Az Isten rendcsinálói között

publikálva
1996/44. (10. 31.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A tálibok már az őszi offenzíva előtt meghódították az ország kétharmadát. Az európai hatalmak még most is, amikor a borzalom képei és hírei bejárják a világot, csupán arra szorítkoznak, hogy a harcoló feleket a konfliktus békés rendezésére szólítsák fel.

A tálibok már az őszi offenzíva előtt meghódították az ország kétharmadát. Az európai hatalmak még most is, amikor a borzalom képei és hírei bejárják a világot, csupán arra szorítkoznak, hogy a harcoló feleket a konfliktus békés rendezésére szólítsák fel.

Közben Pakisztán az új rendszer elismerésére készül. A Clinton-kormány sem rejti véka alá, hogy szerinte csak a tálibok alkalmasak az ország egyesítésére és ily módon az amerikai érdekek biztosítására. Közép-Ázsia olaj- és gázlelőhelyei, arany- és ezüstkészlete, továbbá a földrészt átszelő ősrégi kereskedelmi utak biztosítása a tét.

Ezek a globális szempontok nem csak Amerikában szorítják háttérbe az afgánok érdekeit. Németországot még külön is motiválja, hogy őt "terheli meg" az orosz háború óta az afgán menekültek nagy része, mintegy ötvenezer fő. Ezek egyébként csaknem kizárólag a viszonylag kisszámú művelt értelmiség tagjai. Nadzsibullah bukása óta folyamatosan romlik a helyzetük. A legfelső bíróságok néhány év óta azon az állásponton vannak, hogy nem illeti meg őket a genfi menekültegyezményben biztosított politikai státus, még akkor sem, ha életük és testi épségük politikai okokból bizonyíthatóan veszélyben forog. A politikai üldöztetés ugyanis csak az államból indulhat ki szerintük. Minthogy - állítják a magas bírák - Afganisztán állami egysége szétesett, az afgánok politikailag nem üldözhetők, és ezért menedékjog nem jár nekik. Németország idén olyan szerződést dolgozott ki Pakisztánnal, amely lehetővé teszi, hogy a menekülteket német határőrök Pakisztánon át eljuttassák az afgán határig, Pesavaron vagy Quettán keresztül. Ez a szerződés már csak az aláírásra vár.

A kitoloncolási előkészületek miatt szeptember elsejétől tizennyolcadikáig egy német jogászcsoport tagjaként az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának védelme alatt Afganisztánba utazhattam. Expedíciónkat német segélyszervezetek támogatták. Két kérdésre kerestük a választ:

1. Léteznek-e a hatalmi körzetekre szétesett Afganisztánban olyan állami, illetve kvázi állami képződmények, amelyek valamiféle államhatalomnak felelnek meg?

2. Mi vár a visszatoloncolt menekültekre Afganisztánban, szabad-e realizálni a német hatóságok szándékait?

Aknák, aknák

Kabul valóságos kísértetváros. Kilométereken át a főutak mentén csak romházak láthatók. A híres, hosszú Szőnyeg utca omladékhalmaz csupán, az egyetemi negyed nagy része porrá lőve. A lakosság többsége falak és ablak nélkül maradt, nincs villanya, folyó vize. A segélyszervezetek szivattyúkat létesítettek az utcákon - ezek képviselik Kabulban a civilizációt. A romok többségét nem az oroszok állították elő, hanem kivonulásuk után az egymással harcoló mudzsaheddin csoportok. Némely városrészek még el vannak aknásítva. Piros krétavonalak utalnak a veszélyre, plakátokon mutatják a különféle aknafajtákat. Gazdasági működés nem tapasztalható. A közszolgálati bér - így az akadémikusok, orvosok, a közigazgatási és gyári vezetők bére is - 100 000 afgáni vagy 8 amerikai dollár. A túléléshez egy családnak havonta legalább egy zsák lisztre van szüksége, ennek ára 340 000 afgáni. Szabályos éhínség dúl, és nem csak Kabulban. A lakosságnak több mint a fele a piacokon csak bámulni tudja az árut.

Az északi tartományokban Afganisztán legerősebb emberének, Dosztum üzbég tábornoknak az uralma alatt nem kevésbé katasztrofális a helyzet. A fővárosban, Mazar-i-Sarifban eredetileg körülbelül kétszázezren éltek. 1994-ben Kabulból egymillióan özönlöttek oda, túlnyomó többségük menekülttáborokban vagy városszéli slumokban tengődik.

