Állami birtokbérletek újraszabályozása - Forradalom a földeken

  • Tamás Gábor
  • 2011.10.13 00:00

Belpol

"Újraindul a földháború" - a megállapítás nem politikustól, hanem az egyik legnagyobb hazai pénzintézet szakemberétől származik. A bankok jó okkal idegesek: ha a kormány múlt héten bejelentett új birtokszabályozási elképzelései valóra válnak, kilátástalan helyzetbe kerülhet valamennyi komoly, milliárdos tételekben eladósodott agrárágazati ügyfelük.
"Újraindul a földháború" - a megállapítás nem politikustól, hanem az egyik legnagyobb hazai pénzintézet szakemberétől származik. A bankok jó okkal idegesek: ha a kormány múlt héten bejelentett új birtokszabályozási elképzelései valóra válnak, kilátástalan helyzetbe kerülhet valamennyi komoly, milliárdos tételekben eladósodott agrárágazati ügyfelük.

2011. október 3-án a parlamentben Turi-Kovács Béla, a nem létező kisgazdamozgalom Fideszbe delegált képviselője, az első Orbán-kormány környezetvédelmi minisztere a vidékfejlesztési tárcát interpellálta. Kérdésében azt firtatta, hogy "az állami tulajdonú földek hasznosításának az ügye hogyan áll, másodszor pedig, hogy milyen szempontok szerint kik juthatnak a termőföld használatához". Ángyán József államtitkár válaszában egyebek mellett leszögezte: "Állami földre 20 kilométeres körzeten kívülről nem lehet pályázni. (...) 1200 hektár fölött, ha egy érdekeltség és a kapcsolt részei bérelnek vagy tulajdonolnak földterületet, nem pályázhatnak további állami földekre. Azt hiszem, ezek kellő garanciát jelentenek arra, hogy a birtokpolitikai irányelveinket fogjuk konzekvensen érvényesíteni, és köszönöm az ezzel kapcsolatos támogatását a parlamentnek, a törvényhozásnak és a társadalomnak, mert elsősorban a társadalom támogatására van szükség." Az államtitkár mondott mást is: "Egységes lesz az aranykoronánkénti bérleti díj, hogy ne a tőkeerő döntse el, kié lesz a föld."

A kiszivárgott szabályozási elképzelések szerint a magánbérletekben is megjelenne korlátozó tényezőként - például előzetes elbírálási joggal - az állami földalap. Erről jogszabály is születhet még az idén. Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos asztalán mintegy két tucat, az állammal korábban kötött, nagy területekre szóló földbérlet vár felülvizsgálatra, ezek közül kettő ügyében már a felmondásról szóló határozat is megszületett. Vagyis minden jel arra utal, hogy a kialakult földhasználati viszonyokat gyökeresen kívánja átalakítani a kormány, és ebben nem habozik felhasználni a büntetőjog eszközeit sem. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében egy olasz tulajdonosú, egyébként törvényesen működő agrártársaságnál a földalap 4300 hektárra szüntette meg a bérleti jogviszonyt; a visszavett földet kisparcellákra osztják, és az egyes szeleteket családi gazdaságok kapják meg.

A legnagyobb földesúr

A kormányzati elképzelések, a megvalósításukhoz választott módszerek és intézkedések hosszú távú hatása felmérhetetlen. A magyar földhasználat gyakorlata jelenleg távolról sem ideális, de amit helyette képzel el a kormány, pontosabban annak gazdakörös vonala, az igencsak ijesztő. A lapunk birtokába jutott birtokpolitikai előterjesztés kisparcellákra osztaná első lépésben az állami, később pedig - alkalmas jogi eszközök birtokában - a nagyobb bérelt területeket is. A visszavett és felparcellázott földek bérletét zömmel a kis- és közepes méretű gazdaságok számára tennék elérhetővé, használatukhoz támogatási, fejlesztési és egyéb szociálpolitikai eszközöket rendelnének. Olyan ötlet is felmerült például, hogy a családi gazdaságok megerősítéséhez, az igényes háztáji áruk előállításához célszerű lenne a közmunka kedvezményes igénybevétele is - gyümölcsszedési idényben például az önkormányzat közfoglalkoztatási munkaórákat "engedményezhetne át" az arra pályázó gazdáknak.

