Az adatgyűjtési ügy politikai szálai

Mindenki figyel

  • M. László Ferenc
  • 2008. szeptember 18.

Belpol

Fél nap alatt belebukott Almássy Kornél, Dávid Ibolya párton belüli kihívója abba a megfigyelési és adatgyűjtési botrányba, melynek szálai egy, az OTP-nek dolgozó biztonsági céghez vezetnek. Az eddig nyilvánosságra került információk szerint a volt nemzetbiztonsági tisztek által működtetett társaság kormányzati szervereket próbált feltörni, illetve jogosulatlanul gyűjtött minősített információkat.

"Egy, a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) látókörébe került biztonsági vállalkozás eredeti rendeltetésétől eltérően internetes kapcsolattartásra és információgyűjtésre alkalmas titkos hálózatot hozott létre. (...) A Nemzetbiztonsági Kabinet (NBK) kezdeményezte a képviselői érintettségre és a folyamatban lévő ügy kiemelkedő társadalompolitikai és nemzetbiztonsági jelentőségére tekintettel a nemzetbiztonsági bizottság rendkívüli ülésén történő soron kívüli tájékoztatását" - olvasható az NBK szeptember 12-i rendkívüli tanácskozása után közreadott szűkszavú közleményben.

A múlt szerdán a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) szervezett bűnözés elleni főosztálya házkutatást tartott az UD Vagyonvédelmi Zrt. Ilka utcai székhelyén, magántitok jogosulatlan megismerése és más bűncselekmények gyanúja miatt. A Népszabadság másnap rövid hírben foglalkozott az esettel. A lap kormányzati forrásokra hivatkozva azt állította, hogy az akció összefügg egy internetes szolgáltató ellen a közelmúltban végrehajtott elektronikus támadással. Az ügy a hét második felében dagadt politikai botránnyá: előbb a cég egyik vezetője, Horváth József számolt be az eseményekről a jobboldali sajtóban, majd pénteken közel egy időben fordult a nyilvánossághoz Demeter Ervin, a parlament nemzetbiztonsági bizottságának fideszes elnöke és Dávid Ibolya, az MDF első embere.

Demeter - Horváthhoz hasonlóan - politikai boszorkányüldözéssel vádolta a kormányfőt, Draskovics Tibor igazságügy- és Szilvásy György titokminisztert. Bár az addig nyilvánosságra került információkból nem lehetett politikai szálakra következtetni, az Orbán-kabinet nemzetbiztonsági tárcavezetője azt állította, "Szilvásy és bandája" gondosan felépített koncepciós eljárással próbálja lejáratni a Fideszt, ezért a párt hatalommal való visszaélés miatt az ügyészséghez fordul. Horváth a Magyar Hírlapnak azt mondta, azért támadják, mert a kormány Fidesz-közelinek tartja a cégét - így próbálnak egy újabb megfigyelési ügyet kreálni.

Péntek reggel Dávid Ibolya is a közhöz fordult, azt állítva, hogy egy biztonsági cég információkat gyűjtött a lejáratására. A megbízást egy korábbi kormányzati vezető, S. adta, az akcióban pedig kihívója, az MDF egyik alelnöke is érintett: az elnök asszony szerint bizonyos üzleti és politikai körök Almássy Kornél segítségével akarták elfoglalni a pártot. Dávid, mint mondta, az állításait alátámasztó bizonyítékokat (egy telefonbeszélgetést tartalmazó CD-t) szerdán kapta egy feladó nélküli csomagban.

Almássy Horváthhoz és Demeterhez hasonlóan igyekezett elébe menni az eseményeknek és megelőző csapást mérni Dávidra: fél órával az MDF-elnök bejelentése előtt arról tájékoztatta a sajtót, hogy megzsarolták, és megpróbálták rávenni, hogy vonuljon vissza a politikából. Közben kijött a Nemzetbiztonsági Kabinet fent idézett közleménye is, amely konkrétumokat nem említve sejteni engedte ("képviselői érintettség"), hogy a megfigyelési ügynek vannak politikai vonatkozásai is. A krimibe illő történetet tovább bonyolította, hogy Almássy a második tájékoztatóján már elszólta magát: azt mondta, nem tudja, kit takar a szövegben szereplő S. I., és semmilyen kapcsolatban nem áll Stumpf Istvánnal - a Dávid által nyilvánosságra hozott szövegben az I. betű nem szerepelt.

