Interjú

„Akik elsőre ránk csapják az ajtót”

Orosz Anna (Momentum) és Barabás Richárd (Párbeszéd) egyéni képviselőjelöltek

  • Nagy Gergely Miklós
  • 2019. október 12.

Belpol

Egyikük elemzőként dolgozott, másikuk a színházat hagyta ott a politikáért, Újbudán lennének képviselők. Miért? Mi tartja őket az országban, és mit remélnek az önkormányzati poszttól? „Bukott baloldalról”, parkolási botrányról és a Momentum bakijáról is beszélgettünk.

Magyar Narancs: Két atipikus karrierút: Anna előbb elemző, aztán politikus, majd me­gint elemző, most ismét politikus; Richárd pedig a színházból váltott a közéletre. Mivel rántotta be a politika ezt a két embert?

Orosz Anna: Az egyetem után szakpolitikai elemzőként azt kutattam, hogyan működhet jól egy iskola, egy családsegítő, illetve ugyanezek az intézmények rendszerekben nézve. Egy idő után demotiváló volt látni, hogy mindez semmiféle hatással nincs arra, hogyan kormányozzák az országot. Személyesen pedig azt gondolom, ha elégedetlenek vagyunk azzal, ami politikailag történik az országban, nemcsak ülni és nézni lehet, de oda is lehet menni, és bele lehet beszélni.

Barabás Richárd: A politikában az a na­gyon iz­galmas – erre a diáktüntetéseken jöttem rá –, hogy amint beszélni kezdesz egy szűk témáról, például a hallgatói létszám csökkentéséről, akkor elkezd kinyílni egy csomó más téma is.
A strukturális, a kutatási, a szegénységi, a mobilitási kérdések. Ahhoz, hogy az egész rendszert átlásd, érteni kell a közgazdaságtanhoz, a történelemhez, a politológiához, a pszichológiához. Ez komoly intellektuális kihívás.

MN: Nagyobb, mint a színpad?

Barabás Richárd: A színház mindennek a tükre. Nagyon izgalmas, de mindig a tükörben vagy. Engem az kezdett érdekelni, milyen, amikor nem a tükörben vagy, hanem megpróbálod alakítani a világot.

Orosz Anna: Nem kéne, hogy atipikus legyen, ha egy közgazdász politizálni megy. Németországban, ahol korábban tanultam, a világ legtermészetesebb dolga, hogy a fiatalok, ha nem feltétlen pártpolitikusként is, de részt vesznek a politikában. Ez Magyarországon attól atipikus, hogy van egy éles határ a politika és minden más között. Abban is, hogy egyáltalán beszélünk-e politikáról. „Hagyjuk a politikát!” – szól az ismerős szólam. Itthon ez – érthető okokból – természetes, nekem viszont nem az. A körülöttem lévő fiatal politikusok generációjának is magától értetődő, hogy lehet a politikáról beszélni, sőt, kell is.

Barabás Richárd: Folyton politikáról beszélünk, csak nem úgy címkézzük. Ami körbevesz, az mind politika.

Orosz Anna: Ha arról beszélünk, miért nincs a játszótéren olyan játék, ami fejleszti a gyerekeket, az is politika.

MN: Senki nem akarta lebeszélni önöket erről a pályáról?

Orosz Anna: Korábban nem, de most már vannak aggódó hangok. Az ellenzéki politikusokkal szemben egyre durvul a Fidesz, de pontosan ezért nem ez az a pillanat, hogy kitegyük a fehér zászlót és elvonuljunk.

Barabás Richárd: Lebeszélni nem próbáltak. Mitől lenne komoly bajom? Mert az emberről mondanak két rosszat a 888-on, abban a csak a mi bosszantásunkra készített szennylapban? Akkor mi van?

MN: Ez ilyen egyszerű? A Momentum két képviselőt küldhetett Brüsszelbe, egyikükről most már az ömlik a propagandában, hogy szexuális zaklató, de a másikukat sem kímélik.