Kandahár tartomány fővárosának, Kandahárnak körülbelül 150 ezer lakosa van, túlnyomórészt pastuk. Már a XVIII. században itt székeltek a pastu királyok. A pastu törzsek az afgán-pakisztáni határ két oldalán települtek le. A város a szovjet háború óta nagyrészt romba dőlt, se villany, se központi vízellátás. A városban és körülötte is aknamezők, aknák rejtőznek a vízgyűjtő medencékben és a házakban is. A tálibok 1994-ben vették itt át a hatalmat, azóta némi biztonság tapasztalható. Korábban ugyanis négy-öt befolyási övezetre oszlott a város. Fegyveres bandák gyilkoltak és raboltak mindenütt. Kandahár és Quetta közt 50-60 ellenőrző állomást létesítettek, és mindegyiknél vámot kellett fizetni. Ma Kandahár a tálibok fő támaszpontja. Itt székel a "hívők uralkodója", Mohammad Omar Achoud mullah, aki igényt tart valamennyi mohamedán szellemi és világi vezetésre.

Burka és szakáll

"A tálibok valószínűleg a világ legszélsőségesebb iszlám csoportosulása. Hozzájuk képest Irán, sőt még Szaúd-Arábia is kifejezetten liberális benyomást kelt" - John Simpson, a BBC külföldi hírszolgálatának vezetője idén nyáron fogalmazott így, miután beutazta Afganisztánt, és különösképpen a tálib területeket. Küldöttségünk is tapasztalta, milyen rigorózusan érvényesítik az iszlám jogszolgáltatást, a sárját.

Kandahárban és Herátban nyilvános kézamputálások vannak a mecsettel átellenben. A Nemzetközi Vöröskereszt vonakodik ugyan attól, hogy részt vegyen a büntetés végrehajtásában, de utána orvosi kezelésben részesíti az elnyomorítottat, mert ezt senki meg nem tenné helyette.

1996 nyarán nyilvánosan megköveztek Kandahárban egy fiatal párt paráznaság miatt.

A kivégzéseket a stadionban hajtják végre, nyilvánosan.

Egy szarobi nő férje nyolc évvel korábban eltűnt, és nem adott többé életjelt magáról. Miután az asszony családja hozzájárulásával újból férjhez ment, beállított az eltűnt férj, és elérte, hogy megkövezzék a feleségét.

Egy Handicap International nevezetű kisebb nemzetközi segélyszervezet fiatal munkatársnőjét letartóztatták, mert egy autóban utazott férfi kollégáival Quettából Kandahárba.

A sárja efféle törvényes alkalmazásain kívül önkényes akciókra is gyakran kerül sor, mégpedig büntetlenül. Egy mudzsáhid a hídról a folyóba lökött egy tizennyolc éves asszonyt, mert a fejkendője félrecsusszant. Az asszony vízbe fulladt.

A férfiakat is sújtja a tálibok fanatizmusa. Becsukják őket, ha nem jelennek meg imádkozni az előírt időben. A legutóbbi időkig imaidőben lezárták az utcákat, és a mecset elé terelték a férfiakat. Kandahár az ország legmaradibb városa, a járókelők túlnyomó többsége önként imádkozna, ha engednék.

A rövid szakállért szintén lakolni kell. Még a Hollandiából vagy Németországból hazalátogató férfiakat is letartóztatják, ha rövid a szakálluk. Fogságban kell megvárniuk, 45-90 napon át, míg a kellő hosszúságot eléri a szőr. Legtöbbször konténerekben helyezik el őket, amelyekben nincs semmiféle egészségügyi berendezés. Ott kuksolnak a negyvenfokos hőségben, ami a kínzás leleményes formája. Tolmácsunk német állampolgár, de született afgán, pastu, aki sokat élt Kandahárban, tanulmányait is itt végezte el. Gondosan titkolta afgán származását, nem akar konténerbe kerülni.

Ahová beteszik a lábukat a tálibok, ott erkölcsrendőrséget hoznak létre, az úgynevezett Monkaratot. Ez mindenütt jelen van, és elképesztő a hatalma. Rettegést keltve felbukkannak az ENSZ-szervezetek kórházaiban is. Továbbá a szakiskolákban. A legutóbbi időkig egy teremben képezték ki a férfiakat és a nőket, akiket függöny választott el egymástól. Egy oktatót letartóztattak, mert a függöny nem zárult tökéletesen.

Kandahár városában az éjszakai tálib ellenőrzéseket létrák segítségével hajtják végre. Ha - magángenerátorok jóvoltából - fény szűrődik ki valahonnan, akkor átmásznak a falon, és meglesik, hogy az emberek nem kártyáznak-e, vagy nem űznek-e más tilalmas játékokat a kertjeikben. Ez esetben letartóztatják és - egybehangzó tudósítások szerint - meg is kínozzák őket, hogy kiszedjék belőlük a környék kártyázóinak a nevét.

