„Napok óta olvasom folyamatosan, hogy ki mivel nincs megelégedve. Viszont sosem olvasom, hogy milyen szép a kis parkunk, szép az idő, itt a szünidő, tele a város fiatalokkal, hétvégente bográcsozás illata száll, amerre járunk. Próbáljunk már egy kicsit visszatekinteni a mi fiatalságunkra, próbáljunk boldogok lenni, együtt lenni kicsit, legyinteni a »problémákra«. Aki a kórházi ágyon fújja a gépet, bármikor szagolná a bűzt, hallgatná a motorosokat, bármit megtenne, hogy újra a rendes életben lehessen. Ölelés mindenkinek!” – írta vasárnap a mintegy 8 ezres taglétszámú Kistelek és környéki infócsoportba Andrea.
Több mint négyszázan értettek egyet vele. Akadt viszont, aki elmagyarázta: lehet egyszerre örülni annak, amink van, észrevenni a jót és a szépet, ugyanakkor szólni a problémákról is, például a rettenetes bűzről, ez nem károgás.
A Facebook-csoportban az utóbbi két hónapban tényleg sokan panaszkodtak az orrfacsaró szagra. Eleinte gyanakodtak egy városszéli nádasrészre, hátha ott rothad valami. Aztán a kollektív bölcsesség kiderítette, hogy az új ipari szennyvíztisztítótól ered a változó töménységben áramló bűz. Aki eltekert arra a szagnyomon, ott majdnem lefordult a bicikliről.
A vélemények megoszlottak, hogy amit éreznek, miféle szag, de elviselhetetlennek tartják. „Megpusztulok” – írta Ricsi. Estétől hajnalig sokan emiatt nem nyitnak ablakot. Van, aki úgy érzi, „nem lehet vacsorázni, mert kifordul az ember gyomra”, arról pedig le kellett szokni, hogy az udvaron szárítsák a mosott ruhát, mert reggelre beleivódik a szövetbe az a szag. A legintenzívebben a Petőfi, a Jókai, a Csillag utcák és a Kenderföld sor által behatárolt területen lehet érezni, de olykor a város túloldalán lévő utcákban lakók írtak róla, tehát odáig is eljutott. Sőt némely tanyákig is: „a vasútátjáró után, a Harmath Sanyi bácsiék mellett” is érezte egy csoporttag.
Az emberek vérmérsékletüknek megfelelően bosszankodtak, dühöngtek, szidták a felelőst, ígértek neki egy kocsi trágyát leborítva a háza elé, feltételezve, hogy vagy nem érzi, vagy érzi, de direkt nem tesz a megoldás érdekében semmit, és azt várja el, hogy az emberek „kussoljanak és tűrjenek”.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
