A miniszterelnök többször is hangsúlyozta a kormánynak azt a vállalását, hogy az "adóreform" miatt senki sem járhat rosszabbul, sőt gondoskodni fognak arról, hogy még a magánszektorban se csökkenhessenek a fizetések. (Erről lásd a Védve vagyunk c. írást lapunk 56. oldalán.) Az Országgyűlésben tüstént létre is jött a bér- és adómonitoring bizottság, vezetője Rogán Antal, a parlament gazdasági és informatikai bizottságának fideszes elnöke.
A közvélemény a fentiekből azt szűrheti le, hogy 1.) Magyarországon adóreform történt; 2.) a kormánynak a legszélesebb körű jogosítványai vannak a fizetések ügyében, hiszen, ugye, senki sem járhat rosszabbul; 3.) az állam tehát majd beavatkozik, hiszen beavatkozhat. Csakhogy ebből nem sok minden igaz.
Rábírná őket
Tény, hogy 2011 januárjától a személyi jövedelemadó (szja) általános kulcsa 16 százalékos lett, ám - ezt már milliószor leírták - ez kizárólag az átlagnál jóval többet keresők számára kedvező. Az a bizonyos 16 százalék sem annyi, hiszen kiszámításának alapja a 127 százalékra feltuningolt szuperbruttó, és nyilvánvaló, hogy bármely összeg 127 százalékának a 16 százaléka eleve nagyobb, mint az alapösszeg 16 százaléka.
Amikor egy kormány arról beszél, hogy az állami szektorban megemeli a béreket, akkor sokaknak nem világos, miről van szó valójában: nos, béremelés mindig a beszedett adókból történik, tehát az emelést a versenyszférával, kiváltképp annak munkavállalóival finanszíroztatja. Ha pedig a miniszterelnök - példának okáért - arra vállal garanciát kormánya nevében, hogy az állami szektorban ne csökkenjenek a bérek, akkor kimondatlanul is az történik, hogy e döntés anyagi forrásait a versenyszférából - ezt szokás újabban kissé ellenséges hangsúllyal magánszektornak nevezni - vonja el. Erre megvannak a jogi eszközei és lehetőségei.
Az azonban egyáltalán nem igaz, hogy a kormánynak komoly befolyása lenne a versenyszféra béreire. Épp ellenkezőleg: itt a kormány egyetlen mutatót határozhat meg: a kötelező minimálbért. (Néhány éve létezik - 2011-től általában garantált bérminimumnak nevezik - a legalább középfokú végzettséghez, szakképesítéshez kötött beosztásokra alkalmazandó legkisebb adható bér is.)
Az állam nem puszta jószívűségből növeli évről évre a kötelezően kifizethető legkisebb béreket, hanem így garantálja - saját magának - azokat a minimálisan befizetendő adókat és járulékokat, amelyekből a közszolgáltatásokat tartja fent. A minimálbér utáni közterheket a cégeknek még akkor is be kell fizetniük - és semmiféle kifogást nem fogadnak el a hatóságok -, ha az adott hónapban egyetlen fillér bevételük sem volt; hogy aztán a vállalkozás munkavállalója megkapja-e a nettóját, az a hatóságot nem érdekli.
A minimálbéren felül a versenyszférában a piacon mutatott teljesítmény mindennek az alapja. Ha egy cég a korábbinál nagyobb árbevételt ér el, ráadásul a költségeit sikerül csökkentenie, akkor dönthet úgy is, hogy profitjából bér formájában juttat az alkalmazottainak. Erre azonban - saját jól felfogott érdekein túl - törvény nem kötelezi, Magyarországon nem létezik olyan törvény, amely előírná, hogy mondjuk 100 millió forintos adózott nyereségből 25 milliót - egyenlően vagy sem - az alkalmazottak között kell felosztani. Bármilyen döntés születik is például az érdekegyeztető tanácsban, az a magánszférát a világon semmire sem kötelezi. Más a helyzet azoknál a vállalatoknál, amelyeknél működik szakszervezet, és van kollektív szerződés. Magyarországon azonban ritka kivétel az ilyen cég, s bár a dolgozóknak jó lenne a működő érdekképviselet, a tulajdonosoknak nem - a helyzet tehát világos.
Színlelt meglepődés
A miniszterelnök parlamenti beszédéből az avatatlan fül azt hallhatja ki: maga a kormányfő is meg van lepve, hiszen a kormány jó szándékát a gaz magánszektor keresztülhúzta. Valójában minden pontosan a beterjesztett törvényeknek megfelelően történt, és ha a kormány bárkinek szemrehányást óhajt tenni, az csakis maga lehet, mint az adótörvények kezdeményezője. Annak ugyanis, hogy a bérek - nagyjából havi bruttó 360 ezer forintos szintig - csökkentek, az "adóreform" az egyetlen oka. Mégpedig annak is két eleme. Az első ok a munkavállaló által fizetett nyugdíjjárulék fél százalékpontos emelése. A másik pedig az, hogy a kormány évi 36 ezer forinttal csökkentette az adójóváírás összegét (havi 15 100-ról 12 100 forintra). Az adójóváírás az az összeg, amelyet a munkavállaló személyi jövedelemadójából levonhat (azaz megtarthat magának) akkor, ha bruttó jövedelme nem halad meg egy bizonyos határt. A minimálbér Medgyessy Péter miniszterelnöksége idején vált adómentessé, az adó-jóváírási rendben akkor pontosan annyi összeg kellett ehhez. A Bajnai-kormány úgy számolta ki ezt a képletet, hogy a maximálisan kapható 15 100 forintos adójóváírás úgy 210 000 forintos bruttó (tehát cca. 125 000-es nettó) fizetés fölött kezdett csökkenni, és 310 000 forintos bruttó (190 000-es nettó) fizetés körül lett nulla, azaz szűnt meg. Ez az adópolitika jól láthatóan a bérből és fizetésből élő alsó, illetve alsó középosztálynak kedvezett, ha nem is eget rengetően (legfeljebb havi 15 100 forint erejéig), de azért jól érezhetően. Ennek lett most vége: az Orbán kormány a képlet átírásával nemcsak kevesebb adójóváírást (tehát szja-kedvezményt) engedélyez, de alacsonyabb szinten húzta meg azt a fizetési sávot is, amely fölött ennek a kedvezménynek az összege már nulla lesz. Hiába csökkent tehát egy százalékkal a fizetendő személyi jövedelemadó, ha közben az adójóváírás kevesebb, a fizetendő közteher meg több lett. A munkáltató szempontjából 2010 és 2011 között semmi különbség nincs, összes bérköltsége fillérre ugyanannyi.
Ha mindezt a minimálbér szintjén vetjük vizsgálat alá, akkor az eredmény az alábbi: tavaly a 73 500 forintból 13 264 forintos levonás után 60 236 forint volt a kifizethető nettó bér. Az idei szabályok alapján - ugyanebből a bérből - 2011-ben már 15 698 forintot kellene levonni, s így csupán 57 802 forint maradna (2434 forint mínusz). A 2011-es 78 000 forintos minimálbérből 17 400 forint levonása után marad 60 600 forint. Az úgynevezett adóreform lényege tehát az, hogy - a minimálbér szintjén - az állami bevételek havi 4136 forinttal nőnek, a nettó keresetek pedig csupán 364 forinttal.
A minimálbér emlegetésének Magyarországon itt és most igen komoly oka van: valószínűleg az egész régióban itt a legmagasabb a kényszervállalkozások száma. Azokról a családi betéti társaságokról van szó, amelyek az egyre nyomasztóbb munkanélküliség kényszerében jöttek létre. Ez az egyik oka annak, hogy - a statisztikák szerint - körülbelül egymillióan vannak a minimálbérre bejelentve. Ezek az apró, gyakorlatilag életképtelen cégecskék - függetlenül attól, van-e bevételük - arra kötelezettek, hogy beltagjuk vagy alkalmazottjuk után legalább a minimálbér utáni közterheket megfizessék. A betéti társaságok beltagjai - akik nem alkalmazottak - adójóváírásra sem jogosultak. Szerény becslés szerint az összes minimálbéresnek legalább a fele tartozik ebbe a kategóriába (a másik felét működgető vállalkozások alkalmazottai teszik ki). Könnyű azt mondani, hogy hadd hulljon a férgese, pedig még mindig jobb egy küszködve fennmaradó betéti társaság, mint a segélyért kilincselő családfő. Még egy fontos megjegyzés: igaz, hogy a minimálbéresek egyetlen fajta adót - szja - nem fizettek, ám minden más közterhet nekik is meg kellett fizetniük. A 78 ezer forintos minimálbérhez 2011-ben 39 630 forintnyi közteher társul, ami egyáltalán nem csekély.
A jövedelempozíciók 2011-ben annyira széles körben romlottak, hogy az nem csupán a minimálbér vagy a garantált bérminimum szintjén érzékelhető, hanem a lényegesen magasabb statisztikai átlagkereset szintjén is. A KSH szerint 2010-ben 202 676 forint volt a magyar átlag, amiből nettó 139 563 forint került az alkalmazott zsebébe. Ugyanebből a pénzből 2011-től csak 134 736 forint marad. Másképp számolva: ahhoz, hogy változatlan maradjon a nettója, 212 959 forintos bruttó bérre - havi 10 283 forintos emelésre - lenne szükség.
A kormánynak nincs semmi oka arra, hogy meglepődjön: minden pontosan úgy történt, ahogyan akarta: úgy adott, hogy közben sokkal többet elvett. Ráadásul attól a milliós népességtől, amely eleve a legrosszabb körülmények között vegetál.
Lásd még a Valakinek bejön, valakinek nem c. táblázatot ).
