Államosítások 2010 után – Farkasétvággyal

  • Keller-Alánt Ákos
  • 2015. december 10.

Belpol

2010 után több mint 200 cég került állami tulajdonba, 1600 milliárd forintot meghaladó értékben. A vásárlásokkal néha a kormány kedvezményezettjei jártak jól, de hosszabb távon mi mindannyian rajta vesztünk. A teljes cikket az eheti Magyar Narancsban olvashatja.

Orbán Viktor először 2012 nyarán beszélt arról a nyilvánosság előtt, hogy túl sok nagybank van Magyarországon, és konkrét célként nevezte meg, hogy a bankrendszer legalább felének magyar tulajdonban kell lennie. A miniszterelnök kívánsága alig egy év alatt megvalósult, és a kormány jelentős lépéseket tett egy nemzeti pénzintézet, azaz az ellen-OTP létrehozása felé.

2013 augusztusában – ahogy az OTSZ alelnöke, Turi Dénes fogalmazott kényszer alatt – a Takarékbank közgyűlése elfogadta az új alapszabályt, kinevezte a takarékszövetkezeti integráció vezetőit, és döntött a Magyar Posta 655 millió forintos tőkeemeléséről is. Ezzel az állam részesedése 51 százalékra nőtt a Takarékbankban. A Takarékbank államosítása azonban csak átmeneti volt. 2014 márciusában az FHB tulajdonában álló Magyar Takarék 9 milliárd forintért megszerezte a Takarékbank 55 százalékát, szeptemberben pedig a Magyar Posta vásárolta be magát az FHB-ba. Az FHB Kereskedlemi Bank 49 százalékáért 28,5 milliárd forintot fizetett a posta, decemberben pedig tovább erősödött a szövetség: a Takarékbank, a takarékszövetkezeti integráció valamint az MFB is csatlakozott a posta–FHB-partnerséghez. A posta és a takarékok országos hálózata, a takarékok és az FHB eszközállománya, már önmagában jó alapot biztosít a nemzeti pénzügyi szolgáltató létrejöttéhez. Ezt csak tovább erősíti további tőkebevonás lehetősége (az MFB partnersége) mellett, hogy a Magyar Posta 2013-ban tulajdont szerzett a Díjbeszedő Holdingban és a Díjnetben is.

Hamm, bekapta ezt is (A Fradi-pálya avatója)

Hamm, bekapta ezt is (a Fradi-pálya avatója)

Fotó: MTI/Beliczay László

Az energetika volt a másik olyan szektor, ahol az állam kiemelten fontosnak tartotta az állami tulajdon növelését. Az Orbán-kormány konkrét politikai célként fogalmazta meg az állami tulajdon szükségességét, a gázárak befagyasztásával, majd a többszöri rezsicsökkentéssel pedig aktívan tett is azért, hogy a cégeknek ne érje meg tovább az országban maradni. 2012 nyarán a kormány arról döntött, hogy kizárólag állami tulajdonban lehet stratégiai földgáztározó, Orbán pedig nem sokkal később arról beszélt, hogy a közszolgáltató cégeknek nonprofittá kell válniuk. Ahogy a bankszektor esetében, úgy ezeken a területeken is gyorsan cselekedett a kormány. Az egyik főszereplő az az MVM lett, melynek vezetőit a 2010-es kormányváltás után az elsők között cserélték le. A Mol 22 százalékos részvénycsomagját 2011 júliusában vette vissza az állam az orosz Szojuznyeftegaztól 500 milliárd forintért. 2013-ban az E.On-csoport is megszabadult földgáz-nagykereskedelmi és -tároló leányvállalataitól (E.On Földgáztrade, E.ON Storage, Panrusgaz), erre több mint 280 milliárdot költött az állam nevében az MVM. Az elmúlt négy évben állami kézbe került a Bakonyi erőmű, a Székesfehérvári Fűtőerőmű (7 milliárd), az MMBF gáztározó (140 milliárd), és a Főgáz (41 milliárd) is.

Februárban viszont megalakult az Első Nemzeti Közműszolgáltató Zrt. (ENKSZ), Németh Lászlóné felügyelete alatt (a volt fejlesztési miniszter jelenleg a Miniszterelnökség nemzeti pénzügyi szolgáltatásokért és postaügyekért felelős államtitkára). Az ENKSZ átvette Főgáz ügyfeleit (41 milliárd), idén pedig az E.On, a GDF Suez és a Tigáz is kiszállt a lakossági gázpiacról, ezzel ENKSZ-nek már 1,6 millió ügyfele van, 2016 végéig pedig már 3,4 millió lesz. A nemzeti közműcég jövő év elejétől az áramszolgáltatásba is beszáll. December végén tartja ugyanis az Elmű Nyrt. és az Émász Nyrt. azt a rendkívüli közgyűlését, melyen arról döntenek, átruházzák-e a tulajdonukban lévő Elmű-Émász Ügyfélszolgálati Kft.-t. A német hátterű cég kétmilliós ügyfélköre így a nemzeti közműholdinghoz kerülhet át, a vételár pedig 10 milliárd forint lehet a Magyar Nemzet szerint. Németh Lászlóné novemberi nyilatkozata szerint a kormány további befektetéseket is tervez az energiaszektorban.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.