A Quaestor-csoport összeomlása

Bizonytalan alapok

  • Keller-Alánt Ákos
  • 2015. április 19.

Belpol

Két héttel a Buda-Cash botránya után a Quaestorról derült ki, hogy a cégnél százmilliárdos nagyságrendben csaltak. Mivel régóta sejteni lehetett, hogy problémák vannak, fölmerül a felügyelet felelőssége. Az ügyet a Quaestor-tulajdonos Tarsoly Csaba személye és fideszes kapcsolatai is érdekessé teszik.

Az újabb botrányról a nyilvánosság a Quaestor közleményéből értesült. A cégcsoport kötvényeit tízmilliárdos nagyságrendben kibocsátó, mindössze 10 millió forintos alaptőkével rendelkező Quaestor Financial Hrurira csődvédelmet és állami segítséget kért, mondván, a Buda-Cash bedőlése után annyian szerették volna visszaváltani a kötvényeket, hogy nem tudtak mindenkit azonnal kifizetni. Siettek hozzátenni, hogy a zavar csak átme­neti, a cégcsoportnak elegendő vagyona van, és előbb-utóbb mindenki megkapja a pénzét.

Hamarosan kiderült azonban: a Hrurira köz­leménye nem pontosan fedi a valóságot.
A pénzügyi felügyeletet ellátó Magyar Nem­zeti Bank (MNB) másnap felfüggesztette a Quaestor Értékpapír-kereskedelmi és Befektetési Zrt. engedélyét. A felügyelet azt közölte, hogy a Buda-Cash-botrány után elkezdett szigorú ellenőrzések során bukkantak szabálytalanságokra a brókercégnél. Windisch László, az MNB alelnöke szerint a vezetők törvénytelenül vehettek fel pénzt, a Quaestor pedig 150 milliárd forint értékben bocsátott ki fiktív kötvényeket – vagyis az ügyfeleket becsapták, amikor azt mondták, hogy a tőlük kapott pénzből kötvényt vásárolnak.

 

Gyanús lehetett volna

A Quaestor-csoport hosszú távú (jellem­zően ingatlan)beruházásait nem banki hitelekből finanszírozta, hanem vállalati kötvényekkel, ami önmagában is több kérdést fölvet. Ha valóban annyira erős lett volna a cégcsoport, mint azt magukról állították, könnyedén kaptak volna banki hitelt, ami jóval olcsóbb a kötvénykibocsátásnál, hiszen a kamatok történelmi mélységben vannak. A Quaestor-kötvényekre még az év elején is kiugróan magas, 6,5–7 százalékos hozamot ígértek, ami egyértel­műen a magas kockázat jele. Márpedig a Quaestor-csoport ontotta magából a kötvényeket: tavaly novemberben 70 milliárd forint értékű kibocsátásra kaptak engedélyt az MNB-től, és erre jött a plusz 150 milliárdos, engedély nélküli érté­kesítés. A kötvényeket ráadásul lejárat előtt is vissza lehetett váltani, és ezek így együtt több piaci forrásunk egybehangzó véleménye szerint is piramisjátékra utalnak. Ameddig tudtak eladni új kötvényeket, addig képesek voltak fizetni a magas hozamokat és az idő előtti visszaváltásokat is. A piramisjáték-jelleg magyarázat az eltűnt összeg óriási mértékére is.

