Érdekes fordulat állt be január közepén az Első Magyar Földgáz- és Energiakereskedelmi és Szolgáltató Kft.-t (EMFESZ) visszaperelni igyekvő volt tulajdonos, a Dmitrij Firtas cégcsoportjához tartozó, ciprusi bejegyzésű MABOFI Holdings Ltd. kontra Magyar Energia Hivatal (EH) között zajló perben. Az első fokon eljáró Fővárosi Bíróság Közigazgatási Kollégiuma az alperes energiahivatal 2009. április 29-én hozott, a befolyásszerzést jóváhagyó határozatát hatályon kívül helyezte, s a hivatalt új eljárásra kötelezte. (Az EMFESZ Kft. rövid történetét lásd Fordulatos cégtörténet című keretes anyagunkban.) Vagyis jelen állás szerint újfent végig kell zongorázni, vajon az EMFESZ-t egykor tulajdonló MABOFI valóban el akarja-e adni a cégét, és ha igen, annak a RosGas AG-nek-e, amelynek - az elsőfokú ítéletben kifejtettek szerint - közvetett és közvetlen tulajdonosi és irányítási struktúrája, továbbá a megszerzett cég gazdasági tevékenységét biztosító forrása némiképp hiányosan prezentált a hivatal akkurátus rendjén egy nap alatt végigfutott, befolyásszerzést jóváhagyó határozathoz.
Vakon hinni
Mit jelent mindez? Nagyon egyszerűre lefordítva azt, hogy a Magyar Energia Hivatal korabeli, a befolyásszerzést jóváhagyó elnökének, az azóta nyugdíjazott Horváth J. Ferencnek tulajdonképpen mindegy volt, kije-mije Góczi István az EMFESZ Kft.-nek, és miféle jogosítványai vannak. Még azt a 2004-es keltezésű (egyébként vitatott jogkörű és a MABOFI álláspontja szerint a 2005-ös ügyvezetői kinevezéssel amúgy is hatályát vesztett) meghatalmazást sem látta, amelynek alapján Góczi István a tulajdonos nevében történő adásvételt magyarázta. Pedig - az elsőfokú ítélet megfogalmazása szerint - "G. I. (Góczi István - O. Cs.) ügyleti meghatalmazásának ellenőrzése nem lett volna mellőzhető a megalapozott döntéshez, különben az eladó nevében bárki által kiállított okirat alapján jóváhagyható a befolyásszerzés". S bár a hivatalhoz hetekkel a jóváhagyást szignózó határozat után eljutott a kérdéses irat, "az visszamenőlegesen nem lehet alkalmas a közigazgatási határozat megalapozottságának bizonyítására". (A Fővárosi Bíróság Közigazgatási Kollégiuma egyébként Góczi István aláírási címpéldányát hiányolja.) Érdeklődésünkre a hivatal elismerte, valóban nem látták a 2004-es meghatalmazást, azt csak az után kérték be, hogy a MABOFI képviselője jelezte, vitatja a befolyásszerzést (David Brown, a MABOFI ügyvezetője május 6-án tárgyalt Horváth J. Ferenccel). Mindezek után különösen érdekes, egyáltalán miért fogadott be bármit is a Magyar Energia Hivatal, ha már tudta, hogy a tulajdonosnak nincs, nem is volt eladási szándéka. E tény, úgy tűnik, az energiahivatal számára nem releváns. Mint ahogy nem is vélte hatáskörébe tartozónak vizsgálni a pótlólagosan prezentált meghatalmazás jogszerűségét sem.
