Bár az MTI nem adott róla hírt, december 2-án nyolcszáz diák vonult fel a Pázmány Péter sétánytól az Egyetem térig szakadó hóesésben, ezzel fejezve ki nemtetszését a kormány Alkotmánybíróság (AB) jogköreit megkurtító döntésével szemben. Lényegében a demonstráció szervezésekor verbuválódott "Helyzet van" csoport hozta tető alá az első, december 20-ai médiatörvény-ellenes tüntetést is. Az aktív mag nagyjából tízfős, és mind hangsúlyozzák: nincsenek vezetők, az egyes sajtómegkeresésekre is rendre más diákok válaszolnak. "Az sem véletlen, hogy a két demonstráción nyolc különböző arc szólalt fel. Nem az arc a lényeg, hanem a közösség és az általa megfogalmazott értékek" - mondta lapunknak a csoport egyik alapítója, Csaba Zoltán. A kommunikáció egy százhúsz fős levelezőlistán zajlik, és nagyjából ötvenen vettek részt eddig közös beszélgetésen vagy segítettek szervezőként. Egyelőre maguk sem tudják, milyen keretek között működnek tovább, de az egyértelmű, hogy ezzel nincs vége a történetnek.
Helyzet van
"Ismertük egymást korábban is, többségünk tagja különböző egyetemi diákszervezeteknek. De ezek inkább távoli kapcsolatok voltak. Amikor Lázár János bejelentette, amit bejelentett, annyira elemi felháborodás tört elő, hogy nyilvánvaló volt: tennünk kell valamit. Ez egyfajta elvi közösséget hozott létre: elkezdtünk keresni egy olyan politikai minimumot, amit mindannyian el tudunk fogadni. Nem volt könnyű szülés, de konszenzus született és nem kompromisszum. Ez nagy eredmény, hiszen komoly ideológiai különbségek vannak közöttünk" - kezdte a beszélgetést Szépe András, aki évek óta keresi azt a közösséget és teret, aminek a keretein belül értelmes és higgadt politikai vitákat lehet lefolytatni. "A legkisebb közös többszöröst három pontban találtuk meg. Összeköt bennünket egy generációs kapocs, és összeköt a fennálló politikai kultúrával, a szekértáborok közti harccal szembeni ellenérzések együttese is. És vannak demokratikus jogállami minimumok, amikből nem engedünk" - értelmezték közösen a diákok csoportjuk jelmondatát, miszerint "Mi vagyunk az első jogállamban felnőtt generáció, ne mi legyünk az utolsó!". "Borzasztóan kellemetlenül éreztük magunkat az LMP alkotmányvédő tüntetésén. Nem tetszett, amit láttunk, nem tudtak felülemelkedni a pártpolitikán. A Charta-tüntetést tévéből néztük, na az még kínosabbra sikeredett. Lejáratott, elhasznált politikusok hiteltelenítettek el elvi politikai kérdéseket. Leültünk páran sörözni, aztán egy kollégiumi pincében körülbelül húszan folytattuk a vitát hajnalba nyúlóan. Egy dolog volt biztos: hangot kell adni az értékeinknek" - összegezte a kezdet kezdetét Adler Tamás. Az első cél az volt, hogy tabuk nélkül, nyíltan politizáljanak egymás között. Ehhez pedig - állítják - kölcsönös bizalmon alapuló, intim körök kellenek, amiket nem könnyű megteremteni. "A szüleink még olyan társadalmi környezetben nőttek fel, ami azt közvetítette nekik, hogy akkor járnak a legjobban, ha nem politizálnak, ha nem próbálják nyíltan kibeszélni a közéleti konfliktusokat. Ez hiányzik a magyar társadalomból: a szabadon gondolkodó, önállóan szerveződő kiscsoportok. Ez különösen fájó akkor, amikor nyilvánvaló politikai szándék bontakozik ki a kádári reflexek fölelevenítésére" - teszi hozzá ehhez Szépe, aki szerint részint ennek következménye, ahogy a politika kényszeresen próbálja elnyomni a civil kezdeményezéseket. "A Charta egyes tagjai elkezdték terjeszteni, hogy az AB sérthetetlensége melletti tüntetésünket ők szervezik. Nem akartuk őket. Lehet, hogy ezzel elvesztettünk kétezer résztvevőt, de nekünk fontosabb volt, hogy megőrizzük a felvonulás civil jellegét. Jól döntöttünk."