Ám nem kellett túl sokáig várni a részletekre, a hvg.hu péntek délután vágatlan formában közölte a nevezetes telefonbeszélgetést. Ebből kiderült, hogy a hívó fél Tóth János volt, az OTP-nél őrző-védő feladatokat ellátó UV Zrt. egyik vezetője, beszélgetőpartnere pedig a bank vezérigazgatója, Csányi Sándor. Tóth egy megbízásról számolt be Csányinak, amely, mint mondta, Tombor Andrástól - Orbán Viktor egykori biztonságpolitikai tanácsadójától - futott be, aki arra szerette volna rávenni az UV-t, "dolgozzanak rá" az MDF-re és Dávid Ibolyára, "merthogy ott valami belső hatalmi váltás" van előkészítve, melynek Almássy a kezdeményezője. Tóth még hozzátette, hogy a váltást Stumpfék pénzelik. Az Index közben arról számolt be, hogy bizonyos vállalkozók közel kétmilliárd forintot mozgattak meg a siker érdekében.

Az érintettek később határozottan cáfolták, hogy létezett volna az említett megbízás. Tombor András kijelentette: 2002-ben visszavonult a politikától, azóta csak a "reálgazdasággal foglalkozik". Stumpf tagadta, hogy bármilyen köze lenne az ügyhöz, és "vérvádat" emlegetett. Csányi elismerte, hogy ő hallható a felvételen, de kijelentette, hogy a beszélgetésben szereplő esettől később teljességgel távol tartotta magát. Tóth az Indexnek azt állította, csak jelezni akarta a bankvezérnek, hogy az OTP-nél éppen állásra aspiráló Tombor felvétele "bármilyen esetleges politikai szerepvállalása" miatt túl kockázatos, és a megbízást - ami tehát nem is létezett - végül nem teljesítették.

Ha mindez igaz, akkor viszont kérdés, hogy szombaton, az MDF választmányi ülése után miért lépett vissza egyetlen zokszó nélkül Almássy Kornél az elnökjelöltségtől, Almássy tizenkét támogatója pedig a választmányból. A frakció egységét és létét kilépésével nem veszélyeztető alelnök elismerte, hogy valóban találkozott és egyeztetett az UD Zrt. egyik vezetőjével. Az MDF prominensei később a Hírszerző internetes hírportálon keresztül megüzenték az ország egyik leggazdagabb emberének: nem vádolják semmivel, részükről nincs harag.

A szövevényes ügy részleteiről lapzártánk pillanatában ennyi volt biztosan tudható. Továbbra sem tisztázott, hogy Dávid Ibolya kitől kapta meg a titkosszolgálati eszközökkel lehallgatott beszélgetést, miként az is furcsa, hogy az esetről pár nappal a jelölési folyamatot lezáró választmány előtt értesült. Információink szerint az ügy minősítését már a házkutatás előtt feloldották, így az elnök asszony a dokumentációt több helyről is - NNI, ügyészség, NBH - megkaphatta. Egyes hírek alapján erősen valószínűsíthető, hogy az MDF-sztori csak egy mellékszál a rendkívül szerteágazó megfigyelési és adatgyűjtési botrányban. Az NBK közleménye szerint a cég emberei megpróbáltak behatolni az elektronikus kormányzati gerinchálózathoz kapcsolódó egyes kormányzati szervek információs rendszerébe. Az NBH feltételezi, hogy minősített információkhoz is hozzáfértek, ezért Laborc Sándor, a hivatal főigazgatója szeptember 10-én államtitoksértés gyanújával feljelentést tett az Országos Rendőr-főkapitányságnál. Állítólag több száz freemailes levelezőrendszert is feltörtek (ezt az üzemeltető [origo] mindvégig cáfolta), sőt egyes hírek szerint kémprogramokat telepítettek bizonyos állami szervek - így a titkosszolgálatok - gépeire, és törvénytelen eszközökkel gyűjtöttek adatokat több politikusról és magánszemélyről. Mi több, az UD-nek "beépített embere" volt a szolgálatoknál, aki tavasszal át is igazolt a biztonsági céghez.

