„Minden ötödik gyermek digitális szegénységben szenved” – fogalmazott Totyik Tamás, a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) alelnöke az Ablak a padra Tanévzáró után a távoktatás tapasztalatairól című rendezvényén. A szakember szerint alig tudták megoldani a pandémiás helyzetben a távoktatásra kényszerült gyerekek a feladatokat, ezért nagy lett a lemaradás. Az alcsony sávszélesség is nehezítette a helyzetüket, miközben Észtországban meg tudták oldani uniós forrásból, hogy az ország egész területét wifihálózattal fedjék le. Úgy látja, a pedagógusok nem kaptak módszertani támogatást, az iskolákban a rendszergazdákból, tananyagfejlesztőkból nagy hiány van.
„Világméretű járványról beszélünk, a dolgok fontossági sorrendje átértékelődött. A pedagógusoknak megerősítésre, támogatásra, tehermentesítésre lett volna szükségük” – mondta Ercse Kriszta, a Civil Közoktatási Platform szóvivője. Szerinte a rendszerszintű változtatásokat fel kellett volna függeszteni a pandémiás időszak alatt, az adminisztratív terheket le kellett volna venni a tanárok válláról, ahogyan a korábban kitűzött feladataikat sem kellett volna teljesíteni. Az alternatív kerettantervek a járványügyi helyzetre való igazítása jó megoldás lett volna szerinte.
Úgy gondolja, nagyobb hangsúlyt kellett volna helyezni a diákok szellemi, érzelmi, mentális támogatására. Az oktatásnak biztonságot kellene nyújtania, miközben egy örömteli tevékenység is lehetne. Ahogyan a családok lehetőségeit, eszközellátottságát, internetes hozzáférését sem mérték fel kellőképpen, és a civil és szakmai szervekkel szorosabban fel kellett volna venni a kapcsolatot.
Szerinte folyamatos visszajelzésekre lett volna szükség a szülők, a pedagógusok, a diákok részéről. „Magára lett hagyva a szakma” – fogalmazott, hozzátéve, a nehéz helyzet ellenére hallatlan energiákat mozgósítottak az érintettek, és nagyszerű dolgok is születtek.
| ||
Szaporodtak a konfliktusok
„Azok a tanulók morzsolódtak le, akik a leghátrányosabb helyzetben voltak” – mondta Kegye Adél, aki a Rosa Parks Alapítványt képviselte a kerekasztal-beszélgetésen. Szerinte ők a digitális tantervben nem tudtak helytállni, de nemcsak az eszközhiány miatt, hanem mert nem voltak meg a kellő kompetenciáik, és nem állt rendelkezésükre a tanuláshoz szükséges tér, ugyanis sokan közülük zsúfolt környezetben élnek – márpedig ahol sok gyerek van, ott kevésbé tudnak ezek az eszközök érvényesülni.
A tapasztalatai szerint erre a teherre rárakódott az egzisztenciális válság és az összezártság, ami megnövelte a családon belüli konfliktusokat, a mélyszegénységben élő diákok jelentős része elvesztette a kapcsolatot az iskolával. Megemlítette, hogy nem készült felmérés az iskolák jelentős részében, ezért nem lehet látni, hogy mekkora az elmaradás.
„Magyarország 7 régiójából 4 válságrégió. Ez évtizedek óta nem változik. Az észak-alföldi, észak-magyarországi, dél-alföldi, dél-dunántúli régióban egymillió ember él. Az ott élő gyermekek fele szegény. Ezen egyik kormányzat sem tudott változtatni” – mondta Jász Krisztina, az Esélylabor Egyesület szakpolitikai munkatársa. Hozzátette, 1,7 millió gyerek él Magyarországon, ebből 125 ezren mélyszegénységben, és közülük nagyjából 450 ezren súlyosan hátrányos helyzetben.
Elmondta azt is, hogy míg a szegénységben érintett gyerekek aránya nagyjából 32 százalékos volt korábban, addig ez az adat az elmúlt években 15 százalékra csökkent, ami még így is elég magas, és a területi arányok nem változtak. Bizonyos becslések szerint a roma gyerekek 15, a nem roma gyerekek 7 százalékát érinti az éhezés. Ez a helyzet nyaranként romlik, ugyanis az állami étkeztetés problematikussá válik, ahogyan ez a járvány idején is történt; ráadásul a koronavírus miatt a jövedelmek is sok helyen bizonytalanná váltak, ami a gyerekek helyzetét tovább súlyosbítja.
| ||
.jpg "Diákok a felzárkóztató órán a Nyíregyházi Arany János Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium tantermében 2020. június 2-án.")