Kérjük, távozzon!
"Nem is feltétlenül ellenzéki politikai, inkább egy értékalapú közösséget teremtettünk meg. Ezért is volt kellemetlen, amikor egy balos lap arról cikkezett, hogy diákok tüntetnek az Orbán-kormány ellen. Nem ezt mondtuk. Épp ebből van elegünk: az érdekek - és nem értékek - mentén megfogalmazott kritikákból. A kormány olyan értékeket sértett meg, amiket a rendszerváltás óta eltelt években sem kérdőjelezett meg senki. Mi ezen értékek mellett tüntettünk. Ha ezt a szocik csinálták volna, ugyanúgy kimentünk volna. És ez a lényeg" - foglalta össze a konszenzus alapjait és a politikai közbeszéd kritikáját Csaba Zoltán. "Ciki volt, ahogy a Hősök tere hemzsegett a vállalhatatlan MSZP-s politikusoktól. Ki akarná, hogy Szanyi Tiborral közösen mutassa a kamera? Az összes kommentár arról szólt, melyik szoci volt ott és kivel" - panaszkodott a magánnyugdíjpénztárak képviseletei által szervezett tüntetés utóéletéről Szeles András. ' csak később, de jó pillanatban sodródott az aktív diákcsoport mellé. Amikor létrehozta a december 20-i tüntetés oldalát a Facebookon, még azt gondolta, egyedül van. "Sok haverom egyetértett a célokban, de a tenni akarás hiányzott." Egy héttel a médiatörvény elleni tüntetés előtt majdnem lefújta az egészet, mert nem talált vállalható (értsd: politikailag nem lekötelezett) társakat. "Aztán négy nappal a tüntetés előtt keveredtem a többiekhez. Fenyegető volt, hogy a chartások le akarják nyúlni a kezdeményezést. Tovább nőtt bennünk a felháborodás a törvény miatt is, ezért úgy döntöttünk, mégis megcsináljuk." Végül nagyjából 1500 ember jött össze a tévészékház előtt. Szeles szerint amint érződött, hogy a szándék megvan, "előkerültek olyan, önzetlenül segíteni akaró magánemberek is, akik kikötések nélkül biztosították számunkra a szükséges erőforrásokat". Nem volt vita abban, hogy a tüntetéstől távol kell tartani a politikusokat: a Szabadság téren Eörsi Mátyás mellett más, a parlamentből frissen kipottyant honatyát is felkértek a távozásra. "Amikor láttam a Facebookon, hogy Ungár Klára is jönne, írtam neki egy udvarias levelet, hogy inkább maradjon távol. Rosszulesett neki, de megértette, hogy nem tehetünk kivételt" - tette hozzá Adler Tamás. Erről nincs belső vita: a politikusok véleménynyilvánításának a parlamentben a helye. Abban is konszenzus mutatkozik, hogy "nem szeretnénk tüntetésszervező kft.-ként feltűnni", így a csoport egyes politikai ügyek miatt újra és újra összeül - és csak akkor lép, ha sértve érzi az alapítás során meghatározott elveit. Jelenleg a témákról, lehetséges akciókról aktív viták zajlanak. "Van, aki szeretné, hogy vonjunk be embereket a teljes egyetemi hálózat különböző szegmenseiből és próbáljuk meg valamiként a diáktársadalom egységét képviselni. Többek szerint viszont egymás között kell érlelni a gondolatokat, és óvatosan kezelni a jó szándékú, csatlakozni kívánó arcokat is. Törésvonalak csak a szervezet fejlődésének alternatívájával kapcsolatban jelennek meg" - mondta Szépe András, aki szerint a kétharmados hatalom arroganciájának egyetlen pozitív hozadéka épp az, hogy önállóan gondolkodó fiatalok közös, mindenáron megvédendő értékeket fedeztek fel. Távoli ismeretségekből, elvi politikai egyetértésből komoly barátságok alakultak ki. "Ma már természetes, ha egy fontos ügyben hajnali háromkor keressük egymást. A közös gondolkodás és szervezkedés annyira összehozott bennünket, hogy akár tűzbe tennénk egymásért a kezünket."
