A nyomozás első eredménye Nagy György jogász-üzletember előzetes letartóztatása volt október végén. Nagy a kerület érintett házaiban jól ismert "táskás ember", aki a Király utcai lakásokat esténként sorra járva a bérlőket a kiköltözésről győzködte. Sosem leplezte, hogy kétfelé játszik: hol a Hunvald György polgármester aláírta meghatalmazását lobogtatta, hol valamelyik beruházó cég nevében lépett fel. Nagy a napokban ismét feltűnt a Király utcában. Minden jel arra mutat, hogy a kettős ingatlanügynök az ügyészséggel kötött vádalkunak köszönheti a szabadságát. Gál György, a gazdasági bizottság szabad demokrata elnöke feltehetőleg e vádalku következtében került harmincnapos előzetes letartóztatásba. Gált múlt szerdán vitték be, különösen nagy kárt okozó, üzletszerűen elkövetett csalással, vesztegetéssel és magánokirat-hamisítással gyanúsítják. Az ingatlaneladásokat ugyanis az ő bizottsága terjesztette a közgyűlés elé, de a két György az ügyészség szerint már azt megelőzően megállapodott az ingatlanok vételárában; s ezt Nagy kenőpénzzel honorálta.
Így kelt el 2003-2005 során tizenhárom erzsébetvárosi ház, zömmel a Nagykörúton inneni, azon belül is a régi pesti zsidó negyed néven ismert területen, ami 2002 óta a világörökség része, vagyis védett városrész. A házak túlnyomó többsége a tizenkilencedik század közepén-végén épült, van, amelyik felújítást sosem látott. Éppen a siralmas állapotukra és "speciális" mivoltukra - ti. bérlők laknak bennük - hivatkozva érvelt korábban Hunvald György a Narancsnak azzal, hogy az ingatlanpiacot ezek a házak nem csigáznák fel (lásd: "Gyurinak hív mindenki", Magyar Narancs, 2007. május 17.). Holott ennek éppen az ellenkezőjét támasztják alá azok az általa aláírt opciós adásvételi szerződések, amelyek teljesítésekor sok tízmilliós bevétel folyt be - igaz, nem az önkormányzat, hanem egy ciprusi off-shore cég folyószámlájára. "A sajtóban mindig felmerül, hogy az önkormányzat nem nyer a bolton. Pedig dehogynem. Jobb körülmények közé kerülnek a bérlők, és megújulnak a házak - nyilatkozta Hunvald a Narancsnak, majd hozzátette: - Az off-shore-t nem tudom, miért használják pejoratív értelemben. A világkereskedelemben ez teljesen normális dolog."
Így jöttek
Amikor 2004 nyarán a Holló utcai ezüstműves ház lebontása széles körben döbbenetet keltett, akkor vált sokak számára nyilvánvalóvá, hogy valami nem stimmel az erzsébetvárosi vagyongazdálkodással. Az önkormányzat akkoriban párját ritkítóan magas, egymilliárd forintos értékhatárig pályázat nélkül, zárt ülésen döntött az értékesítésekről. Bizonyos kétes szerepű projektcégek még bejegyzés alatt voltak, de már megszerezték a házakra az opciót (lásd: Lesz mit aprítani, Magyar Narancs, 2004. július 22.). A visszásságokra akkor kezdett fény derülni, amikor a Király utca 15.-ben helyiséget bérlő cég ügyvédei, Hoffmann László és Markó Judit firtatni kezdték, vajon miért nem vásárolhatják meg a lakók a bérleményeiket. A választ a ház tulajdoni lapján találták meg, ahol széljegyen már szerepelt egy ismeretlen cég adásvételi szerződése. A Király u. 15.-öt néhány más műemlék épülethez hasonlóan nem alakították társasházzá, ezért a lakók nem érvényesíthették elővásárlási jogukat - az önkormányzat pedig egy moziüzemre vonatkozó legfelsőbb bírósági határozatra hivatkozva kerülte meg őket, és adta el a házat egy az egyben. A hivatal elszántságát a polgármester aláírásával ellátott levél nyomatékosította, amely a helyi lakásrendeletet idézi, csakhogy annak legalapvetőbb kitétele - hogy a bérlőnek elővásárlási joga van - valahogy kimaradt a levélből (lásd: Elegük lett, Magyar Narancs, 2007. január 11.). Ennek tükrében válik erőtlenné az a polgármesteri nyilatkozat, miszerint csak akkor adnak el házakat a kerületben, ha a bérlők és az opciós tulajdonosok előbb "mosolyogva megegyeznek a bérleti jogviszony megváltásáról. Ha nem, a bérlők maradnak." A Király utca 15. pere negyedik éve tart.
