Sólyom László beiktatása óta többször is beszámolt a Köztársasági Elnöki Hivatal (KEH) átalakítását érintő terveiről. A már részben lezajlott szervezeti és személyi változások a hivatal működésének ésszerűsítését célozzák, de bizonyos fokig tükrözik az új elnök hivatali felfogását is.
A Sándor-palotában az elnökválasztás finiséig szinte minden felelős beosztásban dolgozó tisztviselő azzal számolt, hogy augusztustól megszűnik a kinevezése. Ehhez képest a Védegylet által jelölt, az Országgyűlésben a jobboldal aktív és az SZDSZ passzív támogatásának köszönhetően köztársasági elnökké választott Sólyom László júniusi, némileg váratlan sikere olyan fejlemény volt, ami újra azt a reményt csillantotta fel, hogy a KEH-ben többé-kevésbé minden marad a régiben. Lapunk információi szerint így aztán volt, aki csalódásként élte meg, hogy a várakozások ellenére mégis útilaput kötöttek a talpára, ám összességében a hivatal munkatársainak zöme a helyén maradt. Ami nem is csoda, hiszen az érkező új elnök korábbi munkatársai közül sokan már régóta ott dolgoztak.
A KEH új vezetőjévé Sólyom László a távozó Becker Pál helyére az addigi hivatalvezető-helyettest, Paczolay Pétert nevezte ki. Az alkotmányjogász Paczolay és Sólyom munkakapcsolata nem új, hiszen Paczolay Sólyom egyik főtanácsadója volt, majd főtitkár az Alkotmánybíróságon (AB). Az új struktúrában a KEH gazdasági menedzsere az új hivatalvezető-helyettes, Tari Sándor lesz, az ő feladatköre azonban a politikai ügyekre nem terjed ki. Az érdemi tennivalók intézése Paczolay reszortja marad, és személye vélhetően egyfajta utolsó szűrőt jelent majd az elnök elé kerülő jogi ügyek előkészítésében is. A szakmai körökben elismert jogtudósnak és mérsékelten konzervatívnak tartott Paczolay számára minapi kinevezése némi elégtételt jelenthet, miután alkotmánybírói jelölése (személye egy hármas kombinációban a kormányoldal és az ellenzék egy-egy jelöltje mellett harmadik, konszenzusos figuraként merült fel) tavaly ősszel még a parlamenti meghallgatásig sem jutott el.
A szerkezeti átalakítás keretében a KEH szimbolikusan is leszakadt a többi hatalmi ágról. Mostantól ugyanis nem az Országgyűlés hivatala végzi bérmunkában a KEH munkaügyeit, ahogy a külügyeket is - melyeket eddig hagyományosan egy külügyminisztériumi állományhoz tartozó munkatárs vezetett - már szintén KEH-es köztisztviselő intézi. Az átszervezés az utóbbi poszton is személyi változással járt: távozott Breuer Klára, a külügyi főosztály irányítója, és helyére az a Gulyás András kerül vissza, aki Göncz Árpád alatt irányította az államfő külügyeit. A hírek szerint saját céget indító Schillinger Erzsébet sajtófőnököt Wéber Ferenc, az Alkotmánybíróság korábbi szóvivője váltotta fel.
Bár kétségkívül jót tesz a KEH arculatának a minden téren való teljes önállóság, a Narancs egyik, a hivatalmenetre jó rálátással bíró forrása szerint pénzügyileg racionálisabbnak tekinthető a korábbi felállás, mivel olcsóbb volt a bérszámfejtést, a takarítást és egyes irodák bérlését az Országgyűlés hivatalán keresztül, mint "cégen belül" intézni. A hatáskörök átszervezését (az elnöki titkárságról az új protokollosztályra kerülnek például a kitüntetési ügyek) és főleg az eddiginél jóval világosabb elkülönítését azonban valamennyi informátorunk egyértelműen bölcs döntésnek nevezte.