Gazni városának elfoglalása után a tálibok letartóztatták és megkínozták ellenfeleiket. Néhányat közülük lánctalpak alá löktek. Herát tartomány fővárosa, Herát 3500 éve kulturális központ és kereskedelmi csomópont is, ahol összefutnak az Irán, Irak, az Öböl-államok, Türkmenisztán és a többi egykori szovjetázsiai köztársaságok felé vezető utak. Gazdag város - itt található Afganisztán legnagyobb bazárja. 1992-ig békében élt. A tálibok 1995-ben vonultak be. A herátiak nem tanúsítottak ellenállást. Utolsó kormányzójuk, Izmael kán Iránba menekült, amiért is rossz nyelvek szerint egy vagyont kapott. Kétszáz tálib vette be a várost, ma tízezren élnek ott. Olyan könyörtelen rendszert vezettek be, hogy a lakosság - főként a síita többség - nem fogadja már el az uralmukat. Miért is fogadná el: ebben a városban 10 000 pedagógusnő tevékenykedett. Egy csapásra olyan fátylat, úgynevezett burkát kényszerítettek rájuk, amelyben csak a szem számára van kivágva egy ráccsal ellátott nyílás. Nem dolgozhattak tovább, és az oktatás rendszere összeomlott. Az írók, művészek, zenészek, színészek, újságírók elmenekültek. A lakosság ellenállása miatt a tálibok különösen rigorózus ellenőrzési rendszert építettek ki. A Monkarat hajnali négykor kezdi a házkutatásokat, elcipelik a férfiakat, ellenállás vagy nem kielégítő spicliszolgálat esetén kollektív büntetésekhez folyamodnak, letartóztatják a gyanús személy egész szomszédságát, akár kétszáz főig.

Jobboldali kormány és állatok

Nyílt titok, hogy a tálibokat a pakisztáni titkosrendőrség találta ki. Először Hikmatjárt támogatták, de ő kegyvesztett lett, mert erejét riválisaival folytatott pusztító háborúkban fecsérelte el. Ekkor kerestek maguknak egy másik pastu frakciót. Kandahárt és Herátot bekapcsolták a pakisztáni telefonrendszerbe; a külföldi beszélgetéseket Pakisztánban hallgatják le; a tálibok által elfoglalt városokban pakisztáni bankok leányvállalatokat létesítenek; a tálibok járműveinek többségén a kormány jobboldalt van (Pakisztánban bal oldali a közlekedés); gyakran még a pakisztáni rendszámot sem cserélték le; sok tálib harcos pakisztáni tájszólásban beszél. A gazdaságilag és politikailag analfabéta tálibok segítségével Pakisztán vazallusává teszi Afganisztánt. Már most szerződést kötött Üzbegisztánnal egy Afganisztánon áthaladó gázvezetékre, amelynek hasznából az afgánok nem részesülnek majd.

Ha faggatom benső hallásomat, hogy mit őrzött meg Afganisztánból, morajlás zendül fel bennem, és ebből kikristályosodik a mullahok imára felszólító üvöltözése. Ez rengeti meg Kandahár városát hajnali négytől kezdve szabályos időközönként. Hatása: álmatlanság és ideges remegés a gyomor és a belek tájékán.

Ha belső látásomat faggatom, képek tűnnek fel bennem a heráti kormányzó fogadásáról. Jar Muhammad mullahot bölcsek veszik körül, a trónján ül, meztelen lábánál udvartartása és a mi kis küldöttségünk. Az egész "udvart" megdöbbenti, hogy a kormányzó életében először nőket is fogad. A bölcsek elöljárója, aki egyben a heráti mecset elöljárója (nagyon hosszú, szürkésfehér szakáll díszíti) azt indítványozza, hogy térjünk át a mohamedán hitre, mert csak így érthetjük meg a világot. Költőileg fölöttébb kicicomázott hasonlat következik az édesség szemlélete és ízlelése között tapasztalható különbségről. Végül figyelmével megtisztel bennünket, nőket is, akik burkát nem öltöttünk ugyan a tiszteletére, de azért fátyolba burkolóztunk: "Nézzék meg ezt a két asszonyt, akik elfedték magukat - mennyivel szebbek így! Mert a nőket, ha fedetlenek, nem lehet megkülönböztetni az állatoktól."

Veronika Arendt-Rojahn (Kabul) (fordította: Eörsi István)

publikálva
1996/44. (10. 31.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra