"Magyarország, Szlovákia és Románia uniós csatlakozásával a magyarság közel kilencven százaléka ugyanazon gazdasági és politikai keretek közé került, így elengedhetetlen a kilencvenes évek első felében született, mára elavult intézményrendszer átalakítása. A mostani intézkedésekkel a lemaradásunkat pótoljuk, a határon túlra irányuló támogatás- és fejlesztéspolitikát hozzá kell igazítani az új lehetőségekhez és kihívásokhoz" - tartott gyors helyzetelemzést a Narancsnak Törzsök Erika, a Miniszterelnöki Hivatalban (MeH) működő Nemzetpolitikai Ügyek Főosztályának vezetője.
Az új nemzetpolitika kialakítása iránti igény már 2003-ban megjelent a kormányzati kommunikációban, de a 2004. decemberi népszavazás körüli politikai feszültségek, illetve a szocialista párton belüli erőviszonyok miatt 2006 nyaráig nem történt lényeges előrelépés. A lapunk által megkeresett szakemberek szerint a reformok beindítását a határon túli magyar (az egyszerűség kedvéért: htm) politikai elitek ellenállása is késleltette, hiszen ők a kilencvenes évek első felében kialakult kijárásos alkurendszerek konzerválásában érdekeltek, és hangosan tiltakoznak, ha szóba kerül a támogatáspolitika átalakítása. Rendszerint arra hivatkoznak, hogy a magyar kisebbség kiszolgáltatott a többségi társadalommal szemben, az anyaország segítsége nélkül nem tudják fenntartani intézményeiket. Ez az érvelés némileg furcsán hat, hiszen az elmúlt évtizedben az általuk irányított politikai szervezetek helyet kaptak a szomszédos országok kormányaiban, komoly szerepet visznek a megyei és települési önkormányzatokban. Bár folyamatosan panaszkodtak a magyarországi belpolitikai megosztottság exportja miatt, ha a szükség úgy hozta, Markó Béla, Bugár Béla, Kasza József nyilatkozataiban vagy a MÁÉRT ülésein élesen bírálta az MSZP-SZDSZ koalíciót, és látványosan a Fidesz mellé állt - kihasználva a hazai jobb- és baloldal között a nemzetpolitika eltérő felfogásából adódó feszültségeket. Ezek a politikai játszmák nagymértékben korlátozták a problémakör szakpolitikai kérdésként kezelését, a prioritások kijelölését, a hosszú távú stratégiák megfogalmazását. "A hazai pártok a nemzeti kártyát sokszor egymás megbélyegzésére, az 'ellenféllel' szembeni összezárkózásra használták fel" - világított rá a határokon átnyúló politikai küzdelem egy fontos elemére Bárdi Nándor, az MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársa.
Az ellentétek valamelyest csökkentek, amikor az érvénytelen kettős állampolgársági referendum után a Fidesz fokozatosan elfordult a témától. A Narancsnak nyilatkozó jobboldali politikusok ezt azzal magyarázták, hogy Orbán Viktor rájött, a nacionalista retorika egy ponton túl már taszítja a szavazókat, másrészt átalakultak a párton belüli erőviszonyok: 2004-től fokozatosan háttérbe szorult a határon túli ügyeket vivő Németh Zsolt. Az MSZP-ben viszont 2005 közepéig megőrizte befolyását a támogatáspolitika 1994 és 1998 közötti kialakításában főszerepet játszó, és a határon túli kisebbségi vezetőkkel jó kapcsolatokat ápoló ún. népi baloldal. A csoport akkor gyengült meg, amikor emblematikus figurájuk, a kettős állampolgársági vitában különvéleményének hangot adó Szili Katalin elbukta a köztársasági elnökválasztást. "A magyar belpolitikai viaskodásban jelenleg huszadrangú kérdésnek számít a nemzetpolitika, itt a soha vissza nem térő alkalom az ágazat átalakítására" - mondta a Narancsnak egy MeH-es forrásunk.
Bár 1994 óta többször felmerült a támogatáspolitika modernizációja, napjainkig nem sikerült megteremteni azt az egységes adatbázist és minőségbiztosítási rendszert, ami garantálná a transzparenciát és a kijárásos technikák megszüntetését.
