Semjén Zsolt ősszel benyújtott törvénymódosító csomagja érinti a kulturális szférát is. Egyebek mellett azért, mert az állam tulajdonából ingyen a Vidnyánszky Attila által vezetett, a Színház- és Filmművészeti Egyetemet (SZFE) fenntartó (azt einstandoló) Színház- és Filmművészetért Alapítvány (SZFA) tulajdonába került át „közfeladatai ellátásának elősegítése céljából” a néhány éve már a Petőfi Irodalmi Múzeum tagintézményeként működő Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, az OSZMI kiállítóhelyeként működő Bajor Gizi Színészmúzeum, az ezekben elhelyezett, kulturális javaknak nem minősülő ingó vagyontárgyak, valamint egy a múzeum mellett külön helyrajzi számon található beépítetlen telek. (Az államtól már korábban az SZFA tulajdonába került az SZFE Szentkirályi és Vas utcai épülete, az Akácfa utcai kollégiumi, valamint a Rákóczi úti, az Uránia Nemzeti Filmszínháznak is otthont adó ingatlan.) A szeptemberi javaslatot novemberben, egy salátatörvényben meg is szavazta a kormány.
Még nem hirdették ki
Amikor a törvényjavaslat szélesebb körben is ismert lett, a szakma és a politikailag aktív civilek is azt feltételezték, hogy az alapítvány idővel továbbadhatja valamilyen módon az ingatlanokat, mivel azok rendkívül jó helyen, az I., illetve a XII. kerületben találhatók. Ezek egyelőre feltételezések is maradtak – az OSZMI működéséről vagy a múzeum sorsáról viszont kevés szó esett.
A törvény megszavazását követően kérdéseinkkel az OSZMI igazgatójához, Bodolay Gézához fordultunk. Kíváncsiak voltunk, mi lesz a vagyonelemekkel, illetve hogy mi lesz a sorsa az intézetnek és a múzeumnak. „Az, hogy az OSZMI nagyobb önállósággal létezhet (ahogy korábban évtizedeken át), jobb helyzetet teremthet, mint a mögöttünk lévő, egyre erősebb betagozódási folyamattal terhelt négy esztendő, mialatt az intézet a Petőfi Irodalmi Múzeum tagintézménye volt. Amikor az OSZMI-t beszervezték a PIM alá, nem emlékszem, hogy bárki tiltakozott volna a sajtóban. A szakmánk nagyobb része máig nem tud erről az átalakításról” – nyilatkozta lapunknak a színházi rendezőként ismert Bodolay, aki 2019 májusa óta vezeti az OSZMI-t (és aki az írott sajtóval kizárólag írásban hajlandó kommunikálni). „A mostani, legújabb helyzet semmiben nem befolyásolja eddigi tevékenységünket, minden ugyanúgy működik tovább, mint eddig. Az épületeink is a helyükön vannak, akkor tudnánk átköltöztetni az intézeti részben folyó tevékenységeket (tehát a Krisztina körúti főépületünkben folyó munkát, illetve az itt őrzött tárgyakat és dokumentumokat), ha fölépülne egy kétszer ekkora alapterülettel rendelkező új intézeti épület. Ez a legoptimistább számítás szerint is legalább öt év. Akkor közelebb kerülhetnénk térben is a Színház- és Filmművészeti Egyetemhez, annak új épületei mellé. Egy ilyenfajta közeledés terve már tíz éve megszületett. A Bajor Gizi Színészmúzeum elmozdítására senki nem gondolt, még távlati tervként sem, a múzeum mint kiállító helyszín mindenképp a helyén marad. Elképesztőnek tartom, hogy a szakmai kérdések helyett sokaknál az ingatlanok kérdése az elsődleges. Senki nem akar eladni semmit” – nyomatékosította az igazgató.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Nézzen be hozzánk minden nap: hírszolgáltatásunk ingyenesen hozzáférhető. Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
