A nagyobbik kormánypárt országos listájának összetétele pontosan jelzi az MSZP vezetésén belüli erőviszonyok alakulását. Afelől már régen nem volt senkinek kétsége, hogy a listát Horn Gyula pártelnök-kormányfő vezeti. (Egy nemrégiben elfogadott alapszabályi rendelkezés szerint a pártnak a választások előtt meg kell neveznie miniszterelnök-jelöltjét. Legutóbb az MSZP ezt taktikai megfontolásból nem tette meg, most azonban semmi ok a ködösítésre.) Az elsősorban presztízsszempontok miatt fontos kérdések az informális egyeztetéseken már korábban eldőltek. Így most nem kellett számítani olyan, politikai üzenetet is hordozó konfliktusra, mint amilyen 1994-ben Nagy Sándor és Békesi László között lejátszódott.
Az országos lista második helyéről szóló döntés gyakran kényesebb feladat, mint a listavezető kijelölése. Az MSZP vezetői azonban bölcsen határoztak, amikor házelnökként betöltött magas közjogi tisztségére hivatkozva Gál Zoltánt választották. Ezzel ugyanis sikerült tompítani a pártvezetésen belül lappangó legkomolyabb személyes párharc élét.
Ez a harc lesz a véső
Évek óta zajlik a küzdelem Kósáné Kovács Magda ügyvezető alelnök és Szekeres Imre frakcióvezető között, s végleg eldőlni látszik az utóbbi javára. Szekeres harmadik helye jelentős sikernek számít, pedig a frakcióvezető pályáját már sokan leírták. Először akkor, amikor a választási győzelem után az MSZP kongresszusa nem hozta létre az elnökhelyettesi tisztséget, melynek egyedüli várományosa éppen Szekeres volt. Ha ezt a pozíciót megszerzi, akkor mindenki őt tekinti Horn utódjának. A hoppon maradt Sz. Imre azonban, kárörvendő ellenlábasai várakozását meghazudtolva, kiváló hosszútávfutónak bizonyult, s megtartotta frakcióvezetői tisztségét. Mára általános vélemény a pártban, hogy a hatalmas létszámú szocialista frakció egyben tartásával és kiegyensúlyozott irányításával Szekeresnek komoly érdemei vannak a kormányzati sikerekben. Bár parlamenti megszólalásait nem övezi osztatlan elismerés, munkabírását és vezetői képességeit Nemesmedvestől Battonyáig tisztelik a szocialisták. 1996 tavaszán, amikor Kósánét ügyvezető alelnökké választották, taktikusan a háttérbe vonult. Ezt követően viszont szívós munkával egy év alatt világossá tette - elsősorban Horn Gyula számára -, hogy de facto ő a párt második embere, a fontos döntések meghozatalakor a miniszterelnöknek a pártelnökség helyett rá és a frakció vezetésére kell támaszkodnia. Ezek után nem volt meglepetés, hogy nem Kósáné, hanem ismét Szekeres lett a párt kampányfőnöke. Mostani sikere ellenére a frakcióvezetőnek továbbra is számos ellenfele van a párton belül, elég, ha csak a miniszterelnöknek is oly kedves BIT-es csapatra gondolunk.
Éltanulók
Szocialista körökben azt hangoztatják, hogy az országos lista összetétele főleg a pártelnök értékítéletét tükrözi. Ebből a szempontból is figyelemre méltó Szekeres Imre harmadik, Kovács László negyedik és Kósáné Kovács Magda ötödik helye. (Kósánét amúgy azzal kárpótolták, hogy a miniszterelnök mögött ő áll a budapesti lista második helyén.) A kormány legsikeresebb tagjának tartott külügyminisztert egyesek még előrébb sorolnák. A választáson induló MSZP-s miniszterek mindegyike igen előkelő helyen szerepel az országos listán. Ezzel Horn feltehetően kormánya eredményességét kívánta demonstrálni. Kovács László és a még épp olimpiai pontszerző helyen tanyázó Baja Ferenc mellett az első tíz között szerepel a népszerű Keleti György honvédelmi és Kiss Péter munkaügyi miniszter (akit leginkább a BIT-es hátszél repített a kilencedik helyig), valamint az igazságügyi tárcát irányító Vastagh Pál. A miniszterek és elnökségi tagok mellett jól jártak a frakció szűkebb vezetésének tagjai, akiknek előrejutása természetesen Szekeres pozícióját erősíti. A Lamperth Mónika-Burány Sándor-Toller László-Vancsik Zoltán négyes fogat az elmúlt években vált a párttagság és a közvélemény számára ismert politikussá.
Helyet a fontos elvtársaknak!
Az elnökségi tagok közül állítólag többen kifogásolták, hogy az országos listán túl sok helyet ígértek oda a párt szövetségeseinek, köztük az MSZOSZ-nek, a BIT-nek és az Agrárszövetségnek. Ezzel együtt a fontos elvtársak elhelyezése aligha okozhat gondot. Az MSZP ismét választási megállapodást kötött az MSZOSZ meghatározó platformjával, ám a szövetség jelentőségének csökkenését jelzi, hogy amíg négy éve Nagy Sándor a második, addig most Sándor László a hetedik helyre került a listán. Az MSZP országos listájának összetétele a választmány vasárnapi ülésén még változhat, a végső szót a márciusi kongresszus mondja ki. A fontos alkukat már régen megkötötték, ezért szocialista körökben nagy meglepetésnek tartanák, ha az élen érdemi módosításokra kerülne sor. Olyan izgalmas kérdések viszont még nyitottak, hogy bejut-e az első harminc közé az egykor szebb napokat megélt Csintalan Sándor, illetve mi lesz a több egyéni körzetből is kigolyózott Karl Imre kormánybiztossal. A választási győzelemre készülő MSZP-ben egyébként azzal számolnak, hogy az országos lista első negyven-ötven helye biztos befutó lesz, hiszen az élen állók közül sokan területi listát vezetnek, s az egyéni mandátumért is eséllyel szállnak harcba. Talán érdemes felidézni, hogy 1994-ben az országos lista 53. helyén szereplő szocialista jelölt is bejutott a parlamentbe.
Kovách Márton
Az MSZP országos listájának első tíz helye 1994-ben:
1. Horn Gyula, 2. Gál Zoltán, 3. Szekeres Imre, 4. Kovács László, 5. Kósáné Kovács Magda, 6. Baja Ferenc, 7. Sándor László, 8. Keleti György, 9. Kiss Péter, 10. Vastagh Pál.
Az országos listáról azokat a töredékszavazatokat osztják el, melyeket az egyéni jelöltekre és a területi listákra adtak le, de nem eredményeztek képviselői helyet. Az arányosabb képviselet megteremtését célzó, kompenzációs jellegű országos listán 58 helyet tartanak fenn. Az MSZP legutóbb hét mandátumot szerzett az országos listáról, de a lista első felében szereplő jelöltjeinek döntő többsége egyéni kerületben vagy területi listán bejutott a parlamentbe.
