Az Orbán-kormányok és az abortusz

  • narancs.hu
  • 2018. november 15.

Belpol

A szigorítás politikailag kockázatos húzás lenne, ezért másképpen tartják napirenden a témát.

A 2010 utáni Fidesz-kormányok a legszívesebben szigorítanák a terhességmegszakítások viszonylag megengedő szabályait, ám ez politikailag kockázatos húzás lenne. Ezért másképpen tartják napirenden a témát – ahelyett, hogy a nem kívánt terhességek megelőzésére keresnének valódi megoldást.

A nyár végén került nyilvánosságra, hogy a kormány módosítana a terhességmegszakítással kapcsolatos szabályokon. Azt, hogy puszta pletykánál többről van szó, mutatta az is, hogy a téma megjelent az Országgyűlés őszi jogalkotási programjában. A tervek szerint egy olyan törvényjavaslat keretében történt volna ez, amely az egyes egészségügyi, egészségbiztosítási és gyógyszerészeti tárgyú szabályokon változtatna. Sokan gondoltak szigorításra, főleg, hogy Dúró Dóra korábbi jobbikos, jelenleg független képviselő ismét benyújtotta azon javaslatát, amelynek értelmében kötelezni kellene az abortuszra váró nőket a magzat szívhangjának meghallgatására. Ebből nem lett semmi, és a jelek szerint a kormány is visszatáncolt a belengetett módosítástól – de lehet, hogy egyelőre csak kivár –, hiszen nemrég Rétvári Bence államtitkár a szocialista Bangóné Borbély Ildikó írásbeli (az illetékes miniszternek, Kásler Miklósnak feltett) kérdésére válaszolva kijelentette: a kormány nem gondolkodik az abortuszszabályozás módosításán.

Legutóbb 2011 környékén került elő a terhességmegszakítás esetleges szigorítása, miután a Fidesz az Alaptörvénybe emelte, hogy a magzat életét a fogantatástól védelem illeti meg. „Ezzel nagy újdonságot nem mondtak, hiszen a magzatvédelmi törvény rendelkezik erről, de sokan ettől a gesztustól azt várták, hogy a kormány ezzel ágyaz meg az abortusz szigorításának” – idézi föl Zeller Judit. Ha törvényi következménye nem is lett a beillesztett mondatnak, a tudatformálásban azért részt vállalt a kormányzat: 25 millió forinttal támogatta egy vallásos alapítvány abortuszellenes plakátkampányát. A közterekre kihelyezett képeken egy magzat szerepelt, amely az anyjához intézi a következő mondatot: „Azt is megértem, ha nem vagy még kész rám… De inkább adj örökbe, hadd éljek!” A kampány heves reakciókat váltott ki, nőjogi szervezetek rámutattak, hogy az egész manipulatív és etikátlan, mert a plakát célja a bűntudatkeltés, és nem utolsósorban a terhességmegszakító nőket gyilkosnak állítják be.

További részletek az aktuális Magyar Narancsban. Keresse az újságárusoknál, vagy vásárolja meg online a Dimag oldalán.

Magyar Narancs 2018/46 - dimag.hu

dimag.hu: digitális magazin előfizetés

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.