Cider Alma: a miniszterelnöki rokonok milliárdos buktájának háttere

  • Keller-Alánt Ákos
  • 2017. június 1.

Belpol

Ötmilliárd forintos minisztériumi hitel, miniszterelnöki rokonok, több tízezer tonna eltűnt áru, hárommilliárdos mínusz. Ajánló az e heti Magyar Narancsból.

A  Magyar Nemzeti Kereskedőházak Zrt. (MNKH) 2014-ben úgy gondolta, kihasít egy darabot a nemzetközi almapiacból. Erre a feladatra a szakmai tapasztalattal nem rendelkező, ám Orbán Viktor feleségéhez nagyon is közel álló Cider Alma Kft.-t választotta. A Cider végül hárommilliárd forintos tartozást hagyott maga után az állami cégnél, ezt a pénzt aztán egy Mészáros Lőrinchez közeli cég fizette ki.

false

A Narancsnak sikerült kiperelni azokat az iratokat, amelyekből kirajzolódnak az ügylet részletei. Az MNKH két részletben összesen ötmilliárd forint hitelt kapott a Külügyminisztériumtól az „almapiaci expanzióra”. A Cider az állami cég almáit el is adta külföldre – a lapunk birtokában lévő dokumentumok szerint több tízezer tonnáról van szó –, ám valamiért nem fizette ki az MNKH-t. Ezt a hiányt tömte be aztán 3 milliárddal egy Mészáros Lőrinchez közeli cég.

Az almabiznisszel amúgy nagyon kellett sietni: az üzlet elindításáról szóló döntés után két nappal már megvolt a milliárdos hitel, és az Orbán családhoz közeli szakmai partner is. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter pedig úgy biztosította a több mint 3 milliárdos hitelt, hogy az annak fedezetéül szolgáló megállapodást még alá sem írták.

Mindez abból a szerződéscsomagból derül ki, amelyet az MNKH az után bocsátott a Narancs rendelkezésére, hogy a bíróság – sikertelen közérdekű adatigénylésünk után – erre kötelezte az állami céget (lapunkat a perben a Transparency International közreműködésével a Karsai Dániel Ügyvédi Iroda képviselte).

Az MNKH szakmai partnernek egy kéttagú konzorciummal szerződött, melynek vezetője a Cider Alma Kft. volt. A későbbi, valódi nagy haszonnal kecsegtető megállapodásokból pedig már ki is maradt a másik társaság.

A Cider Alma Kft. Orbán Viktor felesége, Lévai Anikó rokonaihoz köthető. A Cider tulajdonosai, Puskás Dénes László és Borbély Ferenc 2014-ben felvásárolták a Drogida Hungaro Kft.-t, méghozzá Szeghalmi Márk Ádámtól és Ökrös Imrétől. Ökrös Lévai Gizella, a miniszterelnök sógornőjének élettársa, Szeghalmi Márk Ádám pedig Lévai Gizella fia, azaz Orbán Viktor feleségének az unokaöccse. Szeghalmi korábban a Tiborcz István–Orbán Ráhel közeli Terminál éttermet vezette, és máig cégvezető az immár Cider-tulajdon Drogida Hungaróban. Ökrösnek pedig három közös cége is van a Puskás–Borbély párossal (Puskás tavasz óta eltiltás hatálya alatt áll, így nem lehet gazdasági társaság tagja).

Hogy miként jött össze a 3 milliárdos tartozás, és miként mentette ki ebből egy Mészáros Lőrinc-közeli társaság a Cider Almát, az e heti Magyar Narancsból kiderül.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.