A Hoffmann házaspár, közösen a kerületi bontások ellen fellépő "vás! Egyesülettel, a Levegő Munkacsoporttal és a LABE Lakásbérlők Egyesületével végül 2006 őszén tett feljelentést a Nemzeti Nyomozó Irodánál (NNYI) hűtlen kezelés és más bűncselekmények miatt, tizenhárom ház ügyében. Ekkor a HVG, a manager magazin és a Magyar Narancs cikkeiből már tudni lehetett, hogy az ingatlanok eladása egyazon kaptafára történt, mégpedig a következő módon. Egy bennfentes kör (az ügyészség szerint Nagy György és Gál György) megegyezik a kiszemelt ingatlan vételáráról, majd egy ingatlanbecslő ezzel megegyező, tehát mindig erősen nyomott összegben megállapítja az ingatlan értékét. Ezt követően minimális, hárommilliós törzstőkével céget alapít néhány, ezekben az ügyekben rendszeresen szereplő stróman: Hafner Zoltán, Hajnal László Endre, Lipcsey György, illetve Szijjártó Piroska. A cégek neve az ingatlanpiaci gyakorlatban bevett módon elárulja, hogy egyetlen projektre alapították (például Király 27 Kft., Dembi 26 Kft., Dob Center), a köztük lévő kapcsolatot az alapítók és az ügyvédek személye (Néder Zoltán, illetve Vilmányi Ágnes), meg a székhelyek azonossága tanúsítja.
Az alapítók közül Szijjártó Piroska híresült el a leginkább mint olyan üzletasszony, aki közel egy tucat céget szerzett meg saját magától. Szijjártó Piroska Nagy György élettársa, fizetését akkoriban az önkormányzati lakásépítő cégtől (az azóta felszámolt Er-Laktól) kapta, amit egyébként 10 százalékban Nagy birtokolt. A harmincas évei elején járó titkárnő csak átmeneti tulajdonosa volt a megannyi ingatlantársaságnak, hiszen néhány nap elteltével továbbadta az üzletrészét, a legtöbb esetben a Metira nevű ciprusi off-shore cégnek. A Metirát szintén ő képviseli, ennélfogva az üzletrész-átruházási szerződést eladóként és vevőként egyaránt ő jegyezte. Mielőtt a Metirától továbbvándoroltak a törzsbetétek a tényleges fejlesztőhöz - olykor egy újabb off-shore cég közbeiktatásával -, a projektcég már egy vagyont ért. (Egy példa: a Dembinszky u. 32. alatti 961 négyzetméteres ingatlanért, amit két bérlő használt, hatvanhatmillió forintot fizetett az ír cég a Metirának.) Mire tehát az a fejlesztő belépett, akit Nagyék már jó előre felhajtottak, az önkormányzat gazdasági bizottsága és képviselő-testülete megszavazta az elidegenítést, továbbá megszületett a szerződés az önkormányzat és a projektcég között a polgármester és a jegyző aláírásával. Az ingatlan akkor került ténylegesen a projektcég birtokába, ha már kiköltöztette a bérlőket, és beszerezte az építési engedélyt (vagyis maga az önkormányzat kötelezte a vevőt az épület részleges vagy teljes lebontására). A földhivatalban a további tulajdonosváltások nem jelentek meg, hiszen az ingatlan az üzletrészekkel együtt vándorolt a cégek között. A kiköltöztetésért, a bontási és építési engedélyek beszerzéséért az önkormányzat vagy Nagy Györgyék szavatoltak, a feladatot elvégezte egy cég (például Nagy cége), mégpedig papíron pontosan annyiért, mint amennyibe az ingatlan került. Mivel a bérlőket a vételár terhére költöztették ki, az önkormányzat egy fillért sem látott a házak ellenértékéből.