Az ítélet azonban egy másik sarkalatos pontban is elkaszálja a hivatalt. Jogszabálysértőnek nevezi a tekintetben is, hogy átlátható, egyértelműsíthető tulajdonosi struktúra bemutatása helyett beérte egy sematikus ábra citálásával (EMFESZ, előre mutató nyíl, RosGas AG), nem boncolgatva a talányosan a svájci Zug kantonba bejegyzett makrocég irányítási, tulajdonosi hátterét. Máig nem tudni, kicsoda is az EMFESZ-t felvásárló RosGas AG. És nem vagyunk abban biztosak, hogy a Magyar Energia Hivatal tudja. Góczi István például, aki eladta az EMFESZ-t, állítja, nem tudja, kinek adta el. (Igaz, az ügyvezető többször nyilatkozta, hogy annak a cégnek sincs tisztában a tulajdoni viszonyával, amelynek - állítólag - a nevében értékesített.) Megkeresésünkre, miszerint a hivatal tudja-e, kik állnak a RosGas AG mögött, honnan szerez gázt, vannak-e hosszú távú szerződései, azok meddig szólnak, mik a szállítási feltételek, az EMFESZ-en kívül kiszolgál(t)-e más cégeket, az EH így reagált: "A hivatal megfelelő körültekintéssel járt el, bekérte a tulajdonosokra vonatkozó információkat. A kérdésre azért nem tud a hivatal válaszolni, mert ezzel a RosGas AG által üzleti titoknak minősített adatokat érintenénk." Ám az, hogy a hivatal bekérte az információkat, még nem jelenti, hogy azokat meg is kapta. A hivatal RosGas AG-vel kapcsolatos tájékozottságának ellentmond a fentebb már idézett elsőfokú ítélet is. Az ugyanis részint épp azt hiányolja, hogy az EH a bíróság előtt se tárta fel sem a RosGas AG tulajdoni hátterét, sem azt, hogy az miféle forrással rendelkezik. Hogy az EH-nak tulajdonképpen lövése sincs az EMFESZ jelen gazdájáról, épp maga ismeri el az elsőfokú ítélet ellen benyújtott fellebbezésében. Álláspontja szerint ugyanis - idézzük - "a hivatalnak nincs jogosultsága arra, hogy az engedélyeztetés során minden szolgáltató tulajdonosi hátterét tüzetesen megvizsgálja. Ez óriási problémát okozna."
Optimalizált portfólió
Az üzletrész-átruházási szerződés értelmében az EMFESZ-en keresztül a RosGas AG-nek kéne a 20 százaléknyi Magyarországot (gas.hu) 2018 végéig kiszolgálnia. Ehhez képest már a kezdetekkor sem mutatkozott semmilyen jel arra, hogy a RosGas AG akár egy molekula gázt is képes lenne bárhonnét gründolni. Talán ez a hivatal hozzájárulásával szabad utat kapott adásvételi kontraktus legkényesebb pontja. Az üzletrész-átruházási szerződés szerint ugyanis: "A Vevő igazolja és szavatolja, hogy 2018. december 31-ig az EMFESZ által igényelt és jelenleg a RosUkrEnergóval kötött szerződés szerinti földgázmennyiséget leszállítja és ezzel az EMFESZ földgázellátásának biztonságát garantálja." Ez évi hárommilliárd köbméternyi gáz átadását jelenti. Hogy ennek érdekében a RosGas AG milyen beszerzési, likviditási garanciákkal szolgál, máig nem ismert. Az új struktúra óta az EMFESZ a Moltól és az E.Ontól vásárol, s e szerződésszegés - még ha saját tulajdonosa gyakorolja is - az EMFESZ-t látnivalóan nem zavarja. Itt. Mert a cég korábbi szállítójához, a felerészt Gazprom, felerészt Firtas birtokolta RosUkrEnergo (RUE) AG-hez tavaly október közepén benyújtott 1,4 milliárd dolláros követelésének nagyját - az EMFESZ érvelésében - éppen az elvileg 2015-ig szóló ellátási kötelesség megszegéséből eredő veszteség adja.
Az energiahivatal tavaly novemberben lépett - magához képest - drasztikusat, amikor 30 millió forintra bírságolta az EMFESZ-t azért, mert nem tudott hosszú távú szerződést felmutatni. Ennek hatására decembertől lett egy, az E.Onnal kötött, ez év júniusáig szóló megállapodás (az EH interpretációjában ez a hosszú távú szerződés), amihez tulajdonképpen semmi köze a RosGas AG-nek mint "a fogyasztók igényeinek kielégítéséhez szükséges forrásnak". Ezzel a lendülettel a cipőpasztabizniszben kapcsolatokat építgető Kis Mukk Bt. is megvehette volna a gázszolgáltatót, hogy aztán kereskedjen a Mollal és az E.On-nal, mely cégeknek külön jól jött, hogy a recesszió miatt rajtuk maradt gázfeleslegükre vevőt találtak. A hivatal szerint ez pedig így rendben is van. "A kereskedők hosszú távú megállapodásaik mellett - portfóliójuk optimalizálása céljából - rövid távú szerződéseket is kötnek, kihasználva az eseti (spot) piac adta lehetőségeket." Az amiatti hivatali elégedetlenség, hogy az EMFESZ-nek (és rajta keresztül) a RosGas AG-nek nem volt mihez képest optimalizálni, hisz hosszú távú szerződés hiányában gyakorlatilag máról holnapra élt, hónapokig csak felszólítások megküldésében manifesztálódott. Miközben az EH maga is elismeri, hogy "kockázatos az az üzleti modell, amely jelentős hőfüggőségű fogyasztói kör ellátását eseti, napi beszerzésekre alapozza".
Honnan jött a sok gáz?
