Tisztelt Munkatársam! – így szólítja meg a miniszterelnök a közszféra dolgozóit közvetlenül karácsony előtt szétküldött levelében, amelyben biztosítja a devizahiteltől sújtott kollégákat, hogy a kormány kedvezményes kamatozású forinthitelt biztosít nekik a végtörlesztéshez, csak adják be időben kérelmüket a bankhoz, és jelezzék igényüket a munkáltatójuknak is.
Birtokunkba került dokumentumok alapján állíthatjuk: néhány munkáltató – a miniszterelnöki levél előtt vagy utána – igyekezett az érintett dolgozók tudomására hozni: rájuk ugyan ne számítsanak.
Az MTA gazdasági vezetése (a kutatóintézetekhez intézett levelében) így fogalmaz (mintegy instruálva a szakintézményi vezetőket): „Megelőzendő a felesleges várakozásokat, kérem hangsúlyozni, hogy az MTA (és az Ön által vezetett intézmény) nem tud hozzájárulni a törlesztéshez, sem támogatással, sem kedvezményes hitelkonstrukcióval.”
Az ELTE vezetése hasonló tartalmú körlevelet írt „minden egyetemi polgár” részére. Ebben az állami támogatások rendkívüli mértékű csökkentésére hivatkozva leszögezik, hogy „az egyetem vezetésének legfontosabb célja a fizetőképesség (likviditás) megőrzése, és az álláshelyek minél nagyobb arányú megóvása, ami csak egyetemünk polgárainak közös erőfeszítésével érhető el. (…) Ilyen pénzügyi körülmények között semmilyen lehetősége nincs az egyetemnek arra, hogy a végtörlesztéshez támogatást nyújtson, erre vonatkozóan a gazdasági tanács – megismerve a jövő évi kilátásokat – egyértelműen nemlegesen foglalt állást.”
Lapunknak más költségvetési intézmények vezetői is megerősítették, hogy a rendes költségvetésükből bizonyosan nem futja támogatásra, ahogy a munkáltatói hitel is problematikus lehet. (Nyilatkozóink közül mindenki anonimitást kért.) A támogatásra – ha lesz ilyen – pótlólagos költségvetési forrást kell majd kapniuk (mivel saját keretükből nem tudják megoldani), ahogy az egy összegben kifizetendő munkáltatói hitelre is, hiszen fedezet hiányában ez akár megboríthatja az intézmények cash flow-ját.
A dolguk ezeknek az intézményeknek most csak annyi, hogy összegyűjtsék azon munkavállalók nevét, akik a kormányzati szándék ismeretében végtörleszteni kívánnak. (Ezt tartalmazzák a fenntartótól, illetve a KIM-ből érkező utasítások is. Furcsamód összeget nem kell feltüntetni az adatszolgáltatáskor.)
Fotó: MTI
Hogy a segítség miben áll majd pontosan, arról egyik beszélgetőtársunk sem tudott semmit. Ezért megkérdeztük a Miniszterelnökséget, mi lesz a módja az állami szerepvállalásnak a kedvezményes forinthitelek biztosításában, s vajon az intézményeknek saját költségvetésükből kell-e majd biztosítaniuk a munkáltatók számára a szükséges forrásokat. Arra is kíváncsiak voltunk: vajon jól értelmezzük-e ezeket a leveleket, amikor feltételezzük, hogy az intézményvezetők ellentmondanak a miniszterelnöknek. Kérdéseinkre mindössze azt a választ kaptuk, hogy Szijjártó Péter közleményt juttatott el az MTI-hez. Ebben a legtöbb konkrétum, hogy a vezetők jövő januárban közlik a végtörleszteni szándékozókkal, milyen további teendőik, lehetőségeik vannak. Ezt az információt egyébként a miniszterelnöki levél is tartalmazza („Magával a kamattámogatott hitellel kapcsolatos minden további információt január hónapban tudatja Önnel munkahelyi vezetője.”).
Úgy tűnik, hogy a kormány most leginkább felméri az igényeket, s azután dönt majd, mennyit szán erre a költségvetésből, és azt milyen formában juttatja el a munkavállalókhoz.
Kérdés azonban, hogy mindez hogyan felel meg annak a megállapodásnak, amelyet a kormány december 15-én kötött a Bankszövetséggel. Mint közismert, ebben az Orbán-kormány vállalta, hogy szigorít több, a banki szféra számára fájó módon lazára fogott devizahitel-végtörlesztési határidőt és lehetőséget, s így szűkebbre veszi a végtörlesztők körét.