Senkit nem érhetett ugyanakkor meglepetésként, hogy Sólyom változatlanul hagyta az alkotmányügyi és jogi főosztályt. A hivatal legfon-tosabb szervezeti egységét Bitskey Botond és Sonnevend Pál, két volt Sólyom-tanítvány vezette. Az osztály élén álló Bitskey korábban (Paczolayhoz hasonlóan) szintén Sólyom mellett dolgozott az AB-n, és egy ideje az elnök irányítá-sával készülő alkotmánykommentár írásában is valamennyien együttműködnek. Jellemző Bitskeyék helyzetére, hogy a jogi főosztály munkatársait az ellenzék túl liberálisnak, a kormány-oldalon viszont a legtöbben túl konzervatívnak tartják: mindez pontosan egybevág Sólyom László önképével.
A KEH dolgozói a Narancs információi szerint Mádl elnöksége alatt félelem nélkül, a munkájukra koncentrálva, szabadon dolgozhattak. Ha így volt, mindez elsősorban a jogi főosztály esetében bírhatott nagy jelentőséggel, mivel az ott dolgozók készítik elő többek közt az egyik legfontosabb elnöki jogkörrel, a törvényjavaslatok alkotmányossági kontrolljával kapcsolatos döntéseket. Állítólag előfordult, hogy pártpolitikusok érvelésüket jogi köntösbe bújtatva megpróbáltak közbenjárni a KEH-nél politikai céljaik érdekében, ám, mint azt Mádl hibátlan AB-i normakontroll-bizonyítványa mutatja, ha próbáltak is, nem sok eredménnyel. Sólyom munkatársai feltehetőleg okkal számíthatnak arra, hogy továbbra is élvezhetik a Mádl Ferenc alatt megszokott bizalmat és szabadságot. Mindennek az ad különös jelentőséget, hogy az elnöki eszköztárban az elkövetkező években is vélhetően az eddigihez hasonló hangsúlyos szerepet kap majd az alkotmányossági vétó.
Sólyom László több interjúban is elmondta, hogy az eddigi külső tanácsadók állandó igénybevétele helyett főfoglalkozású köztisztviselőkből álló stratégiai főosztály felállítását tervezi. (Egyik, a hivatalt jól ismerő informátorunk szerint csak a társadalompolitikai főosztály e célú átalakítása jöhet szóba, ennek azonban ellentmond, hogy a főosztály Gróh Gáspár vezetésével változatlanul fennáll és működik.) Mindez feltehetően összhangban van azzal, hogy az új köztársasági elnök elődjénél markánsabb politikai profilt kíván kialakítani. Éppen ezért fontos, hogy stratégiai döntéseinek előkészítését kikre bízza (s hogy e kifejezés mit takar, egyelőre homályos, mivel az elnök jogköreit lefedi a KEH mostani hivatali struktúrája - belpolitikai jogköre viszont nincs). A Narancs úgy tudja, egyelőre csak a hivatalon belül zajlik a diskurzus a felállítandó új főosztály feladatairól, így konkrét nevek még nem merültek fel. A változó elnöki szerepkört jelzi ugyanakkor, hogy miközben a tervei szerint továbbra is elsősorban az otthonában fog dolgozni és a Sándor-palotába csak a protokollfeladatok ellátására jár be, Sólyom Mádl Ferenc egyfős elnöki titkárságának létszámát (a hivatalvezetői titkárság rovására) háromfősre duzzasztotta.
Egyik, az elnököt viszonylag közelről ismerő forrásunk úgy fogalmazott, hogy az elnök sokak által kárhoztatott hiúsága és rátartisága valószínűleg nem jár majd a közvélemény számára érzékelhető negatív következményekkel a hivatali működésére nézve. Miután karrierjével, a rendszerváltás és a köztársaság közjogi kereteinek kialakításában betöltött szerepével és alkotmánybíráskodásával már fölépítette nimbuszát, elnökségével most már "az életmű boltozatát építi a nemzeti panteonban". Ízlése, politikai és jogérzéke épp ezért nem engedi majd, hogy egy-két balul elsülő politikai akcióval lerombolja a már majdnem kész építmény falait.
