Az MTVA szerint az Aranybulla-sorozat egy irodalmi klasszikust dolgoz fel

  • narancs.hu
  • 2023. január 2.

Belpol

A közmédia szerint 2022 legnagyobb filmes dobása volt a produkció, miközben a kritikusoknak finoman szólva sem tetszett a sorozat.

Karácsonykor mutatta be a Duna Tv a Rákay Philip produceri közreműködésével készült Aranybulla-sorozatot, ami rekord összegű költségvetésből, 600 millió forintból készült el. A hvg.hu arról ír, hogy az általános fogadtatása a produkciónak megosztó volt. A bírálók az esetlen párbeszédekre, gagyi látványvilágra és rossz színészi alakításokra hívták fel a figyelmet, amire azzal vágtak vissza az „Aranybulla-rajongók”, hogy azért kritizálják a sorozatot, mert az a dicső magyar történelemről szól, és így eleve nem tetszik a nemzetietlen érzelműeknek. (Egyébként a sorozat főszereplője, az András királyt játszó Veréb András továbbá azt mondta, hogy a sorozat a Trónok harca képi világát idézi). 

A produkciót Kriskó László rendezte, aki korábban L’art pour l’art Társulat rendezőjeként dolgozott, és elsősorban reklámfilmek és videoklipek készítésével foglalkozott. Kriskót a közmédia behívta egy beszélgetésre, és megosztott egy „Sikert aratott az idei év legnagyobb filmes dobása, az Aranybulla” c. hírt is a Facebookon. 

Ugyanakkor az Átrium rámutatott, hogy hiba csúszott a sikerpropagandába. Ugyanis azt írták a közmédia kommunikációs szakemberei, hogy „az irodalmi klasszikus ezúttal modernebb köntösben, de korhű, részletgazdag látványvilággal és nagyszerű alakításokkal mutatta be a fordulatos szerelmi történetet”. (Egy későbbi bejegyzésben elhagyták az irodalmi mű-kontextust). 

Az Átrium úgy véli, 

  • Az „Aranybulla” nem „irodalmi klasszikus”, hanem a II. András magyar király által 1222. április 24-én a székesfehérvári országgyűlésen kiadott, függőpecséttel ellátott királyi okirat.
  • Az „Aranybulla” nem is „szerelmi történet”, hanem a magyar nemesség jogait először rögzítő jogi erejű nyilatkozat.
  • Az „Aranybulla” sorozat nem irodalmi alapanyagból készített fordulatos szerelmi történet, hanem eredeti forgatókönyv alapján készült, fikciós elemekkel bővített, az események történelmi hátterét és folyamatát bemutatni szándékozó televíziós alkotás.

Az Átrium az alkotók védelmében írta bejegyzését, ugyanis úgy vélik, „egyáltalán nem mindegy, hogy valaki egy meglévő irodalmi alapanyagot dolgoz fel, vagy egy történelmi helyzet bemutatására törekszik eredeti módon”. De megjegyezték, azt meg tudják érteni, ha „az MTVA social media osztályán dolgozók maguk sem hajlandók megtekinteni a művet, amelyet propagálni szándékoznak, de 130 milliárdból talán kitelne olyan szakemberek alkalmazása, akik legalább jártak irodalom- és történelemórára”.

A teljes bejegyzés itt olvasható. 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.