Orosz Anna: Biztos vannak nehéz pillanatok emiatt Donáth Anna és Cseh Katalin számára. De amíg valótlanságokat állítanak, addig emelt fővel lehet továbbmenni és csinálni, amit eddig. Ez azt is bizonyítja, hogy a hatalom fél a Momentum politikusaitól.

MN: Mi az izgalmas egy mezei önkormányzati képviselő munkájában? Ön a Political Capitalnél dolgozott, egy rangos, nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező, komoly intézetnél. Ehhez képest ez nem visszalépés?

Orosz Anna: Elemzőként az ember tanulmányokat ír, Excel-táblázatokban számol. Az önkormányzati munkában tud mindez élővé válni. De említhetném az emberekkel való közvetlen kapcsolatot, amikor egy olyan összetett probléma vetődik fel, hogy azért nem tudnak visszamenni a munkaerőpiacra, mert nincs elég bölcsődei hely a kerületben. Hol van az a pont, ahol az önkormányzat ebben segíteni tud? Az élet sűrűje helyben van, itt ölt testet az, amiről az ember sokat ír és olvas. Ez az izgalmas. A NER-ben pedig ezen a szinten több tér is van politikai mozgásra, mint mondjuk parlamenti képviselőként.

Barabás Richárd: Nekem arról van tapasztalatom, milyen listás ellenzéki képviselőnek lenni. Nem túlságosan izgalmas, mert folyton leszavaznak. Legfeljebb apróságokat tudsz elérni, de most nem ellenzéki munkára készülünk. Mondok egy példát. A közelben, a Hamzsabégi úton a vasúti pálya szélesítése miatt áll a botrány. Az önkormányzat nem tájékoztatja az ott élőket, hogy helló, 10 méterrel közelebb jön a sín az ablakodhoz, és ki fogunk vágni egy adag fát és susnyást, ami a sínpár oldalára nőtt. Mert mi történne egy normális demokráciában, ha ezt a sínt tényleg meg kéne építeni? Az önkormányzat időben tájékoztatja a lakókat. Aztán kilobbizza, hogy a MÁV sebességkorlátozást vezessen be és garantálja a zajvédő falat és a fásítást. Ez az alap. De megnézhetjük, hogy egy átalakításnál mennyit romlik a lakások ingatlanpiaci értéke, és valamilyen kompenzáció is felmerülhetne. A minimum az, hogy úgy állok neki dolgozni, hogy az itt élők szempontjai ugyanolyan fontosak, mint a vasúti teherszállítás bővítése. Nem hatalmi szóval döntöm el, merre menjünk, hanem megpróbálom a legtöbb érdeket a legjobban képviselni. Akik ma nem a hatalmi szó közelében vannak, azok joggal érezhetik, hogy kihagyják őket mindenből. Ezen is akarunk változtatni.

MN: Milyen a jelenlegi újbudai kerületvezetés? Sokarcú, jó adottságú városrészről beszélünk, Duna-part, Bartók Béla út, Gellérthegy, egyetemek, a sor folytatható. Nagy korrupciós botrányok sem tapadnak a polgármesterhez – ilyen lenne a NER konszolidált arca?

Barabás Richárd: Hoffmann Tamásnak az a politikája, hogy ha nem csinálok semmit, és alámegyek a partnereimnek, például Garancsi Istvánnak vagy a MÁV-nak, abból nem lehet baj. De való igaz, nagy korrupciós botrányok nincsenek. A Hoffmann vezette önkormányzat egy szürke, semmilyen irányba el nem mozduló politikát visz. Jellemző teljesítménye, hogy például átad egy uniós forrásból készült játszóteret, lefotózza, beteszi a helyi lapba, majd hagyja lerohadni. A kerület valóban jó adottságokkal rendelkezik, de egészére jellemző az általános gondozatlanság, a sok szemét és kosz, s az önkormányzat nem tud ezzel megbirkózni. Újbudán a legtöbb zöld terület roppant elhanyagolt.

