Ellenzéki aktivistákkal a somogyi szegénységben

„Az Anita itt lakott”

Belpol

A balatoni luxusszállodáktól nem messze, az autópályán túl, ahol az igazi somogyi szegénység dúl, önkéntesek hordják az ellenzéki jelölt újságjait, szórólapjait. Aktivistákat kísértünk a lehetetlennek látszó feladatra. A fideszes sikerpropagandát mindenben cáfolja a tapasztalat.

„Nem tudom, hány kilométer van a lábunkban egy-egy nap után – mondja a kampánycsapat egyik tagja, Márk –, az biztos, hogy reggel nyolctól sötétedésig dolgozunk, megyünk egyik postaládától a másikig. Időnként, ha kint van az udvaron valaki, akkor beszélgetünk is. Elképesztő történeteket hallunk. Ezek egyáltalán nem azt mutatják, hogy Magyarország jobban teljesít. A falvakban rettenetes a munkanélküliség és a kiszolgáltatottság. Nagy a nyomor. Vannak olyan házak, hogy megállunk a kapu előtt, keressük a postaládát és imádkozunk, hogy te jó ég, csak legyen lakatlan! Az nem lehet, hogy itt emberek laknak. És mégis.”

Tavaly óta a posta nem kézbesít címzetlen küldeményeket, így politikai szóróanyagot sem, ezért sokkal nehezebb eljuttatni az üzenetet. Somogy megye 4-es számú választókerülete billegő körzet: Siófoktól Taszárig nyúlik, 71 település, 32 361 postaláda, 64 667 választásra jogosult (ez utóbbi szám bő ezerrel kisebb, mint volt 2018-ban). Ha kiadvány van, annak egy részét „terítik” bevált szórólapozóknak, akik szabadidejükben, hétvégén bedobják a postaládákba a faluban, városban, ahol élnek. Nagyjából egy hét alatt kell kiszórni, így hét közben is menni kell.

Siófokról indul a csapat. Egy autó, tele csomagtartóval. A választáson két számottevő jelölt indul: az ellenzéki előválasztás győztese, Potocskáné Kőrösi Anita (Jobbik) és Witzmann Mihály (Fidesz). Mindketten képviselők jelenleg is: Witzmann nyerte a körzetet négy éve, Potocskáné listáról jutott be – utóbbi stábjával járjuk a vidéket.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.