"Egy meghiúsított talk-show története
Megtanultam az elmúlt évek során – különösen, amikor egy állami vállalatot vezettem –, hogy nem kell felvenni a kesztyűt, nem kell magyarázkodni, mert azok, akik mindenfélével vádolnak, vagy ócsárolnak vagy támadnak vagy mocskolódnak, legkevésbé a valóságra kíváncsiak. És mindennél fontosabb a belső tisztesség, és az, hogy soha ne kapjon el az az indulat vagy gyűlölet, amivel mint „ismert ember” sokat találkoztam.
Most azért írom le, ami történt, mert olyat tapasztaltam meg, amit eddig még soha, aminek a létezését – figyelve a valódi valóságot ebben az országban – csak sejtettem.
Nem én vagyok fontos ebben a történetben, hanem azok, akik olyan falakba ütköztek, ami arra kényszerítette őket, hogy visszaforduljanak. És írom ezt úgy, hogy mélyen értem őket és elfogadom. És talán ez a legfontosabb, hogy pontosan értem, hogy mi történt velük, ami arra kényszerítette őket, hogy mást tegyenek, mint amit szerettek volna.
Minden, nem a kormány által működtetett médiában megjelent, hogy Zalaegerszegen lemondtak egy meghirdetett szórakoztató talk-show-t velem, teljesen nevetséges és szánalmas indokkal.
Úgyhogy nagyon röviden:
Több hónappal ezelőtt keresett meg a zalaegerszegi Városi Hangverseny- és Kiállítóterem, hogy nagyon szeretnék, ha a Zalaegerszegi Páholy rendezvénysorozatuk következő vendége én lennék.
Hosszú hónapokig egyeztettük az időpontot, a szervező hölgy nagyon kitartóan és kedvesen azt mondta, hogy mondjam, mikor érek rá, és megvárnak, mert nagyon szeretné az intézmény és a város is, ha részt tudnék venni ezen az eseményen. Mivel évekkel ezelőtt volt már egy kalandom a zalaegerszegi önkormányzattal, ahol a polgármester úr, nagyon határozottan közölte a színház vezetésével, hogy ugyan sikeres előadást rendeztem, de nem szeretné, ha újra dolgoznék a zalaegerszegi színházban, óvatosan lelkesedtem. Figyelmeztettem a hölgyet, hogy szerintem utána kellene nézni egy kicsit, hogy vajon mit szól a város vezetése, hogy egy önkormányzati fenntartású intézmény vendégül hív. Mert nem szeretném, ha bárkinek is bármilyen konfliktusa, urambocsá’ baja lenne abból, hogy engem hív meg. A hölgy utánanézett, megkérdezte, gondolom engedélyt kért, és másnap írt, hogy minden rendben van. Úgyhogy mindent megbeszéltünk, a szerződést postára adták, és meghirdették az eseményt. Annyi kérés volt, hogy ne politizáljak. Mivel színész és színházi rendező vagyok, akivel azt hiszem, hogy lehet beszélgetni színházról és kultúráról, ezt a kérést nem tartottam semmilyen módon sem sértőnek, sem pedig méltatlannak. És továbbra is így gondolom.
Aztán egy este kaptam egy szűkszavú emailt a hölgytől, elnézést kért, és valami teljesen nevetséges, és azt kell mondjam szánalmas indokkal, lemondták az estet. Kérte, hogy az időközben postára adott szerződést tekintsem semmisnek.
A lemondás véletlenül nagyon közel esett a meglepő és a kormány részére finoman szóval kellemetlen eredménnyel végződött hódmezővásárhelyi választás időpontjához. (Jellemző, hogy a szervező hölgy, aki addig naponta több emailt is írt, azóta sem jelentkezett, még az én válasz levelemre sem reagált, amiben azt is megírtam, hogy egy megkötött és megbeszélt szerződést nem lehet csak úgy lemondani. Igenis annak vannak jogi és anyagi következményei.)
Másnap a szervező hölgy helyett már az intézmény vezetője írt, hogy elnézést kér, nagyon köszöni a megértésemet, és megállapodtunk egy összegben, amit az intézmény kifizet a lemondott est miatt. Normálisan, emberien kommunikáltunk, úgy, hogy pontosan tudtok mindketten, hogy miről van szó. Hogy mi történt. Hogy mi az igazság.
(Csak zárójeles megjegyzés, hogy az intézmény vezetőjének kétségbeesett nyilatkozata valótlanul tartalmazta, hogy egy későbbi időpontban megtartják a beszélgetést, mert erre soha semmilyen módon nem történt sem utalás sem felkérés. És az jogszerűtlen, hogy konkrétan megnevezte az összeget, amit a felkérés lemondása miatt nekem az intézmény fizetett. Persze értem én, muszáj volt valahogy engem is bekoszolni, de mindenféle munka vagy megrendelés lemondása esetén minden szerződés tartalmaz kártérítést. És most is ez történt. )
És ekkor a zalaegerszegiek elkezdték kikérni maguknak, hogy hülyének nézik őket. Pillanatokon belül kiderült, hogy a parlamenti képviselő tiltotta le az estet. És még akkor sem állt ki senki, hogy felnőtt módon elmondja az igazat, amikor már egyre nagyobbá dagadt a botrány. Ami teljesen érthető, mert teljesen érthetetlen, hogy egy ilyen estet miért kell hatalmi szóval és nagyon rossz időket idéző arroganciával letiltani. A mai napig sem értem, hogy mitől félt a hatalom. Vagyis amit értek, az nevetséges, illetve nagyon ijesztő paranoiáról szól. De ez végül is lényegtelen, hiszen, mint írtam az elején a valóság nem fontos ezeknél az embereknél.
Viszont elkezdődött egy számomra végtelenül megtisztelő és megrázó szervezőmunka, hogy civil emberek összehoznák mégis az estet. Amire persze azonnal igent mondtam és persze semmiféle honoráriumot nem kértem. Megállapodtunk az időpontban, megbeszéltük, hogy nem politizálunk, hanem mi, mint normális kultúremberek beszélgetünk a színházról, a kultúráról, és jól érezzük magunkat együtt. Mint olyanok, akik egy normális, és demokratikus országban élnek.
Boldog voltam. Felemelő volt és végtelenül elegáns, és nagyon kulturált és emberi és okos és reménykeltő, hogy igen, lehet így. Így is lehet. Hogy tudják az emberek, hogy hogyan kell. És megteszik.
Tényleg boldog voltam. És mindenkinek azt mondtam, hogy lám, ebből a rémisztő és nevetséges és szánalmas hatalmi túlkapásból, milyen felemelő történet kerekedett. Büszke voltam, hogy ezek a zalaegerszegi emberek, azt szeretnék, hogy találkozzanak velem.
És ma kaptam egy levelet.
Hogy nincs olyan hely Zalaegerszegen, amit bérbe mernének adni, hogy megtartsák az eseményt. Sem szálloda, sem étterem, sem téli kert, sem semmilyen nagyobb helyiség. Mert félnek, mert megfenyegették őket, mert nem merik. Hogy nincs olyan ember Zalaegerszegen, aki moderálná a beszélgetést velem, mert félti a munkáját, mert szóltak neki, hogy jól gondolja meg, hogy akarja – e még a munkáját.
Ez a történet vége. Ezért és csak ezért írom le azt, ami történ. Mert fontos, hogy tudjunk róla. Hogy igenis létezik ma fenyegetés, és zsarolás és félelem Magyarországon.
És én továbbra is mélyen meghajlok ezek előtt az emberek előtt, akik ezt az eseményt megpróbálták összehozni. De nem tudták. Nem lehet ma egy civil rendezvényt megszervezni, ha az a kormány vélt érdekeit sérti.
Tényleg egy ilyen országban akarunk élni? És ez nem választási kortesmondat. Független a pártszimpátiától és attól is, hogy én milyen filozófia szerint élem az életemet.
Shakespeare III.Richárd című drámájában nem biztos, hogy mindenről Richárd tehet. Arról sem biztos, hogy csak Richárd tehet, hogy király lehet. Övé lehet a hatalom, miközben soha semmiből nem csinál titkot. Hogy ő mit akar, és milyen módszereket használ, és mi a célja. Látszik. Ha a valóságot nézzük.
Itt élünk ebben a csodálatos országban. Ki jobbra szavaz, ki balra. De meggyőződésem, hogy létezik megkérdőjelezhetetlen nemzeti minimum. Az erkölcsben is. Függetlenül attól, hogy ki hova áll.
És a valóság is létezik. Látszik. És keresni sem kell. Csak látni.
És vállalni. Magunkat is.
Mélyen megrázott ez a történet kedves zalaegerszegiek!
Köszönöm!"
