Interjú

„Azt hitte, nem fogja elkapni”

Csilek András infektológus, a Magyar Orvosi Kamara B.-A.-Z. megyei elnöke

Belpol

A koronavírus-járvány negyedik hullámában a sok megbetegedés ellenére még mindig nincs annyi ember kórházban, mint a korábbi időszakokban – viszont sokan kerülnek intenzív osztályra, jellemzően az oltatlanok közül. Hogyan látja mindezt egy Covid-osztályon dolgozó infektológus?

Magyar Narancs: Tavaly de­cemberben a hvg.hu-nak adott interjújában azt mondta, az elmúlt évet egyszerűen úgy összegezné, hogy szar volt. És az azóta eltelt újabb koronavírussal eltelt évről mi a véleménye?

Csilek András: Határozottan jobb volt, mint a tavalyi. Az idén volt egy kis nyári szabadság, ha nem is három hét, de legalább kettő, és az oltás bennünket is magabiztossá tett. Mégiscsak jobb úgy dolgozni, hogy az ember tudja, van benne valami, ami megvédi attól, hogy nagyon beteg legyen. Az eleje rosszabb volt a járványnak, mára rutinosabbak lettünk.

MN: A legfrissebb adatok szerint (az interjú november 21-én, készült – F. Zs.) nagyjából 6 ezren vannak kórházban és 600-an lélegeztetőgépen. Márciusban, a harmadik hullám csúcsán dupla ilyen rosszak voltak a számok: 12 ezren kórházban, 1500-an lélegeztetőgépen. Milyen jelenleg az ellátás?

CSA: Tavasszal másképpen épült fel az ellátás, mint most. Akkor megnyíltak a járványkórházak, sok vidéki intézményben először nem volt Covid-osztály, özönlöttek a betegek, hirtelen nagy lett a terhelés. Most hamarabb megnyíltak a Covid-osztályok, mi, az ilyenekben dolgozók is rutinosabbak vagyunk, ezért jobban megy az ellátás. Egyébként most azok a számok jöttek, amelyeket vártunk: sok új eset, amihez képest kevesen vannak kórházban, közülük viszont sokan vannak intenzív osztályon. Ezért nekünk, akik a „sima” Covid-osztályon dolgozunk, most könnyebb, mint a második-harmadik hullámban. Akkor még minden új volt, át kellett szervezni az életünket, volt, hogy ötször írtuk át egy hónapban az ügyeleti beosztást, mert valakit elvezényeltek, vagy valaki megbetegedett és kiesett a munkából. Most is van, aki az egészségügyi dolgozók közül megbetegszik, de sokkal kevesebben, mint korábban. És nincsenek nagy, egy-egy osztályon végigsöprő kórházi járványok sem. Korábban a betegeink nagyjából egyötöde a belső járvány miatt került hozzánk: vagy­is bejött a kórházba egy betegséggel, bent elkapta a Covidot, és a kettőt egyszerre kellett kezelni. Most kevés ilyen van.

MN: Ezért is mondják, hogy a járvány negyedik hullámában a fokmérő nem az új fertőzöttek, hanem a kórházban ápoltak és a lélegeztetőgépen lévők száma. Mivel kevesebben kerülnek kórházba, a „sima” Covid-osztályok nem annyira leterheltek. Az intenzív osztályokon viszont sok a súlyos állapotú beteg?

CSA: Igen, de azért azt is látni kell, hogy vannak olyan osztályok, amelyek békeidőben is mindig tele vannak: ilyenek az intenzív vagy a sürgősségi osztályok (SBO) is. Az SBO-k mindig belefulladnak a betegekbe, sőt a második-harmadik hullámban több beteg érkezett hozzánk az SBO-ról, mint most. Ahhoz képest, ami akkor volt, az intenzív osztályok is jobb helyzetben vannak. Legalábbis egyelőre. És a Covid-osztályokon is van még hely. Én csak arról tudok beszélni, amit én látok: nálunk még uralható a helyzet. Szerintem az egész koronavírus-járvány úgy alakul, ahogy egy tankönyvi járványnak alakulnia kell, jönnek-mennek a hullámok. Engem az lepett meg, hogy a második hullám után nem jött egy nyugalmi szakasz, mert az új mutáció, a brit variáns olyan hatékonynak bizonyult, hogy gyorsan letarolta a betegeket. Máskülönben nincs extra meglepetés, a járványok így működnek, csak ezt nehezen éljük meg.

 
Fotó: Rogosz Péter

MN: Egy helyen azt nyilatkozta, hogy ha a negyedik hullám eléri a csúcsát, utána lesz egy hosszabb plató szakasz, amikor még mindig sok új megbetegedés lesz. Vagyis arra számít, hogy ez a hullám lassan fog levonulni?

