"Orbán Viktor miniszterelnök ígéretének megfelelően az állam önmagán kezdte el a spórolást. Az elmúlt nyolc év után, amikor az olcsóbb és hatékonyabb állam szlogenje csak hangzatos ígéret volt, a jelenlegi kormányzat konkrét lépéseket tett a kiadások csökkentése érdekében" - olvasható abban a válaszlevélben, amit lapunk a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumtól kapott azon kérdésünkre, hogy milyen gyakorlati lépésekkel igyekeznek olcsóbbá tenni az állami autóhasználatot.
A hivatalos közlemény szerint a kormány beszerzési tilalmat rendelt el bútorvásárlásra, informatikai eszközök beszerzésére, valamint személygépkocsi-beszerzésre (a bérleti konstrukciójú autóhasználat sem bővíthető). Erre tekintettel "új gépkocsik beszerzésére a Központi Szolgáltató Főigazgatóság által kezelt gépjárműparkban (amelyhez a Belügyminisztérium, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium, a Nemzetgazdasági Minisztérium, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium, Vidékfejlesztési Minisztérium, Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, valamint a Miniszterelnökség tartozik, és december végén összesen 373 autót számlált), illetve a Külügyminisztériumban és a Honvédelmi Minisztériumban sem került sor. A korábbi kormány által beszerzett járműveket használják az erre jogosult vezetők." Éves szinten összesen mintegy 120 milliárd forintos megtakarítást remél ettől a kabinet - legalábbis Orbán Viktor első, nyári akciótervében ez szerepel.
A kormányzat az állami vezetői gépjárművek használatával kapcsolatos költségeket több lépésben fogta vissza. Először fölmérte a minisztériumok gépkocsi- és gépkocsi-vezetői igényeit, majd ezek függvényében határozta meg a kapacitásokat. A minisztérium sajtóosztálya megemlíti, hogy a kabinet "viszszafogta a szervizelés költségeit, csökkentette az egyéb dologi kiadásokat, valamint a gépjárművezetők személyi és cafeteria jellegű juttatásait" is.
Az Orbán-kabinet tehát az előző kormány ideje alatt beszerzett flottát használja, amit az elmúlt négy évben háromszori közbeszerzéssel újítottak meg. 2007 és 2010 között összesen 37 gépkocsit vettek, ezek között öt Skoda Octavia, három Audi A6-os, négy Ford, tizenhárom Volkswagen, tíz Honda, valamint két Lexus típusú (ez utóbbi kettő hibrid) autó található. A flottát a 2002-ben lefolytatott közbeszerzési eljárás győztese, az Allianz Hungária biztosítja. Azt nem kívánták közölni, mi lett a Gyurcsány Ferencnek 2005-ben beszerzett, sokszor fölemlegetett Audi A8-as luxuskupé sorsa - a hivatalos értékesítések között nem szerepel, és annyit a volt kormányfő környezetéből megtudtunk, hogy ő nem vásárolta meg.
Orbánéknak egyébként lehet okuk a visszafogottságra: az elmúlt tíz év állami autós közbeszerzéseinek legnagyobb "dobása" ugyanis kétségkívül a nevükhöz fűződik. A 2001-ben meghirdetett "osztrák vircsaft" elleni küzdelem (a zsebszerződések felszámolásának kormányzati célkitűzése) jegyében az akkor még koalíciós társ kisgazdák által felügyelt Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium 101 darab Land Rovert szerzett be a megyei szakhivatalok részére. Az autók fele egyetlen kilométert sem tett meg (két darab sokáig a tárca belső udvarán porosodott), s maga a harc is eredménytelen maradt - egyetlen "felderített" zsebszerződés jutott el a bíróságig, ahol azonban végül visszalépett a felperes magyar állam. Ehhez képest túlzásnak tűnik a végül töredékáron értékesített gépkocsipark összesen 495 millió forint plusz áfa beszerzési ára.
A kevesebb több
Ezek a tények. Ha azonban a hivatalos információk mögé nézünk, érdekes kérdésekkel találkozhatunk. Orbán Viktor például valóban magán kezdte autóügyben a spórolást, mivel az általa a Porsche Hungáriától havi kétszázezer forint plusz áfa összegért bérelt Volkswagen kisbusz mellé formailag pluszjárművet nem igényelt - ezzel szemben ennek mozgását több (három-öt) nagy teljesítményű járművel biztosítja a kifejezetten a kormányfő személyes rendelkezési körébe utalt, több mint tízmilliárd forintos "felszerelési" kerettel létrehozott Terrorelhárítási Központ. Ennek a költsége nem szerepel tételként az állami autóhasználati összevetésekben.
Az is némileg ellentmondásos, hogy miközben a kormányzati állásfoglalás szerint az eleve szabad állami gépjárműhasználatra jogosultaknak (miniszter, államtitkár, közigazgatási államtitkár, helyettes államtitkár, kormánybiztos, miniszteri biztos, miniszterelnöki biztos, a miniszteri kabinetet vezető kabinetfőnök, a kormány irányítása alá tartozó államigazgatási szerv vezető köztisztviselője, politikai főtanácsadó és politikai tanácsadó) "inkább be kell érniük" a felső középkategória helyett valamilyen kevesebb luxust kínáló típussal, a ténylegesen állami autót használó vezetők száma nemhogy csökkent volna, hanem nőtt. Ma ugyanis - a szép számmal kinevezett biztosok, helyettes államtitkárok miatt - száztizennégy a személyes használatú állami kocsik száma, szemben a korábbi, száznál kevesebb kocsival. A fennmaradó gépkocsik úgynevezett "kulcsos állományban" vannak: azok az alkalmazottak, akiknek a munkájához - főként vidéki utakhoz - szükség van autóra, alkalmanként igényelhetik a beosztásukhoz igazított kategóriájú járművet a KSZF-tartalékkeretből. A kocsikat általában az igénylők saját maguk vezetik, s visszatérés után azonnal be kell vinniük a kijelölt garázsba.
Ráadásul ez a gépkocsipark immár meglehetősen elhasznált. Az autók átlagkora meghaladja a nyolc évet, a futott átlagos kilométer pedig a kétszázezret. Amikor a tavasz végén az új kormány beült a Bajnai-kabinettől örökölt kocsikba, néhányan még saját családi körülményeikhez képest is visszafogott luxussal találkozhattak. Hoffmann Rózsa például Hiller István volt miniszter hétszázezer kilométert futott kocsiját kapta meg, Navracsics Tibor pedig egy hatéves Audival jár jelenleg.
Papás hajtás
Az állami vezetők személyes (családi) jellegű kocsihasználatához sofőr nem jár, de ez sem feltétlenül jelent spórolást. Az autósszakmában köztudott, hogy "a sofőr lábában ott van egy fél szerviz" - márpedig e szempontból a magyar állami flotta nagyon erős. Az állami sofőrök valóban a szakma krémjéhez tartoznak, és ez nem csak abban áll, hogy gyorsan és biztonságosan eljutnak A-ból B-be. Az egyik szaktárcánál - a nagy központi "jármű-igazgatási" összevonás előtt - több évtizeden át a gépjárművekért felelős egykori osztályvezető lapunknak elmondta, hogy a kilencvenes évek második felétől náluk már az alkalmazás egyik nagyon komolyan vett szempontja volt a "sofőri szervizigény", vagy figyelték, milyen sűrűn esik ki valaki alól a hivatali kocsi, az egyszerűbb karbantartásokhoz rendelkezik-e képesítéssel vagy gyakorlattal. Ennek eredményeként számottevően sikerült csökkenteni a fenntartás fajlagos költségeit - ezen azonban a "papás hajtásban" (a hivatali sofőrzsargonban a papa a nagyfőnököt jelenti), vagyis a tisztelt állami vezető önálló kocsihasználatakor előforduló gikszerek jelentősen rontottak. Ezekről persze alig esik szó, és a hivatalos összegzésekben sem szerepelnek külön tételként. Esetek pedig akadnak bőven: a megszorításokat támogató egyik ismert államtitkár például képes volt a nyolcmilliós autóját hosszú kilométereken át olajnyomás nélkül hajtani, hogy aztán másfél milliós javítási költséget igénylő motorkrach állítsa meg az M1-esen. Az "apró" figyelmetlenség miatt az egyik hajtókar kikönyökölt a motorblokkon, ami a futóművet is erősen megrongálta - egy hivatásos sofőrnek egy ilyen malőr az állásába kerülne, míg a szigorú államtitkár információink szerint dorgálást sem kapott.