Kritikus tömeg
Lapunk egykori szerkesztője, Babarczy Eszter az Egymillióan a magyar sajtószabadságért Facebook-csoport egyik nem hivatalos ügyvivője. A csoportnak jelenleg körülbelül 70 ezer tagja van, csak az első két nap több mint 25 ezren csatlakoztak hozzá. A január 14-i tüntetésről szóló eseményt egy aktív kommentelő, Fölkel Róbert hozta létre, aki senkit nem ismer azok közül, akik komoly munkát fektetnek a szabadságharcba, sőt az oldalakat irányító lelkes önkéntesek egyike sem ismerte soha a másikat. Babarczy és Fölkel találkoztak a "Helyzet van" csoport tagjaival is, de a diákok végül nem szálltak be a szervezésbe. (Ami persze érthető: egy fiatal elvközösség más logika szerint működik, mint egy önkéntesek által irányítani próbált virtuális tömeg. Ahogy egy négy nap alatt lóhalálában összeszervezett diáktüntetés hangulata sem hasonlítható egy alaposan előkészített, civil szervezetek támogatta, ismert fellépőket felvonultató performanszhoz.) A december 20-i diáktüntetés óta a kormány mindenesetre kitartóan dolgozik azon, hogy szaporítsa a sajtószabadság híveit: a csoport változatlanul naponta több száz, nem ritkán több mint ezer taggal bővül. "A csoport megmaradását jó ideig komoly veszély fenyegette. Az oldalon két nap alatt 30 ezer támogató jelent meg. Ám mivel az admin (nem csoportként, hanem) közösségi oldalként hozta létre a profilt, a Facebook a 10 ezer fős létszám elérését követően automatikusan megvonta az admin(ok) exkluzív jogosítványait, megnyitva az utat a zömében fiktív profilok mögött garázdálkodó trollok előtt. Írtam egy emailt a Facebook regionális kommunikációs igazgatójának, hogy a rendkívüli helyzetre való tekintettel minősítse át az oldalt csoporttá, arra ugyanis más szabályzás vonatkozik. Megértette az érveimet, és intézkedett" - mesélte lelkesen Babarczy, aki szerint a Facebook illetékes főhadiszállásán egyszerűen azonosultak a kezdeményezés céljaival. "Anarchikus viszonyok között az oldal aligha működhetne. Mikor egy eddig nem létező közös cél hirtelen tízezres nagyságrendben mozgósít embereket, akkor ott a kommunikáció visszatérően vakvágányra fut. Kommentekkel próbáltam valahogy mederben tartani a kommunikációt, visszaterelni a helyenként indulatosan politizáló embereket a kiinduló konszenzus minimumához. Ebből pedig az a látszat alakult ki, mintha én irányítanám a csoportot. Én szerepeltem, ezért hozzám kezdtek el ömleni a levelek" - folytatta Babarczy, aki szerint a csoportot lényegében hárman koordinálják, de a másik két szervező - köztük az alapító admin - nem vállalja a nyilvánosságot. "Minden, akár csak kicsit is lényeges döntést feldobunk az üzenőfalra, és ott vitatjuk meg. Egy közlemény kapcsán négy-öt verzió készül: az ötödik általában már mindenki által elfogadható. Nagyjából száz önkéntes tag nyújt rendszeres segítséget: fordítanak, szórólapot gyártanak, grafikus munkát végeznek. Amikor felmerült, hogy kellene egy statikus online felület, fél óra alatt három - teljesen ismeretlen - user három különböző domaint regisztrált." Így jött létre a(z amerikai szerverről is elérhető) gyűjtőoldal, a szabadsajto.com, itt váltak elsőként elérhetővé a Költségvetési Tanács megszüntetett honlapjának tartalmai is. "Ez nem egy politikai közösség. Itt egy ügyről és egy célról van szó: ezt a törvényt meg kell semmisíteni. Nem reális, hogy egymillió embert elérjünk a 2,8 millió magyar felhasználó közül. De ha sikerülne 200 ezer ember közös akaratát megjeleníteni, az már politikailag is definiálható tömeg. Azt már a politika sem hagyhatja figyelmen kívül" - utalt arra távolról Babarczy, hogy ennyi ember akár egy pártot is be tud juttatni a parlamentbe. Noha ez csak virtuális közösség, Babarczy szerint nem csak arról van szó, hogy valaki nyom egy "lájkot". Ennek a tömegnek az erejét nem szabad alábecsülni, hiszen "valós személyekről van szó, akik minimum nevüket adják az ügyhöz. Sokan egyenesen az egzisztenciájukat kockáztatják azzal, hogy vállalják a közösséget, hiszen a virtuális aktusaink követhetőek, és az ismerőseink elől sem tudjuk elzárni őket. A közszférában dolgozók már amúgy is meg vannak félemlítve. Van, aki emiatt nem is mer csatlakozni hozzánk."