Az Orbán-kabinet
2002-ben döntött egy koordinációs tárcaközi bizottság létrehozásáról, de azt csak négy évvel később, 2006. február 22-én hívták össze először. A Határon Túli Magyarok Hivatalánál (HTMH) tízmillió forintból kiépítettek egy nyilvántartási rendszert, amelyről kiderült, hogy hiányos és pontatlan. A kulturális támogatásokat odaítélő, identitásápolással foglalkozó Illyés Közalapítványnál (IKA) is összeállítottak 2000-ben egy adatbázist, de hamar elavult, nem volt rendszeres a frissítés. Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) 2001-ben a gazdasági kapcsolatokat fejlesztő Új Kézfogás Közalapítványnál (ÚKKA) a nyilvánosság kontrollját hiányolta, 2004-es jelentésében pedig az IKA kiadásainak 46 százalékát szabálytalannak ítélte. A Számvevőszék munkatársai az - egyébként átláthatóan működő - Apáczai Közalapítványnál (AKA) főleg összeférhetetlenségi ügyeket találtak, előfordult ugyanis, hogy a döntést hozó kurátorok olyan szervezeteket is támogattak, melyeknél valamiféle tisztséget töltöttek be. Papp Z. Attila oktatásszociológus tavaly publikálta a 2003-2006 közti oktatási támogatások sorsát vizsgáló tanulmányát (Oktatási támogatások a határon túli magyar közösségeknek, Educatio, 2006. 1. sz.), amely számos összeférhetetlenségi esetre, visszaélésre hívta fel a figyelmet, továbbá szóvá tette a szakmai szereplők, a tudásbeviteli (nyelvtanítási, felnőttképzési) programok hiányát, a pályázati kultúra alulfejlettségét. Papp szerint komoly probléma, hogy nem készülnek hatáselemzések, így nem lehet tudni, hogy a támogatásoknak - a szociális segélyezésen túlmutatóan - milyen hatásaik vannak.
A tavalyi választások után felpörgetett ágazati reform személyi változásokkal indult. Távozott a MeH-ből Szabó Vilmos, a határon túli magyarokkal kapcsolatos ügyeket felügyelő politikai államtitkár, helyére szakállamtitkári rangban a külügyből átigazolt Gémesi Ferenc lépett. Gémesi feladatköre jelentősen kibővült, amikor a nemzetpolitika mellett hozzá kerültek a hazai etnikai és kisebbségi ügyek, illetve a kormányfő külügyi tevékenységét koordináló főosztály. A szakállamtitkár már júliusban jelezte: az átalakítás legfontosabb eleme a párhuzamosságok megszüntetése lesz, ezért tervbe vették a HTMH, illetve a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal felszámolását. A rendszer túlkomplikáltságát mutatja, hogy 2004 és 2006 között a HTMH-t a MeH és a Külügyminisztérium közösen felügyelte. A határon túli közösségeknek szánt támogatásokkal - a közalapítványok mellett - egyszerre több minisztérium (az oktatási, a kulturális, a pénzügyi, a szociális és munkaügyi tárca) is foglalkozott, így állandóak voltak a forráselosztás körüli apparátusharcok. A december 28-i kormányrendelet értelmében a HTMH feladatait 2007. január 1-jétől a MeH és a Szülőföld Alap Iroda vette át.
Szintén a párhuzamosságok megszüntetésére hivatkozva rendelte el a kormány december 12-i határozatában a közalapítványok felszámolását. A források és a feladatkörök részben a Szülőföld Alaphoz (SZA) kerülnek, melyet még az első Gyurcsány-kabinet - a népszavazás okozta "sebek gyógyítása" érdekében - hozott létre 2005 elején. Az alap tavaly több mint egymilliárd forintból gazdálkodott, és lényegében a közalapítványokhoz hasonló feladatokat látott el. A MeH 2007. január 24-én kérvényezte, a Fővárosi Bíróság pedig a január 26-án és 29-én született nem jogerős végzésével kimondta az Illyés és az Új Kézfogás megszűnését. Az Apáczai ügye lassabban halad, ugyanis az alapítvány jogutódja az oktatási tárca alá tartozó Oktatásért Közalapítvány lesz, amely még nem készült fel a feladatok átvételére.
Bár az SZA megmarad elkülönített állami pénzalapnak, Gémesiék itt is jelentős változtatásokat hajtottak végre. Megszűnt az alap élén álló tanács, helyét a miniszterelnök vezette Regionális Egyeztető Fórum (REF) vette át. Ezzel két legyet ütöttek egy csapásra, hiszen a REF-fel kiváltották a MÁÉRT-et is. "Fogalmazzunk inkább úgy, hogy a MÁÉRT betöltötte történelmi szerepét, a kormány nem hívja többé össze" - árnyalta a képet Zilahi László, a MeH főigazgató-helyettese. Szakértők szerint komoly gondot jelentett, hogy a MÁÉRT-nak nem volt törvénybe foglalva a működése, nem illeszkedett a magyar közigazgatásba. A határon túli politikusok - összefogva az ellenzékkel, kihasználva a tanácskozásokat kísérő médiaérdeklődést -
rendszerint megzsarolták
a kormányt, kiharcolták a támogatási keret bővítését. A REF-be ellenzéki politikusok már nem kapnak meghívót, a kormány képviselői külön-külön ülnek le a határon túli régiók választott vezetőivel. A htm politikusok előadják kéréseiket, milyen pályázatokra lenne szükség, mire fordítanák a támogatásokat. Március 19-től kezdi meg működését az SZA három szakmai kollégiuma (oktatás, egyház és kultúra, önkormányzatok, informatika és ifjúság), feladatuk a pályázatok kiírása és elbírálása lesz. A kormány szakértői szerint jelentős előrelépésnek számít, hogy a határon túliakkal elfogadtatták: a kollégiumokba nem kerülhet be politikai pártban tisztséget betöltő személy. Igaz, ezzel nem tudták elejét venni, hogy a pártok ne a saját, megbízható embereikkel töltsék fel a posztokat; az ambivalens kollégiumi kinevezésekkel lényegében fennmarad az alkurendszer. Furcsa továbbá, hogy a kormányzat belement: a támogatásra fordítható pénzekből közel 800 milliót nem pályázati alapon, hanem a MeH fejezeti keretéből osszanak ki. Bár a változások több ponton sértik a htm politikusok érdekeit, feltűnő, hogy február 27-én, a REF alakuló ülésén a résztvevők kevesebb mint egy óra alatt lezavarták a napirendet, s mindenki elégedetten állt fel az asztaltól.
A lapunk által megkeresett szakemberek azt kifogásolták, hogy a rendszer átalakítását nem előzte meg szakmai vita. A kormány mindössze egy rövid, tanulmánynak semmiképpen nem nevezhető, hétoldalas koncepciót hozott nyilvánosságra. A MeH-ben készült vázlatos összefoglaló kijelöli ugyan az ágazati reform prioritásait (a támogatáspolitika átláthatóságának megteremtése, a párhuzamosságok megszüntetése, az uniós források bevonása, az EU-n kívüli vajdasági és kárpátaljai régió előnyben részesítése, a gazdaságfejlesztés elsődlegessége), de nem megy bele a részletekbe, nincsenek konkrét célprogramok, s félő, hogy a támogatások megint felaprózódnak a htm szlengben "etnoszafarinak" nevezett művelődési, lélekápolási projektek között.
Többen úgy vélik, hogy a koncepciót kidolgozó, a reformokat évek óta szorgalmazó Törzsök Erika túlságosan türelmetlen, az egész pályás letámadást pedig olyan intézmények is megsínylik, melyek az elmúlt években komoly eredményeket tudtak felmutatni. A MeH államtitkárságán dolgozó szakemberek a Narancsnak hangsúlyozták, hogy mindent átvesznek, ami a régi intézményrendszerben jól működött - így az Apáczai minőségbiztosítási szisztémáját is. Terveik szerint heteken belül összekapcsolják és kibővítik a különféle adatbázisokat, új alapokra helyezik a nyilvántartást. Törzsök szerint nem igaz, hogy nincs érdemi vita, folyamatos az egyeztetés a htm politikusokkal és szakemberekkel, a hazai kutatókkal.