A spórolás korlátai
Az autóhasználat ügyében döntési joggal rendelkező politikusok körében mindenesetre sajátos versengés kezd kibontakozni e transzparens vezetői juttatás miatt. A napi sajtóba könnyen be lehet kerülni azzal, ha egy polgármester eladja elődje autóját (autóit), és annak pazarlását emlegetve újat, "olcsóbbat" szereztet be apparátusával. Csakhogy ez nem feltételenül eredményez költségcsökkenést. Vattamány György, az új erzsébetvárosi polgármester például bejelentette, hogy a korábban közvád alá vont elődje, Hunvald György valódi luxusautónak egyáltalán nem mondható szolgálati Peugeot 607-esét eladják, és az árából három új rendőrségi autót vesznek. Hogy ez a 70 ezer kilométert futott, reálisan 2-2,5 millióért értékesíthető kocsiból hogyan is jön össze, az legalábbis kérdéses, miként az is, hogy a helyette használatba vett, 200 ezer kilométert már lefutott VW Passattal mennyit lehet takarékoskodni.
Vida Tamás független járműszakértő, az egyik közepes hazai használtjármű-kereskedés résztulajdonosa szerint az autófenntartás sokkal bonyolultabb üzem annál, hogy azt pusztán a beszerzési költség határozza meg. "Az állami vagy hivatali használat - különösen a kulcsos változat - nagy strapával jár, ami sokkal inkább a hosszú távú költségekben jelenik meg. Ilyen célra érdemes olyan típust választani, ami valóban bírja a sok kilométert. Én mindig azt szoktam mondani az ilyen járművet kereső ügyfeleknek, nekem ne higgyenek, azt nézzék meg, milyen típusokat használnak a taxiscégek" - mondta lapunknak. Szerinte rövidlátó, csak "üzenetekben" gondolkodó szemléletre utal, ha valaki azért választ félmillió kilométeres futásteljesítésre szánt járműnek másfél millióval olcsóbb típust, mert az jobban mutat a nyilatkozatokban. "A minisztériumi kollégáktól úgy tudom, a hivatali járműügyekben az illetékesek már évek óta nem mérlegelnek komolyan valódi műszaki-karbantartási vagy éppen biztonsági szempontokat. Pedig egy ilyen választás könnyen jobban megcsapolhatja az adófizetők pénzét, mint az egyszeri, bár kétségkívül látványosabb pluszköltség, amit egy magasabb - ám strapabíróbb - kategóriáért ki kellene fizetni."
A zsaruknak jobb lett
Bármilyen furcsa, arról nincs összesítés, hogy az állam egésze - ideértve az összes hatóságot, hivatalt és az állam többségi tulajdonában lévő céget - milyen értékű gépkocsiállománnyal rendelkezik (pedig az egyes részegységek nyilvántartják saját járműparkjukat). Ilyen tétel utoljára a rendszerváltozás előtti évben került nyilvánosságra (2,4 milliárd forint volt egyébként az állami flotta összértéke, ami ma már nehezen értelmezhető összeg). A nem hivatalos értékelések szerint az elmúlt években valóban érzékelhető mértékben a rendőrségi, illetve a vám- és pénzügyőrségi kocsihasználat viszonyai javultak. A rendőrkapitányságok, illetve központi szervek több lépcsőben végrehajtott közbeszerzéssel az öt évvel korábbi helyzethez képest csaknem teljesen lecserélhették a "futó", vagyis mindennapos szolgálati használatban tartott járműveket. Ma a járőrök főként Fordokat és Skodákat használnak, de akad néhány távol-keleti típus is az állományban. Ennél is lényegesebb, hogy a napi járőrözési kilométerkeret százra emelkedett - öt éve ez alig negyven volt.