CSA: Erre számítok, de nem tudom biztosan, hogy így lesz-e. Ha abból indulunk ki, hogy a második-harmadik hullámban 10 millióan voltunk fogékonyak a vírusra, most meg elvileg csak 4 millióan, akkor kevesebb betegnek kell lennie. De az oltottak is megfertőződhetnek, így nem lehet kiszámolni, mikorra cseng le ez a hullám. Az is érdekes, hogy néhány hete még iszonyatos számok voltak Romániában, aztán viszonylag gyorsan elkezdtek lefelé menni. Pontosan nem tudom, miért. Az biztos, hogy nálunk eddig minden hullám úgy működött, hogy elindultak felfelé a számok, intézkedéseket hoztak, amelyek ellaposították a járványgörbét, és elindultak lefelé a számok. Most az az érdekes, hogy eddig nem voltak intézkedések, volt viszont oltás, ami meg a korábbi hullámokban nem volt számottevő. Néhány héten belül valószínűleg lesz hatása a korlátozásoknak is, és ha kell, remélhetőleg hoznak újabb szigorításokat is. Bár többet is elbír még az ellátórendszer, azért nem kellene megint elmenni a határig.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Szól a jazz

Az ún. közrádió, amelyet egy ideje inkább állami rádiónak esik jól nevezni, új csatornát indított. Óvatos szerszámsuhintgatás ez, egyelőre kísérleti adást sugároznak csupán, és a hamarosan induló „rendes” műsorfolyam is online lesz elérhető, a hagyományos éterbe egyelőre nem küldik a projektet.

Fülsiketítő hallgatás

„Csalódott volt, amikor a parlamentben a képviselők szó nélkül mentek el ön mellett?” – kérdezte az RTL riportere múlt heti interjújában Karsai Dánieltől. A gyógyíthatatlan ALS-betegséggel küzdő alkotmányjogász azokban a napokban tért haza a kórházból, ahová tüdőgyulladással szállították, épp a születésnapján.

A szabadságharc ára

Semmi meglepő nincs abban, hogy az első háromhavi hiánnyal lényegében megvan az egész éves terv – a központi költségvetés éves hiánycéljának 86,6 százaléka, a teljes alrendszer 92,3 százaléka teljesült márciusban.

Puskák és virágok

Egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy a fegyveres erők lázadása és a népi elégedetlenség elsöpörje Portugáliában az évtizedek óta fennálló jobboldali diktatúrát. Azért a demokráciába való átmenet sem volt könnyű.

New York árnyai

Közelednek az önkormányzati választások, és ismét egyre többet hallunk nagyszabású városfejlesztési tervekről. Bődületes deficit ide vagy oda, választási kampányban ez a nóta járja. A jelenlegi főpolgármester első számú kihívója már be is jelentette, mi mindent készül építeni nekünk Budapesten, és országszerte is egyre több szemkápráztató javaslat hangzik el.

Mit csinál a jobb kéz

Több tízmillió forintot utalt át Ambrózfalva önkormányzatától Csanádalbertire a két falu közös pénzügyese, ám az összeg eltűnt. A hiány a két falu mellett másik kettőt is nehéz helyzetbe hoz, mert közös hivatalt tartanak fönn. A bajban megszólalt a helyi lap is.

„Ez az életem”

A kétszeres Oscar-díjas filmest az újabb művei mellett az olyan korábbi sikereiről is kérdeztük, mint a Veszedelmes viszonyok. Hogyan csapott össze Miloš Formannal, s miért nem lett Alan Rickmanből Valmont? Beszélgettünk Florian Zellerről és arról is, hogy melyik magyar regényből írt volna szívesen forgatókönyvet.

„Könnyű reakciósnak lenni”

  • Harci Andor

Új lemezzel jelentkezik a magyar elektronikus zene egyik legjelentősebb zászlóvivője, az Anima Sound Sys­tem. Az alapító-frontember-mindenessel beszélgettünk.

Hálók és halászok

Harmincnégy év telt el a rendszerváltás egyik meghatározó mozzanata, a Dunagate-botrány, azaz a Kádár-kor belső elhárításának dekonspirálódása óta. A közvélemény érdeklődése azóta sem lankadt, az izgalom fenntartásáról pedig rendre gondoskodtak az ancien régime állambiztonsági hagyatékát ellentmondásos módon kezelő kormányzatok.

Befejezhetetlen

Az életmű alakulása idején úgy tűnt, hogy Kabai Lóránt (korábban k. kabai lórántként jegyezte munkáit) meglehetősen nagy energiákat összpontosít arra, hogy a versek mögötti ént szét­írja, hogy az alanyiságot az alany erodálásával kérdőjelezze meg, redukálja, satírozza ki.