Az ISM ifjúságpolitikai bizonyítványa: Tanuló félrevezetők

szerző
Elek Tímea
publikálva
2002/14. (04. 04.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

1999 legelején legifjabb miniszterünk kapott egy jogi diplomát és egy minisztériumot. Mi történt a tárca ifjúsági részlegénél az elmúlt három évben?

1998júniusában kapott megbízást Wootsch Péter, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára az Ifjúsági és Sportminisztérium (ISM) felállításának előkészítésére. A tárca megalakulása után közigazgatási államtitkárrá avanzsált Wootsch irányítása alatt majd egy évig nem készült szervezeti és működési szabályzat. A terület legnagyobb vagyonkezelőjének, a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Közalapítvány alapító okiratának módosítását 14 helyen találta jogellenesnek a bíróság. (Nem szabad megfeledkezni persze a "balos" utóvédharcokról sem: a közalapítvány másfél évig volt működésképtelen a "Horn-kuratórium" elnökének partizánakciói miatt.) Az ifjúsági ügyekért felelős helyettes államtitkár, Hölvényi György távozott; az 1999-es nyári táborokra sikerült összesen 50 millió forintnyi támogatást kiosztani (az 1998-as összeg tizedét), így nem csoda, ha 2000 elején a miniszter menesztette közigazgatási államtitkárát.

1999 októberében Hölvényit Szabó László (az 1995-ös tandíjtüntetésügyi diákvezér) követte a poszton; Hölvényi megmaradt az évi félmilliárd forinttal gazdálkodó Gyermek- és Ifjúsági Alapprogram (GYIA) elnökének. 2000-ben a GYIA éléről a Duna Tv-hez távozott, s az alapprogramot (amelyet az elhíresült irredenta-revizionista CD támogatása óta csak alappogromnak becéznek a szférában) az ISM ismét kézi vezérlésre állította: az elnöki teendőket az új helyettes államtitkár vette át.

Stratégiai partneri program

Az ISM első intézkedései egyikeként felszámolta az épphogy kialakult, de működő struktúrát érdekegyeztetésestül, intézményrendszerestül, és helyette máig nem hozott létre legitim civil-kormányzati párbeszédet. A főhatóság inkább együttműködési megállapodást kötött néhány általa preferált szervezettel, kialakítva "stratégiai partneri" rendszerét: vagyis az általa kijelölt "megbízottakat" ismerte el a korosztály képviselőinek. A megbízott szervezeteket bebetonozta a döntéshozó tanácsokba mind országos, mind regionális szinten. Így alakult ki az a helyzet, hogy többnyire a szféra érdekeit valójában nem szolgáló potyautasok foglalhatták el a pénzosztó trónokat.

E tanácsok legnagyobbika a Gyermek- és Ifjúsági Alapprogram. Innen háromféleképpen lehet pénzhez jutni: nyílt pályázattal, ún. meghívásos pályázattal (amikor a tanács egyetlen pályázót invitál meg adott összegre) és egyedi támogatás elnyerésével. Nem tartoznak a GYIA-hoz az ISM saját és más minisztériumokkal (Gazdasági, Belügyminisztérium) közös pályázatai, amelyek egyébként nincsenek öszszehangolva az alapprogrammal. Ilyenek például a nyári táborok; de nem tartoznak a tanács kompetenciájába a nemzetközi ügyek sem. (Ez utóbbiakat az a Nemzetközi Programok Tanácsa felügyeli, amelynek a működését nem irányítja jogszabály, így semmilyen nyilvánossági kötelezettsége sincs.)

Egyedi támogatást - a gyerekekre, fiatalokra szánt pénzből - kapott a GYIA-ból az elmúlt három évben számos bt., kft. és néhány magánszemély mellett a Magyar Ökölvívó Szövetség (3 millió forint), a Magyar Birkózó Szövetség (3 millió forint), a Felhőc Produkció Kft. (12 millió forintot, amellyel hosszú hónapokig nem is tudott elszámolni), a BLN Vagabunds Film Kft. (7 millió forint, a Duna Tv-s és miniszterelnöki tanácsadó Bayer Zsolt érdekeltsége) és a GYIA saját kezelő szervének egyik irodája (900 000 forint). Pedig a tanács munkáját szabályozó rendelet kimondja: egyedi támogatást elbírálni csak akkor lehetne, ha az nemzetközi forrásokat von be, kísérleti projekt, és régiók közti együttműködésen alapul. Az eddigiek ismeretében kijelenthető: az elmúlt három évben a támogatások megítélése és kifizetése - mintegy 90 millió forint értékben - jogszabálysértő módon történt.

A meghívásos pályázatoknál a tanács az elmúlt két évben - ugyancsak jogszabályellenesen - elfelejtette közzétenni a pályázati felhívásokat az ISM hivatalos lapjában. Így eshetett meg, hogy a Duna Tv egyoldalas, 17 soros pályázata 8 millió forintot kapott, a zánkai üdülő durván két gépelt oldalas beadványa pedig 6 milliót (az intézmény 440 milliót amúgy is kap a központi költségvetésből).

