Interjú

„Az emberek lelkesek és tettre készek”

Kovács Imre és Müller Péter (20k22) az ellenzéki szavazatszámlálók toborzásáról és felkészítéséről

Belpol

Már több mint húszezren jelentkeztek ellenzéki szavazatszámlálónak a 20k22 nevű projekt keretein belül. A jelentkezők felkészítéséről és a választási csalás különböző formáiról a két alapítóval beszélgettünk.

Magyar Narancs: Miért tartják fontosnak a kezdeményezést?

Kovács Imre: Az Unhack Democracy (Belgiumban bejegyzett demokrácia párti civil szervezet, amely az európai választások tisztaságának támogatásával foglalkozik – a szerk.) 2018-as jelentése a választásokról számos visszaélésről számolt be. A demokratikus értékrendet kérdőjelezi meg, ha nem bízhatunk meg a választások eredményében. Hogy a bizalom ne rendüljön meg, az szükséges, hogy a választás minden folyamata ellenőrizhető legyen. A jelen választási rendszerben a szavazási folyamat ellenőrzésének az a módja, hogy minden jelölőszervezet delegál két-két szavazatszámlálót. Mi arra vállalkoztunk, hogy az ellenzéki összefogás számára ezt a két-két delegáltat felkészítsük az ellenőrző feladatra, és az ország összes szavazókörzetébe eljuttassuk őket.

Müller Péter: 2018-ban kettős problémát láttunk a választásoknál. Egyrészt a szavazókörök 13 százalékában egyáltalán nem volt ellenzéki szavazatszámláló. Ez több mint ezer szavazókör. További háromezerben csak egyetlen­egy volt. Ami azt jelenti, hogy ha az az egy delegált kimegy a mosdóba vagy elmegy mozgóurnázni, akkor már nem biztosított minden oldalról a figyelem. Négy évvel ezelőtt azt is lehetett látni, hogy tendenciózusan más volt az eredmény azokban a szavazókörökben, ahol nem volt egyáltalán ellenzéki delegált, mint azokban, ahol igen.

MN: A kezdeményezésen már másfél éve dolgozik száz szakember. Ők milyen területekről érkeztek, és miben segítik a projektet?

Müller Péter: Kezdetben csak ketten voltunk. Én közgazdász vagyok és értékesítéssel foglalkozom, Imre pedig projektvezető/tanácsadó az informatika területén. A saját szakmai környezetünkből kerestünk szakembereket. Azt kell róluk tudni, hogy a legváltozatosabb területekről jöttek, de közös bennük, hogy legalább húsz év szakmai tapasztalattal rendelkeznek. Ma már 130-ra duzzadt a létszám. Ezek a kollégák hetente néhány órát csak ezzel foglalkoznak, önkéntes alapon. A többségük informatikus, projektmenedzser, kommunikációs szakember, de van a csapatban Rubik-kocka-világbajnok és go-nagymester is.

 
Müller Péter és Kovács Imre
Fotó: Sióréti Gábor

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.