Orbán Viktor először 2012 nyarán beszélt arról a nyilvánosság előtt, hogy túl sok nagybank van Magyarországon, és konkrét célként nevezte meg, hogy a bankrendszer legalább felének magyar tulajdonban kell lennie. A miniszterelnök kívánsága alig egy év alatt megvalósult, és a kormány jelentős lépéseket tett egy nemzeti pénzintézet, azaz az ellen-OTP létrehozása felé.
2013 augusztusában – ahogy az OTSZ alelnöke, Turi Dénes fogalmazott kényszer alatt – a Takarékbank közgyűlése elfogadta az új alapszabályt, kinevezte a takarékszövetkezeti integráció vezetőit, és döntött a Magyar Posta 655 millió forintos tőkeemeléséről is. Ezzel az állam részesedése 51 százalékra nőtt a Takarékbankban. A Takarékbank államosítása azonban csak átmeneti volt. 2014 márciusában az FHB tulajdonában álló Magyar Takarék 9 milliárd forintért megszerezte a Takarékbank 55 százalékát, szeptemberben pedig a Magyar Posta vásárolta be magát az FHB-ba. Az FHB Kereskedlemi Bank 49 százalékáért 28,5 milliárd forintot fizetett a posta, decemberben pedig tovább erősödött a szövetség: a Takarékbank, a takarékszövetkezeti integráció valamint az MFB is csatlakozott a posta–FHB-partnerséghez. A posta és a takarékok országos hálózata, a takarékok és az FHB eszközállománya, már önmagában jó alapot biztosít a nemzeti pénzügyi szolgáltató létrejöttéhez. Ezt csak tovább erősíti további tőkebevonás lehetősége (az MFB partnersége) mellett, hogy a Magyar Posta 2013-ban tulajdont szerzett a Díjbeszedő Holdingban és a Díjnetben is.
| ||
Az energetika volt a másik olyan szektor, ahol az állam kiemelten fontosnak tartotta az állami tulajdon növelését. Az Orbán-kormány konkrét politikai célként fogalmazta meg az állami tulajdon szükségességét, a gázárak befagyasztásával, majd a többszöri rezsicsökkentéssel pedig aktívan tett is azért, hogy a cégeknek ne érje meg tovább az országban maradni. 2012 nyarán a kormány arról döntött, hogy kizárólag állami tulajdonban lehet stratégiai földgáztározó, Orbán pedig nem sokkal később arról beszélt, hogy a közszolgáltató cégeknek nonprofittá kell válniuk. Ahogy a bankszektor esetében, úgy ezeken a területeken is gyorsan cselekedett a kormány. Az egyik főszereplő az az MVM lett, melynek vezetőit a 2010-es kormányváltás után az elsők között cserélték le. A Mol 22 százalékos részvénycsomagját 2011 júliusában vette vissza az állam az orosz Szojuznyeftegaztól 500 milliárd forintért. 2013-ban az E.On-csoport is megszabadult földgáz-nagykereskedelmi és -tároló leányvállalataitól (E.On Földgáztrade, E.ON Storage, Panrusgaz), erre több mint 280 milliárdot költött az állam nevében az MVM. Az elmúlt négy évben állami kézbe került a Bakonyi erőmű, a Székesfehérvári Fűtőerőmű (7 milliárd), az MMBF gáztározó (140 milliárd), és a Főgáz (41 milliárd) is.
Februárban viszont megalakult az Első Nemzeti Közműszolgáltató Zrt. (ENKSZ), Németh Lászlóné felügyelete alatt (a volt fejlesztési miniszter jelenleg a Miniszterelnökség nemzeti pénzügyi szolgáltatásokért és postaügyekért felelős államtitkára). Az ENKSZ átvette Főgáz ügyfeleit (41 milliárd), idén pedig az E.On, a GDF Suez és a Tigáz is kiszállt a lakossági gázpiacról, ezzel ENKSZ-nek már 1,6 millió ügyfele van, 2016 végéig pedig már 3,4 millió lesz. A nemzeti közműcég jövő év elejétől az áramszolgáltatásba is beszáll. December végén tartja ugyanis az Elmű Nyrt. és az Émász Nyrt. azt a rendkívüli közgyűlését, melyen arról döntenek, átruházzák-e a tulajdonukban lévő Elmű-Émász Ügyfélszolgálati Kft.-t. A német hátterű cég kétmilliós ügyfélköre így a nemzeti közműholdinghoz kerülhet át, a vételár pedig 10 milliárd forint lehet a Magyar Nemzet szerint. Németh Lászlóné novemberi nyilatkozata szerint a kormány további befektetéseket is tervez az energiaszektorban.