Az EMFESZ Kft. és a cég tulajdonlása körüli furcsa ügyek azonban korántsem merülnek ki a fentiekben. A gázkereskedő cég ugyanis négyhavi gáz árával tartozik valakinek. Hogy kinek, arról mindenki mást mond. Történt tudniillik, hogy tavaly a cég eladását megelőző napig, 2009. április 27-ig szépen csordogált a gáz az EMFESZ-hez, amelynek ellenértéke - forrásaink szerint - 150 millió dollár.
Góczi István érdeklődésünkre nem kívánta konkretizálni a januártól április végéig az EMFESZ által eladott nyersanyag értékét, mindössze annyit árult el, hogy annak ára benne van a cégben. Úgy tudjuk, ebből nagyjából 100 millió dollár szolgál az E.On-tól és a Moltól azóta vásárolt gáz fedezetéül. (Körülbelül 36 millió pedig a Cipruson bejegyzett - információink szerint az EMFESZ off-shore cégeként működő - Darisima Investments Ltd.-n át a Seychelles-szigeteki Integrity Investment Ltd. számláján landolt, amely cég székhelye ugyanabban az épületben található, ahol a RosGas AG tulajdonosaként bejegyzett RGE Investments Ltd.) Az ügyvezető előtt azonban továbbra sem ismert, hogy a négy hónap alatt honnan, kitől érkezett a nyersanyag. Átvette, értékesítette, de most sem tudja, kinek számoljon el vele. Elmondása szerint az ukrán transzporter Naftogaz (illetve annak leányvállalata, az Ukrtransgas) és a GazpromExport is állítja, a szállító a RosUkrEnergo (a RUE, azaz az EMFESZ addigi szállítója, a Gazprom és Dmitrij Firtas közös cége) nem lehetett. Pedig tavaly augusztus elején egyedül e cég jelentkezett be a 400 millió köbméternyi gáz áráért. Ami tulajdonképen azt jelenti, hogy a Gazprom nincs kifizetve, hiszen a RUE is az orosz vállalat nyersanyagával kereskedett - a Gazprom-Firtas-vegyescég csak a nyereségen osztozott. (Ezt támasztaná alá Alekszandr Medvegyev Gazprom vezérigazgató-helyettes budapesti látogatása során tett kijelentése is, miszerint az EMFESZ a Gazpromnak tartozik a négy hónap során átvett gáz árával.)
Góczi István azonban a szállítási jegyzőkönyv hiányára hivatkozik, arra, hogy nem látott semmilyen átadás-átvételi dokumentumot. (A 2009 augusztusában benyújtott, a négy hónap menynyiségét külön-külön dokumentáló, a Gazprom és Firtas képviselőjének aláírását bíró "act"-okat az ügyvezető nem tekinti legitimnek.) A Földgázszállító Zrt. szerint (a határon a gázt ő veszi át, és adja tovább a szolgáltatóknak) az EMFESZ a transzportáló szerepet betöltő Ukrtransgastól vette át a szállítmányt. Hogy az Ukrtransgas valaki ismeretlennek a munícióját transzportálta volna, avagy lehetséges-e négy hónapig gazdátlan árut a határon áthozni, majd értékesíteni, a vám- és pénzügyőrség a maga részéről kizárta. A vámhivatal nem is tapasztalt szabálytalanságot, állítása szerint a kérdéses időszakban is havonta készültek jegyzőkönyvek. De hogy kik között, arról a vámtitokra való hivatkozással nem nyilatkozott. Az energiahivatal a kérdéssel kapcsolatban ugyanazt válaszolta, hogy nincs egyértelmű jegyzőkönyvezés, amiből számára kiderülne, honnan eredt a földgáz. Felvetésünkre, miszerint a hivatal felé nem kötelesek-e a szolgáltató cégek pontosan megnevezni (gáz)forrásukat, vagyis hogy kivel kereskednek, az EH nem reagált. Viszont vizsgálódott, mert bár "a hivatalnak nem feladata a kereskedelmi forgalommal kapcsolatos beléptetések ellenőrzése, (...) ugyanakkor az ellátásbiztonsági szempontok miatt jogosult információkat bekérni az engedélyesektől". És kért is az EMFESZ-től. Amely a kérdéses időszakra a hivatalnak adott tájékoztatásában a RosUkrEnergót nevezte meg forrásaként.
Plusz nulla: így látja Góczi
Az eseményeket Góczi István a következőképpen látja.