A tanács a háromévi másfél milliárdból összesen 160 millió forintot osztott szét meghívásos pályázatokra, ebből kaptak - többek között -a tanácsba delegáló szervezetek is: a Nagycsaládosok Országos Egyesülete 5 milliót, a hallgatói önkormányzatok 27,5 milliót, az Országos Gyermek- és Ifjúsági Parlament 20 milliót, a Magyar Gyermek- és Ifjúsági Tanács 10 milliót. Tény, hogy e szervezetek az ISM stratégiai partnereiként szerződést kötöttek a minisztériummal, amely - mint kiderült - fedezetlen csekket állított ki, így hosszas vita és perrel való fenyegetőzés után a főhatóság inkább "innen" fizetett. De jutott a Diák- és Ifjúsági Újságírók Egyesületének 4,5 millió (ők még a pályázati rendszerből is 6 millió fölötti összeggel részesedtek), az Országos Cigány Önkormányzatnak 5 millió, a Duna Tv-nek 23,7 millió. (Összehasonlításképp: a ´99-es nyári tábori pályázaton egy szervezet átlagosan 17 ezer forintot "kasszírozhatott".)

A nyílt pályázati rendszer is hasonlóan működött. A tanács soha nem a szakértői, hanem a miniszteri előterjesztésekről szavazott. (A vonatkozó rendelet alapján a miniszter is véleményezi a pályázatokat; rossz nyelvek szerint azért van szükség a tanácsülések előtt további egy hétre, mert a listák megjárják pártunk és kormányunk megyei irodáit is.) A leginkább várt számítástechnikai pályázat 136 győzteséből majd hetvennek már a nevében is szerepel az egyházi kötődés, de befutott a Fidelitas meg a nagycsaládosok egyik helyi egyesülete is. Nonprofit szférabeli vezetők szerint már régen nem a bal- és jobboldali szervezetek közötti vetélkedésről van szó, hanem a valódi civil világgal sikerül egyre inkább megutáltatni (amúgy méltatlan módon) az egyházi szervezeteket.

ifjusag.hu

Érdekes és fontos kezdeményezése volt a tárcának az ifjusag.hu weblap beindítása. Igaz, azóta nem sikerült frissíteni az oldalon egyetlen byte-ot sem. A szándék mindenesetre az volt, hogy a minisztérium a honlapon keresztül is próbálja megszólítani a fiatalokat, és véleményüket kérni az ifjúsági törvényről; a tárca e módszert az ún. nyílt törvényalkotás próbájaként aposztrofálta.

A weblapon viszont a fórumok és hozzászólások jó része a női nemi szerv és az identitás kérdéseinek tárgykörében mozgott (amíg ezen részeit nem törölték), utóbbiban a "mindenki éljen ott, ahová való" közel sem olimpiaképes hangvételét megütve. Erre persze a minisztérium azt mondhatja: ilyen a mai fiatalság. Az ám, csakhogy e bejegyzéseket is belevették a törvénytervezethez érdemben hozzászólók számába, amellyel az ISM dicsekedett. (Sőt: ha az ember böngészés közben ráragad egerével a refresh gombra, az is folyamatos számlálást eredményez.) Vagyis nem kellene - csillagászati nagyságrendet megütve - 130 ezer fölötti hozzászólót hazudni, majd ezt 25 ezerre módosítani (ami már csak az orbitális hazugság kategóriája). Amennyiben bárki is komolyan venné a meghirdetett nyílt törvényhozási koncepciót, a törvény (a beírások figyelembevételével) valahogy így kezdődne: "Zsidók és cigányok márpedig nincsenek, de ha vannak, akkor is menjenek haza. Nekünk pina kell."

Az ifjúsági törvény

A nyíltnak nevezett törvényalkotás érdekes kísérlet lehetett volna, az információs társadalom próbája mintegy, ha néhány dolgot a kezdetekkor tisztáznak magukban az illetékesek: például azt, hogy ma még kevesek férnek hozzá a hálóhoz, még kevesebben érdeklődnek a törvényalkotás folyamata iránt, s még ennél is kevesebben hiszik, hogy a véleményük számít valamit.

E folyamat azonban még ideális esetben is csak kiegészíti, de nem helyettesítheti a szakmai egyeztetéseket; egyeztetések viszont egy ideig egyáltalán nem voltak. A miniszter - aki a sporttörvény mellett az ifjúsági terepen is le kívánta tenni törvényi névjegyét - nem érte el célját: az ISM végül nem fejezte be a törvény-előkészítést (amit persze a honlapon elfelejtett jelezni). Igaz, megpróbált ugyan a nyilvánosságra hozott tervezettel homlokegyenest ellentétes szellemű és szövegű javaslatot benyújtani, de a Fidesz-központnak nem volt elég "jobbos" a tervezet, így azt a tárca be sem terjesztette az Országgyűlés elé.

