A szakma aggódik, a NEAK cáfol: mi lesz az onkológiai gyógyszerekkel?

Belpol

Reagált az onkológiai gyógyszerek beszerzéséről és annak lehetséges változásáról szóló cikkünkre a NEAK.

A magyarországi innovatív gyógyszerbefogadás legendásan lassú, és nem segítené a rendszer jobbítását az a tervezett finanszírozási változás sem, mely információink szerint november 1-jén lépne életbe. Ez olyan innovatív terápiákat, köztük onkológiai készítményeket érintene, amelyek azonos terápiás területre vonatkoznak. Hogy mit is jelent ez pontosan?

Például azt, hogy jelenleg több olyan innovatív készítmény létezik, amely a melanoma, a tüdő-, a vastagbél- vagy a prosztatarák kezelésére alkalmas, ám ez nem jelent azonos hatóanyagot, vagy azonos mellékhatást. Ezekre a drága gyógyszerekre a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK, az OEP utódja) eddig is közbeszerzést írt ki, ám ha életbe lép a tervezett szabályozás, egy új közbeszerzési technikát, a vaklicitet alkalmaznák, mely során a NEAK egy lezárt borítékban kérne árajánlatot a gyártóktól, a győztes pedig a legalacsonyabb árat ajánló lenne. A többi így kihullana a rendszerből, a nem támogatott gyógyszerek gyártói pedig visszább vehetik befektetési és újítási kedvüket hazánkban, ami szintén a betegeken csattanna: még lassabban juthatnának hozzá a jövőbeli készítményekhez. „Beszűkül a gyógyszerválasztás szabadsága. Az onkológiai ellátást látom ezzel veszélyeztetve a jövőben” – mondta lapunknak egy, a területet jól ismerő forrás. Aggódik az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesülete (AIPM) is, szerintük bár a NEAK arra hivatkozott, hogy az új beszerzési modellt az orvosszakma támogatja, hozzájuk ezzel ellentétes visszajelzések érkeztek.

De mit mond a NEAK?

Lapzártánkig ugyan a NEAK nem reagált kérdéseinkre, de később megérkeztek hozzánk válaszaik, mely szerint a tervezett közbeszerzési eljárásra azért van szükség, hogy „az azonos hatástani csoportba tartozó gyógyszerek közötti verseny fokozásával további árelőnyt” érjenek el, tehát azért, hogy a tételes finanszírozású (értsd: nagyon drága) készítmények még szélesebb körben váljanak elérhetővé. Szerintük mindazok, akik jelenleg ilyen gyógyszeres terápiában részesülnek, mind az új betegek továbbra is megkapják az „orvosszakmailag indokolt terápiát”, és egyetlen készítmény sem kerül ki ebből a finanszírozási körből. Ugyanis minden hatóanyag beszerzése érdekében közbeszerzést folytatnak le, így „ezen gyógyszerek tételes finanszírozása változatlanul megmarad, azt a NEAK továbbra is természetben biztosítja a felhasználásra jogosult kórházak részére”.

Cikkünk megjelenése után a NEAK egy közleményt is eljuttatott hozzánk, az „Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének öncélú pánikkeltése megtévesztheti a betegeket” címmel, melyben megerősítik lapunknak küldött válaszaikat, és hozzáteszik: „a közbeszerzési eljárások rendszere alkalmas arra, hogy azon készítmények közül, amelyek esetében az új betegek kezelése során a szakma nem tud különbséget tenni a hatás tekintetében, versenyt hirdessünk. Ez a verseny garantálja, hogy valamennyi beteget olyan készítménnyel kezelhessen orvosa, ami számára a lehető legjobb. Azonban, ha két készítmény hatása megegyezik, akkor a kedvezőbb árút kell választania az orvosnak. Két készítmény hatása akkor is azonos lehet, ha eltérő hatóanyagot tartalmaznak. Ezt támasztja alá az a tendencia is, hogy a gyógyszergyártók egy új molekula kifejlesztésekor azt próbálják igazolni, hogy az új készítmény »nem rosszabb«, mint a már törzskönyvezett készítmény.”

Ha jól értjük:

  • egyetlen készítmény sem kerül ki a tételes finanszírozásból, és az arra jogosultak megkapják ezentúl is. Viszont, ha két gyógyszer hatása megegyezik (ez akkor is fennállhat, ha a hatóanyag eltérő), akkor ott mégiscsak meg kell őket versenyeztetni és az olcsóbbat kell választani.

Erre mondták forrásaink: „A személyre szabott orvoslás irányába megy a világ, Magyarország pedig a másik irányba.”

További részleteket a Magyar Narancs csütörtökön megjelent számában olvashatnak.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.