Az Orbán-kormányok és az abortusz

  • narancs.hu
  • 2018. november 15.

Belpol

A szigorítás politikailag kockázatos húzás lenne, ezért másképpen tartják napirenden a témát.

A 2010 utáni Fidesz-kormányok a legszívesebben szigorítanák a terhességmegszakítások viszonylag megengedő szabályait, ám ez politikailag kockázatos húzás lenne. Ezért másképpen tartják napirenden a témát – ahelyett, hogy a nem kívánt terhességek megelőzésére keresnének valódi megoldást.

A nyár végén került nyilvánosságra, hogy a kormány módosítana a terhességmegszakítással kapcsolatos szabályokon. Azt, hogy puszta pletykánál többről van szó, mutatta az is, hogy a téma megjelent az Országgyűlés őszi jogalkotási programjában. A tervek szerint egy olyan törvényjavaslat keretében történt volna ez, amely az egyes egészségügyi, egészségbiztosítási és gyógyszerészeti tárgyú szabályokon változtatna. Sokan gondoltak szigorításra, főleg, hogy Dúró Dóra korábbi jobbikos, jelenleg független képviselő ismét benyújtotta azon javaslatát, amelynek értelmében kötelezni kellene az abortuszra váró nőket a magzat szívhangjának meghallgatására. Ebből nem lett semmi, és a jelek szerint a kormány is visszatáncolt a belengetett módosítástól – de lehet, hogy egyelőre csak kivár –, hiszen nemrég Rétvári Bence államtitkár a szocialista Bangóné Borbély Ildikó írásbeli (az illetékes miniszternek, Kásler Miklósnak feltett) kérdésére válaszolva kijelentette: a kormány nem gondolkodik az abortuszszabályozás módosításán.

Legutóbb 2011 környékén került elő a terhességmegszakítás esetleges szigorítása, miután a Fidesz az Alaptörvénybe emelte, hogy a magzat életét a fogantatástól védelem illeti meg. „Ezzel nagy újdonságot nem mondtak, hiszen a magzatvédelmi törvény rendelkezik erről, de sokan ettől a gesztustól azt várták, hogy a kormány ezzel ágyaz meg az abortusz szigorításának” – idézi föl Zeller Judit. Ha törvényi következménye nem is lett a beillesztett mondatnak, a tudatformálásban azért részt vállalt a kormányzat: 25 millió forinttal támogatta egy vallásos alapítvány abortuszellenes plakátkampányát. A közterekre kihelyezett képeken egy magzat szerepelt, amely az anyjához intézi a következő mondatot: „Azt is megértem, ha nem vagy még kész rám… De inkább adj örökbe, hadd éljek!” A kampány heves reakciókat váltott ki, nőjogi szervezetek rámutattak, hogy az egész manipulatív és etikátlan, mert a plakát célja a bűntudatkeltés, és nem utolsósorban a terhességmegszakító nőket gyilkosnak állítják be.

További részletek az aktuális Magyar Narancsban. Keresse az újságárusoknál, vagy vásárolja meg online a Dimag oldalán.

Magyar Narancs 2018/46 - dimag.hu

dimag.hu: digitális magazin előfizetés

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.