Orosz Anna: Ott a Mol-székház a Kopaszi-gátnál, ahol ezernyi lakás és iroda épül, de nem párosul semmilyen fejlesztéssel. A séma hasonló: van egy oligarchaközeli beruházás, és az önkormányzat nem harcolja ki, hogy fejlesszék a közösségi közlekedést, hogy építsenek óvodát, bölcsődét vagy növeljék a zöld felületet. Rengeteg ilyen épülő új ingatlan van Újbudán, Albertfalván, Madárhegyen és máshol.

Barabás Richárd: Épül oda 3 ezer lakás és iroda, aminek a négyzetméterára bőven egymillió forint felett van. Ez azt is jelenti, hogy olyan emberek fognak odaköltözni, akiknek legalább egy, de inkább két autója van. Ez sok ezer új autót is jelenthet – ez milyen terhelést jelent majd a kerület infrastruktúrájának? Ehhez képest Hoffmann egy olyan településrendezési szerződést tudott kiharcolni, amelyben a Garancsiék annyit vállaltak, hogy elhelyeznek közlekedési lámpákat. És megtervezik a villamos meghosszabbítását a Gellért tértől. Miért nem építi akkor meg? De ha megtennék is, az sem oldaná meg a már most beduguló Budafoki út, és az emiatt beálló Karinthy Frigyes út baját.

Orosz Anna: A Feneketlen-tó mögötti volt ÉMI-terület gyanús eladásából és a tervezett Buda Gardens-beruházásból botrány lett egy éve. Irodaházat és parkolóházat akartak építeni 500 gépkocsiférőhellyel egy kertvárosi övezetben. Most építési tilalom van, de ha a Fidesz nyerne októberben, nem tudom, ez meddig tartana.

Barabás Richárd: László Imre vezetésével mi fogunk nyerni, ezért utána is építési tilalom lesz.

Orosz Anna: A propaganda pedig helyi szinten hozza az országosan megszokott minőséget. Nincs olyan száma a kerületi lapnak, hogy ne Hoffmann Tamás képeivel legyen tele az újság. Ellenzéki tartalom nélkül. Cinikus módon kampányolnak, nem tudni, honnan van azokra a plakátokra pénzük, amelyeken Hoffmann Tamás Fidesz-logó nélkül mosolyog, és azt mondja, „összefogtunk a civilekkel”.

MN: A mostani kampány mely impulzusai a legfontosabbak?

Orosz Anna: Azok az élmények, amikor sikerül meggyőznünk olyanokat, akik elsőre ránk csapják az ajtót. „Ő nem foglalkozik a politikával!” De amikor az ember picit megpróbál beszélgetni, rendre sikerrel járunk. Hogy változás legyen, muszáj megfogni azokat az embereket, akik soha nem mentek el szavazni vagy kiábrándultak. Van keresnivalónk náluk.

Barabás Richárd: Éveken keresztül ment az ellenzéki csetepaté egymás közt. És most, amikor elkezdtünk együtt dolgozni, kiderült, hogy olyan közel vannak az álláspontok, hogy szinte elhanyagolhatók. Bosszant is, hogy csak most értünk el idáig, hogy képesek legyünk a demokratikus konszenzus érdekében együtt dolgozni. És jó az is, hogy bekerült a kultúrába előválasztás. A főpolgármesteri és a ferencvárosi is megmutatta, hogy ez egy jó eszköz arra, hogy rendezzük a vitáinkat.

MN: Öt éve, 2014. október 23-án mondta ezt Barabás Richárd: a régi baloldal „kong az ürességtől”, meg hogy a „régi baloldal megalkuvó és hazug politikusai megbuktak”. Az akkori MSZP-s és DK-s garnitúra ma is aktív, sőt ma már ön is szót ért velük. Hogyan viszonyul az akkori mondataihoz?

