Az MTVA szerint az Aranybulla-sorozat egy irodalmi klasszikust dolgoz fel

  • narancs.hu
  • 2023. január 2.

Belpol

A közmédia szerint 2022 legnagyobb filmes dobása volt a produkció, miközben a kritikusoknak finoman szólva sem tetszett a sorozat.

Karácsonykor mutatta be a Duna Tv a Rákay Philip produceri közreműködésével készült Aranybulla-sorozatot, ami rekord összegű költségvetésből, 600 millió forintból készült el. A hvg.hu arról ír, hogy az általános fogadtatása a produkciónak megosztó volt. A bírálók az esetlen párbeszédekre, gagyi látványvilágra és rossz színészi alakításokra hívták fel a figyelmet, amire azzal vágtak vissza az „Aranybulla-rajongók”, hogy azért kritizálják a sorozatot, mert az a dicső magyar történelemről szól, és így eleve nem tetszik a nemzetietlen érzelműeknek. (Egyébként a sorozat főszereplője, az András királyt játszó Veréb András továbbá azt mondta, hogy a sorozat a Trónok harca képi világát idézi). 

A produkciót Kriskó László rendezte, aki korábban L’art pour l’art Társulat rendezőjeként dolgozott, és elsősorban reklámfilmek és videoklipek készítésével foglalkozott. Kriskót a közmédia behívta egy beszélgetésre, és megosztott egy „Sikert aratott az idei év legnagyobb filmes dobása, az Aranybulla” c. hírt is a Facebookon. 

Ugyanakkor az Átrium rámutatott, hogy hiba csúszott a sikerpropagandába. Ugyanis azt írták a közmédia kommunikációs szakemberei, hogy „az irodalmi klasszikus ezúttal modernebb köntösben, de korhű, részletgazdag látványvilággal és nagyszerű alakításokkal mutatta be a fordulatos szerelmi történetet”. (Egy későbbi bejegyzésben elhagyták az irodalmi mű-kontextust). 

Az Átrium úgy véli, 

  • Az „Aranybulla” nem „irodalmi klasszikus”, hanem a II. András magyar király által 1222. április 24-én a székesfehérvári országgyűlésen kiadott, függőpecséttel ellátott királyi okirat.
  • Az „Aranybulla” nem is „szerelmi történet”, hanem a magyar nemesség jogait először rögzítő jogi erejű nyilatkozat.
  • Az „Aranybulla” sorozat nem irodalmi alapanyagból készített fordulatos szerelmi történet, hanem eredeti forgatókönyv alapján készült, fikciós elemekkel bővített, az események történelmi hátterét és folyamatát bemutatni szándékozó televíziós alkotás.

Az Átrium az alkotók védelmében írta bejegyzését, ugyanis úgy vélik, „egyáltalán nem mindegy, hogy valaki egy meglévő irodalmi alapanyagot dolgoz fel, vagy egy történelmi helyzet bemutatására törekszik eredeti módon”. De megjegyezték, azt meg tudják érteni, ha „az MTVA social media osztályán dolgozók maguk sem hajlandók megtekinteni a művet, amelyet propagálni szándékoznak, de 130 milliárdból talán kitelne olyan szakemberek alkalmazása, akik legalább jártak irodalom- és történelemórára”.

A teljes bejegyzés itt olvasható. 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.