Magyar Narancs: Mikorra tehető a mai típusú egyetemi autonómia intézményesülése?
Fleck Zoltán: Az egyetemi autonómia azon kevés vívmányok egyike, amely nem a modern társadalom, nem a francia forradalom, s nem is a felvilágosodás szülötte. Sokkal korábbi, 12–13. századi fejlemény, az első középkori egyetemek, az universitasok autonómiagyökereiből eredeztethető. A bolognai egyetem alapításától számítható ez az időszak, ahol az autonómiának az volt a jelentősége, hogy az uralkodó hatalmakkal szemben megvédje a szellemnek, az oktatásnak a szabadságát, a filozófiát, és a különböző hivatások, köztük a jogászat is bemenekültek e bástya mögé. Az egyetemek azóta is menedékhelyei a szabad gondolkodásnak, az állami vagy ideológiai hatalommal szemben is. Sőt az egyetemeknek ugyanolyan menedéknyújtó szerepük is volt, mint egy zárdának vagy kolostornak. Az egyetemi polgárokat az intézmény védte az illetéktelen zaklatásoktól. Ez az eredeti autonómiagondolatból ered: az egyházi vagy világi hatalommal, az állammal szembeni gondolatok megfogalmazóit is oda lehet menekíteni.
MN: Viszont nyilván integrálódniuk kellett a társadalomba, az államnak pedig ki kellett használnia, hogy az egyetemeken magas szintű tudást nyújtanak.
FZ: A modern társadalmak kialakulásakor – ezt a német hagyományban humboldti egyetemi modellként nevezik – az állam és az egyetemi autonómia egyfajta szövetséget kötött. Az állam közpénzből fenntartja az egyetemeket, de nem szól bele a képzés struktúrájába, a tudomány kiválasztási rendszerébe. A 19. század elején Wilhelm von Humboldt kezdeményezésére megalapított berlini egyetem modellként szolgált a világ felsőoktatása számára. Szemben a középkori korporatív egyetemekkel Humboldt a felvilágosodás emberképét és a tudomány, az oktatás társadalmi felelősségét hangsúlyozta. A humboldti elvek közé tartozik, hogy a tudomány autonómiája szorosan kapcsolódik az egyetem szabadságához: egyetem nincs tudomány nélkül, tudomány pedig nincs szabadság nélkül. Az egyetem határozza meg, mit tanít, az egyetem választja ki professzorait, oktatóit, alakítja ki működésének rendjét. És bár az állam adja a közpénzt, de a köz érdekében elviseli, hogy akár az állammal szembeni gondolatok is megjelenjenek az egyetemi szabadságban, hiszen a tudomány és a képzés a közérdeket szolgálja.
MN: A tanítói-tanulói közösségekből alakultak ki az egyetemek.
FZ: Ez az universitas gondolat őrzője. A rektor, a dékán, a többi oktató, illetve az összes hallgató egyaránt egyetemi polgár. Köztársaság az államon belül. Amikor most a színművészeti egyetemen azt mondják, tanköztársaságot alkotnak, visszatérnek az universitas ezen eszméjéhez. Egyetemi polgárokként egyenrangúak a tanárok és a diákok, a fórumaikon is így viselkednek. Az egyetemfoglaláshoz az oktatók a saját eszközeikkel csatlakoztak az egyetem autonómiájának megőrzése érdekében egy külső, a szabadságot nem tisztelő hatalommal szemben.
MN: Az SZFE oktatóinak a részvétele munkajogi státuszuknak megfelelően úgy nyilvánul meg, hogy az egyetem dolgozóiként sztrájkot hirdettek.
FZ: Megjegyzem: az átalakulással a közalkalmazotti státusz is elvész. Ez ellen is tiltakoznak, és a többi egyetemnek is kellene. Az SZFE a hatodik egyetem, amelyet kiszerveznek alapítványba, amelynek átadják az eddig az államot illető jogokat és kötelezettségeket.
MN: Ön szerint miért történik mindez?
FZ: Magyarországon nem lehet eltekinteni attól, hogy 2022-től az európai felsőoktatási térség finanszírozása részben megváltozik azzal, hogy a tudományos kutatások közvetlen európai forrásokra pályáznak. Ha az alapítói jogokat is átadja az állam, az azt jelezheti, hogy előbb-utóbb ki akar ebből szállni. Most én kérdezem: mi az oka az átalakításnak? Csökkenteni az állam terheit és növelni a magántőke szerepét a fenntartásban, vagy néhány hatalomhoz közeli magánvagyon további gyarapítása?
MN: Léteznek állami és magánegyetemek. Az SZFE formailag már magánegyetem, amelyet azonban az állam finanszíroz.
FZ: Visszaértünk a kiindulópontra. Hogyan lehet megőrizni az autonómiát és a finanszírozást úgy, hogy az állam közpénzt ad az egyetem fenntartására, ugyanakkor kötelessége elismerni az alkotmányosan védett autonómiát, önrendelkezést és jogokat? Amit viszont az egyetemet működtető kuratórium semmibe vesz.
MN: Valójában hogyan néz ki egy magánegyetem? A legszélesebb körben talán az egyesült államokbeliek ismertek.
FZ: Szerte a világon vannak magánegyetemek. Olyan jogi, politikai és kulturális környezetben, ahol a magánpénzek autonómiája is erős, ez teljesen rendben van. De a magánvagyon és az egyetem irányítása egymástól elválasztott. Egy magánszemély alapítóként vagyont hagy egyetem megszervezésére, működtetésére. A legnagyobbaknak a költségvetésük több mint a magyar egészségügyi és kulturális büdzsé együttvéve. Az alapító ennek dacára háttérben marad. Van egy kuratórium, amely a tulajdonosi jogokat gyakorolja, ám az alapító okirat szerves része az egyetemi autonómia garantálása. Ezek az egyetemek – az általános jogszabályi keretek között – gazdaságilag és minden egyéb szempontból függetlenek, az Egyesült Államokban az adott tagállamtól és a szövetségi államtól is. A függetlenséget persze nem a jogi forma biztosítja elsősorban, hanem az a pénz, ami az egyetem mögött van. Ám az alapítónak, valamint a tulajdonosi jogokat gyakorló kuratóriumnak nincs beleszólása az egyetemi önkormányzat működésébe. A rektort és a dékánokat az egyetemi polgárok választják.
MN: Az SZFE esetében a képzőhely alapítói jogai átkerültek a kormány által létrehozott „közérdekű vagyonkezelő alapítványhoz”, és a kormányzat azon keresztül érvényesíti akaratát. De a kormány régebb óta, folyamatosan szűkíti az egyetemi autonómiát.
FZ: A legnagyobb korábbi változás az állami egyetemeken bevezetett kancelláriarendszer volt. A kancellár a miniszterelnök kinevezettje, aki megkapta a teljes pénzügyihatáskör-csomagot. Az autonómia aláásásának egyik fő eszköze ez, amivel a rektor hatáskörét is jelentősen csorbították. A rektort formálisan az államfő nevezi ki, ám azt megelőzi egy pályázat, arról szavaznak a kari tanácsok, és végül a szenátus választ. A pénzügyek átirányítása a végrehajtó hatalom bizalmi embere, a kancellár kezébe nagymértékben gyengíti az egyetemi autonómia érvényesülését. Minden anyagi forrást igénylő döntéshez kancellári engedély kell. A kancellárnak ráadásul minden egyetemi felső szintű szervezetben benne kell lennie, így a szenátusban, a konzisztóriumban is.
MN: Mennyit segíthet a szervezeti és működési szabályzat (szmsz)? Azt állami egyetemeken mégiscsak a szenátus alkotja meg. Magánegyetemen ez sem kötelező. Az SZFE kuratóriuma történetesen kiüresítette a szenátus tevékenységét.
FZ: Az szmsz valódi státusza a lényeges. Elvileg az alapítvány is meghatározhatja, de itt mégiscsak az egyetemi polgárok jogairól és kötelezettségeiről van szó. Ez a szervezet alkotmánya. Ha nem választott testületek alkotják meg, akkor annak a legitimitása erősen kétséges. Az SZFE-t azonban lerohanták, a szenátustól minden jogot megvontak. Ezzel átléptek egy határt. Ha az európai egyetemi eszméből indulunk ki, akkor nem mondhatunk mást: az egyetem szabad hely, menedékhely, s ennek elengedhetetlen része az önkormányzás. Ahol ez nincs, az lehet politechnikum, lehet gimnázium, lehet állami tanfolyam, sok minden más. Egyetem azonban nem.
