A választás szabadsága, jogegyenlőség, a kisebbségek védelme - folyamatos a törekvés e demokratikus alapértékek széles körű kiterjesztésére, s ennek érdekében az állami szerepvállalás erősítésére. Ki hinné - még az informatika világában is. A szabad szoftver mozgalom például éppen ezeket az eszméket tűzte a zászlajára. Számos fejlesztőcég előtt nyílhat meg a magyar piac azzal, hogy közbeszerzési eljárásban szerezhetők be szabad és nyílt forrású szoftverek. E két fogalom ugyanakkor minduntalan összemosódik még a szakmai fórumokon is. A szabad szoftver a társadalmi együttműködés egy formája, a szoftverek felhasználásával, terjesztésével, változtathatóságával kapcsolatos jogi korlátozások mindennemű megszüntetését célozza, melyhez szükséges, de nem elégséges technikai jellegű feltétel a forráskód megismerhetősége. (Lásd fogalommagyarázó keretes anyagainkat.)
25 milliárd forint
értékben írt ki nyílt közbeszerzési eljárást szoftverlicencek meghosszabbítására, illetve cseréjére a Központi Szolgáltató Főigazgatóság (KSZF) 2008. január 4-ével, melynek keretében az összeg négyéves időtartamban költhető el. A 2004-ben - a Campus és School szerződések alapján - a Microsofttól vásárolt licencek ugyanis 2008 elején lejártak. Hiller István oktatási és kulturális miniszter akkor azt javasolta, hogy e programokat vonják össze más hasonló állami beszerzésekkel, amik így a KSZF fennhatósága alá kerültek; az aktuálisan szükséges néhány milliárd forintos beszerzés így dagadt 25 milliárdosra. (Erről lásd cikkünket: Az oktatás krampusza, Magyar Narancs, 2008. január 24.) A nyílt forrású és szabad szoftverek fejlesztésével és kereskedelmével foglalkozó magyar tulajdonú cégek (MultiRació Kft., Open SKM Kft., ULX Kft.) több fórumon is támadták a kiírást, mivel szerintük súlyosan versenykorlátozó, hogy konkrétan nevez meg gyártót ("Microsoft, vagy azzal egyenértékű"). Ráadásul ellentétes az olyan uniós trendekkel is, amelyek a nyílt szabványok bevezetését célozzák a közoktatásban és a közigazgatásban. A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) kezdeményezte is az eljárás felfüggesztését a Közbeszerzési Döntőbizottságnál (KDB), mondván, egy vezető gyártó helyzetét erősíteni fölösleges, főként, hogy a közbeszerzési törvény előírja az ajánlattevők esélyegyenlőségét. Az eljárást a KDB azonban megszüntette azzal, hogy ők a betoldással csupán egyértelműsíteni kívánták a beszerzés tárgyát. A GVH a Fővárosi Bírósághoz benyújtott keresetében a megszüntető határozat megsemmisítését, illetve új eljárás lefolytatását kérte. Az első tárgyalás időpontját épp arra a napra tűzték ki, amikor Steve Ballmer, a Microsoft vezetője Budapestre látogatott, majd a pert 2008. július 7-re napolták el. Az említett magyar cégek panaszszal fordultak előbb az Országos Igazságszolgáltatási Tanácshoz, utóbb az Európai Bizottsághoz, hogy a törvényben előírt határidőket nemhogy az elnapolt, de még az eredeti tárgyalási időpont sem teljesíti. Újabb halasztás után a Fővárosi Bíróság 2008. szeptember 1-jén a KDB álláspontját hagyta helyben; az indoklás szerint a KSZF eljárása jogszerű volt, a gyártó megnevezése szükséges annak érdekében, hogy a pályázók tudhassák, milyen termékeket várnak el tőlük. Az ítéletet a GVH megfellebbezte.
Az elsőfokú ítélet után két újabb közbeszerzési kiírás jelent meg szoftverbeszerzésre. 2009 januárjában 25 milliárd forint értékben; a korábban kifogásolt "azzal egyenértékű" kifejezés újra szerepelt, de már nemcsak a Microsoftot, hanem a Novellt is nevesítve. Utóbbi gyártó nyílt forrású és szabad szoftverek kereskedelmével foglalkozik, tehát versenytársa a Microsoftnak. Létezik viszont egy olyan stratégiai megállapodás a két cég között, miszerint szoftverszabadalmi ügyekben nem indítanak egymással szemben peres eljárásokat. A kiírást néhány nappal később a KSZF saját vezetésének cseréjére és a zajló peres eljárásra hivatkozva visszavonta. Az utolsó kiírás 2009. áprilisi, amelyben 12, illetve 6 milliárd forintot Microsoft-, valamint Novell- vagy azokkal egyenértékű licenckonstrukciók beszerzésére, 6 milliárdot pedig nyílt szabványokon keresztüli együttműködést biztosító szoftverlicencekre szántak. Konkrét gyártókat igen, konkrét nyílt forrású licencet azonban nem említ a szöveg, pedig az előző megnevezések indoklása éppen az volt, hogy a pályázók tudhassák, milyen termékeket vár el tőlük a kiíró. A kiírás a szabad szoftver fogalmát sem tisztázza.