Barabás Richárd: Ahogy az ember jobban megérti a politikát, úgy másképp, összetettebben kezdi a világot látni, és eltávolodik a fekete-fehér sablonoktól. Nem bizonyult igaznak a meglátásom, hogy a régi baloldal nem képes innovációra. Pont az MSZP és a Párbeszéd szövetsége – nyilván a mi segedelmünkkel – az az erő, amely szorgalmazta az előválasztást és a demokratikus vitát. Nem hiszem, hogy ez a helyzet ugyanaz lenne, amiről öt évvel ezelőtt beszéltem.

MN: Tehát a Párbeszéd szövetsége annyira vitalizálta az MSZP-t, hogy ma már nem ciki a szocpárt.

Barabás Richárd: Az MSZP–Párbeszéd-szövetség képes volt egy olyan szociáldemokrata-zöld programmal előállni már a 2018-as országgyűlési kampányra, ami miatt semmi szégyenkeznivalónk nincs. Arra is büszkék lehetünk, hogy ez a pártszövetség része egy sokkal nagyobb ellenzéki együttműködésnek, amelyben sokat tudunk egymástól tanulni. Alázatot is.

MN: Ha már alázat: a kettővel ezelőtti MSZP-elnökről nemrég derült ki, hogy idejének jelentős részét a napos Tenerifén tölti, néha hazarepül, hogy a parlamentben is aktív lehessen. Ez lenne a Párbeszéd szövetségesének példamutatóan ellenzéki magatartása ezekben a nehéz időkben?

Barabás Richárd: Az MSZP erről egyértelmű közleményt adott ki. Ezt őszig rendeznie kell Tóbiás Józsefnek.

MN: Ennyi? Ezzel rendben is vagyunk?

Barabás Richárd: Publikus, hogy emögött egy családi-egészségügyi helyzet áll, és annak egyikünk sem ismeri a pontos részleteit. Könnyű elhamarkodott ítéleteket hozni az ügyről, miközben nekem személy szerint elegem van abból a politikai kultúrából, ahol a dolgok mélye helyett ilyen fekete-fehér ítéleteket hozunk.

MN: Ha Tóbiásról nem írja meg ezt a Blikk, akkor ma se tudnánk erről, mert el lett volna sunnyogva az egész, ami nemcsak Tóbiásról vet fel kérdéseket, hanem a MSZP-ről is, ahol nyilván tisztában voltak, hogy a volt elnök hol időzik újabban. Ez a közlemény szerintem nagyon vékony.

Orosz Anna: Én itt Újbudán a DK és az MSZP helyi tagjaival és László Imrével dolgozom együtt, velük nagyon jó a tapasztalatom. A választási rendszer és általában az, ahogy a Fidesz kormányozza az országot, rákényszeríti a pártokat arra, hogy koordináljanak. Miközben fontos, hogy legyenek önálló pártok, külön ideológiával és versengő víziókkal arról, hogyan is kell a NER-t lebontani, és utána mi a következő lépés. De a választáson muszáj együttműködni. Nyilván vannak minden pártban, akikkel kevéssé értek egyet, és olyanok is, akikről személyesen úgy látom, több kárt okoznak, mint amennyi hasznot hajtanak a magyar politikában, de mindenhol akadnak olyanok is, akik valóban azért dolgoznak, hogy jobb legyen élni a hazánkban. Az elmúlt harminc évet is sokszor úgy írjuk le, hogy az egész mehet a kukába, de szerintem ez nem ilyen egyszerű. Rengetegen csináltak jó dolgokat, és voltak, akik hibáztak, és igen, voltak, akik rettenetesen korruptak voltak és irdatlan károkat okoztak. Nekünk ebből azonban tanulnunk kell, egy új történetet kell írnunk. Ez sem fekete-fehér.

MN: Hibázott a Momentum a debreceni sztoriban? Amikor egy olyan jobbikos jelölt mögé állt be, aki neonácikat megszégyenítő módon tudott a Duna-parton viselkedni pár éve?

Orosz Anna: Hibázott, igen, ezt utólag be is látta. Rögtön azt kellett volna mondani, hogy elnézést, egy ilyen jelöltet nem lehet támogatni. A Duna-parti holokauszt-emlékműbe beleköpni, erről büszkélkedő e-maileket küldeni az az antiszemitizmus és a történelmi traumákba való beletaposás minősített esete, és ez nemcsak a politikában, hanem egy kocsmai beszélgetésben sem elfogadható.