Kérdés, hogy Gémesiék a jövőben hozzá mernek-e nyúlni olyan tabutémákhoz, mint a kedvezménytörvény biztosította oktatási-nevelési támogatás, vagy a kizárólag magyarországi pénzből működtetett erdélyi Sapientia Egyetem (lásd Burjánzás c. keretes írásunkat), továbbá lesz-e önerő és ötlet a gazdaságfejlesztéshez (lásd Gazdálkodjanak okosan! c. keretes írásunkat). Az oktatási támogatások szétosztását a határon túli politikai szervezetekhez közel álló alapítványok végzik, és jelentős lebonyolítási költséget számolnak fel - az RMDSZ-es Kelemen Hunor elnökölte Iskola Alapítvány 8 százalékért végzi ezt a munkát. A határon túli klientúra fenntartásában fontos szerepet játszanak a magyarigazolványok kiadására létrehozott "státusirodák". Bár érdemi tevékenységet már nem végeznek, nem zárják be őket, a tervek szerint vállalkozásfejlesztési, projektmenedzselési feladatokat kapnak, az uniós pénzek megszerzésében nyújtanak majd segítséget.
Burjánzás
A 2001 októberében magyarországi közpénzből létrehozott Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) idén egymilliárdot kap közvetlenül a magyar költségvetésből, továbbá négyszázmillióra pályázhat a Szülőföld Alapnál. A büdzsé kialakítását az elmúlt években folyamatos viták övezték, ugyanis az egyetem vezetősége rendszerint a dupláját kérte annak, amit Budapest adni tudott. Miután a kormány az egyeztetések során jelezte, hogy 2007-ben sem tudja teljesíteni az EMTE 2,5 milliárdos igényét, Hollanda Dénes dékán és Kató Béla, a Sapientia Alapítvány elnöke a február 13-án Marosvásárhelyre látogató Sólyom László köztársasági elnök segítségét kérte. Gémesi Ferenc később a sajtóban utasította vissza a "kijáró politikát". A kormány egyébként sérelmezi, hogy az EMTE egyre-másra növeli a szakok és karok számát, az eredetileg "székely egyetemnek" szánt intézménynek már Nagyváradon, Kolozsváron és Marosvásárhelyen is van telephelye. Külön probléma, hogy a Sapientián több olyan szak is indult, ami az állami finanszírozású Babes-Bolyai Tudományegyetemen is működik - melynek oktatói egyébként átjárnak az EMTE-re órát tartani.
Gazdálkodjanak okosan!
A kormány 2004-ben döntött a Szülőföld Program elindításáról, melynek fő pillére a gazdaságfejlesztési és munkahely-teremtési keretprogram volt. A négy elemből álló projekt a 2004-2006 közötti időszakra 25 milliárd forintot különített el állami tulajdonú bankoknál a hazai és határon túli vállalkozók, illetve önkormányzatok támogatására. A Magyar Fejlesztési Bank hitelekkel segítette a magyarországi vállalkozókat kijutni a határon túli piacokra. Eddig két kérelmet fogadtak be, 59 millió forint értékben. A Corvinus Zrt. 1,6 milliárd forint tőketámogatást helyezett ki a "Kárpátok-régió" államaiba (Magyarország és szomszédai). Az Eximbank hiteleivel az exportot ösztönözte, a Mehib Zrt. pedig befektetésbiztosítást adott a határokon túl terjeszkedő magyarországi székhelyű vállalkozások befektetéseire. A Mehib 1,8 milliárd forint szerbiai és 500 millió ukrajnai magyar exportot biztosított, továbbá Szlovákiába 8,3, Romániába 10,1, Horvátországba 3,5 milliárdos magyar exportot segített elő. A megszüntetett ÚKKA feladatait július 1-jétől a Corvinus Zrt. veszi át, amelynek többségi tulajdonosa a MeH lesz. Ide kerül a közalapítvány által életre hívott 29 határon túli vállalkozásfejlesztési központ is, melyek jelentős segítséget nyújthatnak a magyarországi nagyvállalatok regionális terjeszkedéséhez.
Az új fejlesztéspolitika alappillére az Európai Területi Együttműködés lesz. A határ menti régiók fejlesztésére és a belső területeket elérő transznacionális beruházásokra 2007 és 2013 között Romániával közösen 224 millió, Szlovákiával 176 millió, Szerbiával 50 millió, Horvátországgal 52 millió, Szlovéniával 26 millió, Ausztriával 82 millió euró uniós forrást hívhatunk le. Az operatív programok kidolgozása és összehangolása folyamatban van, már csak a nemzeti önrészt kell előteremteni.
(Forrás: Narancs-gyűjtés)