"2009. április 26-a délutánra lecsökkent a nyomás." (Aznap került sor a januári Tyimosenko-Putyin-megállapodást deklaráló memorandum aláírására. A két vezető abban állapodott meg, hogy kiiktatják az értékesítési láncból a fölösleges elemeket. Azaz ekkor esett ki végképp az üzletből az EMFESZ addigi beszállítója, a RUE.) "48 órám maradt gázt szerezni, ezalatt kétszer szólított fel az energiahivatal. 100-200 milliárd forint kötbér kifizetése fenyegetett, és a cégnek így is volt már egy 70 milliárd forintnyi rövid lejáratú adóssága a RUE felé. 29-én lépni kellett, vagy csődbe megy az EMFESZ."
Az EMFESZ adásvételi szerződését 28-án írták alá.
Az EMFESZ eladásának előzményeit Góczi István a következőkkel indokolja: "Két éve folyt már a cég átvilágítása, félévente jöttek felértékelni a működését, tevékenységét, piaci helyzetét. A legutolsó átvilágító 2009 nyarára végzett." Az EMFESZ Kft. ügyvezetője szerint ez alapul szolgált a 2009. április végi tranzakcióhoz. "A korábban elvégzett átvilágítások, felértékelések mindegyikére a MABOFI-tól és magától Firtastól érkezett utasítás. Azt, hogy Firtas is értékesíteni akarta az EMFESZ-t, egy svájci bírósági eljárásban ő maga ismerte el." (Tudomásunk szerint Góczi István soha nem számolt be az adásvételről sem Firtasnak, sem a MABOFI-nak.) Az áprilisi események azonban már január óta érlelődtek. Egyrészt Góczi István - saját elmondása szerint - január 10-től megtagadta az EMFESZ-ből történő további utalásokat (akkori) tulajdonosa, a MABOFI felé. "Az öt év alatt, a 30 százalékos USD-kamattal együtt 390 millió dollár követelést halmozott fel a RUE a Gazpromtól, amit nekünk kellett volna kifizetnünk. Mondtam, hogy nem tudjuk." Január 10-től az ügyvezető tehát megszüntette azt az évek óta hagyományos gyakorlatot, hogy az EMFESZ bevétele (vagy annak egy része) a MABOFI-nál landol (2008-ban például 460-470 millió USD), majd a RUE az év végi osztalékfizetéskor kiegyenlítette az EMFESZ hiányát.
Góczi István lapunknak cáfolta azon információkat, miszerint az EMFESZ (a piaci áron vásárolt, ám diszkontáron, a lakosság felé 8-9, a vállalatok felé 1-5 százalékkal olcsóbb továbbadásból keletkező) vesztesége mostanra elérhette az 5 milliárd forintot. "A veszteség-nyereség mérlege plusz nulla körül mozog - fogalmaz az ügyvezető. - Fajlagos költségeink a felét sem érik el más szolgáltatókénak. Magas automatizálással működünk."
Fordulatos cégtörténet
2004. október: A Cipruson bejegyzett MABOFI Holdings Limited megveszi az Első Magyar Földgáz- és Energiakereskedelmi és Szolgáltató (EMFESZ) Kft.-t a Csabdi Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.-től. A MABOFI Holdings a Group Dmitry Firtash (GDF) tulajdona. Az üzletrész megszerzéséhez a MABOFI igazgatója meghatalmazást állít ki Góczi István részére. Visszavonásáig Góczi István a tulajdonos MABOFI nevében egyszemélyes tulajdonosi jogokat gyakorolhat.
2005. január: Góczi Istvánt az EMFESZ Kft. ügyvezetőjévé nevezik ki.
2009. január: Az ukrán-orosz gázvita lezárásának egyik paktumaként a gázszállítási láncból kiiktatják a felerészt Dmitrij Firtas, felerészt Gazprom tulajdonolta RosUkrEnergo (RUE) AG-t, az EMFESZ beszállítóját.
2009. április 28.: Góczi István 1 dollárért eladja az EMFESZ Kft.-t a svájci bejegyzésű RosGas AG-nek.
2009. április 29.: A Magyar Energia Hivatal jóváhagyja a RosGas AG befolyásszerzési kérelmét.
2009. május 4.: A Cégbíróság az üzletrész-átruházáshoz kapcsolódó változásbejegyzési kérelmet befogadja, cégjegyzékbe bejegyzi.
2009. május óta: A tulajdonos MABOFI előtt nyilvánvalóvá válik, hogy cégét eladták, megindul a nyilatkozat- és perháború. A MABOFI perli az energiahivatalt a befolyásszerzést jóváhagyó közigazgatási határozatáért, perli az EMFESZ-t a változásbejegyzési kérelem hatályon kívül helyezése ügyében, a RosGas AG-t az üzletrész-átruházási szerződés létre nem jöttéért, illetve a szerződés semmisségéért, az EMFESZ pedig a MABOFI-t 53 millió USD és kamatainak megfizetéséért.
