Az MNB-alapítványok tévedései a támogatott „magánszemélyek” ügyében

  • Böszörményi Jenő
  • 2016. május 1.

Belpol

Matolcsyék alapítványai szerint félrevezetjük a közvéleményt. Pedig dehogy. Segítünk értelmezni a Kúria ítéletét és az információszabadság hatóság állásfoglalását.

A minap lapunk a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósághoz (NAIH) fordult, állásfoglalást kérve a Magyar Nemzeti Bank által létrehozott Pallas Athéné alapítványok anonimizálási gyakorlatáról. A Péterfalvi Attila elnök által jegyzett dokumentum szerint a Pallas Athéné alapítványoknak a megbízási szerződések esetében mindenképpen, a támogatási szerződések esetében pedig valószínűen nyilvánosságra kellene hozniuk az általuk megbízott, illetve támogatott „magánszemélyek” neveit.

false

Gyakorlatuk alátámasztására az alapítványok pénteki közös közleményükben a Kúria ítéletére hivatkoztak; e szerint „győztes pályázatok tekintetében a nyertesek nevét a természetes személyek kivételével” kell kiadniuk, illetve „az sem volt megállapítható, hogy lenne olyan kifejezett jogszabályi rendelkezés, amely a személyes adatok közlését lehetővé tenné”. Emellett azzal vádoltak több sajtóorgánumot – köztük első helyen a NAIH-t megkereső Narancsot –, hogy „szándékosan és félrevezetően ragadtak ki” részleteket az állásfoglalásból, amelyből – szerintük – éppen annak ellenkezője olvasható ki, mint amit írtunk.

A NAIH állásfoglalása közben elérhetővé vált a hatóság honlapján, így mindenki maga győződhet meg arról, mi a dokumentum helyes interpretációja (s hogy tudósításunk helytálló volt-e). Ám kétségtelen, hogy a Kúria és a NAIH álláspontja között első ránézésre valóban láthatunk ellentmondást. (Szükséges ugyanakkor megjegyeznünk, hogy az alapítványok lapunknak csütörtökön adott tájékoztatása szerint a Kúria írásba foglalt ítéletét ők maguk sem kapták még meg, idézni tehát nehézkes belőle; ennek ellenére nincs okunk kételkedni abban, hogy az idézőjelek közötti „szövegrészek” tartalmilag helytállóak, hiszen a Világgazdaságban ugyanerről számolt be a pert indító újságíró kollégánk, Csabai Károly is.)

Az első tévedés

Az alapítványok közleményében van azonban egy, mondjuk így, félreértés, amit mi nem mernénk szándékosnak nevezni, bár kétségtelenül félrevezető: a Kúria ítélete egy olyan adatigénylés tárgyában született, amely az alapítványok által pályázatok keretében nyújtott támogatásokra vonatkozott; ebből következik, hogy maga az ítélet is kizárólag a pályázaton elnyerhető pénzekre vonatkozik (ez az alapítványok közleményében „idézett” szövegrészletből is látszik). A megbízási szerződések kérdésével viszont sem a per, sem a Kúria nem foglalkozott. Annál inkább az információszabadság hatóság, amely általában reflektált a „magánszemély” kedvezményezettek anonimizálására, s erről mondta azt, hogy a megbízási szerződések esetében nem maradhat ismeretlen a szerződő természetes személy. A megbízási szerződések ügyében tehát nincs ellentmondás a Kúria és a NAIH véleménye között, a Kúria ugyanis ebben egyáltalán nem foglalt állást.

Tudomásunk szerint egyébként a NAIH értelmezési gyakorlata az, hogy amennyiben közfeladatot ellátó szerv bíz meg valamilyen feladattal egy természetes személyt (mint a jelen esetben is), akkor ez utóbbi legalább a megbízásban rögzített feladat erejéig maga is közfeladatot ellátó személynek tekinthető, s mint ilyen, a közfeladat ellátásával összefüggő személyes adatai – így például a neve – az infótörvény szerint közérdekből nyilvánosak. Úgy is mondhatnánk, a közfeladat nem veszíti el közfeladatjellegét azáltal, hogy „magánszemélyt” bíznak meg elvégzésével. S a szerződések valóban ilyen feladatokat állapítanak meg: az alapítvány (mint közfeladatot ellátó szerv) doktori iskolai programjának kidolgozása, doktori programigazgatói feladatok ellátása, a Kecskeméti Főiskola fejlesztésében, átalakításában való részvétel, nemzetközi kapcsolatépítés, elemzés-kutatás stb.

A második tévedés

A támogatási szerződések esetében azonban valóban van egy látszólagos ellentmondás: a Kúria szerint a jogszabályok nem teszik lehetővé a nyilvánosságra hozatalt, a NAIH szerint viszont a neveknek is nyilvánosaknak kellene lenni. A probléma abból adódik – derül ki a NAIH állásfoglalásából –, hogy a nyilvánosságra hozatalt előíró törvény a Pallas Athéné alapítványokra nem vonatkozik, mert azok nem részei az államháztartásnak. Eszerint tehát e joghézagra hivatkozva lennének anonimizálhatók a támogatottak nevei. A bíróság itt megállt az érvelésben, Péterfalviék viszont nem, s a joghézag ellenére is leszögezték: „az alapítványok vagyonával való gazdálkodásra ugyanolyan nagyfokú nyilvánosság kellene, hogy érvényesüljön, mint az államháztartás alrendszereibe tartozó egyéb szervekre.” Szerintük ezt kívánná a tudományos élet szabadsága és tisztasága is. Ráadásul amennyiben valamely közfeladatot ellátó szerv (egyetem, kutatóintézet) alkalmazottja közfeladata ellátásához (kutatás, oktatás) kapcsolódóan részesül támogatásban, nevének emiatt is nyilvánosnak kellene lennie.

A közpénzből fenntartott más kutatási-oktatási intézmények egyébként pontosan így tesznek: az Akadémia Bolyai- vagy Domus-ösztöndíjas kutatóinak, oktatóinak listái elérhetők az MTA honlapján, az egyetemeken még az Erasmus-ösztöndíjas hallgatók nevei is olvashatók a tanszéki hirdetőtáblákon, de természetes személy támogatottak esetében ugyanígy jár el a Nemzeti Kulturális Alap is. A közpénzekből nyújtott támogatásoknál az általános gyakorlat tehát „magánszemélyek” esetében is a nyilvánosság, és nincs olyan érdek – az alapítványoknál a NAIH szerint a jegybanki függetlenség sem az –, ami indokolná, hogy az MNB alapítványainál máshogy legyen. Erről szól Péterfalviék állásfoglalása.

Az alapítványok közleményének azon kitétele tehát, hogy „mindenben a hatályos jogszabályi előírásoknak megfelelve” tették volna közzé adataikat, erősen kérdéses, sőt, téves. Figyelembe véve, hogy az alapítványok eddig is sajátosan értelmezték a közpénzek felhasználására vonatkozó hatályos szabályokat (lásd nyilvánosság, közbeszerzés etc.), a tisztánlátás érdekében az anonimizálási gyakorlat immár hivatalos vizsgálatát kezdeményeztük a NAIH-nál.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.