A szűkítés első, kézenfekvő módja, hogy a közalkalmazottak és a közszférában dolgozók (a versenyszférában dolgozókkal ellentétben) ne kaphassanak a végtörlesztéshez vissza nem térítendő munkahelyi támogatást, legfeljebb kamatmentes munkahelyi kölcsönt. Az Orbán-levél ebben nem mond ellent a megállapodás szellemének, amennyiben csak „kedvező kamatozású” (de nem kamatmentes) munkaadói hitellel kecsegteti a miniszterelnök pár százezer „munkatársát”. (Ugyanakkor a támogatást, azaz az ingyenpénzt nem is zárja ki teljes határozottsággal.)
Fogas kérdés viszont, hogy a határidőket tudja-e tartani a kormány. A jogszabály szerint a munkavállalóknak a végtörlesztést valóban csak elindítaniuk kell év végéig, és a törlesztést szolgáló munkahelyi kölcsön összegének, vagy a fedezetigazolásnak január végéig kell megérkeznie a végtörlesztő bankszámlájára. Ez következik a Bankszövetséggel kötött megállapodásból is, hisz annak épp ez lenne az értelme (a bankok szempontjából): a szűk időhatárral korlátozni a végtörlesztők számát.
Mindez viszont azt jelenti, hogy a kormánynak már az új év első napjaiban döntenie kell az erre – vagyis a kamatmentes munkaadói hitelekre – fordítható összeg nagyságáról és elosztásának módjáról, sőt, ezeket az összegeket el is kell juttatnia a különféle intézményekhez (hogy azok aztán továbbutalhassák a banknak). Eközben az intézményeknek meg kell kötniük a hitelszerződéseket is a munkavállalóikkal.
Ráadásul nem csak ez a bonyolult eljárás tűnik a szűk keresztmetszetnek. Ha a munkáltatói hitel nem lesz elég a teljes összegű végtörlesztéshez, úgy a végtörleszteni kívánó dolgozónak ezt kiegészítő, piaci forinthitelre is szüksége lesz. (Annál is inkább, mivel ilyen hitel tehermentesen csak 5 millió forintig adható, és a szóban forgó kölcsönök nagyobbak is lehetnek.)
A levélnek és a végtörlesztéshez nyújtott állami segítség perspektívájának már most is nagy a hatása: pénzintézetekből származó információink szerint a bankokat valósággal elárasztották a közalkalmazottak, akik még az idén el akarják indítani a végtörlesztési folyamatot – lesz, ami lesz, pénzbe ez úgysem kerül. (Ugyanakkor a végtörlesztésre jelentkezőknek fogalmuk sincs arról, hogy pontosan miből fogják a devizahitelüket kiváltani.) Helyzetüket nehezíti, hogy számos pénzintézet – likvid forinteszközeik fogytával – már be sem fogadja a piaci forinthitelre vonatkozó igényeket. De még ha be is fogadják őket: a most, a két ünnep között benyújtott forinthitel-kérelmek sikeres elbírálását január 31-ei határidővel aligha tudják elvállalni.
Mindez nemcsak egyfajta sűrű szövésű káoszt sejtet a kormányzati munkában, de azt is, hogy valakik jó eséllyel csalódni fognak. Vagy az állami segítség ígéretével a végtörlesztésre csábított állami alkalmazottaknak kell beérniük kevesebbel, mint amire számítottak, vagy a határidőket kell módosítani – és akkor a Bankszövetséggel kötött megállapodás sérül majd. (És persze elképzelhető az is, hogy azt a piaci alapú forinthitelt, amely a végtörlesztés teljes összegéhez hiányzik majd, az állam meghitelezi egy általa kiválasztott banknak – legyen az állami vagy magántulajdonú –, az pedig továbbhitelezi az állami alkalmazottaknak. Jelentkező erre az üzletre bizonyára akadna.)
A narancs.hu természetesen megkérdezte a Bankszövetséget is a fejleményekről. Arra is kíváncsiak voltunk, hogy a december 15-ei megállapodás látszólag sikeres kodifikációja (amely a befektetési alapkezelőkről és a kollektív befektetési formákról szóló törvényhez kapcsolva történt meg – december 23-án délután) után érvényesülni látják-e a megállapodás eredeti intencióit a jogalkalmazásban. A Bankszövetségnél azonban arra hivatkoztak, hogy az ominózus Orbán-levélről hivatalos formában még nem tudnak, ráadásul a testület össze sem ült az ünnepek alatt, így hivatalos álláspont kialakítására is csak január elején lesz módjuk.
