőséget is kizárnák, hogy egy az összeférhetetlenségi szabályok hatálya alá eső döntéshozó a támogatás elnyerése után szerezzen részesedést a nyertes gazdasági társaságban. A tervezet egy központi honlap kialakítását rendeli el, amelyre felpakolnák a támogatásokkal kapcsolatos összes adatot - nemcsak a nyertesek, hanem az összes induló rajta lenne.

A javaslatokat amúgy láthatóan lóhalálában állították össze, erre utalnak az elgépelések és a téves hivatkozások. No meg például az, hogy bár a támogatások átláthatóságáról szóló tervezeten nyolc szocialista képviselő neve szerepel, hármójuknak már nem maradt ideje aláírni azt a benyújtás előtt.

- besenyei, m. lászló -

Neked ajánljuk