Az új rendhez vezető út első lépése azonban az, amiről Ángyán államtitkár beszélt: az ország hasznosítható agrárterületének mintegy negyedét birtokló állami részt a lehető legrövidebb időn belül "kicsatornázzák" a kedvezményezetteknek, mindenekelőtt a családi gazdaságoknak. Az állam jelenleg a legnagyobb földbirtokos: a 7 millió 768 ezer hektáros hasznosítható mezőgazdasági területből mintegy 2,05 milliót ural a Nemzeti Földalapon keresztül, igaz, ennek nagyjából kétharmada kincstári erdő, tizede pedig egyéb nehezen hasznosítható (például honvédségi) terület.

A Nemzeti Földalap intézménye az első Orbán-kabinet idején született, és a nyolcéves szocialista-liberális kormányzás alatt erősödött meg. A kezdetben alig negyvenezer hektáros Nemzeti Földalapot öszszevonásokkal és felvásárlásokkal (például a "földért életjáradékot" programmal) több mint kétmillió hektárossá fejlesztették, amelyen belül a mintegy félmillió hektáros, zömében az egykori állami gazdaságok által használt, kiváló minőségű szántóterület már igenis komoly tényező a hazai földpiacon. A szocialista-liberális birtokpolitikai stratégia elsősorban az ezen birtokokra kiírt, igen kedvező feltételű bérleti szerződésekkel operált, az akkori ellenzék - mai kormányerő - szerint úgy, hogy a főként nagy tagokban meghirdetett területeket csak a kormányzati "holdudvarhoz" tartozó óriáscégek szerezhessék meg. A Nemzeti Vagyonkezelő illetékesei ezt mindig határozottan cáfolták, jelezve, hogy az összterület mintegy fele ötszáz hektár alatti kisgazdaságok használatában van, a nagyobb táblákat pedig üzemgazdasági okokból teljesen célszerűtlen lenne megbontani. Hangsúlyos vád az is, hogy a szocialista kormányzati ciklus utolsó hónapjaiban a vagyonkezelő olyan területeket is újrahirdetett, mégpedig a törvényileg lehetséges leghosszabb, húszéves futamidőre, amelyek érvényes kontraktusa csak évek múlva jár le. Benedek Fülöp, a vagyonkezelőnél a földügyeket akkoriban irányító vezérigazgató-helyettes szerint e vádak értelmetlenek, hiszen zömmel eleve a közeljövőben lejáró, hasonló tartamú szerződésekről volt szó, amelyek többsége ráadásul a közelgő kormányváltás sajátos hangulatában végül létre sem jött. Ami pedig a hosszú, több évtizedes lejáratokat illeti, földügyben a néhány éves megállapodás szakmailag elfogadhatatlan, hiszen a "tartamos földhasználati jog" eleve több támogatási formának is feltétele, a banki hitelekhez szükséges fedezetekről nem is beszélve.

Rémület minden szinten

Az állammal földbérleti szerződést kötni jó üzlet. Ma Magyarországon (egy 2011. májusi összegzés szerint) az átlagos földbérleti díj hektáronként meghaladja a 42 ezer forintot, a legjobb minőségű területekért pedig a tulajdonosok az európai uniós földalapú támogatás (idén mintegy 56 ezer forint) összegét meghaladó bérleti díjat is elkérnek. Ezzel szemben az állam a legfrissebb szerződéseiben sem követelt 25-30 ezer forintnál többet a bérlőktől. E megközelítésben tehát az újraosztásra vonatkozó igény akár jogos is lehetne.

Amiért mégsem az egyértelműen, az a bérlő gazdaságok tevékenysége. Az államtitkár említette 1200 hektáros területhasználati korlát felett ma mintegy 2000-2500 gazdaság működik, ezek nagyjából fele bérel kisebb-nagyobb területeket az államtól. E cégek jelentik a magyar mezőgazdaság javát. Ezekben állítják elő a hazai tömegáru, az intenzív állattenyésztési produktum kétharmadát. Némi túlzással kijelenthető, hogy ha e társaságok bedőlnek, eltűnik a feldolgozókból a magyar tej, és hiányozna az a kétmillió sertés is, amit ebben a szektorban hizlalnak vágóhídra. E szektor még az olyan finnyás ítészek, mint például a banki hitelbírálók számára is kifejezetten perspektivikus befektetési terület - volt, egészen a kormányváltásig. A Narancs nem hivatalos értesülései szerint a bankok mintegy 45-50 milliárd forint értékben helyeztek ki olyan fejlesztési hitelt e nagy gazdaságokba, amelynél kulcstényező volt az állammal kötött földbérleti szerződés. Nem véletlenül idegesek tehát a pénzintézeti menedzserek - ha ez a föld kimegy a cégek alól, borulnak a hitelek is. Jól tudják ezt egyébként azok a Fidesz-közeli agrárbefektetők is, akik információink szerint egyrészt nem kis riadalommal figyelik az Ángyán József nevéhez köthető új birtokosztási terveket, másrészt - furcsa bár, de erős érdekközösségben a "szocialista zöldbárók" és a banki-pénzügyi szektorból érkező befektetők erős kapcsolatrendszerű társaságával - minden lehetséges eszközzel igyekeznek is megfúrni őket.