A per, amit a GVH indított versenykorlátozás miatt, másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla előtt áll, a tárgyalás időpontját még nem tűzték ki. Amíg az ügy le nem zárul, a GVH sem nyilatkozni, sem a korábbihoz hasonló ügyekben jogorvoslatért a bírósághoz fordulni nem kíván.
Pedig nem ártana
némi útmutatás: sem az állami szervezetek, sem a szoftverpiac magyar képviselői, sem a hazai civil szervezetek, illetve e csoportok egyes tagjai között nincs teljes egyetértés arról, miként is kell értelmezni a több milliárd forintról szóló kiírást.
A kiírás az első érdemi kísérlet arra, hogy piacszerűen is megmérettethet Magyarországon a szabad szoftver típusú együttműködés, beleértve a szoftver-, illetve hardvertámogatókat és azokat a civil szerveződéseket, amelyek ebben érintettek - mondta Baja Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal (MEH) politikai államtitkára, informatikai kormánybiztos. Meglátása szerint a kérdés az, hogy ezek a piaci szereplők képesek-e erős szövetségi konglomerátumot létrehozni a hagyományos szoftvergyártók és forgalmazók alternatívájaként.
"Mindegy, hogy milyen gyártót írnak a szövegbe, ez egy konkrét megnevezés" - fogalmazott Szentiványi Gábor, a Linux Ipari Szövetség (LIPSZ) elnöke, egyben az ULX Kft. ügyvezetője. A folyó perről úgy véli, hogy bár nem volna precedensértéke az esetleg a GVH-t megerősítő döntésnek, annak mégis maradna nyoma a bírói gyakorlatban.
Balsai Péter, a Szabad Szoftver Intézet munkatársa viszont úgy látja, "a politika és a kiszolgáló apparátus még mindig nem érti, hogy a nyílt és szabad szoftver más, hogy a környezet megváltozott az utóbbi években. Nem termékben és gyártóban, hanem feladatban és megoldásban kell gondolkodni. Megjelent a szolgáltatásalapú modell, amely sokszor versenytársa és helyettesítője a klasszikus 'megveszem és használom' felfogásnak. Szerintem hiba bármely cégnév említése a közbeszerzési eljárásban. A jelenlegi eljárás, amiről beszélünk, a monopol piac oligopol piaccá alakítását teszi lehetővé. Lehet akár cél ez is, de akkor mondjuk ki, hogy ez a cél. Bár szerintem rossz cél, és mindannyiunknak sokba kerül."
A kiírás minden gyengesége ellenére is igaz, hogy változást mutat a döntéshozói hozzáállásban. A szabad szoftveres közösség által évek óta "követelt" megmérettetési lehetőség - legalábbis elméletben - adott. Az nem világos egyelőre, hogy a gyakorlat miként tükrözi majd a kormányzat eredeti versenyteremtő és költségcsökkentő szándékát - vagy az egész csak arra lesz elég, hogy más gyártók licencei kerülhessenek fölöslegesen drágán a kosarunkba.
Szentiványi Gábor szerint hazánkban a szabad szoftverek beágyazottsága meglehetősen csekély. "Mi tudjuk, hogy mi a nyílt szabvány és a nyílt forráskód, azonban nem vagyok benne biztos, hogy mindenki, aki ebben érdekelt, akár kormányzati, akár szállítói oldalról, pontosan tudja-e, vagy akár érdekli-e, mit jelent ez. Lehet a kiírást több irányból értelmezni, és lehet a különböző értelmezések alapján véleményeket alkotni, ami félreértésekre adhat okot. Néhány dolgot azonban ki kell mondani: a kormánynak előnyben kell részesítenie a nyílt forráskódot és a nyílt szabványokat, valamint a nyílt szabvány jogdíjmentes kell, hogy legyen, nem védheti szabadalom."
A világgazdaság jelenlegi viszonyai között újra és újra fölmerül, hogy az állam részéről bölcs dolog-e beavatkozni a piaci folyamatokba, avagy lehet-e és kell-e bízni a piac önszervező erejében. Például a szoftverpiacon így elérhető eredmények megérik-e akár azt is, hogy az állam pozitív diszkriminációt alkalmazzon. Baja Ferenc nem zárná ki, hogy évek múlva egy - az ő helyén ülő - felelős állami vezetőnek azt a döntést kell meghoznia, hogy nem működött a "piacszerűség", ezért akár direkt támogatással is segíteni kell az alternatíva kialakítását.