Egyelőre nem tudni, hogy kinek vagy kiknek a megbízásából dolgoztak a "megfigyelők". Furcsa, hogy Horváth már akkor Fidesz-közeliséget emlegetett védekezésként, amikor még szóba sem került Stumpf érintettsége, miként Demeter idő előtti kifakadásai is zavarosak. Az UD társtulajdonosa, Horváth József 1989-ben még a III/III-as csoportfőnökség egyik alosztályán dolgozott, az Orbán-kormány alatt Kövér László titokminiszter nevezte ki főigazgató-helyettesnek az NBH-nál - az adott szakterületen ez igen szoros bizalmi viszonyt feltételez. A2002-es hatalomváltás után tartalékállományba került, majd 42 évesen nyugdíjazták. A lapunk által megkeresett, a nevük elhallgatását kérő szocialista és liberális politikusok szerint most derül fény arra, miért tiltakoztak olyan hevesen a Fidesz szakpolitikusai Laborc kinevezése ellen. Az NBH-tól 2000 végén eltávolított szakember személyében egy olyan vezető került a hivatal élére, aki nem volt már lekötelezettje a jobboldalnak, így könnyűszerrel zárta le a "szivárgási csatornákat". Ha igazak a feltételezések, így bukkant rá a most felderített, az NBH-ba is beépült "alternatív titkosszolgálatra". Kormánypárti politikusok biztosra veszik, hogy a következő hetekben újabb részletek kerülnek majd napvilágra, amelyekből kiderülhet, kinek is dolgozott a titkosszolgálatok hálójába akadt részvénytársaság.

Fő a biztonság

Az UD Vagyonvédelmi Zrt.-t 2005. január 10-én jegyezték be, két tulajdonosa van: Horváth József és Tóth János. A cég 2006-ban 857 millió forintnyi árbevételt produkált, a Magyar Hírlap információi szerint közel 500 alkalmazottat foglalkoztat. Az UD Zrt. tulajdonosai számos adatfeldolgozással, webhostinggal és őrzéssel-védelemmel foglalkozó céget jegyeznek: Horváth neve kilenc, Tóthé tizenöt cégben tűnt fel az elmúlt években. Tóth 2001 és 2002 között felbukkant a Volán igazgatóságában is. Többek között részesedésük volt a KÉSZ-SECURITY (mai nevén UD Vagyonőr) Kft.-ben, amelynek jelenleg az UD Zrt. a kizárólagos tulajdonosa. A cégben több mint egy évig tulajdonrésze volt a Varga Mihály milliárdos vállalkozó érdekeltségi körébe tartozó KÉSZ Kft.-nek, a biztonsági vállalkozás jelenleg is szerepel az építőipari társaság partnerlistáján. Lapunk érdeklődésére Árvai István, a KÉSZ kommunikációs vezetője elmondta: pár éve jutottak arra a felismerésre, hogy jobb, ha az építkezéseket saját tulajdonban lévő cég őrzi, ám a vállalkozás nem volt túlzottan sikeres, ezért túladtak a részesedésükön. Arra a kérdésünkre nem tudott válaszolni, hogy miként esett a választásuk a Horváth-Tóth páros érdekeltségébe tartozó társaságra. A sajtóban felmerült, hogy az UD rövidítés az Új Defend nevet takarja - utalva az Orbán-kabinet idején nagy karriert befutott biztonsági cégre. Ám a cégbírósági iratok ezt nem igazolják: a rövidítést többnyire Ultima-Dataként vagy Ultra Defensorként oldják fel.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.