MN: Reálisan hány kerületet látnak megnyerhetőnek Budapesten? A jelenlegi hat nem fideszes kerületből kettőt (XX., XXIII.), úgy tűnik, a Fidesz átmentett magához. Zugló kérdéses, azaz csupán három helyen vannak jelenleg jó esélyei az újrázásnak. Ehhez kellene legalább további tíz győzelem. Hol lesz ez meg?

Barabás Richárd: Nem értek egyet azzal, amit mond. Ez olyan, mintha azt mondanánk, hogy vannak jobb- és baloldali kerületek, ami nem igaz. Budapesten ma meg lehet nyerni 23 kerületet, és az összes egyéni körzetet. Mindenhol lehet változtatni. Értem a kérdését, de ez inkább egy elemzőhöz szóló kérdés. Egy elemző latolgasson esélyeket, egy politikus pedig mondja azt, hogy meg fogunk nyerni mindent.

Orosz Anna: Itt Újbudán, amely inkább jobboldali kerületként van elkönyvelve, az EP-választáson csupán 42 százaléka lett a Fidesznek. Megjegyzem, az EP-választás eredményei kapcsán előzetesen eléggé mellélőttek az elemzők. Budapesten az embereknek elegük van a Fideszből. Ezt támasztja alá az is, hogy logó nélkül kampányol több fideszes polgármesterjelölt.

Barabás Richárd: Magyarországon az az elvárás, hogy a politikusoknak már-már szent, bölcs, tévedhetetlen embereknek kell lenniük. Miközben a politikus ugyanolyan ember, mint az összes többi. Igyekszünk képezni magunkat, egyikünk sem tökéletes, önkorrekcióra kényszerülünk. Öt évvel ezelőtt azt gondoltam, ma pedig ezt. Változtam, sok új információm lett, sok új embert ismertem meg. Alakul az ember folyamatosan. Ha azt a kultúrát meg tudjuk honosítani, hogy bár nem hozunk mindig tökéletes döntéseket, de alapvetően törekszünk a konszenzusra, és ami nem ment, azt korrigáljuk, akkor fel lehet építeni egy demokratikusabb, bevonóbb politikai kultúrát.

MN: Milyen üzenete lesz annak, ha Karácsony Gergely nyerni tud Budapesten? Miközben a lehetőségei a megelőlegezhető újabb kormányzati elvonások nélkül is behatároltak lennének.

Orosz Anna: A főpolgármester nagyon fontos pozíció, mérföldkő lenne az úton, hogy lebontsuk a NER-t. A győzelemnek súlyos politikai következményei lennének. Azzal viszont nem értek egyet, hogy itt feltétlenül további elvonások lesznek. A Fidesznek is érdeke, hogy a szavazóit megtartsa, és ha a fideszes szavazótábor tovább erodálódik Budapesten, az nekik is rossz. Látnunk kell azt is, hogy hiába voltak eddig fideszes polgármesterek a kerületek, és fideszes főpolgármester Budapest élén, nem vezették jól a rájuk bízott önkormányzatot. Mítosz az, hogy „ők legalább tudnak kormányozni”. Ha körbenézünk a XI. kerületben, azt látjuk, hogy tiszta szemét, nincs strukturális fejlesztés, ha pedig Budapestről beszélünk, ott se jobb a helyzet. Üljünk csak fel a 3-as metróra nyáron, sétáljunk végig a letérkövezett József nádor téren, vagy nézzük meg a szakrendelők állapotát. Nem sokra mentünk azzal, hogy eddig fideszes vezetőink voltak.

Barabás Richárd: Az sem törvényszerű, hogy a miniszterelnököt örökké Orbán Viktornak kell hívni. A következő önkormányzati választás 2024-ben esedékes, és 2022-ben le lehet váltani a Fideszt. Le is kell.

