A rádiófrekvenciák elosztása előtt: Drágán add az étered!

szerző
Vas Gábor
publikálva
2000/6. (02. 10.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Az utolsó rádiófrekvenciákat osztja ki két héten belül az Országos Rádió és Televízió Testület, majd február 28-án megszűnik mandátuma. Így például a helyi rádiók hálózatba kapcsolásának problémájával várhatóan már egy új összetételű ORTT-nek kell bíbelődnie. A piac szereplői szerint ez lehet a következő évek trendje, ami viszont az országos frekvenciák tulajdonosainak érdekeit sérti. Ami új jelenség: a helyi rádiók érdekvédelmi szervezetének elnöke pozitívan nyilatkozik az ORTT-ről. Korábban ilyesmiről szó sem volt.

Az utolsó rádiófrekvenciákat osztja ki két héten belül az Országos Rádió és Televízió Testület, majd február 28-án megszűnik mandátuma. Így például a helyi rádiók hálózatba kapcsolásának problémájával várhatóan már egy új összetételű ORTT-nek kell bíbelődnie. A piac szereplői szerint ez lehet a következő évek trendje, ami viszont az országos frekvenciák tulajdonosainak érdekeit sérti. Ami új jelenség: a helyi rádiók érdekvédelmi szervezetének elnöke pozitívan nyilatkozik az ORTT-ről. Korábban ilyesmiről szó sem volt.

Hosszú pályáztatási folyamatot zárhat le működésének utolsó napjaiban az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT): még február vége előtt kiosztja az utolsó rádiófrekvenciákat, legalábbis ezt közölte a MaNcscsal Turkovics Mónika szóvivő. Február 28-án pedig lejár a testület mandátuma, jön az új ORTT, amely összetételében azért nem lesz teljesen új: a Fidesz delegálta Körmendy-Ékes Judit a favorit a testület elnöki pozíciójára, de a hírek szerint marad Tímár János, a szabaddemokraták delegáltja is. A szocialisták állítólag Gellért Kis Gábort jelölik.

A most futó pályázatok - amelyekről Turkovics Mónika nem nyilatkozhatott, merthogy folyamatban lévő ügyek - úgynevezett "új frekvenciákról" szólnak. A már korábban használt műsorszolgáltatási lehetőségek kiosztását követően ugyanis az ORTT felkérte a Hírközlési Főfelügyeletet, dolgozza ki a még kiosztható frekvenciák térképét, hogy aztán ezeket is áruba bocsáthassák.

Cserebere

A régi hullámok már elkeltek, sőt azóta néhány nyertes pályázó gazdát is cserélt. A Rádió Bridge például csaknem egymilliárd forintot ért az amerikai Elliott Associates L. P. befektetési alapnak (korábbi gazdája tavaly júniusig a Postabank Workout Kft. volt 51 százalékban, illetve a H. P. Alap és a HandDRA Rt.), igaz, megkapta mellé a kéthetente megjelenő, 395 ezres olvasóbázissal, 1998-ban 275 milliós reklám-, illetve a lapeladásból további 100 milliós bevétellel büszkélkedő Autó-Motor című lapot, illetve a magyar Eurosport jogait is. A Bridge-et 1998-ban 476 ezer hallgató volt képes fogni, ami persze nem jelenti azt, hogy hallgatták is ennyien. A rádiót a maga 2,5 százalékos hallgatottságával a szakértők 140 millió forint körüli értékűre taksálták az eladáskor.

Ugyancsak eladta érdekeltségét a Sztár Rádió kisebbségi tulajdonosa. A 165 millió forintos törzstőkéjű, 1998-ban 300 milliós reklámbevételt elérő cég vevője a többségi tulaj, az ARBO GmbH, amely nyilatkozatai szerint külföldi szakmai befektetőt keres. A Sztár FM néven a nosztalgiazenét újabban hanyagoló rádió egyébként indulását követően népszerű volt, 14 százalékos hallgatottsági csúcsot ért el, ami azonban a 60-as, 70-es évek zenéjére ugyancsak rárepülő Sláger Rádió indulásával 5-6 százalékra zuhant, majd 10 százalék körül konszolidálódott.

Indulási oldal

A magyarországi kereskedelmi rádiózás a rendszerváltással egy idős, de valódi piacról csak a médiatörvény 1996-os megszületése óta beszélhetünk, s azóta is csak fenntartásokkal. Az 1996. évi I. törvény megszületése előtt a rádiózni vágyók vagy kijártak maguknak egy stúdióengedélyt, vagy kalózkodtak. Stúdióengedélyből is volt határozott, illetve határozatlan időre kiadott; ez elsősorban a későbbi pályázatok során fontos szempont, mivel a határozatlan időre kiadott engedélyek tulajdonosaival automatikusan szerződést kötött az ugyancsak 1996 óta létező ORTT, amennyiben a delikvensek a törvényeknek megfelelően működtek.

