Közel egyévi jogi huzavona után a múlt kedden eldőlt, bejegyzi-e a bíróság a Pax Hungaricát (PH), a tavaly decemberben bírósági ítélettel feloszlatott Vér és Becsület Kulturális Egyesület (VBKE) vállaltan hungarista utódszervezetét. A végeredmény megismerésére azonban még várni kell, a Fővárosi Ítélőtábla másodfokú, jogerős határozata ugyanis csak január elején, a hivatalos értesítések postázása után lesz nyilvános.
A befogadó döntéssel nagy valószínűséggel a Vér és Becsület Kulturális Egyesület éledne újjá más néven. A régi-új szervezetet jegyző Domokos Endre János szerint azonban alapvető különbségek is lennének: míg a VBKE ifjúsági szervezetként működött és a koncertszervezésre, köztéri rendezvényekre helyezte a hangsúlyt, a Pax Hungarica az eszmeiség terjesztésével és a hungarizmusuk miatt jogsérelmet szenvedettek védelmével foglalkozna elsősorban, valamint követelné az 1945-46-os népbírósági ítéletek felülvizsgálatát. S persze
folytatná,
ami miatt elődje ismertté vált: akár bejegyzett szervezetként, akár magánszemélyek összejöveteleként, de két hónap múlva ismét megrendezik a "Becsület Napját", vagyis megemlékeznek a körbekerített Budapestről 1945 februárjában kitört magyar és német katonákról - magyarázta a Narancsnak Domokos.
A betiltott VBKE puszta átnevezésének szándékát erősíti vezetőjének korábbi nyilatkozata is ("Mi három hónap alatt felépítünk egy új egyesületet, a hatalomnak három évig tart ennek feloszlatása. Akkor most ki szívat kit?"). Az első beadványukat tavaly decemberben néhány nap múltán visszadobta a bíróság, ám később egy finomított verziót - meglepő médiacsönd közepette - első fokon bejegyzett. Ezt támadta meg az ügyészség, s így került a kérelem másodfokra, az ítélőtábla elé. "Kivettünk az első beadványból néhány olyan mondatot, amit egy demokrata nem képes felfogni vagy elviselni" - mondta Domokos. Például azt, miszerint a hungarizmus nemzeteszménye a Kárpát-medencében élet-, társ- és sorsközösséget alkotó magyarság, ezt ugyanis a bíróság első fokon úgy értékelte, hogy a hungaristák nem tekintik egyenrangúnak a területen élő nemzetiségeket. A most kedden lezárult jogi kötélhúzás - mint azt Mohácsy Zsuzsannától, a Fővárosi Ítélőtábla elnökhelyettesétől megtudtuk - a maga egy évével kivételesen hosszúnak számít az ilyenkor szokásos két-három hónapos procedúrákhoz képest.
Az ügy az elmúlt hónapok zavargásainak fényében nem csak jogtechnikailag érdekes: az 1945-ös budapesti kitörés évfordulóin rendre fekete gyakorlóruhában, katonai alakzatokban, Árpád-sávos karszalagokban fegyelmezetten parádézó, rendezvényein hellyel-közzel nyíltan zsidózó szervezet volt ugyanis az egyetlen a radikális jobboldalon, amely testületi döntés alapján nem vett részt a szeptemberi-októberi zavargásokban, és nem támogatta a Kossuth téri tüntetéseket sem. Domokos saját elmondása szerint mindössze egyszer, szeptember 24-én volt kint, s mint fogalmazott, megnézte a vurstlit, meghallgatta, milyen szerencsétlen szónokokat szedtek össze a Kossuth tériek, és "jót röhögött az egészen". "Tökmindegy, hogy Gyurcsány, egy másik maszopos vagy Orbán van hatalmon, egykutya mindegyik" - világítja meg távolmaradásuk végső okát.
Kérdés persze, számít-e a bíróságon, hogy bár a PH kétségtelenül kirekesztő, a jelek szerint szimpla "verbálagresszor" - miközben a Kossuth téri tömeget a tévészékházhoz hívó Toroczkai László legálisan működő Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalmáról (HVIM) kiderült, hogy az tenni is hajlandó a fennálló rend ellen. Lövétei István alkotmányjogász a Narancs felvetésére egyértelmű nemmel felelt. "A kettőnek jogilag semmi köze egymáshoz" - mondta. Álláspontja szerint a HVIM-et akkor lehetne betiltani, ha mondjuk a rendőrség a zavargásokra hivatkozva azt kérné a bíróságtól, vizsgálja meg, mindenben megfelelt-e a szervezet működése az alapszabálynak. A Pax Hungaricánál ezzel szemben a nyilvántartásba vételi kérelemről dönt a bíróság, s arról, hogy van-e olyan megváltozott körülmény, ami miatt másképpen határozhat a PH-ról, mint a Vér és Becsületről.
A szervezetet jól ismerő forrásaink ugyanakkor felhívták a Narancs figyelmét arra is, hogy a VBKE mindig
kínosan ügyelt
arra, nehogy fogást találjon rajta a rendőrség. Minden megmozdulásukat bejelentették, azokon szigorúan tilos volt az önkényuralmi jelképek használata - sok fiatal emiatt a rendezvényeken ragtapasszal fedte el a bomberdzsekijére felvarrott náci-skinhead emblémákat -, s ügyeltek a fegyelemre is, soha egyetlen megemlékezésükön sem volt rendbontás, hangos bekiabálás.
A VBKE távolmaradása a szeptemberi-októberi zavargásoktól egyébként a főszereplő radikális jobboldaliakat is meglepte. "Fogalmam sincs, miért nem jöttek Domokosék" - mondta a Narancsnak Toroczkai László, a HVIM tiszteletbeli - a lázas napok idején még valódi - elnöke, ámbár mint megjegyezte, a hatvannégy vármegyések nem is hívták a VBKE-t.
Nemcsak ebből, hanem más jelekből is arra lehet következtetni, hogy a feloszlatott VBKE lassan, de biztosan elszakad a magyar szélső-, illetve radikális jobboldal főáramától. Egyedül emlékeztek meg 1956. október 23-ról idén a Corvin közben, elmaradozott tőlük a korábban több VBKE-rendezvényen részt vevő Toroczkai is. Megvan a három lépés távolság a jelenleg körözött Budaházy Györggyel is, nincs együttműködés a Lelkiismeret '88-cal, annak ellenére sem, hogy az utóbbi vezetője, Kocsis Imre magánemberként részt vesz néha egy-egy VBKE szervezte kiránduláson. A jobbos riadóláncok ellenére nem kereste az egyesület vezetőjét egyetlen "Kossuth téri" csoportosulás vagy magánszemély sem a szeptemberi tüntetésekkor, sőt, információink szerint a rendőrség sem érdeklődött a tagoknál a zavargások után.
Mindez persze korántsem jelenti azt, hogy az egyetlen szervezett hazai hungarista csoportosulás eltűnik: Papp Tibor, a megkeresésünkkor éppen Szálasi-emlékkirándulást szervező PH-tag azt mondta: nincs belső feszültség az egyesületben, a tagság egyetértett a testületi döntéssel, bár tény, hogy a tágabb holdudvarból volt, aki részt vett a békés demonstrációkon. Egy kisebb "fejmosás" után azonban ők is igazat adtak a bojkottot hirdető vezetőknek. Papp és Domokos állítja, hogy nem távolodott el egyetlen szimpatizáns sem a szervezettől az utóbbi hónapokban.
A februári "becsületnapon" mindenesetre kiderül, hányan maradtak, s néhány héten belül megtudhatjuk azt is, kell-e Domokosnak újabb trükkökkel a bíróságra indulnia. A hungaristák ugyanis nem tagadják: addig nem adják fel, míg valahogyan be nem jegyeztetik a szervezetüket.