A nyilvánosan elérhető mérlegadatok és a Quaestor-csoport mérete sem indokolta az egyre nagyobb mértékű kötvénykibocsátásokat. Az ügy érzékenysége miatt névtelenül nyilatkozó forrásaink szerint a piacon legalább két éve azt találgatták, meddig lehet fenntar­tani az előbb-utóbb mindenképp összeomló piramisjátékot. Bár az MNB a kötvénykibocsátás engedélyezésekor csak a formai követelményeket ellenőrzi, életszerűtlen, hogy a furcsaságok és a piaci pletykák épp a felügyeletnek nem tűntek fel, az MNB felelőssége tehát mindenképp felmerül – fogalmazott a pénz­piacokat jól ismerő forrásunk. Önmagában is árulkodó jelnek kellett volna lennie, hogy Quaestor-kötvényeket csak a Quaestor forgalmazott, más piaci szereplő nem; ez ugyanis csökkenti az átláthatóságot mind a felügyelet, mind az ügyfelek számára. Többen arra hívták fel a figyelmünket, hogy a cégcsoport gyakorlatilag bankhálózatot működtetett, majdhogynem betétként árulta a kötvényeket, az ügy­felek nem kaptak megfelelő tájékoztatást a kockázatokról. Aki ilyet vett, nem nézett utána, mit vásárol – mondta egyik forrásunk. A Quaes­tor kötvényesei között nem is találunk komoly intézményi befektetőt, csak lakossági ügyfelek vásároltak az amúgy bóvli besorolású (junk bond) papírból, főleg azokon a vidéki településeken, ahol a takarékszövetkezeteken kívül egyedül a Quaestor volt jelen pénzügyi szolgáltatóként.

A Quaestor értékpapírcégének néhány kirendeltségénél a közelmúltban fogyasztóvédelmi próbavásárlásra került sor – erősítette meg értesüléseinket Binder István, az MNB szóvivője. Ezek eredményéről nem kaptunk tájékoztatást, de a Narancs úgy értesült, hogy a felügyelet tapasztalata szerint is szinte kockázatmentes termékként árulta a Quaestor a kötvényeket.

Noha forrásaink egyöntetű véleménye szerint a mostani, az európai szabályokkal összhangban lévő felügyeleti szabályozás elég szigorú, az MNB jogszabálytervezettel is előállt alig három héttel az első visszaélések leleplezése után. Ennek értelmében például az eddigi öt helyett háromévente kellene ellenőrizni a pénzügyi vállalkozásokat (a hatályos szabályok alapján is bármikor lehet ellenőrizni), és nem csupán a vállalat vezetőit, de az alkalmazottakat is lehetne bírságolni; 20 millió forintról 500 millióra nőne a maximálisan kiszabható bírság mértéke, és nőne a biztosítások összeghatára is. A Quaestornál tapasztalt csa­lásokból okulva pedig megtiltanák, hogy egy cégcsoport a saját kötvényeit forgalmazza.
(A tervezetről és lehetséges okairól lásd Várhegyi Éva írását.)

 

Tarsoly Csaba birodalma

A budapesti születésű, 51 éves üzletember a Pénzügyi és Számviteli Főiskola, majd a Közgazdaság-tudományi Egyetem elvégzése után pályafutását az Általános Vállalkozási Bankban kezdte 1986-ban. A nyilvánosságot tudatosan kerülő Tarsolynak három gyereke van, felesége pedig a szintén közgazdász Tarsolyné Rónaszéki Erika, aki több Quaestor-cégben tölt be pozíciót, de leginkább a turizmussal kapcsolatos társaságokban aktív.

Tarsoly, aki a Quaestor 1990-es megalapításáig a Pénzügyi és Számviteli Főiskolán is oktatott, sokáig a 100 leggazdagabb magyar közt szerepelt, ám a korábban 7 milliárd körü­li­re becsült vagyona az elmúlt években 4 mil­liárd forintra csökkent.

A csoport egyik legfontosabb üzletága a pénzügyi tanácsadás volt. Tarsoly a kilencvenes évek elején kárpótlási jegyekkel is üzletelt, a cégcsoport tőkéjét 2001-re egymilliárd forintra tornászta fel. A Quaestor-cégek között akad értékpapír-kereskedelemmel, befektetésialap-kezeléssel foglalkozó vállalat, ahogyan van ­saját vállalati nyugdíjalapja is, tavaly pedig megvásárolták az ügyféllel nem rendelkező Credigen Bankot. Ezeknek azért van kiemelt jelentősége, mert Tarsoly Csabát nem dörzsölt befektetőként tartották számon a szakmában. A Quaestor-csoport sem a különlegesen jól jövedelmező befektetéseiről volt híres, ők a finanszírozási oldalon voltak nagyon erősek – fogalmazott egyik forrásunk. „Egyetlen nagy bizniszük a kötvénykibocsátás volt, ehhez értettek, de hogy az abból bejövő pénzt elköltsék, ahhoz már nem annyira.”

A Quaestor-cégek fő profilja az ingatlanfejlesztés volt, ezek fedezetét már a kezdetektől kötvénykibocsátásokkal teremtették elő. A cégcsoport több szállodát és lakóparkot épített, majd adott el az elmúlt években, a győri ETO Park, valamint egy négycsillagos szálloda a Mátrában máig Tarsolyék tulajdonában van. A meg nem valósult beruházások listája ellenben nagyon hosszú – szerepel rajta golfpálya, hotel, idősek otthona, bevásárlóközpont és egy új városrész felépítése a budapesti Duna-parton –, így nem meglepő, hogy 2013-ban három cégében összesen 1,4 mil­liárd forinttal csökkentette a tőkét Tarsoly. A Quaestornak ezeken túl komoly informatikai, turisztikai, telekommunikációs és energetikai érdekeltségei is vannak. Tarsoly Csaba az utóbbi években belevágott a borászatba, alapított restaurátor-, folyóirat-kiadó, valamint filmgyártó céget is.

A Quaestor a keleti nyitás politikájának egyik nagy nyertese volt. Tarsoly cége népszerűsítette Moszkvában a magyar vízumokat, a Quaestor pedig a két legnagyobb potenciális piacon, Törökországban és Oroszországban is kereskedőházat nyitott, melyekkel a magyar állam szorosan együttműködött. Ezen irodák fenntartását a Magyar Nemzeti Kereskedőház havonta 5-15 ezer euróval támogatja, és a jutalékokból is kapnak részesedést. A moszkvai irodát Tarsoly Szijjártó Péter külügyminiszterrel és a pár hete 700 millió forintos csalás gyanújával letartóztatott Kiss Szilárddal együtt nyitotta meg. A Fazekas Sándor agrárminiszter által kitüntetett Kiss amellett, hogy Tarsoly oroszországi üzleteit segítette, több Quaestor-cégnek is a részvényese volt korábban. A Quaestornál történt csalások kiderülte után a Külügyminisztérium azonnal felbontotta az együttműködést a két kereskedőházzal és a vízumközponttal.

Tarsoly a győri fociba fektetett milliárdjai ­miatt is fontos lehetett a Fidesznek. A Quaestor 2001-ben vásárolta meg a győri futballcsapatot a hozzá tartozó 178 ezer négyzetméteres be­építhető telekkel a Rába Rt.-től. Ez akkor bombaüzletnek tűnt: a több mint 815 millió forint értékű üzletrészért 650 milliót adtak, de nem készpénzben. 100 millió forintnyi Quaestor-részvényt 3,5-szeres áron, 350 millió értékben számoltak be a vételárba, a maradék 300 mil­lióra pedig reklámszerződést kötöttek a Rábával.