Így mentek
A feljelentés több mint egy évig volt az NNYI-nél, anélkül, hogy a nyomozás állásáról bármi nyilvánosságra került volna. Tavaly decemberben a Legfőbb Ügyészség - a Zuschlag-ügyhöz hasonlóan - váratlanul saját hatáskörbe vonta az ügyet, és kijelölte a Központi Nyomozó Főügyészséget (KNYF) a nyomozás lefolytatására, a szóvivő Fazekas Géza szerint "indoklás nélkül". Ez lehetett a második homokszem az erzsébetvárosi gépezetben, hiszen Hunvald szélsebesen felmondta mind az öt Király utcai házra kötött opciós szerződést - bár annak idején cáfolta a Narancsnak, hogy az ügy Legfőbb Ügyészségre áthelyezése lett volna a hirtelen szemléletváltás oka. A Király 15.-öt és 21.-et a bérlőkre hagyták, az előtte is egy csomagként kezelt Király utca 25-27-29.-et viszont pályázaton értékesítették. Amint néhány hete érzékeltettük, ezt a "pályáztatást" maga Nagy György leplezte le; még jóval az eredményhirdetés előtt az Autóker Holding nevében látogatta sorra a három ház bérlőit (lásd: Jó rálátás, Magyar Narancs, 2008. november 8.). A büntetőügyben szereplő házak listája viszont így hárommal csökkent, hiszen a Király 25-29. esetében a "csalás" - az ügyészség szerint - nem valósult meg.
A nyomozás jelenlegi állása szerint Nagy és Gál összesen hétszázmilliós kárt okozott, és 1,6 milliárd forint kár okozását kísérelte meg, ami a szóvivő tájékoztatása szerint az önkormányzati szerződésekben foglalt vételárak és az off-shore cégnek fizetett összegek különbözetéből jön ki. A kárfelmérés a panama logikáját követi: a megállapított kár összege ugyanannyira fiktív, mint amennyire az volt az "értékbecslés" és a "vételár" is.
Innentől pedig minden merő hipotézis. Nem tudjuk például, hogy kit vagy kiket rejt a Metira nevű ciprusi cég, s milyen más cégekkel, magánszemélyekkel mutatható ki kapcsolat a folyószámláján - bár ennek a kiderítése két uniós tagállam között, reméljük, nem ütközhet áthidalhatatlan akadályokba. Információ hiányában azonban tágas tér nyílik a spekuláció számára. Létezik például egy olyan elmélet, miszerint a hetedik kerületi ingatlanügyekben lecsapolt százmilliókból minden nagy párt részesült. E logika szerint elképzelhetetlen, hogy a polgármestert elérje az igazságszolgáltatás keze - inkább kisebb szereplőkkel, Naggyal és Gállal vitetik el az egész balhét. Egy másik, szintén népszerű verzió szerint ez a nagyszabású ingatlanpanama elsősorban helyi ügy, amiből mindenekelőtt magánszemélyek és a helyi pártalapszervezetek részesültek. Mint többen vélik, sem Hunvald, sem Gál "nem állna ki egy alapos vagyonvizsgálatot". Az SZDSZ-ben elterjedt nézet szerint Gál semmi esetre sem mondható "hitbéli" liberálisnak; villanyszerelőből avanzsált mára jaguaros, penthouse-os üzletemberré (a kilencvenes évek végén állítólag százharmincmillióért adta el az erzsébetvárosi tévétársaságban lévő üzletrészét), aki 94-ben ebben a pártban látta meg a fantáziát; az utóbbi időben Kóka támogatója volt. Az MSZP-nek erős kerülete a hetedik, de Hunvald különösen 2006 tavasza óta elszigetelődött a pártjában; a Fővárosi Közgyűlésben nyílt a konfrontáció a Hagyó Miklós-féle ifjútörökök és a régi szocialisták között, akikhez Hunvald is tartozik - tehát akadnak elegen, akik szívesen látnák őt is a büntetőügy gyanúsítottjai sorában.
