Szabó Albert az utóbbi hetekben két bírósági tárgyalásra is kapott idézést. Az egyik során egy 1994-es ügy utáni ítéletet hagytak most helyben. A lassan a messzi múlt homályába vesző Világnemzeti Népuralmista Párt (VNP) egyik rendezvényén (sajtótájékoztatónak volt a dolog elkeresztelve, amennyiben a sajtó képviselői is végighallgatták Szabó fejtegetéseit), amelyen Szabó mellett Györkös István is beszélt, a következő állítások hangzottak el anno: nem lehet bizonyítani, hogy a hungaristák zsidókat lőttek a Dunába, valamint: a több százezer magyar zsidó áldozat is csupán zsidó blöff; valamint: Szálasi 1944 októberében törvényesen került hatalomra.
Az eset miatt még abban az évben eljárás kezdődött Szabó ellen. A vád önkényuralmi jelképek használata és - akárcsak Szabó Albert későbbi, 1996. október 23-i beszéde nyomán - közösség elleni izgatás volt. Szabót és társait akkor bűncselekmény hiányában felmentették, mondván: a közösség elleni izgatás csak akkor valósul meg, ha valaki a szenvedélyeket oly mértékűre szítja, ami gyűlöletet válthat ki, és ez a társadalmi rend békéjének megzavarásához vezethet. Ebben az ügyben - később hatályon kívül helyezett - pótnyomozást is elrendeltek, majd a Legfőbb Ügyészség kezdeményezett felülvizsgálati eljárást. Most ezt utasították el: 1998 januárjában a Legfelső Bíróság helybenhagyta a korábbi felmentő ítéleteket.
Az izgató férfi
Szabó másik perének a vége felfüggesztett börtönbüntetés lett. Ezt azután akasztották a Magyar Népjóléti Szövetség (MNSZ) vezetőjének nyakába, hogy 1996. október 23-án a Szabadság téren elmondott beszédében Szabó - mint a későbbi tárgyalásán fogalmazott: nem a gyűlöletkeltés, hanem a valóság megismertetésének szándékával - sok más érdekes elképzelés mellett a magyarországi zsidók Izraelbe települését követelte, ésolyan törvény megalkotását sürgette, amely kizárná a magyar zsidókat a politika, a gazdaság, a kultúra és az államigazgatás kulcspozícióiból. Ez után a rendezvény után az Országos Rendőr-főkapitányság közösség elleni izgatás bűncselekményének alapos gyanújával indított eljárást Szabó Albert ellen. Eme bűncselekmény (a Btk. 269. paragrafusa, amely szerint "aki nagy nyilvánosság előtt valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport vagy a lakosság egyes csoportjai ellen gyűlöletre uszít, bűntettet követ el") alapján emelt vádat a Fővárosi Főügyészség; 1997 nyarán Szabót a Fővárosi Bíróság egyévi, három év próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte.
Varga Zoltán bíró az ítélet indoklásában elmondta: aki a hallgatóság érzelmi, indulati világát azért befolyásolja, hogy azzal gyűlöletet ébresszen, az gyűlöletre uszít, és ha ez bárkit ellenséges magatartásra biztat, akkor megvalósul a közösség elleni izgatás. (Szabó Albert pedig október 23-i beszédét kevésbé szentelte az 56-osokról szóló megemlékezésnek: beszédét azzal kezdte, aki hallja, adja át szavait.) A bíró súlyosbító körülményként vette figyelembe, hogy 1996 októberében még folyamatban volt Szabó ellen az a büntetőeljárás, amit korábban a Világnemzeti Népuralmista Párt Szálasi képe alatt megtartott sajtótájékoztatója kapcsán indítottak ellene (lásd fent). Az ügyészt nem elégítette ki az ítélet: szerinte azt a bizonyos egy évet le kellett volna ülnie a népuralmistának, ezért súlyosbításért fellebbezett.
Hiába. A Legfelső Bíróság 1998. február első napjaiban helybenhagyta az első fokon eljáró Fővárosi Bíróság ítéletét, így az jogerős. A védő indítványozta, hogy Szabót a bíróság bűncselekmény hiányában mentse fel. A vád, a közösség elleni izgatás Szabó Albert szerint egyébként sem volt helytálló: mint a másodfokú tárgyaláson elmondta, különbséget tett a cionisták és a magyar zsidók között, az utóbbiakat honfitársainak szólítva.
1996. október 23-án, a per tárgyát képező beszéd elhangzásának időpontjában még nem volt hatályban a Btk. 174/B paragrafusa (nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport elleni erőszak bűncselekménye), de nem hozott változást az sem, hogy időközben életbe lépett. Szabó Albert perében végig "a közösség elleni izgatást" alkalmazták.
Hogy miért, azt nem tudtuk ellenőrizni: a bíró nem nyilatkozott lapunknak (valóban, nem kötelező neki), döntésének indoklása viszont még nem volt írásba foglalva a bíróságon az ítélet kihirdetése utáni második hét végén sem. (A bíróság sajtóreferense gépelési nehézségekre hivatkozott: gépíró nénik és bácsik, tessék belehúzni!)
De verekedni aztán tényleg ne tessék!
1997. május 11-én, valamivel éjfél után lépett ki a gyöngyösi Nosztalgia bár ajtaján Horváth Tamás huszonhét éves esztétika-szociológia szakos egyetemi hallgató egy barátja és két barátnője kíséretében. Néhány perccel később, az Orczy-kert mellett elhaladva, Horváth egy nyolc-tíz fős, 18-22 éves fiatalokból álló társaságra lett figyelmes, akik antiszemita jelszavakat kiabáltak. Horváth - magát zsidónak mondva - odament az ittas fiatalokhoz, és kérdőre vonta őket, hogy mi bajuk a zsidókkal. Vitába keveredett velük, és az egyikük - aki addig távol állt Horváthtól - megütötte. Horváth azonnal értesítette a rendőrséget, de a helyszínről sem ő, sem a verekedő fiatal és társai nem távoztak. A várakozás sem volt feszültségmentes - egy bomberdzsekis, igen részeg fiatalember vasrúddal kergette Horváthot, a komolyabb sérülést csak a helyszínre érkező rendőrök akadályozták meg. A rendőrök a kapitányságon történt kihallgatás után Ö. I. ellen garázdaság bűntette miatt indítottak eljárást.
Látlelet csak másnap készült a városi kórházban, amely nyolc napon túl gyógyuló orrcsonttörést állapított meg; az ügyeleten előző éjjel készült látlelet viszont csak zúzódásnak minősítette a sérülést. A bírósági tárgyalás első fordulójára 1997 novemberében került sor. A vádlott beismerte, hogy megütötte Horváthot, azt viszont tagadta, hogy ezt Horváth zsidó volta miatt tette. A terhelt szerint Horváth "lebüdösnácizta" őket. A bíróság végül bizonyítottnak látta, hogy Horváthot feltételezett zsidó származása miatt ütötte meg Ö. I. vádlott, ezért 1998. február 3-án meghozott ítéletében a Gyöngyösi Városi Bíróság a Btk. 174/B paragrafusa alapján hat hónap - egy évre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte a vádlottat. Ez volt az első eset, hogy a Btk. 1997-ben életbe lépett módosítása alapján hozott magyar bíróság -igaz, még nem jogerős -ítéletet. Az ügyész súlyosbításért fellebbezett.
Vultur Csaba
"Én ezt a módszert választottam"
Horváth Tamás sértett
Magyar Narancs: A Btk. 174/B paragrafusa faji, nemzeti, etnikai vagy vallási csoport ellen elkövetett erőszakos cselekményre vonatkozik. Ön utólag elmondta, hogy nem tartozik a zsidó kisebbséghez. Ön szerint így is helyes volt a 174/B alkalmazása?
Horváth Tamás: Ezen törvény alkalmazásához nem kell zsidónak vagy más kisebbséghez, valláshoz tartozónak lennem abban az esetben, ha a támadó abban a hitben és abból az indokból követi el erőszakos cselekményét, hogy egy kisebbséghez tartozó személyt bántalmaz. Az a fiatalember pedig, aki megütött, azt hitte, zsidó vagyok. Ezt a bíróság is így látta. Rasszista kijelentéseket egyébként a helyszínre érkező rendőrök is hallottak. A garázdaságot pedig az elkövető is elismerte. A bíróságon arról folyt a vita, hogy amikor megütött, mi játszódott le a fejében.
MN: Milyen ötlettől vezérelve vallotta magát zsidónak?
HT: Úgy gondoltam, hogy azok az emberek, akik így világgá kürtölik saját ellenségképüket, meglepődnek, zavarba jönnek, amikor tényleg találkoznak egy olyan emberrel, aki szemmel láthatóan kisebbségben van. Meglepődtek, hogy az általuk ellenségnek aposztrofált kisebbség képviselője megjelenik, és ugyanolyan ember, mint ők.
MN: Lehet, hogy megússza sérülés nélkül, ha csak odamegy hozzájuk, és elmondja a véleményét. Nem provokálta őket azzal, hogy zsidónak vallotta magát?
HT: Lehet. Én ezt a módszert választottam.
MN: Eltörték az orrcsontját. Megérte?
HT: Most is úgy érzem, helyesen cselekedtem abban a helyzetben. De ez nem egyszeri esemény. Egyik reggel a Moszkva téren két roma férfit egy magát rendőrnek kiadó ember fegyvere markolatával ütlegelt, és közben azt üvöltözte: "zsebes cigányok vagytok, mindenki gyűlöl benneteket", majd az összegyűlt tömegtől kérdezte: "Ki akar a zsebes cigányokba belerúgni?" Ezután elengedte szerencsétleneket. Ez az eset szerintem szintén kimeríti a 174/B paragrafust. Most nem léptem közbe. Nem azért, mert nem mertem, hanem mert elég volt most a reflektorfényből, és nem akartam megint egy hasonló ügybe keveredni.
MN: Elégedett az ítélettel?
HT: Számomra csak az volt fontos, hogy lehetőleg a 174/B alapján szülessen elmarasztaló ítélet. Nem akartam, hogy évekre börtönbe kerüljön a támadó, felfüggesztett ítéletre számítottam. Nem voltam annyira naiv, hogy ne sejtettem volna, nem tudom őket meggyőzni; de úgy gondoltam: ilyen jelenség esetén mindenképpen kell valamit tenni. Tehát ez saját magamnak volt fontos: magamnak akartam igazolni, hogy azok az elvek, amelyeket én vallok, nemcsak elméletben a sajátjaim, hanem azok szerint is élek. Nem akartam meghunyászkodni. Szerintem nincs minőségi különbség abban, hogy valaki csak szóban uszít, vagy tettleg is bántalmaz valakit. Azt viszont sajnálom, hogy csak azt a fiút kezelték vádlottként, csak azt ítélték el, aki engem megütött, holott a többiek szintén hasonló nézeteket vallottak; volt más is, aki megpróbált megütni, s csak a rendőrök közbelépésén múlt, hogy ez nem sikerült. Szerettem volna demonstrálni: nem lehet a kisebbséget büntetlenül bántalmazni. Ez, sajnos, nem sikerült.
Mága István
