"Szégyen!" - kiáltotta be a hallgatóság sorai közül valaki, miközben a Fővárosi Bíróságon a Czeizel Endre orvos-genetikus bűnösségét kimondó döntést a tanácsvezető bíró ismertette. "Sem bűnt, sem bűncselekményt nem követtem el" - mondta az utolsó szó jogán Czeizel, akit a bíróság "az elkövető nevelése alatt álló személy sérelmére elkövetett emberkereskedelem bűntettében" nem jogerős ítéletében felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt a múlt hét közepén. A magyarországi béranyaperek második, most lezárult fővárosi felvonását a sajtó a tudós ismertsége révén Czeizel-pernek minősítette, holott többről, másról és szélesebb összefüggésekről van szó. Figyelemre méltó a Békéscsabán és a Budapesten lezajlott perek részbeni azonossága és különbözősége.Aszálakat a Békés megyei Kunágotán született és 1975-ben az Egyesült Államokba disszidált Gáti Mariann szőtte. Az országot és nevet változtató Gáti - aki időnként Rosenthal néven is bemutatkozott - Békéscsabán élő apja, Rózsa Béla és a fővárosban lakó anyja segítségével apróhirdetések útján kereste azokat a várandós anyákat, akik lemondanának születendő gyermekeikről. Az 1994 őszétől, főként reklámújságokban feladatott hirdetésekre igen sokan jelentkeztek. Köztük volt az akkor Kecskeméten élő Andrea, akinek béranyaságát részletesen bemutattuk (lásd: Száraz kenyér, égetett zsír, húgyos matrac, Magyar Narancs, 2000. július 20.). Az őt rendszeresen verő élettársa elől menekülő fiatalasszony 1995. május 5-én szülte meg gyermekét a Los Angeles-i Santa Anna Kórházban. A kisfiúval, akit ma a jómódú Green család nevel, mindössze egy napig lehetett együtt. A szőke, időközben hétéves lurkót Joshuának hívják. Andrea tagadta, hogy pénz kapott volna a gyerekért, akit szeretne visszakapni.
Felfeslő szálak
A magyar béranyák szervezett amerikai utaztatása miatti bűncselekmény gyanúja elsőként Andrea hazaérkezésekor, 1995 nyarán merült fel: a körzeti védőnőnek feltűnt, hogy nincs meg az újszülött. Andrea mindent elmondott neki. A néhány héttel később a lakására érkező nyomozók Andrea tagadása ellenére azt hangoztatták: "Nem lehet, hogy ezért nem kapott pénzt." A Czeizel-ügy kirobbanásának közvetlen előzménye az volt, amikor az amerikai hatóságok adóeltitkolás miatt 1996-ban eljárást indítottak Gáti Mariann ellen. A vádak alól Gáti azóta tisztázta magát; ő egyébként irányító szerepe ellenére sem a békéscsabai, sem a budapesti béranyaperben nem szerepelt vádlottként. Az amerikai állampolgárságot szerzett Gáti ugyanis megbízottain, apján és anyján keresztül szervezte az ügyleteket, így nem került közvetlenül a magyar hatóságok látóterébe.
A családjogi törvény 1995. szeptemberi módosítása, egyértelmű szigorítása után csak igen szűk körben engedélyezték a gyerekek külföldi örökbeadását. A külföldi adoptálást gyámügyi engedélyhez kötötték, és kizárták az ezzel kapcsolatos pénzmozgást. Ahogy a Fővárosi Bíróságon vádbeszédében az ügyész fogalmazott: "A gyermek nem áru."
Az 1998/87. törvény értelmében a történtek már emberkereskedelemnek minősülnek, ami súlyosabb megítélés alá esik. A Békéscsabai Városi Bíróság 2000 decemberében hozott elsőfokú, részben jogerős ítéletében minderre felhívta a figyelmet, ám döntésében a tett elkövetésekor érvényes jogi hátteret vette figyelembe. Vagyis családi állás megváltoztatása miatt ítélte felfüggesztett szabadságvesztésre Gáti Mariann apját, Rózsa Bélát és a három örökbe adó párt (lásd: A törvények szelleme, Magyar Narancs, 2001. január 4.). A Fővárosi Bíróságon született ítélet már az elkövető nevelése alatt álló személy sérelmére elkövetett emberkereskedelem bűntettében találta bűnösnek a vádlottakat, mégis a békéscsabai végzéshez hasonló enyhe büntetés kiszabását látta indokoltnak. (A budapesti per egyik vádlottja volt Gáti édesanyja, Rózsa Béláné is: két év, három évre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték.)
Veszély a társadalomra
A szigorodó törvényi szabályozás, valamint "a cselekmény társadalomra való veszélyességének" axiómája ebben az esetben ellentmondani látszik egymásnak. Tény: a döntő részben sanyarú vagy nem- egyszer kétségbeejtő magyarországi körülmények között megszületett gyermekek a honi viszonyokhoz nem hasonlítható életnívóba "születhettek bele": egyesült államokbeli középrétegbeli, meddő házaspárok adoptált gyermekei lettek.
"Állami gondozás várt volna a csöppségekre. Több helyütt olyan nyomort és annyi gyereket találtam, hogy nem lett volna kizárható az esetleges csecsemőgyilkosság sem" - vallott cselekedetéről Békéscsabán Gáti apja, Rózsa Béla. Ehhez követhetetlen logikai szálon hozzátette: összesen 54 millió forintot takarított meg a magyar államnak, amelynek állami gondozásba kellett volna vennie az újszülötteket. "Büszke vagyok arra, hogy az örökbeadások révén hetven életet menthettem meg, hetven meddő házaspárt segíthettem hozzá a gyermekvállalás örömeihez" - mondta a Fővárosi Bíróság előtt Czeizel Endre, aki a vádiratban szereplő esetekről, állítása szerint, nem rendelkezett semmilyen ismerettel.
Csak költségtérítés?
Több, bizonyíték értékűnek elfogadott fax és levél ellenére mind a békéscsabai, mind a budapesti béranyaper vádlottjai tagadták, hogy "közvetítői munkájukat" pénzzel honorálta volna Gáti. A békéscsabai bíróság Rózsa elé tárta egyik lánya faxüzenetének másolatát, amelyben az egyik kontraktus végrehajtása után 198 ezer forintot kért költségtérítésre és 3 ezer dollárt a díjazásra. Az egyik kiskunfélegyházi házaspár a repülőjegy és költségtérítés után négyezer, míg egy másik 3600 dollárt kapott a sikeres amerikai utat követően. A Fővárosi Bíróság bizonyítékként értékelte Gátinak Merhala Zoltánhoz, Czeizel titkárához írt levelét, amelyben egyebek mellett az szerepelt: "500 dollár a tied, 1000 dollár dr. C.-nek." Czeizel Endre mindvégig tagadta, hogy fenti tevékenységét pénzért végezte volna, de több 1650 és 5000 dolláros pénzátutalás tényét elismerte. Ezt azzal magyarázta, hogy a pénzt részben a telefon-, a fax- és az orvosi vizsgálatok költségeire, valamint amerikai előadásainak honoráriumaként kapta.
A békéscsabai perben kiderült: a béranyák "kiszervezői" a hatályos törvényt megsértve, a gyámügyi hatóság tudta nélkül adoptáltatták a gyerekeket az Egyesült Államokba. Czeizel Endre viszont többször úgy nyilatkozott, hogy a születendő gyermekeikről lemondó magyar házaspárokat a gyámhatósághoz irányította. Figyelemre méltó különbség, hogy a békéscsabai perben hiába is keresnénk az ügyletekben tevőlegesen részt vevő ügyvédeket és közjegyzőket a vádlottak padján, míg Budapesten ott találni őket. (Egyiküket, az ORTT jelenlegi elnökét, Körmendy-Ékes Juditot háromhavi, egy év próbaidőre felfüggeszett szabadságvesztéssel sújtották.)
Az Egyesült Államokban - teljesen legális keretek között - az örökbefogadásért az örökbefogadónak fizetnie kell. 1995-1996-ban 14-32 ezer dollárt kértek az amerikai intézetek egy lebonyolításért. Magyarországon ez ingyenes. Információink szerint Gáti Mariann amerikai ügyfeleinek 15-20 ezer dollárért "kínálta" a magyar anyák születendő gyermekeit. Ha ez igaz, akkor ebből két következtetés levonható: 1. a pénz legalább kétharmada nála maradt; 2. versenyképes volt a kinti béranyapiac hasonló szolgáltatást nyújtó szereplőivel szemben.
Bod Tamás
A másik oldal
"A per öt éve alatt sajnos alig esett szó azokról a valóban égető kérdésekről, amelyeket az ügy kapcsán végig kellett volna gondolni - mondta lapunknak Herczog Mária szociológus, az Országos Kriminológiai Intézet kutatója. - Miért nem az a fő cél, hogy az essen teherbe, aki gyereket akar? Ennek elsődleges feltételei a jó színvonalú, folyamatos iskolai, médiabeli felvilágosítás, valamint a fogamzásszabályozás általános elérhetősége lennének. Emellett elengedhetetlenül fontos, hogy a krízisterheseket a ma is működő, erre a célra is létrehozott ellátások keretében segítsék abban, hogy megtarthassák és felneveljék gyermekeiket, megnyerve ehhez a tágabb családot is." Hozzátette: "Az örökbeadás és -fogadás szigorú szakmai feltételek mellett folytatható csak, hiszen itt sok embert érintő súlyos döntésekről, veszteségekről van szó, ami felkészültséget, ismereteket, empátiát igényel. Tévedés azt gondolni, hogy bárki képes mérlegelni, ügyet intézni és segíteni e területen. Itt életekről van szó. A jó szándék nem, csak a szakmailag előkészített, ellenőrzött és követhető folyamatok segíthetnek."
Herczog Mária szerint szomorú, hogy az írástudók, politikusok, közéleti szereplők és szakemberek túlnyomó része ebben az ügyben is homokba dugja a fejét. "Túl fájdalmasnak, bonyolultnak és túl sok érdeket sértőnek látszik a gyermekvédelem, és ezen belül különösen az örökbefogadás tisztességes kezelése és megoldása is."
Molnár László, a Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat igazgatója meglepőnek tartja, hogy a bíróság enyhítő körülményként vette figyelembe azt a tényt, hogy Czeizel Endre elvitathatatlan tudományos érdemekkel bíró, köztiszteletben álló személy. Molnár szerint ez éppen hogy súlyosbítja a cselekményt, hiszen annál inkább elvárható lenne, hogy a genetikus tudja, meddig terjednek szakmája határai. A vele kapcsolatba került leányanyákon ez az ismeret sokkal kevésbé kérhető számon. "Erős csúsztatás, hogy az orvos életeket mentett, hiszen nem tudjuk, milyen sors várt volna ezekre a gyerekekre az ő közbenjárása nélkül. Miféle értékrend az, ami szerint annál boldogabb egy ember, minél gazdagabb családban nő fel? Miért gondoljuk, hogy a szerencse fia, akit csecsemőként a tengerentúlra csempésznek? Az a védekezés is halovány, hogy ezek a csecsemők itthon nem kellettek senkinek. Mivel Czeizel nem a hivatalos úton tevékenykedett, ez legfeljebb vélelem lehetett a részéről. Az azonban feltételezhető, hogy nagyobb valószínűséggel van szó egészséges babákról ott, ahol egy genetikus működik közre. Nagyon helyes, hogy pénz az örökbefogadásban nem játszhat szerepet, hiszen egy gyermeket nem lehet beárazni, nem lehet szentesíteni az emberkereskedelmet. A visszaéléseket így is nehéz kiküszöbölni, hiszen a felek költségei téríthetők." Molnár László egyetért az ítélettel, mivel - mint mondja - nem büntetésre volt szükség, hanem annak demonstrálására, hogy "ilyet nem csinálunk".