Tarsoly a Magyar Nemzetnek azt nyilatkozta, a Győrben futballozó, „rengeteg csillogó szemű gyerek” látványa győzte meg arról, hogy érdemes megvenni a csapatot, ám az alig titkolt cél az ingatlanfejlesztés volt. A stadion újjáépítésére még az első Orbán-kormány adott 900 millió forintot, 2005-ben pedig a Magyar Fejlesztési Bank biztosított 17 milliárdos hitelgaranciát a rekonstrukcióra. Az összesen több mint 30 milliárdos beruházás keretében felépült a győri futballakadémia és egy bevásárlóközpont, a 3,5 milliárdos luxusszálloda átadóján pedig a győri Szijjártó Péter magasztalta az ETO Parkot. A tervek szerint a bevásárlóközpont és a hotel eltartotta volna a klubot, ám hogy működött volna-e a modell, már sosem derül ki. 2001-től kezdve Tarsoly a Quaestor-cégeken keresztül évente százmilliós nagyságrendben támogatta a győri focit, és miután rendezte a klub adósságait, az ETO-t az egyik legstabilabb anyagi hátterű csapatként tartották számon. Ennek most vége: az Audi felbontotta a focicsapattal kötött szponzorációs szerződését, a Győri ETO FC Kft. pedig csődvédelmet kért.

A foci világába outsiderként érkezett Tarsolyt a szurkolók sosem fogadták be, de sportszakmai karrierje gyorsan ívelt felfelé. 2003-ban bekerült a Magyar Labdarúgó Liga elnökségébe, 2005-ben négy napig a Magyar Labdarúgó Liga elnöke is volt, ám miután a szervezet közgyűlésén letolvajozta Mészöly Kálmánt, lemondani kényszerült.

A Quaestor vezérigazgatója 2006-ban a Magyar Hivatásos Labdarúgó Liga elnöke lett, 2010-ben pedig, Csányi Sándor érkezésével egy időben bekerült az MLSZ elnökségébe. Tarsoly a Quaestor bukása után lemondott az MLSZ alelnöki posztjáról, és győri díszpolgári címét is visszaadta. Ahogyan a Magyar Nemzetnek fogalmazott korábban: „A focistáknak is azt szoktam mondani, ha az ember belevág valamibe az életben, akkor az erkölcsi és az anyagi sikernek együtt kell járnia. (…) Viszont olyan világban élünk, hogy az anyagiak nélkülözhetetlenek.”

 

A felügyelet szemével

Megkeresésünkre Binder István, az MNB felügyeleti szóvivője sietett leszögezni, hogy mindegyik visszaélésre az MNB vizsgálata nyomán derült fény, részben az új ellenőrzési módszernek köszönhetően. Ez történt a Buda-Cash esetében is, ahová már konkrét gyanúval érkezett a felügyelet – magyarázta.

„A Buda-Cash tulajdonosi körével átfedéseket mutató DRB-bankoknál vizsgálódva furcsa értékpapír-műveletek nyomait találták az MNB munkatársai, a szálak pedig a brókerházhoz vezettek. Ezért a felügyelet előrehozta a brókerház – amúgy ötévente kötelező – átfogó vizsgálatát. Miután az MNB konkrétan a problémás adatbázisokra vonatkozó kérdéseket tett fel a Buda-Cash munkatársainak, majd azt igényelte, hogy a helyszínen, a felügyeleti szakemberek jelenlétében történjen meg az értékpapír-, illetve pénzeszköz-fedezettségi nyilvántartások lekérdezése, az analitikák előállítása, ők meghallgatást kértek a jegybanktól, hogy elmondják részletesen, mi történt a cégnél. Az MNB még a meghallgatás előtt lementette a társaság teljes informatikai szerverállományát, azután pedig úgy döntött, hogy rendőrségi feljelentést tesz.”

Felvetésünkre, hogy miként derülhetett ki olyan hamar, hogy 100 milliárdos nagyságrendű a hiány, ami ráadásul másfél évtizede gyűlik, Binder azt válaszolta: a DRB bankcsoportnál már korábban elkezdtek vizsgálódni, így a Buda-Cashnél tudták, hogy milyen irányban keressenek, s ezt erősítette meg a brókervezetők vallomása is. Az igaz, hogy a DRB Bankcsoport nem kapcsolódik a brókerházhoz 15 éve, de a Buda-Cash nagyjából 30 milliárd forinttal a saját egyéb ügyfelei felé nem tud elszámolni, és ez gyülemlett föl ennyi idő alatt. A DRB felé fennálló hiányt pedig valóban az elmúlt 6-7 évben hozhatta össze a gyanú szerint a brókerház – tette hozzá a szóvivő.

Amikor arra kérdeztünk rá, hogy a Quaestor-csoportról terjedő, piramisjátékot feltételező hírek eljutottak-e a felügyelethez, Binder azt felelte, pletykákat nem tud kommentálni, sokan most, utólag váltak okossá. A mindenkori felügyelet 2007-től évről évre engedélyezte a kötvénykibocsátási tájékoztatót, amire a dokumentum szerint a Quaestor-csoport beruházásai jelentették a fedezetet. A kibocsátó cég – a Quaestor Financial Hrurira Kft. – mint intézmény és általában a vállalati kötvénykibocsátás nem tartozik a felügyelet alá, az MNB kizárólag a kötvénykibocsátási tájékoztató formai, tartalmi követelményeit ellenőrzi – magyarázta a felügyeleti szóvivő. Hozzátette: létezett tehát egy – a könyvvizsgáló által auditált mérleg szerint – stabilan működő legális kötvényprogram a Quaestornál. És egy másik fiktív is, ahol a befektető úgy tudta, kötvény vásárolt, de valójában nem kapott papírt a pénzéért.

„Az értékpapírokat forgalmazó cégeket viszont már ellenőriznie kell a jegybanknak.
A Buda-Cashnél feltárt szabálytalanságok után az MNB több brókercégnél is rendkívüli helyszíni célvizsgálatokat tartott, így március 9-én a Quaestor-kötvényeket és más értékpapírokat is áruló Quaestor Értékpapír Zrt.-nél. Itt aztán kiderült, hogy nem csupán az értékesítéssel, hanem a kibocsátással is súlyos problémák vannak. Ezek után a késő esti órákban adott ki a Quaestor kötvénykibocsátó cége, a Hrurira egy közleményt. Ebben arra hivatkozva, hogy a Buda-Cash-ügy miatt hirtelen megnőttek a kötvényvisszaváltások, öncsődöt jelentenek, és állami segítséget kérnek.” Ezzel szemben az MNB leszögezte: a Quaestor maga döntött úgy, hogy a kötvényeket bármikor visszaváltja, azaz folyamatos másodpiaci forgalmat biztosít neki. „Ebből az is következik, hogy ha valóban csak a hirtelen megnőtt visszaváltások okozták volna a problémát, mondhatták volna azt, hogy felfüggesztik a visszavásárlást. Az idén lejáró
5-6 milliárd forintnyi kötvényre – ha a me­nedzs­ment igazat mond – meglett volna a fedezet a Quaestor-csoportnál, tehát nem kellett volna csődöt jelenteni.”

A Quaestor-csoport tavaly november végén felvásárolta a Credigen Bankot, ám a felügyelet a törvény szerinti feltételek teljesülését ­ellenőrizte a bank kapcsán, így azt, hogy nincs-e keresztfinanszírozás a két cég között, teljesültek-e a bank alaptőkéjének meglétére és vezetőire vonatkozó jogszabályi előírások. „A Credigen amúgy üres bank volt, és ma is az, ügyfelek és betétesek nélkül, a Quaestor azóta sem kezdte el érdemben működtetni, ezért sem került még sor átfogó ellenőrzésre ennél a banknál” – magyarázta a szóvivő.

A Quaestornál történt már említett próbavásárlásokról az MNB mindössze annyit közölt, hogy ezek csupán fogyasztóvédelmi ellenőrzések voltak, emiatt az MNB akkor értelemszerűen nem tárhatott fel az adatbázisok meghamisítására vonatkozó információkat. „Az biztos, hogy a kötvény tájékoztatójának első oldalára oda kell írni, hogy a kibocsátott értékpapírok volumene meghaladja a társaság tőkeerejét, ezért az a szokásostól eltérő kockázatúnak minősül. Legalább ezt az egy mondatot minden ügyfélnek el kell olvasnia, mielőtt aláírja a szerződést.”

A brókerbotrány belülről

A Narancsnak a Buda-Cash egyik munkatársa mesélte el, mi történt február 23-án a Ménesi úton, és hogyan élték meg a brókerház munkatársai, hogy egyik pillanatról a másikra összeomlott az addig sikeresnek tűnő munkahelyük.

„Hétfőn lement a munkanap ugyanúgy, mint bármikor máskor, elkezdtek hazamenni az emberek. Aki öt körül ment el, még nem is látott semmit, valamivel öt óra után jelentek meg a rendőrök az épületnél. Először azt hittük, feltörtek egy autót az utcában, aztán ahogy egyre többen lettek, arra gondoltunk, megint találtak egy világháborús bombát a közelben. Este már megírták az újságok, hogy rendőrök szállták meg a Buda-Cash központját, de még akkor sem tudtuk, hogy mi történt pontosan.

Másnap reggel bementünk dolgozni, ahol az internetről tudtuk meg, hogy az MNB felfüggesztette a Buda-Cash működési engedélyét, és felügyeleti biztost nevezett ki. Később a többségünket felmentették a munkavégzés alól, csak néhány adminisztratív munkakörben dolgozó backoffice-os maradt bent, hogy segítsék a nyomozást. A menedzsmenttől azóta sem kaptunk semmiféle tájékoztatást.

Még most is nehezen fogom fel, mi történt, senki nem számított arra, hogy ekkora baj lehet. Hosszú évek óta dolgozom a Buda-Cashnél, és utólag visszagondolva sem emlékszem semmi olyan jelre, ami gyanús lehetett volna. A menedzsment néhány tagjával jó kapcsolatom volt, ők nagyon közvetlenek voltak a munkatársakkal, és rajtuk sem látszott, hogy valami nem stimmel. Belülről úgy tűnt, jól megy a cégnek, erre utalt a DRB-csoport felvásárlása, majd bankká alakítása, és több hosszú távú projektet is indítottunk az elmúlt hónapokban.

Sokkoló volt, amikor Orbán Viktor pénteki, a letartóztatásokat hiányoló nyilatkozata után hétfőn hajnalban valóban kattantak a bilincsek. A kilenc gyanúsított között (a menedzs­mentből Pintér Zoltán korábbi tulajdonos, Tölgyesi Péter és Gyarmati János felfüggesztett vezérigazgató, valamint a szintén igazgatósági tag Varga Péter van a gyanúsítottak között; utóbbi három előzetes letartóztatásban van, a többiek szabadlábon védekezhetnek – K. Á.) több olyan ügyfélszolgálatos, backoffice-os munkatársam van, akik biztos, hogy nem vettek részt a csalásban. Előfordulhat, hogy ők vitték be a hamis adatokat a rendszerbe, de amikor egy több tízezer tranzakciót tartalmazó listát kell feltölteni, nekik nem feladatuk, hogy ellenőrizzék az adatok valódiságát.

Csak a Buda-Cashnél majdnem kétszáz ember utcára került (a Buda-Cashnek 189, a DRB bankcsoportnak pedig összesen 639 alkalmazottja volt – K. Á.), ráadásul nemcsak a munkahelyünk szűnt meg, hanem a megtakarításaink is odavesztek. Számunkra is most derült ki ugyanis, hogy a dolgozókat és családtagjaikat nem kártalanítja a BEVA. A dolgozók megbíztak a cégben, ezért jellemző volt, hogy itt tartották a pénzüket, sokan még a szüleik megtakarítását is a Buda-Cashre bízták.

Az adminisztrációs munkatársak még csak találnak munkát, de egy brókert a 100 milliárdos csalással vádolt Buda-Cashtől ki fog felvenni? Pedig nem a brókerek hibájából tűnt el ez a rengeteg pénz, hanem a cégvezetésben kell keresni a felelősöket.”

Neked ajánljuk

Grandiózus pamparamm

Raffaello 1514-ben befejezett freskóján I. Leó pápa és Attila néz farkasszemet egymással. Míg az egyházfő felett Szent Péter és Szent Pál levitál, a hun lovak riadtan szökellnek hátra, a barbár küldöttség pedig megretten a keresztény Isten jelenlététől.

Vivát!

Ha azt mondjuk, hogy augusztus 20. Magyarországon immár hagyományosan a nagy fővárosi falunap izzadmányos ünnepe, a színes, szagos, hangos talmi kunsztstüklik, égbe lőtt hamburgerek rajongóinak nagy találkozója, amikor megnyílnak a főváros csak erre az alkalomra tartogatott csodái az egymás sarkára hágni, falkában élvezkedni imádó tömegek előtt, akkor nyilvánvalóan lenézzük a vidéket, a vidékieket, a városi alacsonyabb néposztá­lyo­kat, mindenkit, aki úgymond felutazott, aki szembejön, s nincs kalap a fején.

Bármilyen szakos

Az elmúlt napokban több felől hallottuk rebesgetni – és nemcsak tanároktól, szülőktől, hanem tankerületi szakelemektől is –, hogy a kormány az ősszel a koronavírus-járvány újabb hullámára hivatkozva online oktatást rendel el. Néhány nappal ezelőtt Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő is erről posztolt a közösségi oldalán, mi több, szerinte már „főispáni hivatalból” is érkezett ilyen értelmű szóbeli jelzés. A képviselő „teljesen életszerűnek” nevezi e lehetőséget, ámbár némi kétkedés is kiérződik soraiból.

Nadrágszíj a függönyre

Nem hirtelen támadtak és nem is múlnak el egyhamar a színházi szakma gazdasági nehézségei. A független, az önkormányzati és az állami fenntartású teátrumok növekvő rezsiárakkal és csökkenő nézőszámmal számolnak, de a jegyárakon senki sem mer nagyot emelni.

„Ha nem dicsérnek”

Urbán András előadásaiban láthattuk először itthon, aztán egyre több darabban tűnt fel. Nagyabonyi Emese újvidéki színésznővel a hazai és vajdasági színjátszás közötti különbségekről, a pálya nehézségeiről és a megtett útról beszéltünk.

A pimasz légy

A nemzetközi jog alapja az államok szuverén egyenlősége. Ebből adódóan bármely állam nemzetközi kapcsolataiban szinte semmi sem történhet annak kifejezett hozzájárulása, azaz szavazata nélkül. Kende Tamás írása az uniós magyar vétók margójára.

Haptákban

A kormány 52 milliárdos bérfejlesztést jelentett be, amelyből a rendőrök is részesülnek. Ez komoly emelés, de kérdés, hogy hosszú távon megállítja-e az állomány csökkenését.

Lombjuk se rezzen

A közelmúltban a mindenféle szükséghelyzetre hivatkozva született, s nagy szakmai felháborodást kiváltó kormányrendelet az egyéb szempontból is sérülékeny erdőállományban könnyítené meg a fakivágást. Nem véletlenül.

„Ötven százalék!”

Évek óta 25 ezer szakdolgozó hiányzik a magyar egészségügyi rendszerből, és ha nem jön érdemi változás, 2023 januárjára ötszörös lesz a különbség az orvosok és a szakdolgozók bére között. A MESZK javaslatcsomagot küldött az államtitkárságnak, és bízik a párbeszédben, a mielőbbi béremelésben.

Nagykapu

Aj Vej-vej következetesen és mindenáron, minden megnyilatkozásával, ideértve a műalkotásait is, az emberi szabadságról, mint alapvető jogról beszél. Nála nincs kiskapu és mellékzönge: az üzenet a kezdetek óta ugyanaz. A kifejezési formák változtak, azok is szervesen egymásból építkezve.