Balsai Péter szerint az állami és közigazgatási informatikáról való gondolkodás megcsontosodott, és ezt a merevséget az oktatás újratermeli. "Az, hogy nem ismerjük fel a változás lehetőségét, árt a gazdaságnak, munkahelyeket vesztünk miatta, és egyre közelebb kerülünk ahhoz, hogy elsődlegesen más gazdaságoknak bevételt termelő informatikai piaccá váljunk. Nem minden állampolgárnak kell a szoftverekkel, szabad szoftverekkel foglalkozni, nem kell, hogy ez olyan téma legyen,
mint a foci vagy az időjárás,
de fontos, hogy a szoftverbűnözést, az illegális szoftverhasználatot a szabad és nyílt forrású szoftverek elterjesztésével csökkentsük. Tehát azt kell megértetni az állampolgárokkal, hogy a szabad és nyílt forrású szoftverek használata is egy lehetőség arra, hogy betartsák a törvényeket. A másik meg persze az, hogy szoftvereket vásárolnak."
A mindennapi politikai életben evidencia a választás szabadsága: a szoftverpiacon ez a használt szoftverek szabad megválasztásának jogát kellene, hogy jelentse. Ami a közéletben az átláthatóság, az a szoftverek világában a forrás megismerhetősége; a tolerancia a kisebbségi szoftverek felhasználóinak támogatásával, a közösségi hozzájárulás a fejlesztések szabad terjesztésével egyenlő. A szoftverhasználattal ugyanis arról döntünk, hogy mely csoportokat - fejlesztőcégeket vagy közösségeket -, illetve mely magatartási formákat támogatjuk pénzügyi vagy egyéb eszközeinkkel egyéni, vállalati avagy állami szinten. Kinek leszünk kiszolgáltatva, ha elfogadjuk a szoftverpiacon kialakult monopol vagy oligopol helyzetet, önként hozva magunkat függő helyzetbe? Többről van tehát szó, mint egy esetlegesen roszszul megszövegezett közbeszerzési kiírásról: arról, hogy a nemzetközi trendet követve megteremtjük-e az egészséges versenyt az ipar vezető ágazatának a piacán, akár közvetlen állami beavatkozás révén is.
Zárt és szabad
A szoftverlicenc engedély egy adott szellemi tulajdon (ez esetben a szoftver és/vagy annak forrása) használatára a szerződésben megadottak szerint. A tulajdonosi vagy zárt forrású szoftvereknél e szerződések rögzítik a felhasználás módját, időtartamát, a felhasználók maximális számát stb., amiknek az elfogadásával a megfelelő díj megfizetése után - amivel a szoftver áraként szembesülünk - használhatjuk azt. A szabad szoftverek koncepciója ezzel némiképp ellentétes, hiszen a szoftver használatát bármilyen céllal, bármilyen felhasználószám mellett, időkorlátok nélkül biztosítja úgy, hogy közben a szoftver működése szabadon megismerhető, s mivel a forrása nyílt, szabadon javítható, fejleszthető, testre szabható bárki által. A változtatott program szabadon terjeszthető, továbbadható, sőt erre esetenként kötelezettségünk van. Előbbi esetben inkább egy bérleti jellegű viszony jön létre, és a licenc időtartamának - azaz a bérleti konstrukció - lejártakor minden jogot elveszítünk a felhasználásra, az esetek egy részében a szoftver birtoklására is. Az utóbbi valamivel jobban hasonlít a tulajdonviszonyra, ahol is a birtokunkba került forrással lényegében tetszésünk szerint rendelkezhetünk.
Mi az, hogy ingyen?
Annak ellenére, hogy számos közösségi fejlesztésű szoftver létezik, melyekhez díjfizetés kötelezettsége nélkül is hozzáférhetünk, ahogy nincs ingyenebéd, úgy nincs ingyenszoftver sem. Mind az elkészítésért, mind a kapcsolódó szolgáltatásokért - telepítés, oktatás, karbantartás - kérhető ellenérték a megrendelőtől. Ez nem ellentétes sem a szabad szoftveres, sem a nyílt forrású licencekkel. A lényeg az, hogy a szoftverfejlesztésre fordított összegért mihez jutunk hozzá: például van-e mód elszakadni az eredeti gyártótól, és hibajavításokat, további fejlesztéseket más céggel, cégekkel elvégeztetni, vagy maradnunk kell a "kötelező márkaszerviz" mellett. Természetesen vannak nagy gyártók és bevált termékek, de az egyedi szoftverfejlesztési megbízások piaci részesedése meglehetősen erős, és e területen a megrendelő - legyen az a versenyszféra egy képviselője, vagy maga az állam - szabadon dönt arról, hogy mire és milyen feltételekkel ad megbízást.