Utóbbi kitétel kissé homályos, mivel néhány szakmabéli szerint akkortájt gyakorlatilag nem volt, aki jogszerűen működött volna (mondjuk ne tekergette volna az adója teljesítményszabályzó gombját a megengedett fölé); ez az egyik oka, hogy az ország lélegzetvisszafojtva várta a médiatörvényt, ami legyen bármennyire rossz is, csak legyen már, mert nélküle nincsen piac. Mindeközben Csehországban, Lengyelországban a kilencvenes évek elején kialakult a rádiós piac, ráadásul sokkal olcsóbban adták a műsorszolgáltatási engedélyeket (még ha nem is ingyen, mint mondjuk Franciaországban).

Talán nem véletlen, hogy amíg a világ egyik legnagyobb rádiós vállalkozása, a Rádió 1 tulajdonosa Lengyelországban két, Csehországban egy országos adást sugároz, addig Magyarországon nem is indult el az országos frekvenciákért (e két műsorszolgáltatási lehetőséget ma a Danubius és a Sláger Rádió használja). Márton Dávid, a Rádió 1 ügyvezető igazgatója mindezt azzal magyarázta, hogy amíg a 10 milliós Magyarországon az országos frekvenciák 4 milliárd forint (akkori áron kábé 20 millió dollár) körül keltek el, addig a 30 milliós Lengyelországban ugyanezért nem egészen 1 millió dollárt fizettettek, ráadásul itthon nem láttak garanciát arra, hogy később nem írnak ki további országos jogosultságokat.

Túlélők

Az országos rádiópályázatok nagy vesztese a Juventus Rádió volt, amely azonban az akkori várakozásokkal ellentétben nem omlott össze, még az sem küldte padlóra, hogy egyik frekvenciáját elvesztette, s megmaradt jogosultságát is kiemelt ártartományban kezelték. A Juventus akkor azzal fenyegetőzött, kivonul a magyar piacról, de aztán meggondolta magát, s azóta is köszöni, megvan. A vezetők elképzelései szerint a vásárlóerő szempontjából legfontosabb területeken akartak versenyben maradni, mivel abból is nagyszerűen meg lehet élni. S valóban.

A működő helyi rádiókban komoly felzúdulást keltett a pályázati feltételek megismerése. Érdekvédelmi szervezetük, a Helyi Rádiók Országos Egyesülete (HEROE) az Alkotmánybírósággal fenyegetőzött, aztán végül is elfogadta a kialkudott feltételeket, s a pályázatok rendben lezajlottak. Ma már több mint 80 rádió működik Magyarországon (az ORTT többet tart nyilván, de jó néhányan anyagi gondok miatt alig-alig vagy egyáltalán nem működnek), ami Mészáros Zoltán HEROE-elnök, az egyik legnagyobb vidéki rádió, a Rádió Jam ügyvezető igazgatója szerint nagyon sok. Hogy mégis így alakult a dolog, annak nyilván oka lehet, hogy a rendszerváltás előtt gyakorlatilag nem létezett helyi média, az ORTT pedig - egyébként nagyon helyesen - úgy gondolta, döntse el a piac, ki tud létezni, ki nem, és ne a politika szabályozzon. A jelenlegi pályázatok tovább növelik a zsúfoltságot, éppen ezért Mészáros Zoltán úgy véli: a következő évben alakul ki a magyar rádiós piac végleges szerkezete, addigra az életképtelenek elhullanak, vagy felvásárolja őket egy tőkeerősebb vetélytárs, s megkísérli a hálózatos működést.

A hálózat csapdájában

A hálózat a jövő útja: a csatornák közösen intézik promóciójukat, reklámidő-eladásukat, képesek akár országos reklámkampányra is; közben pedig komoly költségcsökkentést érhetnek el azáltal, hogy megszabadulnak a 24 órás saját műsorkészítési kötelezettség alól, mivel a törvény szerint mindössze négy óra saját adást kell sugározniuk, a többi lehet közös. Éppen ezért a Rádió Jam - amely már jelen van Veszprémben, Balatonfüreden és Ajkán - Pápára hálózatos működéssel pályázott. Igaz, Mészáros Zoltán úgy látja: a jelenlegi ORTT, hetekkel mandátuma lejárta előtt, nem vállalja a hálózati engedélyek kiadásának ódiumát, e lépés ugyanis további feszültségeket kelthet a piacon.

A médiatörvény nem tiltja a hálózatos működést, s az ORTT is utalt már rá, hogy egyszer eljön ennek is az ideje. Ettől a 4 milliárdért elkelt országos csatornák tulajdonosai nyilván nem boldogok. Egy-egy komolyabb hálózat ugyanis - amely meg sem kísérli lefedni az országnak vásárlóerő szempontjából kevésbé értékes területeit, viszont komoly vetélytárs az értékes országrészeken - sok hallgatót, következésképp sok reklámozót csábíthat el a Danubiustól és a Slágertől. S mindezt, mint már említettük, csökkenő költségek mellett. Ezért gondolkodik a Rádió 1 is a hálózatos működésben, bár Márton Dávid szerint a hálózatok inkább kiegészítik az országos csatornák kínálatát, és nem versenyeznek velük.