Hogy valamilyen formában, valamilyen mértékben minden párt érdekelt volt a házak elsinkófálásának elhallgatásában, az erősen valószínűsíthető. A négy éve látványosan zajló pénzmosás miatt ugyanis senki sem sikított. A helyi ellenzék simán együttműködött az ingatlaneladásokban, amelyek sosem érintették azokat a házakat, amelyekben képviselők laknak (állítólag egy korábbi fideszes kerületi képviselő, Garabits Károly is beszállt Nagy György egyik üzletébe), de arról sem tudunk, hogy "fentről" szóltak volna: álljon meg a menet. A Fővárosi Közgyűlésben az utóbbi hónapok bizonyították, hogy az erzsébetvárosi érdekek akár egy alkalmi nagykoalíciót is tető alá hoznak: a Fidesz a szocialistákkal közösen szavazta meg az új szabályozási tervet, ami jottányit sem változtat azon a régin, ami alapján évek óta bontják a házakat és építik a rémes újakat. Ezt a tesztet azonban az erzsébetvárosi SZDSZ frakcióvezetője, Molnár István már nem állta ki, szeptemberben lemondani kényszerült a fővárosi mandátumáról.
Lapzártánkkor öt, közokirat-hamisítással gyanúsított személy szerepel az ügyészség listáján, de közszereplő nincs köztük. Hunvald György "megdöbbenéssel értesült" a Gállal kapcsolatos gyanúról, és sajtóközleményben ígérte, hogy "az ügy feltárásához az önkormányzat minden segítséget megad". Erre szükség is lesz, hiszen nyitott kérdések sora vár még válaszra.
További szereplők
A feljelentésben szereplő ingatlanok zöme végül ír cégeknél kötött ki, de volt, amelyik izraeli fejlesztőnél landolt. Az íreket a főleg a hatodik kerületben aktív fejlesztő-ügyvéd házaspár, Itay Polivoda és Polivodáné Dolinay Erzsébet közvetítette Nagyékhoz. Ezek a fejlesztések részben megvalósultak (így például a Dob utca 107. alatti társasház), de több, átmenetileg legalábbis, meghiúsult (a Klauzál utca 8-10.-ben és a Dob utca 14.-ben és 18.-ban érdekelt Kendar Holding egy évvel ezelőtt jelentett csődöt).
A média kíváncsiságát az elmúlt napokban egy negyedik György, Georges Kékessy érintettsége keltette fel. Kékessy Dezső - az Orbán-éra párizsi nagykövete, Orbán Viktor feleségének egykori tokaji üzlettársa - fia a Király utca 25-27-29.-re létrehozott cégben volt érdekelt az alapítás idején (2003 végén), a családi ingatlanvállalkozás, a Promoplan révén. Kékessy és Nagy György egyaránt tiszafürediek; a Király utcába Nagy hívta Kékessyt üzlettársnak, azonban utóbbi a cégpapírok szerint hamar kilépett az üzletből. "Benn voltam a cégben, idővel kiderült, hogy a projekt nem vezethet sikerre, kiszálltam" - mondta a Narancsnak Kékessy. 2007 tavaszán mégis megjelent a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal tárgyalótermében, ahol a három ház ügyében próbált közvetíteni az építészek és a hatóság között. "Még érdekelt a dolog, talán lett volna lehetőségem részt venni a fejlesztésben, akár mint építész is" - kommentálta a Narancsnak az esetet az ügy bővebb ismertetése nélkül.