MN: Napi kapcsolatban van Karácsony Gergellyel, mit gondol, mit tanult a zuglói parkolási mutyiból?

Barabás Richárd: Nem könnyű erre nekem válaszolni. Keretezzük át egy kicsit: szerintem Gergő azt tanulta meg a zuglói polgármestersége alatt, hogy a politika nehéz műfaj, és nehéz kompromisszumokat hozni.

MN: Ne mondja!

Barabás Richárd: De erről inkább kérdezze meg őt.

MN: Önnel csinálok interjút, az ön véleményére vagyok kíváncsi. Ön szerint mit tanult ebből?

Barabás Richárd: Úgy tudom, amióta Zugló átvette a parkolást a fideszes maffiától, a rendszer átlátható és napi egymillió a nyeresége. Eközben a helyi Fidesz-frakció nem szavazta meg a költségcsökkentéseket. Azt tanulhatta meg ebből Gergő, hogy egy problémás ügyet minél hamarabb meg kell oldani.

MN: Elhangzott, hogy a mostani ellenzéki pártok között néha alig van már gondolati különbség. Önök se vitáztak még soha semmin?

Orosz Anna: Vannak viták, nem gondolom, hogy minden párt ugyanazt gondolja. A verseny kell, ez viszi előre a pártokat és az ellenzéket is. A NER-rel szemben azonban a hazai választásokon muszáj koordinálni az erőforrásainkat.

MN: Mit szól a Párbeszéd egyik kedvenc témájához, a feltétel nélküli alapjövedelemhez? Frászt kap tőle, vagy tetszik az ötlet?

Orosz Anna: Biztosan nem tűzném a zászlómra. De a feltétel nélküli alapjövedelem egy fontos felvetés, amiről érdemes beszélni.

MN: Miért nem tűzné ki?

Orosz Anna: Még nem tartunk itt. De ez egy olyan kérdés, ami végre előrevetíti, milyen változások várhatók a 21. században. Előrevetíti a munkaerő-piaci változásokat, a robotizációt, de ugyanilyen fontos kérdés a klímaváltozás. Egy normális demokráciában ilyen kérdésekről vitatkoznánk.

Barabás Richárd: Nincs köztünk abban vita, hogy rendbe kell tenni a szakrendelőket. Hogy a fékek és ellensúlyok rendszerét, a rendes ügyészi rendszert, az Alkotmánybíróság függetlenségét vissza kell állítani. Ahogy az sem lehetséges, hogy egy iskolában két hétig ne legyen kicserélve az ablak! Lehet arról vitatkozni, lehet-e zöldebb, baloldalibb egy program, de az a helyzet, hogy most azt kell megoldani, hogy minden iskolában legyen jól felkészített tanár. Ha a mostani rendszert meghaladjuk, akkor a politika árnyaltsága is nő majd. Abban az Orbán utáni világban, ahol nem Sorosokkal, Magyarországra jönni nem akaró migránsokkal riogatunk, hanem a tanárhiányról beszélünk, a különbségek élesebb politikai törésvonalként jelentkeznek majd. Ma két tábor van egymással szemben. Az egyik meg akarja oldani azokat a problémákat, amelyekkel a mindennapi emberek folyamatosan szembesülnek. És vannak, akik mumusokkal ijesztgetnek azért, hogy elleplezzék azt, ahogyan szétlopják az országot. Én lennék a legboldogabb, ha azzal vitatkozhatnék, amit Fekete-Győr András nemrég mondott a színház-finanszírozásról, mert ebben nagyon nem értek vele egyet.

Orosz Anna: Itt egy másik mítosz. Hogy a Fidesz jól kormányoz, csak cserébe lebontották a demokratikus intézményrendszert, hogy hatékonyabbak legyenek. Ami nem igaz. Számtalan példát felhoztunk, miért nem kormányoznak jól, sok helyen igénytelenség, fejetlenség, zűrzavar uralkodik. Nagyon sok minden nem működik jól ebben az országban, bármit is mond erről a kormány.

Neked ajánljuk