Kossuth tér visszatér
Fölkel Róbert soha nem szervezett tüntetést, most viszont szerencsés pillanatban kapta el a mozgalmár hév. "Felháborított, amit és ahogyan a kormány átvert a parlamenten. Szeptemberben otthagytam a munkámat, és vállalkozásba kezdtem; átmeneti időszakot élek, és van időm ezzel foglalkozni. Alig alszom, ez a munka egész embert kíván, abból is többet." A január 14-i tüntetés főszervezője is tartja magát a demonstráció civil jellegéhez. "Miért is tüntettek több százan két éve a Hollán Ernő utcában? A többség csak arra emlékszik, hogy ott voltak a szélsőségesek, ott volt Gyurcsány és ott volt Schröder" - szemléltette a problémát Fölkel, aki szerint most is csak a radikálisok és a politikusok sodorhatják veszélybe a tüntetés hitelességét. "Ha látunk ismert politikust, valószínűleg megkérjük, hogy távozzon. De szerintem ők is tudják és érzik, hogy nincsenek szívesen látva. A rendőrségen mindenesetre azzal nyugtattak, hogy radikálisok nem lesznek - nem tudom, honnan tudták, de biztosra mondták. Ha megjelenne több tucat ember árpádsávos zászlókkal, őszintén nem tudom, miként reagálnánk." A Facebookon lassan közel hétezer ember ígéri biztosra, hogy ott lesz pénteken a Kossuth téren. Ez a szám persze csalóka. "Nagyjából ötezer ember már szép tömeg lenne. Színpad, világosítás, hangosítás magánszemélyek felajánlása révén áll rendelkezésre, és van egy névtelenséget kérő magánember, aki százezres nagyságrendű összeggel támogatja a megmozdulást" - avatott be a részletekbe a főszervező.
A rendezvény műsorvezetője Bakács Tibor lesz, Bródy János és Busa István előadóként, Gryllus Dorka és Fölkel Róbert szónokként lép fel. Fölkel azt mondta, komoly erőfeszítéseket tettek két ismerten jobboldali kötődésű személyiség meghívására, de nem jártak sikerrel. Az Amnesty International és a Greenpeace mellett számos - névtelenséget - kérő civil szervezet és nemzetközi sajtóorgánum is támogatásáról és szolidaritásáról biztosította a szervezőket. Pécsett péntek délután csendes felvonuláson tiltakoznak a helyiek, a Facebook szerint kb. kétszázan. Bécsben az Amnesty International helyi képviselete a Reporters Without Borders civil újságíró szervezet és más osztrák újságíró-tömörülések támogatásával szervez tüntetést a magyar nagykövetség elé - egy időben a Kossuth téri demonstrációval. "Kerestek a Vajdaságból is, állítólag a szerb és horvát külképviseletekhez szerveznek kisebb megmozdulást. Hallottam arról is, hogy ellenzéki pártok aktivistái is jönnek tüntetni a Kossuth térre. Amíg ismert politikusok, pártlobogók nem veszélyeztetik a tüntetés civil jellegét, addig ez ellen aligha lehet kifogás. A legfontosabb megőrizni a rendezvény pártpolitikától mentes jellegét, és ehhez csak annyi kell, hogy se ismert politikus, se zászló ne jelenjen meg a színen. És hogy minél többen legyünk. Más nem számít" - summázta a gyűlés sikerének zálogát Fölkel, hangsúlyozva: szerinte pénteken nem kormányellenes, hanem alapvető elvek és értékek mellett kiálló tüntetés lesz az Országház előtt. "És addig tüntetünk, amíg ezt a törvényt vissza nem vonják. Szerintem a tét egyelőre nem az, hogy előbb vagy utóbb meg lehet-e buktatni a Fidesz-kormányt. A tét egyelőre a szabadság."
