Széthulló látássérült-rehabilitáció - Mindig más a hibás

  • Berta László
  • 2011. február 24.

Belpol

Évente hatezren veszítik el a látásukat, és ha nem akarnak a szociális rendszer ellátottjai maradni, rehabilitációra van szükségük. Az állami támogatás azonban késik, és emiatt az uniós források is veszélybe kerültek. A civil szervezetek szerint a kormány próbál kibújni finanszírozási kötelezettsége alól, ami előbb a rehabilitációs szolgáltatás széthullásához, majd pedig az Európai Uniótól kapott 682 millió forint támogatás visszafizetéséhez vezethet.
Évente hatezren veszítik el a látásukat, és ha nem akarnak a szociális rendszer ellátottjai maradni, rehabilitációra van szükségük. Az állami támogatás azonban késik, és emiatt az uniós források is veszélybe kerültek. A civil szervezetek szerint a kormány próbál kibújni finanszírozási kötelezettsége alól, ami előbb a rehabilitációs szolgáltatás széthullásához, majd pedig az Európai Uniótól kapott 682 millió forint támogatás visszafizetéséhez vezethet.

Mindenkinek dolgoznia kell, aki munkaképes - mondotta Orbán Viktor évértékelő beszédében, ám a jelek szerint még sincs szükség mindenki munkájára. A miniszterelnök tavaly ősszel kapott tájékoztatást arról, hogy veszélybe került a látássérültek elemi rehabilitációja, mégis csak most, az utolsó pillanatban próbálkozik a kormány a tűzoltással. A felnőttkorú látássérültek országos szintű ellátása az elmúlt négy évben az állam és a civil szektor együttműködésével fejlődött ki a semmiből. "A folyamat most érte el eddigi ellátási csúcsát. Mintegy 1200 fős éves ellátási kapacitás keletkezett, vagyis évente ennyi látássérült ember önálló életvitelre való felkészítésére vagyunk képesek, akik esélyt kapnak a munka világába való visszatérésre is" - írta a szaktárcának a szolgáltatók érdekvédelmére 2008-ban alakult Látássérültek Elemi Rehabilitációs Szervezetei Szakmai Műhelye. Az elemi rehabilitáció a foglalkozási rehabilitációt alapozza meg; azt, ami a látássérültek munkába állását segíti. (Az elemi rehabilitáció mibenlétéről lásd keretes írásunkat.) A régiós központok 2009-ben már közel kétezer embert láttak el. Ez óriási eredmény, mert bár évente hatezren veszítik el a látásukat, 2005 előtt évi 20 látássérültet látott el az ország egyetlen intézménye.

Azóta nyolc elemi rehabilitációs központ működik, a fejlesztésre az elmúlt másfél évben a magyar állam 114 millió, az Európai Unió 682 millió forintot költött - tudtuk meg a szakmai műhelytől. A civil szervezetek munkáját az új kormányzat nyíltan soha nem kritizálta - ezért is csodálkoztak, amikor kiderült, hogy az elemi rehabilitációs szolgáltatásra a 2011-es költségvetés nem különített el hazai forrást.

Némi feledékenység

Körülbelül 300 millió költségvetési forint kellene annak a fél évnek a finanszírozásához (márciustól októberig), ami az elemi rehabilitációs támogatás lényegi részét adó uniós program, a TÁMOP 5.4.7 első és második szakasza között telik el. A TÁMOP program első szakasza e hónap 28-án zárul, a folytatáshoz 2011 őszétől áll rendelkezésre újabb uniós pénz. A Nemzeti Erőforrás Minisztérium (Nefmi) új vezetése a korábbi évtizedes gyakorlattól eltérve azonban nem tervezte be a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatását biztosító beruházások és fejlesztések támogatását szolgáló Rehabilitációs Alaprészt az idei költségvetésbe. Ennek okáról a két érintett minisztérium, az erőforrás- és a gazdasági tárca sem számolt be lapunknak. A Rehabilitációs Alaprész megszüntetése a gyakorlatban már elindította a szolgáltatás összeomlását, aminek megakadályozása az elfogadott költségvetési törvény átcsoportosításával, más fogyatékos csoportok kárára lenne lehetséges. Pedig tavaly novemberben több nonprofit szervezet újabb levélben hívta fel erre a kormányzat figyelmét. A nemzeti erőforrás tárcától érdemi választ nem kaptak, majd kiderült: ezt a sort végleg kihúzták a költségvetésből.

Bár nem állt szándékukban, a központok most munkatársakat bocsátanak el, az országos hálózat ezekben a napokban esik szét. Székesfehérváron Nemes István, a Látássérültek Regionális Közhasznú Egyesületének projektmenedzsere elmondása szerint január 1-jével felmondtak kollégáiknak, akik a felmondási idejüket végigdolgozva január 31-én számoltak le. Azóta a másik hét központban is megszűnőben van a szakemberek munkája, többségük a felmondási idejét tölti; a Szempont Alapítványnál 31 munkatárs jutott erre a sorsra.

Az alapvető hibát ott követhette el a minisztérium fogyatékosságügyi főosztálya, hogy a költségvetés tervezési szakaszában nem mérte fel a szolgáltatók forrásigényeit, és így nem is nyújtotta be őket a költségvetés tervezésekor. Mivel évente ezrek társadalmi integrációja múlhat e rossz döntésen, nem érdektelen, hogy ki a felelős a Rehabilitációs Alaprész megszüntetése miatt.

A Nefmi lapunkhoz eljuttatott írásos válasza szerint "az előző kabinet a rehabilitációs központok fenntartásának feltételeiről, a működtetéshez szükséges források biztosításáról nem készített olyan középtávú koncepciót, amely az 1083/2006 EK számú rendelet szerint biztosította volna a központok folyamatos működtetését. A 2009-ben meghirdetett és ez évben záruló TÁMOP 5.4.7. projekt kizárólag a fejlesztést célozta: a korábbi három helyett hét ilyen központ kialakítása volt a cél." Bernáth Ildikó fogyatékosságügyi miniszteri biztos a Magyar Nemzetnek adott nyilatkozatában is azt állítja, hogy az előző kormány nem készült fel a pályázati szerződésekben aláírt ötéves fenntartásra.

Pedig a korábbi vezetés 2010 májusában bizonyíthatóan tájékoztatta a Fogyatékosságügyi Főosztály új prominensét a látássérültek részére végzett elemi rehabilitációs szolgáltatások fejlesztéséhez szükséges intézkedésekről. A jegyzőkönyvekben a volt szociális és munkaügyi tárca mind a forrásokat, mind a pályázati ütemtervet átadta: a nyilvános honlapon ez ma is olvasható (www.szmm.gov.hu). Mindez azért lényeges, mert 2006 és 2009 között a hazai forrás fedezete a Rehabilitációs Alaprész volt.

Ami tény: a 2011-es költségvetésben egyáltalán nem szerepel ez az alaprész. Ennek magyarázata vagy az, hogy a központok működtetését nem tervezte be a fogyatékosságügy felelőse, vagy az, hogy a betervezett összegeket nem támogatta a felsőbb politikai vezetés. Megkérdeztük erről a Munkaerő-piaci Alapot (MPA) felügyelő Nemzetgazdasági Minisztériumot, de nem adtak tájékoztatást arról, hogy a költségvetés elkészítéséhez a Nefmi milyen információkat bocsátott a rendelkezésükre, amelyek alapján betervezhették volna a rehabilitációs alap kiadásait.

Értelmezni mindig lehet

Január közepére a Nefmi számára is világossá vált, hogy az elemi rehabilitáció eltűnik, ha nem találnak pénzt az uniós pályázat őszi folytatásáig hátralévő nyolc hónapra. Bernáth Ildikó azonban a már idézett interjúban kijelentette, hogy a fenntartási kötelezettség a szolgáltatókat terheli. Ezt a Nefmi lapunkhoz eljuttatott írásos válasza is megismétli: "A TÁMOP 5.4.7 támogatási szerződésben nem az állam, hanem a kedvezményezett pályázó vállalta a szolgáltatás ötévi időtartamra történő biztosítását. Az NFÜ pályázati kiírásában és később, az ESZA Kht.-vel megkötött szerződésben egyértelműen rögzítésre került, hogy 'A Kedvezményezett vállalja, hogy a támogatott beruházással létrehozott termelőkapacitásokat, szolgáltatásokat, az 1083/2006 EK-rendelet szerint a megvásárolt eszköz üzembe helyezését követően minimum 5 évig fenntartja és üzemelteti'." A miniszteri biztos irányítása alá tartozó fogyatékosságügyi főosztály vezetője, Szőke László ugyanakkor tavaly októberben és idén januárban is több hivatalos levelében megerősítette, hogy a köztes időszak finanszírozása a kormány feladata, és a szándék komolyságát bizonyítandó január közepén bekérte a központoktól az átmeneti időszakra vonatkozó költségigényeket. A szolgáltatók szerint a bizonytalanság nem szűnt meg, de már az is eredmény, hogy ha lassan is, de leeshetett a valódi döntéshozóknak: a rehabilitált látássérültek magas száma és a rendszer kiépítésének költsége miatt a szolgáltatás lerontása vagy megszüntetése nem bölcs megoldás; és ha erre nem biztosít a kormány pénzt, akkor nehezen számol majd el az unióval az onnan kapott forrásokkal.

Információink szerint a legélesebb vitapont a rehabilitációs központok és a Nefmi között az a kormányzati állítás, hogy a civil szervezetek nem készültek fel a pályázati szerződésben aláírt ötéves fenntartásra. A szakmai műhely álláspontját kidolgozó Mezősi Tamás értelmezése szerint a minisztérium a támogatási szerződés egyik pontjára hivatkozott, de tévesen: az Európai Uniótól kapott források felhasználására és elszámolására vonatkozó 1083/2006 EK-rendelet 57. cikke szerint a tagállam által elindított fejlesztési műveletek tartósságának - esetünkben a rehabilitációs központok fejlesztésének és működésének - biztosítása az állam feladata. Az állam a tevékenység finanszírozását - legalább a megkezdett mértékben - további öt éven át köteles finanszírozni, és ha ettől a kötelezettségétől eltér, akkor ún. pénzügyi korrekciós eljárás kezdődik - ez ebben az esetben az Európai Uniótól kapott 682 millió forint támogatás visszafizetésével járna.

A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) lapunk kérésére készített állásfoglalása szerint "a hivatkozott rendelet az EU és a tagállamok közötti jogviszonyról rendelkezik, így a benne foglalt jogok és kötelezettségek értelemszerűen a magyar államot illetik vagy terhelik". Tehát a fenntartás kötelezettsége is. Az NFÜ ugyanakkor hangsúlyozza: külön kell választani a tagállam felelősségét az EU felé, és a kedvezményezett (vagyis a civilek) felelősségét a tagállam felé. "A támogatási szerződésben foglaltak szerződésszerű teljesítéséért a kedvezményezett tartozik felelősséggel a tagállam felé. Annak megsértéséből eredő kötelezettségeket a kedvezményezett viseli, azaz a részére korábban folyósított támogatási összeget közvetlenül a Magyar Állam részére kell visszafizetnie - hiszen vele áll szerződéses jogviszonyban -, melyet a Magyar Állam ezt követően visszafizet az EU-nak" - eszerint amenynyiben a visszafizetés lehetősége felmerül, az állam a civilekre terhelheti azt. Mezősi Tamás szerint viszont a fenntartási kötelezettséget semmiféle jogi csűrés-csavarással nem háríthatja át az állam azokra a jóhiszemű nonprofit szervezetekre, amelyeket pályázaton jelölt ki arra, hogy EU-pénzből finanszírozott állami megbízatás alapján kifejlesszék e modern ellátórendszert.

A Nefmi idővel kénytelen volt átértékelni a szerepét. Ezzel magyarázható, hogy Bernáth és Szőke januárban, a székesfehérvári szolgáltató ellehetetlenülésének hírére elkezdte sorra látogatni a központokat, február elején pedig elfogadta a központok érdekképviseletével megbízott szakmai műhely tárgyalási felhívását is. A tárgyaláson részt vevő Mányi Miklós, a Szempont Alapítvány vezetője szerint egyelőre nem tudják, hogy mikor és pontosan mennyi pénzre lehet majd pályázni, de a Nefmi tárgyalói folyamatosan éreztették velük, hogy szűk a mozgásterük, illetve azt sugallták, hogy a civilek felelőtlensége miatt szakadt e nehézség a kormány nyakába.

Sebbel-lobbal

A szakmai műhely kezdeményezte tárgyalásokon a minisztérium megnevezett két költségvetési sort összesen 340 millió forintos kerettel, ahonnan pénzt csoportosítanak át erre a célra. Egyúttal jelezték, hogy ha ebből kell a rehabilitációs központok működtetését finanszírozni, akkor aligha jut pénz az eredetileg meghatározott célokra - az érintett civilek ezért tanúsítsanak önmérsékletet anyagi igényeik megfogalmazásakor. A szakmai műhely képviselője úgy véli, hogy ez legfeljebb csökkentett üzemmódra lehet elegendő, ami elbocsátásokkal jár - ha pedig csökken a kapacitás, a látássérült felnőttek számára szinte elérhetetlen lesz a szolgáltatás. Ráadásul az uniós támogatásokra vonatkozó szabályok értelmében a rehabilitációs központoknak haladéktalanul jelezniük kell, ha szolgáltatásaik ellehetetlenülnek - vagyis akár márciusban megkezdődhet a magyar állam számára rendkívül kínosnak ígérkező pénzügyi korrekciós eljárás.

Czomba Sándor foglalkoztatásért felelős államtitkártól nem kaptunk választ arra a kérdésre sem, hogyan értékeli a kialakult helyzetet, ami éves szinten 1200-2000 látássérült személy elemi rehabilitációját és egy részük munkába állását veszélyezteti. Továbbra is kérdés, hogy ki ezért a felelős. Az 1998. évi XXVI. törvény ugyanis egyértelműen fogalmaz: a fogyatékos személynek joga van a rehabilitációhoz.

Elemi rEhabilitáció

Az elemi rehabilitációs szolgáltatás nélkülözhetetlen a látássérültté váló emberek számára az önálló életvitelhez és a munkavállaláshoz. Része a tájékozódás- és közlekedéstanítás, mindennapos tevékenységek újratanítása, rehabilitációs, életviteli és életmód-tanácsadás, kommunikációs és számítástechnikai eszközök használatának tanítása, funkcionális látásvizsgálat és látástréning, életvitelt segítő eszközök használatának tanítása, Braille-olvasás-tanítás, célzott szociális és kommunikációs készségfejlesztő tréning, siketeknek-vakoknak személyre szabott speciális szolgáltatás nyújtása.

Felelősségteljes hozzáállás

A vakok szövetsége januárban tárgyalást kezdeményezett a minisztériumokkal. A nemzetgazdasági tárca eleget tett a meghívásnak, és delegált egy hölgyet a turisztikai osztályról. Az érintett elmondta, hogy azért került ilyen kellemetlen helyzetbe, mert az Új Széchenyi Tervben (ÚSZT) az egészség ügye a turizmushoz tartozik, így a rehabilitáció is. Igazat mondott: az ÚSZT-ben az egészségipar magába foglalja a gyógyító-megelőző és rehabilitációs szolgáltatásokat, de egy gyógyfürdős lazítás közben azért nehéz megtanulni fehér bottal közlekedni. A rehabilitációt alighanem összekeverték a rekreációval.

Jelszavak a szélben

A kormány február végére ígért megszorító csomagjában 6-800 milliárd forintos kiadáscsökkentő intézkedéseket tervez két másik terület mellett a Munkaerő-piaci Alapnál (MPA) is. Az alap ráadásul eleve alultervezett, hiszen kikerült a Rehabilitációs Alaprész. Megszorításokkal képeznek fedezetet a 250 milliárd forintos stabilitási tartalékhoz is. Az MPA további karcsúsítása üres frázissá minősíti a "mindenkinek dolgoznia kell, aki munkaképes" jelszavát, amivel a miniszterelnök a rokkantnyugdíjrendszer megváltoztatására célzott. A munkába állás ösztönzése ugyanis egyet jelent a rehabilitációs munka előtérbe helyezésével, ami viszont az elemi és a rá épülő foglalkozási rehabilitáció támogatásával érhető el. Erre nincs sok esély, hiszen Matolcsy György miniszter szerint a stabilitás és a növekedés főként a kiadási oldal csökkentésén alapul.

Figyelmébe ajánljuk

Cserna-Szabó András: „Csinálnék egy kocsmát”

Megjelent új novelláskötete, az ösztöndíjakat és a kitüntetéseket elfogadja, ha adnak neki, és nem kérnek cserébe, de abbahagyná az írást, ha rengeteg pénze lenne. Épp ezért senki ne adjon neki! Az utolsó magyarokért is kár lett volna. Cserna-Szabó Andrással beszélgettünk.

Lefotózta a Kígyó-sziget egyik védőjét, aki visszaszólt az oroszoknak

Emeric Lhuisset fotográfus fényképein valódi harctereket és igazi katonákat látunk, még akkor is, ha a kompozíció klasszikus festményeket idéz. Mi a viszonya valóságnak és beállításnak, hogyan nyerhetik vissza hangjukat a történelem tényleges főszereplői, és hogyan sikerült lefotózni a Kígyó-sziget védőjét, aki rádión szólt be az orosz hadihajónak? Budapesti kiállítása apropóján beszélgettünk.