Nem elég egy pedagógus
„A válaszadók 8,2 százaléka semmilyen távoktatásban nem vett részt” – mondta Baski Márta, a Lépjünk, hogy léphessenek! Közhasznú Egyesület Oktatási projektvezetője, aki egy olyan felmérésről számolt be, amely 770 sajátos nevelési igényű (SNI) diák szüleivel készült. Az oktatásból való kiesés oka egyfelől az eszközhiány volt, ugyanakkor sok érintett diák a tankötelezettségét otthon végzi, az utazó pedagógiai szakszolgálat viszont szünetelt a járvány alatt.
A válaszadók 15 százalékával hetente egyszer foglalkoztak, 59 százalékukkal pedig naponta léptek kapcsolatba, az összes válaszadó háromnegyede írásos formában részesült oktatásban. Az ő ellátásuk sok esetben egész napos feladatot jelentett a szülők számára, ami befolyásolta a munkavégzésüket. Többen is úgy érzik, hogy nem rendelkeznek olyan képességekkel, hogy a gyerekeik tanítását, fejlesztését megoldják. A válaszadók egyik legnagyobb problémája az volt, hogy a tananyag nem személyre szabható, ezért sok esetben csak a szinten tartásra volt lehetőség.
„Nem tanulói csoportokkal van a probléma, hanem az oktatás egészével” – állította Ercse Kriszta. Szerinte butaság azt feltételezni , hogy a gyerekek jól tudnak együttműködni digitális módon csak azért, mert digitális eszközöket használnak nap mint nap.
A pedagógusoknál két viselkedésformát tapasztalt: voltak akik rengeteg energiát fektettek abba, hogy a napi kapcsolatot tartsák a diákokkal, de voltak olyanok is, akik a tanítás felelősségét áthárították a szülőkre, ami komoly probléma. De utóbbira is van magyarázat: „Végtelenül magukra voltak utalva a pedagógiai szakemberek. Nem kaptak támogatást, iránymutatást”.
Szerinte minden gyereket külön kellett volna kezelni, a lelkiállapotukat, eszközismeretüket fel kellett volna mérni.
Mi lesz, ha jön a második hullám?
Sok visszajelzés érkezett a szülőktől, hogy a tanárok nem tudták felmérni, a gyerekek mennyi tananyagot tudnak feldolgozni – állította Totyik Tamás. Szerinte elismerést érdemelnek a szülők és a tanárok is, mert nélkülük összeomlott volna a rendszer.
A PSZ jelezte a kormánynak, hogy milyen területeken kell fejleszteni, ha lesz második hulláma a járványnak. Az internethez való hozzáférés nagyon bonyodalmas volt sok gyerek esetében, a tanároknak pedig laptokokat kell biztosítani. A hetedik-nyolcadikos gyerekek 80 százaléka okostelefont használ, ha az oktatást át lehetne konvertálni ezekre az eszközökre, az sokat segítene. Komolyabb tantervi szabályozásra és több gyakorlati feladatra van szükség, és kevesebb tananyagra, a pedagógusokat pedig át kell képezni.
Jász Krisztina szerint pandémiás tervekre van szükség, a civileket segíteni kell, hogy a helyi közösségi, szervezeti vezetőket megtalálják, akik partnerek tudnak lenni a veszélyhelyzetben.
Kegye Adél szerint nélkülözhetetlen, hogy legyenek felmérések, nemcsak az eszközök, hanem a digitális kompetenciák terén is, a tanárokat pedig jobban fel kell készíteni. Ercse Kriszta szerint is strukturális átalakulásnak kell végbe menni: fel kell számolni a központosítást, valamint lokálisan kell megoldásokat keresni, ugyanis régiónként mások a tanulói közösségek, családok, iskolák lehetőségei.
Baski Márta úgy látja, a távoktatást definiálni kell, mert a pandémiás időszakban a pedagógusok rugalmasságán múlott a gyakorlatok megoldása. Egységes protokoll kell arra , hogy mi várható el egy tanártól, diáktól, szülőtől, a családoktól is.
Totyik Tamás a beszélgetés zárásaként elmondta, az intézményeken belül azonos digitális felületeket kell létrehozni, a szülőket pedig fel kell készíteni a használatukra. Hozzátette, a pedagógus társadalom képtelen kezelni az összes fölmerülő szociális problémát, ebben csak úgy lehet előre lépni, ha a szociális szféra, az egészségügy, a közoktatás együttműködik.
A beszélgetésre Hajnal Gabriella, oktatásért felelős helyettes-államtitkár, valamint Horváth Ádám, a Digitális Oktatási Központ vezetője is hivatalos volt, végül azonban nem jelentek meg. A teljes konferenciát itt tekintheti meg.
(Borítóképünkön: Az elkészült tablóképeket válogatja Czimer Anna érettségiző diák Racskó Tibor fotográfus nyíregyházi műtermében 2020. május 12-én. A hagyományos portré mellett a koronavírus-járvány miatt viselt egészségügyi védőmaszkban is fénykép készül az osztály diákjairól, és mindkét kép felkerül az iskolai tablóra. MTI/Balázs Attila)
