Mi lesz az Országos Színháztörténeti Múzeummal?

Elkötötték Thespis kordéját

Belpol

Nemcsak az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet (OSZMI) ingatlanvagyona került egy újabb tollvonással a Színház- és Filmművészeti Egyetemet fenntartó Színház- és Filmművészetért Alapítványhoz, de hamarosan a fenntartói jogkör átadásáról is határoznak. A kedvezményezett ismét Vidnyánszky Attila.

Semjén Zsolt ősszel benyújtott törvénymódosító csomagja érinti a kulturális szférát is. Egyebek mellett azért, mert az állam tulajdonából ingyen a Vidnyánszky Attila által vezetett, a Színház- és Filmművészeti Egyetemet (SZFE) fenntartó (azt einstandoló) Színház- és Filmművészetért Alapítvány (SZFA) tulajdonába került át „közfeladatai ellátásának elősegítése céljából” a néhány éve már a Petőfi Irodalmi Múzeum tagintézményeként működő Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, az OSZMI kiállítóhelyeként működő Bajor Gizi Színészmúzeum, az ezekben elhelyezett, kulturális javaknak nem minősülő ingó vagyontárgyak, valamint egy a múzeum mellett külön helyrajzi számon található beépítetlen telek. (Az államtól már korábban az SZFA tulajdonába került az SZFE Szentkirályi és Vas utcai épülete, az Akácfa utcai kollégiumi, valamint a Rákóczi úti, az Uránia Nemzeti Filmszínháznak is otthont adó ingatlan.) A szeptemberi javaslatot novemberben, egy salátatörvényben meg is szavazta a kormány.

 

Még nem hirdették ki

Amikor a törvényjavaslat szélesebb körben is ismert lett, a szakma és a politikailag aktív civilek is azt feltételezték, hogy az alapítvány idővel továbbadhatja valamilyen módon az ingatlanokat, mivel azok rendkívül jó helyen, az I., illetve a XII. kerületben találhatók. Ezek egyelőre feltételezések is maradtak – az OSZMI működéséről vagy a múzeum sorsáról viszont kevés szó esett.

A törvény megszavazását követően kérdéseinkkel az OSZMI igazgatójához, Bodolay Gézához fordultunk. Kíváncsiak voltunk, mi lesz a vagyonelemekkel, illetve hogy mi lesz a sorsa az intézetnek és a múzeumnak. „Az, hogy az OSZMI nagyobb önállósággal létezhet (ahogy korábban évtizedeken át), jobb helyzetet teremthet, mint a mögöttünk lévő, egyre erősebb betagozódási folyamattal terhelt négy esztendő, mialatt az intézet a Petőfi Irodalmi Múzeum tagintézménye volt. Amikor az OSZMI-t beszervezték a PIM alá, nem emlékszem, hogy bárki tiltakozott volna a sajtóban. A szakmánk nagyobb része máig nem tud erről az átalakításról” – nyilatkozta lapunknak a színházi rendezőként ismert Bodolay, aki 2019 májusa óta vezeti az OSZMI-t (és aki az írott sajtóval kizárólag írásban hajlandó kommunikálni). „A mostani, legújabb helyzet semmiben nem befolyásolja eddigi tevékenységünket, minden ugyanúgy működik tovább, mint eddig. Az épületeink is a helyükön vannak, akkor tudnánk átköltöztetni az intézeti részben folyó tevékenységeket (tehát a Krisztina körúti főépületünkben folyó munkát, illetve az itt őrzött tárgyakat és dokumentumokat), ha fölépülne egy kétszer ekkora alapterülettel rendelkező új intézeti épület. Ez a leg­optimistább számítás szerint is legalább öt év. Akkor közelebb kerülhetnénk térben is a Színház- és Filmművészeti Egyetemhez, annak új épületei mellé. Egy ilyenfajta közeledés terve már tíz éve megszületett. A Bajor Gizi Színészmúzeum elmozdítására senki nem gondolt, még távlati tervként sem, a múzeum mint kiállító helyszín mindenképp a helyén marad. Elképesztőnek tartom, hogy a szakmai kérdések helyett sokaknál az ingatlanok kérdése az elsődleges. Senki nem akar eladni semmit” – nyomatékosította az igazgató.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.