Légy résen!

Rádiót nemcsak működtetni, alapítani sem olcsó. Míg a működés legnagyobb tétele a műsorszolgáltatási díj, addig az indulásnál a csapat kialakítása, a technika viszi el a nagy dohányt. A jelenlegi pályázaton a roma rádió tervével jelentkező Rádió C illetékese, Németh Vladimír például az első évre 60 millió forinttal számol, a 24 órás adást 40 fős gárdával tervezi előállítani. A fenti összeg nagy része a bérjellegű, illetve az ehhez kapcsolódó járulékos összegeket takarja, mivel a csatorna, amely több jogosultságra is pályázott, akkor is fizet bért munkatársainak, ha nonprofit működésre kap lehetőséget. (Ez manapság nem minden nonprofit rádiónál gyakorlat, ahogyan az egyébként törvényileg nem tiltott reklámsugárzás sem). Ha a nonprofit sem jönne be, akkor még mindig lehetne közműsor-szolgáltató a Rádió C; ha valaki vállalja, hogy műsoridejének 50 százalékát közszolgálati műsorokkal tölti ki, az mentesül a műsorszolgáltatási díj fizetése alól (a műsorok elkészítése viszont lényegesen drágább, mint mondjuk CD-re másolni az egész napi anyagot).

Márton Dávid úgy látja: az a piac legnagyobb problémája, hogy az egyes rádiók alig megkülönböztethetők. Ez szerinte a rendkívül magas műsorszolgáltatási díj következménye: a csatornák ott faragnak a kiadásaikból, ahol lehet. Abban Németh Vladimír és Márton Dávid egyetértettek, hogy a tematizált rádiók (mint amilyen a Rádió C lesz, amely a budapesti romákat akarja megszólítani, vagy amilyet a Népszabadság szeretett volna korábban, jelesül egy hírrádiót), meg tudnak majd élni, tekintve, hogy speciális körhöz szólnak, ami vonzó lehet a reklámozóknak.

A jövő zenéje

Mészáros Zoltán, a Helyi Rádiók Országos Egyesületének elnöke cáfolta, hogy a piacon várakozás előzné meg az ORTT közelgő tagcseréjét. Mint mondta, a testület az első két év bizonytalankodása után "beletanult" szerepébe, s ez várható az új felállású ORTT esetében is. Név nélkül nyilatkozók viszont arra utaltak, hogy az ORTT működésének zavarait elsősorban a testület mellett működő iroda szervezeti gondjai okozták.

Mivel a tagok névsora teljes egészében még nem ismert, a legtöbben nem akartak jóslásokba bocsátkozni a jövendő ORTT-jéről. Már csak azért sem, mivel az új testület feladata jelentősen változik azzal, hogy már nem a piac kialakítása lesz a feladata, hanem az alakuló struktúra felügyelete.

Vas Gábor

Díjazottak

Komoly tételt jelentenek a rádiók büdzséjében a szerzői és szomszédos jogdíjak. Korábban az Artisjusszal, illetve a Mahaszszal meglehetősen feszült volt a rádiók viszonya, a hanglemezkiadókkal perre is ment a HEROE, ám a helyzet tavaly ősszel végül peren kívüli egyezséggel rendeződött. Vagy legalábbis így nézett ki a dolog, amikor a HEROE az Artisjusszal kötött megállapodáshoz hasonlóan egy pénzügyi alapot hozott létre annak kiegyenlítésére, amit az egyes rádiók nem fizettek meg a jogvédőknek. Amíg azonban a szerzői jogdíjakért a rádiók általában rendesen fizetnek, a Mahaszhoz tartozó szomszédos jogok díjait gyakran még most sem egyenlítik ki, mivel túl magasnak tartják a mértékét, még a Mahasz (igaz, minimális) kedvezménye után is.

Mészáros Zoltán szerint az internetről letölthető zenei fájlok (MP3) világméretű elterjedése az ilyen típusú díjak teljes megszűnését eredményezheti. Márton Dávid úgy látja, a nemzetközi jog megoldást fog találni a problémára, ám mindenképpen fizetni kell a jövőben is. A Hanglemezkiadók Nemzetközi Szövetsége napi 3 millióra teszi az internetről letöltött zenei fájlok számát, míg a legnagyobb kiadókat tömörítő szervezet évi 1,5 milliárd dollárra becsüli az e tevékenységből őket ért kárt. A nemzetközi lemezpiac egyébként körülbelül évi 35-40 milliárd dollárt forgalmaz: egy-egy CD árából a szerző az általánosan elfogadott gyakorlat szerint 10-15 százalékot, azaz 1-2 dollárt kap, a többi a kiadóé.

szerző
Vas Gábor
publikálva
2000/6. (02. 10.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra