Lapunk online felületén sorra vesszük az országos listát állított kamupártokat, amelyek vagy zavarkeltő céllal jöttek létre, vagy a könnyen megszerezhető költségvetési támogatásokért. Az alábbi összeállításban visszatekintünk az elmúlt negyed századra: hasonlókat - ha nem is ilyen mértékben - korábban is produkált már a magyar valóság.
Trabantra fel!
A többpárti demokrácia megteremtésének pénzügyi hátteréről több törvény is gondoskodott 1989-ben, közvetve a választási eljárásról szóló is. A képviselőjelölt a nyilvántartásba vételtől a szavazást követő napig ingyenesen utazhatott közforgalmi tömegközlekedési eszközökön - akkor még ez volt a domináns, plusz a Trabant meg a Wartburg. Arról is rendelkezett a jogszabály, hogy az MTI, a Magyar Rádió, illetve Televízió a "jelöltet állító pártok választási felhívását - azonos feltételek mellett legkésőbb a választások előtti napig - legalább egyszer ingyenesen közli", és a kampány utolsó napján "pártonként azonos feltételekkel, azonos időtartamban, kommentár nélkül közreadja az országos listát állító pártok által készített összefoglalókat". Ami az anyagiakat illeti, alapvetően a pártok működését és gazdálkodását szabályozó törvényre hivatkozik a szöveg azzal a speciális kitétellel, hogy - meghatározott számítási mód szerint - a jelöltjeik számával arányos költségvetési támogatásra jogosultak. Hogy összesen mennyi közpénz fordítható erre, annak megállapítását az Országgyűlésre bízta a jogszabály. A független jelöltek a pártokéival azonos elbírálás alá estek. Azt is kikötötte a tövény, hogy a költségvetési támogatást kizárólag dologi kiadásokra szabad felhasználni, és ezzel a pénzzel a pártoknak, illetve a független jelölteknek a választás második fordulója után el kell számolniuk.
A pártok vagyoni ügyeinek önálló jogszabály szabott keretet, amely 1989 októberében született. Voltak azonban átmeneti rendelkezések is: az Országgyűlés 1989. november 24-én úgy határozott, hogy a parlamenti választásokig az állami költségvetési támogatás összege a pártok által bevallott taglétszámon - azaz szimpla bemondáson - alapuljon. Így már abban az évben az új (vagy újjáalakult) pártok - pontosabban közülük 15 - részére több mint százmillió forintot osztottak ki, 1990-ben pedig 42 szervezet összesen 200 millió forintot meghaladó összeget vehetett fel ezen a címen. Húszezer feletti taglétszám után tizenötmillió forint járt, a tíz- és húszezer közöttiek tízmilliót, az öt- és tízezer közti tartományban levők hétmilliót, a kettő-ötezres mezőbe tartozók négymilliót kaphattak. A minimum az azóta is sokat emlegetett kétmillió forint volt, ami a kétezernél kevesebb tagot számláló pártokat illette meg. Megjegyzendő, hogy Németh Miklós kormányfő kezdeményezésére az új pártok irodákhoz és az akkor nagy kincs telefonnal együtt alapvető infrastruktúrához is juthattak, jórészt a szorongatott és reformálódó MSZMP/MSZP által az államnak visszaadott vagyonrészekből. (A pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló törvény megfogalmazta azt is, hogy a választások után állami pénzt az első forduló eredményei alapján a voksok minimum egy százalékát megszerzett párt kaphat. 1990 áprilisa után tizenegy formáció részesült rendszeres, a ciklus befejezéséig garantált költségvetési támogatásban, az első évben ebből csaknem ötszázmilliót folyósítottak nekik.)
A könnyen szerezhető pénz, telefon és soron kívüli autókiutalás csábereje ma már elfeledett, de akkor legendás politikai vállalkozókat csalogatott elő. Közülük is a legszemérmetlenebb a kelet-magyarországi Nemzeti Kereszténydemokrata Munkáspárt volt (figyelik az elnevezést?, van benne minden, ami kell), amelynek vezetője egy akkori interjúban lazán 40 ezres taglétszámot hazudott bele a magyar emberek arcába.
Az ellenőrök örök nyomora
A törvény az Állami Számvevőszéket (ÁSZ) hatalmazta fel a pártok gazdálkodásának ellenőrzésére (ami persze formális volt: a számvevők csak a pártok által közölt adatokkal dolgozhattak). Egy nemrég az ÁSZ honlapjára is felkerült 1991. november 20-i jelentés szerint 1990-ben 42 párt kapott költségvetési támogatást. Az ÁSZ 1991 májusában kezdte az ellenőrzésüket, és november 20-ig 17 szervezetnél fejezte be. "A vizsgált pártok - köztük parlamentiek - egyikének sem volt megfelelő, teljes körű és pontos pénzügyi zárómérlege" - összegez a dokumentum. 31 olyan párttal is foglalkozott az ÁSZ, amely az egy százalékot sem érte el a parlamenti választásokon. Ezek egy részének megtalálása is nehézségekbe ütközött, hiszen például a képviseletre felhatalmazott személy - vagy a címe - megváltozott. Az e körben vizsgált pártok közül nyolc a minimális, kétmillió forintos állami támogatást kapta az 1990 első negyedévében közölt taglétszámuk alapján. Ennél nagyobb összeget a Magyar Néppárt-Nemzeti Parasztpárt, a Május 1. Társaság (Münnich Ferenc Társaság) és a Szociáldemokrata Párt vehetett fel. Sokuknak nem vagy alig volt máshonnan pénze, jellemzően "felélték" az állami támogatás összegét. A jelentés külön említi a Szabadságpártot és a Természet- és Társadalomvédők Szövetségét, amely "1991-ben már semmilyen gazdasági eseményt nem rögzített, mivel sem kiadásuk, sem bevételük nem volt". Az ÁSZ-jelentés leírja azt is, hogy ez miként állhatott elő: "A Magyar Szabadságpárti Szövetség esetében arra is volt példa, hogy nem költötték el az állami költségvetési támogatást, hanem annak teljes összegét letéti jegyben tartják." Évek hosszú során át panaszkodott az ÁSZ, hogy a pártok - főként kampányban - túlköltekeznek, még hiteleket is fölvettek e célból. A kampányköltségeknek eleinte nem volt felső határuk, 1997-ben állapított meg az Országgyűlés plafont - 386 millió, azaz (akkori) parlamenti helyenként egymillió forint illetett meg egy-egy pártot. (Ez idén jelöltenként ötmillióra, 199 hellyel számolva 995 millióra emelkedett.)
Nemcsak adóforintokat, hanem épületeket, helyiségeket is kaptak a pártok az államtól, amelyek egy részét utóbb több párt is - parlamentiek is - el-, illetve bérbe adta. Minden külön kommentár helyett csak annyit mondunk példaként: tisztikaszinó.
Új baloldaliak, új jobboldaliak
Ahogyan mostanság, úgy korábban is felvetődött, hogy a rivális erő gyengítéséért kamupártokat szervez egy ellenoldali erő. A 2002-es választásokon 0,06 százalékot elért Új Baloldal (ÚB) fő ereje például a Schiller László vezette Szociáldemokrata Unió volt. A szociktól akkorra már elűzött, majd innen is kivált Schmuck Andor által gründolt ÚB húzóneve a választásokon a Fidesz által folyamatosan favorizált Szűrös Mátyás volt. Sokat ez sem segített, országosan mindössze 3198 szavazatot bírt összekaparni.
Ugyancsak 2002-ben a választások előtt alapított Centrum Pártot is érték a Fidesz részéről olyan vádak, hogy szavazathalászatra alakult. A népszerű Kupa Mihály vezette szövetség - melyben többek közt az 1998-ban eredménytelen Magyar Demokrata Néppárt, a belharcoktól gyötört, exlex állapotban lebegő KDNP is részt vett -, még ha néhány hónappal a választások előtt állt is össze, okkal reménykedhetett öt százalék feletti eredményben. A klasszikus kamupártoktól eltérően a Centrum értékelhetően szerepelt - listán 3,9 százalékot kapott, és így 2002- 2006 között 69,4 milliós költségvetési támogatásban részesült -, ami gyengíti azt a hipotézist, hogy echte MSZP-kreálmányról lett volna szó. Más kérdés, hogy az MDNP viszont azért hagyta ott a tömörülést, mert az első forduló után Kupa Mihály azt javasolta, hogy a második körben a Centrum szavazói a baloldalt támogassák.
Sokkal inkább szocialista hekknek tekinthető a trükkös nevű, ám a helyesírás szabályainak kevéssé megfelelő Kereszténydemokratapárt (KDP), amelyet gyaníthatóan a jobboldali szavazatok megosztásáért hoztak létre. A fideszes újbaloldali próbálkozáshoz hasonlón ennek a kísérletnek sem termett sok babér: bár országos listát képes volt állítani a KDP, összesen 2362 szavazatot szerzett (0,04 százalék).
Esete válogatta persze a pártalapítás okait kezdettől fogva: elhivatottság, megszállottság, irreális helyzetfelmérés, vagy éppenséggel (anyagi) számítások. Ám ahogy telt az idő, mind világosabbá vált, hogy igazán kifizetődő egzisztenciális biztonságot egy képviselőjelöltnek a garantált betagozódás nyújt: azaz egy jó hely a listán. Így gyűjtötte be a Fidesz a gazdáit (Magosz), kisgazdáit (Kisgazda Polgári Egyesület) és kereszténydemokratáit (előbb MKDSZ-ként, majd KDNP-ként), adott helyet frakciójában a szakadár MDF-nek, kisebbségi érzékenységét igazolandó a Lungo Drom egyes vezetőinek. És ez mindenképpen tutibb üzlet a magyar politikai vállalkozók számára, mint egy kamupárt gründolása.