Eme érdekközösség két komoly érvével nehezen birkóznak meg Ángyánék: az egyik szerint a nagy cégek által fizetett földbérlet pillanatnyilag mással nehezen kiváltható készpénzbevétel a költségvetésnek, másrészt a földbérletek megszüntetése újabb munkanélküliek tízezreit szabadíthatná a magyar vidékre. Ángyán és munkacsoportja viszont kitart víziója mellett, és - legalábbis a folyosói hírek szerint - személyi konzekvenciákkal fenyegette a földalapos vezetést arra az esetre, ha a minisztérium rendelkezéseit továbbra is szabotálná.

Feszül a húr

Ilyen körülmények között aligha véletlen, hogy a földalap vezetése kínosan elhúzódó lavírozásra kényszerül minden egyes döntésekor. Az alap ellenőrző bizottságába beválasztott Horváth Gábor, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének főtitkára ezt a helyzetet elégelte meg, amikor szeptember végi közleményében egyenesen törvénytelen működéssel vádolta a földalapot. Ebben ironikusan üdvözölte, hogy Fazekas Sándor szeptemberben miniszteri biztost nevezett ki az állami területekkel kapcsolatos feladatok felügyeletére, miközben az alapot felügyelő Birtokpolitikai Tanácsban ott ül a tárcavezető két helyettes államtitkára is. Szabó Csaba (az egykori ÁPV Rt. ügyvezető igazgatóhelyettese, korábban termelőszövetkezeti elnök) megbízásáról a főtitkár megjegyezte, hogy sok dolga lesz, mert egyebek mellett az alap hivatali szervezete egyéves működés után sem volt képes az induló mérleget elkészíteni (az erről szóló kormányrendelet augusztus végére szóló határidőt adott), az idei hárommilliárd forintos bevételi tervét képtelen lesz teljesíteni. Ráadásul a tavaly módosított földtörvényben biztosított elővásárlási jogával pénz és eljárási rend híján egyszer sem tudott élni a földalap, illetve az idén éven belüli használatra adott 65 ezer hektáros "bizonytalan státuszú" terület további hasznosításának lehetősége is tisztázatlan.

Igaz, e kaotikus körülmények miatt az ángyáni víziótól leginkább fenyegetett nagygazdaságok továbbra is reménykedhetnek abban, hogy ténylegesen alig valami valósul meg belőle. Az említett 65 ezer hektár sorsa mindazonáltal nem sok jóval kecsegteti őket: a több száz kisebb területegységet az idén tavasszal "találta" a földalap a nyilvántartások között, és azon nyomban éven belüli megbízási szerződéseket hirdetett a hasznosításukra. A megbízási szerződések persze nem helyettesítik a haszonbérletet, és nem biztosítanak előjogot a földhasználónak a későbbi pályáztatásnál sem. A földalaptól származó nem hivatalos értesüléseink szerint a helyi gazdakörök "szervezik" az új bérlőket a szabaddá váló területekre, és néhány közepes, illetve nagyobb gazdaságnak már meg is üzenték, hogy a pályázatukat nem látnák szívesen.

És újabb állami földek fölszabadulása is várható hamarosan: egyrészt a Budai-féle kormánybiztosság munkálkodása nyomán ("aránytalanul előnyös szerződési feltételek" jogcímen) felszámolandó kontraktusok miatt, másrészt pedig mert a következő két évben mintegy kétszázezer hektárra szóló szerződés jár le. Hogy e földeken a jövőben ki fog szántani, az jórészt azon múlik, hogy a földalapot jelenleg is bénító vitákból az Ángyán-féle gazdakörösök vagy az erőteljes pártháttérrel (is) rendelkező nagygazdasági lobbi kerül-e ki győztesen. De a háború elkerülhetetlen. Már most is tart.

Neked ajánljuk