Pedig volt néhány épkézláb elképzelés a tervezetben (ifjúsági normatíva, ifjúsági referensi intézményrendszer), ezért is kellett volna ezeket a szakmával megvitatni, nem pedig a tárca által rendezett - konferenciának hívott - öntömjénező ördögűzéseken egymás piszkosul nagy eszét dicsérni.

Nemzeti Ifjúsági Tanács

Sokan sokszor megfogalmaztak, vártak, követeltek egy olyan egységes nemzeti tanácsot (Nemzeti Ifjúsági Tanács - NIT), amely hathatósan tudná a korosztály érdekeit képviselni és reprezentálhatná a magyar gyermek- és ifjúsági szervezeteket. Mivel minden, a civileket egyszerű tárgyként kezelő kormányzati program eddig megbukott, alapvető fontosságú lett volna, hogy ezt a szervezetek maguk hozzák létre, az állam legalább ebbe ne avatkozzon bele. Ám a minisztérium a civilek képviseletére hivatott NIT belső felépítését is meg kívánta szabni (felügyelőbizottságostul, elnököstül, eperfástul), sőt a sorok között olvasni tudó azt is látta, hogy a megfogalmazások mögött konkrét, a tárca által eddig is preferált szervezetek rejtőznek. Persze érthető a gondolatmenet, de az előző rezsim se merészkedett odáig, hogy nevesítse saját "civil" elvbarátait. A 91 szervezetet tömörítő Európai Ifjúsági Fórum konzervatív elnöke a NIT létrehozásának módszerei miatt memorandumban tiltakozott az ISM-nél; nem csoda, hogy a tanácsból semmi nem lett.

Ifjúságkutatás, díjak

A 2001 novemberére ígért ifjúságkutatás zárótanulmányát 2002 februárjának közepén jelentette be Stumpf István kancelláriaminiszter. A program beindítása dicséretes, még akkor is, ha az a gyerekekkel egyáltalán nem foglalkozik. Ugyanakkor az ISM háttérintézményeként működő Nemzeti Ifjúságkutató Intézet (amelynek adataiba mások nem láthatnak bele) olyan, a "végletekig hiteles" számokkal állt elő, mint például: a fiatalok 7 százaléka próbált már ki drogot, 8 százalékuk ateista (odáig egyelőre nem merészkedtek, hogy összefüggést is találjanak a kettő közt, de ez csak idő kérdése) és 23 százalékkal többen szavaznának a Fideszre, mint az MSZP-re (ez az adat akkor lett nyilvános, amikor a szocik épp jócskán vezettek a Fidesz előtt). Nem vádolható tudatos félrevezetéssel az ifjúságkutató, de a kontrollálhatatlan statisztikákkal szemben általában sok a kétség.

Az ISM jó, ám megvalósításában a problémáktól ugyancsak nem mentes ötleteinek egyike a játszótér-építési program. (Erről részletesen lásd: MaNcs, 2001. szeptember 6. és október 4.) A minisztérium többoldalas sajtóanyagot adott ki, ennek ellenére a mostani - ezúttal a beruházó önkormányzatok számára kiírt - pályázaton 120 olyan anyagot támogatott, amelyek jó részében a szakértő jócskán talált hiányosságokat.

A hároméves ISM egyvalamiben bizonyosan maradandót alkotott: a kitüntetések alapításában. Az elmúlt évek infantilizmusának termése az Arany Titán díj, amelynek olyan kategóriái vannak, mint például az év bulija, az év menő öregje, de ilyen a Mikkamakka díj és a Pál Utcai Fiúk díj is. (Azt talán mondani sem kell, hogy a sóhivatalnokok többnyire egymást tüntetgetik ki.)

Végbizonyítvány

A gyerekekkel a minisztérium deklaráltan nem törődött: nem- csak az ifjúságkutatás esetében, de az el nem készült törvény sem ejtett egyetlen vak hangot a 15 év alattiakról; továbbá a minisztérium együttműködés helyett elhajtotta a gyerek- és gyerekeket támogató szakmai szervezeteket. Az úttörőket beperelte, a 12 szakmai szervezetet tömörítő Kerekasztal a Gyermekekért nevű fórumot lerázta magáról, a cserkészeket pedig nem engedte stratégiai partnerei közé. Sokan tartják úgy a szakmában: a gyerekekre a minisztérium léte miatt nem jut pénz. Az apparátus, az Audi-flotta kapcsán a költségvetési törvény alapján kiszámolható, hogy minden ifjúságra költött 1 forint működési költsége 50 fillér.

Bár volt néhány jó ötlete, a minisztérium semmit nem fejezett be - és a sok félbehagyott házi feladat miatt az ISM valójában megbukott. Nagyobb baj, hogy az eredmény nélküli projektek miatt az elmúlt majd négy évben az ifjúságügy helyzete sem változott érdemben.

Elek Tímea

szerző
Elek Tímea
publikálva
2002/14. (04. 04.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra