„Azok az emberek, akik inkább elutasítják a bevándorlást, az átlagnál boldogtalanabbnak vallják magukat”

Belpol

Messing Vera és Ságvári Bence szociológusok a magyarok bevándorlásellenességéről.

A magyar társadalom mindig is elutasító volt a bevándorlókkal szemben, de mára baloldali szavazóink is lekörözték idegenellenességben Európa szélsőjobboldalának szimpatizánsait. Az e heti Magyar Narancsban az okokról az MTA TK kutatóit, Messing Verát és Ságvári Bencét kérdeztük.

Részlet az interjúból:

MN: Mitől függ egy adott társadalom viszonya a bevándorláshoz?

Messing Vera: Egy korábbi tanulmányunkban arra a következtetésre jutottunk, hogy van néhány olyan tényező, amely összefüggésben áll a migrációval kapcsolatos attitűdökkel egyéni és országos szinten is. Az egyik ilyen a bizalom szintje: hogy az emberek mennyire bíznak egymásban, illetve saját államuk intézményeiben, kormányukban. A másik a szolidaritás és az elfogadás, továbbá a biztonságérzet. Azok az emberek hajlamosak elutasítóak lenni a bevándorlókkal szemben, akik bizalmatlanok, fenyegetve érzik saját fizikai és egzisztenciális biztonságukat, illetve alacsony az iskolai végzettségük.

Ságvári Bence: Az iskolai végzettség egy klasszikus demográfiai változó, amely az attitűdöket több áttételen keresztül befolyásolja. Akinek magasabb az iskolai végzettsége, annak valószínűleg magasabb a fizetése, így kisebb a valószínűsége annak, hogy anyagi gondjai lesznek, inkább beszél idegen nyelveket, több forrásból tud tájékozódni, és erősebb a kapcsolati hálója, többféle embert ismer, és krízishelyzetben is nagyobb biztonságban érezheti magát, hiszen több irányból számíthat segítségre.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

Messing Vera: Az elemzés azt támasztja alá, hogy azok az emberek, akik inkább elutasítják a bevándorlást, az átlagnál boldogtalanabbnak vallják magukat, inkább úgy érzik, hogy nem képesek befolyásolni és kontrollálni saját életüket és jövőjüket. Kevésbé bíznak embertársaikban, illetve az intézményekben, valamint inkább érzik veszélyben az egzisztenciájukat és a fizikai biztonságukat.

MN: Ebben a tekintetben Magyarországról mi mondható el?

Messing Vera: Magyarországon az egymás iránti bizalom szintje hagyományosan az egyik legalacsonyabb Európában. Ugyanez igaz a szolidaritás érzetére is. A magyarok nagy része attól tart, hogy belátható időn belül anyagi gondjai lesznek, illetve nem érzi magát biztonságban éjszaka az utcán.

Ságvári Bence: Érdekes adat, hogy Spanyolországban, Portugáliában vagy Írországban a 2008-as gazdasági válság óta folyamatosan nő az állami szervek iránti bizalom. Ezek mind olyan országok, amelyeket a válság nagyon érzékenyen érintett. Ebből arra következtetünk, ha egy adott társadalom azt látja, hogy kompetens kormánya van, akkor nő az intézményrendszer iránti bizalom, és az az attitűdökre is hatással van. Magyarországnak erős kormánya van, és az intézményi bizalom szintje javuló trendet mutat – más kérdés, hogy a kormány a kompetenciáit és erejét arra használja, hogy felépítsen egy félelemre alapuló narratívát, ami a keresztény kultúra védelméről és az állandó fenyegetettségről szól.

A teljes interjút a holnap megjelenő Magyar Narancsban találja, amit keressen az újságárusoknál vagy vásárolja meg online!

Magyar Narancs

A digitális Magyar Narancs digitális olvasójának a digitális olvasáshoz szükség lesz a DIMAG Reader letöltésére. A digitális példányok a következõ platformokon érhetõek el online, és offline is: Iphone/Ipad (iOS), Google Android, PC. Fizessen elõ egy évre, fél évre, negyed évre, egy hétre!

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.