Szennyvíztelep és politika Dél-Magyarországon

Büdös, aki mondja

Belpol

Szörnyű bűzt áraszt Kistelek új ipari szennyvíztelepe. A biológiai tisztítást végző ökoszisztémával történt valami. A megyei napilap június közepén azt írta, megszűnt a kellemetlen szag. Azt, hogy mi az igazság, mindenki érzi.

„Napok óta olvasom folyamatosan, hogy ki mivel nincs megelégedve. Viszont sosem olvasom, hogy milyen szép a kis parkunk, szép az idő, itt a szünidő, tele a város fiatalokkal, hétvégente bográcsozás illata száll, amerre járunk. Próbáljunk már egy kicsit visszatekinteni a mi fiatalságunkra, próbáljunk boldogok lenni, együtt lenni kicsit, legyinteni a »problémákra«. Aki a kórházi ágyon fújja a gépet, bármikor szagolná a bűzt, hallgatná a motorosokat, bármit megtenne, hogy újra a rendes életben lehessen. Ölelés mindenkinek!” – írta vasárnap a mintegy 8 ezres taglétszámú Kistelek és környéki infócsoportba Andrea.

Több mint négyszázan értettek egyet vele. Akadt viszont, aki elmagyarázta: lehet egyszerre örülni annak, amink van, észrevenni a jót és a szépet, ugyanakkor szólni a problémákról is, például a rettenetes bűzről, ez nem károgás.

A Facebook-csoportban az utóbbi két hónapban tényleg sokan panaszkodtak az orrfacsaró szagra. Eleinte gyanakodtak egy városszéli nádasrészre, hátha ott rothad valami. Aztán a kollektív bölcsesség kiderítette, hogy az új ipari szennyvíztisztítótól ered a változó töménységben áramló bűz. Aki eltekert arra a szagnyomon, ott majdnem lefordult a bicikliről.

A vélemények megoszlottak, hogy amit éreznek, miféle szag, de elviselhetetlennek tartják. „Megpusztulok” – írta Ricsi. Estétől hajnalig sokan emiatt nem nyitnak ablakot. Van, aki úgy érzi, „nem lehet vacsorázni, mert kifordul az ember gyomra”, arról pedig le kellett szokni, hogy az udvaron szárítsák a mosott ruhát, mert reggelre beleivódik a szövetbe az a szag. A legintenzívebben a Petőfi, a Jókai, a Csillag utcák és a Kenderföld sor által behatárolt területen lehet érezni, de olykor a város túloldalán lévő utcákban lakók írtak róla, tehát odáig is eljutott. Sőt némely tanyákig is: „a vasútátjáró után, a Harmath Sanyi bácsiék mellett” is érezte egy csoporttag.

Az emberek vérmérsékletüknek megfelelően bosszankodtak, dühöngtek, szidták a felelőst, ígértek neki egy kocsi trágyát leborítva a háza elé, feltételezve, hogy vagy nem érzi, vagy érzi, de direkt nem tesz a megoldás érdekében semmit, és azt várja el, hogy az emberek „kussoljanak és tűrjenek”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.