Szennyvíztelep és politika Dél-Magyarországon

Büdös, aki mondja

Belpol

Szörnyű bűzt áraszt Kistelek új ipari szennyvíztelepe. A biológiai tisztítást végző ökoszisztémával történt valami. A megyei napilap június közepén azt írta, megszűnt a kellemetlen szag. Azt, hogy mi az igazság, mindenki érzi.

„Napok óta olvasom folyamatosan, hogy ki mivel nincs megelégedve. Viszont sosem olvasom, hogy milyen szép a kis parkunk, szép az idő, itt a szünidő, tele a város fiatalokkal, hétvégente bográcsozás illata száll, amerre járunk. Próbáljunk már egy kicsit visszatekinteni a mi fiatalságunkra, próbáljunk boldogok lenni, együtt lenni kicsit, legyinteni a »problémákra«. Aki a kórházi ágyon fújja a gépet, bármikor szagolná a bűzt, hallgatná a motorosokat, bármit megtenne, hogy újra a rendes életben lehessen. Ölelés mindenkinek!” – írta vasárnap a mintegy 8 ezres taglétszámú Kistelek és környéki infócsoportba Andrea.

Több mint négyszázan értettek egyet vele. Akadt viszont, aki elmagyarázta: lehet egyszerre örülni annak, amink van, észrevenni a jót és a szépet, ugyanakkor szólni a problémákról is, például a rettenetes bűzről, ez nem károgás.

A Facebook-csoportban az utóbbi két hónapban tényleg sokan panaszkodtak az orrfacsaró szagra. Eleinte gyanakodtak egy városszéli nádasrészre, hátha ott rothad valami. Aztán a kollektív bölcsesség kiderítette, hogy az új ipari szennyvíztisztítótól ered a változó töménységben áramló bűz. Aki eltekert arra a szagnyomon, ott majdnem lefordult a bicikliről.

A vélemények megoszlottak, hogy amit éreznek, miféle szag, de elviselhetetlennek tartják. „Megpusztulok” – írta Ricsi. Estétől hajnalig sokan emiatt nem nyitnak ablakot. Van, aki úgy érzi, „nem lehet vacsorázni, mert kifordul az ember gyomra”, arról pedig le kellett szokni, hogy az udvaron szárítsák a mosott ruhát, mert reggelre beleivódik a szövetbe az a szag. A legintenzívebben a Petőfi, a Jókai, a Csillag utcák és a Kenderföld sor által behatárolt területen lehet érezni, de olykor a város túloldalán lévő utcákban lakók írtak róla, tehát odáig is eljutott. Sőt némely tanyákig is: „a vasútátjáró után, a Harmath Sanyi bácsiék mellett” is érezte egy csoporttag.

Az emberek vérmérsékletüknek megfelelően bosszankodtak, dühöngtek, szidták a felelőst, ígértek neki egy kocsi trágyát leborítva a háza elé, feltételezve, hogy vagy nem érzi, vagy érzi, de direkt nem tesz a megoldás érdekében semmit, és azt várja el, hogy az emberek „kussoljanak és tűrjenek”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.