"Csata" a Zengőn: A mecseki láncfűrészes 1.

  • 2004. február 19.

Belpol

Két-háromszáz fős tömeg ünnepelte szombaton a Pécsvárad és Hosszúhetény fölött magasodó Zengő csúcsán, hogy az erdészeti szabályok miatt sikerült legalább október közepéig megakadályozni a Duna-Dráva Nemzeti Park területén magasodó hegyre tervezett katonai radartorony és a hozzá tartozó betonút megépítését.

Két-háromszáz fős tömeg ünnepelte szombaton a Pécsvárad és Hosszúhetény fölött magasodó Zengő csúcsán, hogy az erdészeti szabályok miatt sikerült legalább október közepéig megakadályozni a Duna-Dráva Nemzeti Park területén magasodó hegyre tervezett katonai radartorony és a hozzá tartozó betonút megépítését.

n "Jó, hogy jött ez a hó, így még szebb az erdő. Mintha a természet is velünk ünnepelne" - lelkesedik egy zöldaktivista, miközben a Zengőre vezető meredek lejtőn kaptatunk felfelé. Egy városi apuka közben a fiának magyarázza a fák törzse körül kialakuló szélcsatornák különös természetét. A csúcson - a 80-as években épült, elképesztően ronda kilátótorony alatt - kisebb tömeg gyülekezik: páran a tábortűz körül melegednek, ismeretlen emberek mesélik egymásnak az előző nap eseményeit. A "zengői csata" körül máris kis mitológia alakult ki, a tegnapi hősök büszkén emlegetik, hogyan álltak ellen az "orkoknak", hogyan dobálták le őket az őrző-védők a mély árokba, hogyan védték saját testükkel a kivágásra ítélt fákat és tartottak ki a rendőrök megjelenéséig, ami véget vetett a küzdelemnek. A maroknyi, sárga esőkabátba burkolózó greenpeace-est különleges tisztelet övezi. 'k tanították ki a magyarokat a csata előtti gyorstalpalón az ilyen típusú harc szabályaira, és ők voltak a legelszántabbak. "Ha nem lettek volna itt, nem tudom, mit csinálunk" - mutat rá egy magyar srác a mellettünk álló szőke holland lányra, aki ezt is ugyanolyan rezzenéstelen arccal fogadja, mint az érthetetlen ünnepi beszédeket. Egy hónap múlva talán Polinéziában védi majd a korallzátonyokat.

Bármilyen nagy lélektani hatása volt is a pénteki győzelemnek, a többség pontosan tudja, hogy a meccs még egyáltalán nem dőlt el. Kizárólag a természetvédelmi területen érvényes erdészeti szabályzat - mely tiltja a tavaszi és nyári munkálatokat - áll az érvényes engedéllyel rendelkező fakitermelők útjában, akik október 15-én bizonyosan visszatérnek. Ha egyáltalán várnak addig, hiszen a szabálysértésért járó néhány tíz ezer forintos bírságot is könnyedén kifizethetik. Az építkezést megrendelő Honvédelmi Minisztérium nyilvánvalóvá tette: a lokátor 2006-ra állni fog a Zengőn, bármi történjék is. A kormányzat és a politikai pártok inkább hallgatnak, a környezetvédelmi tárca sajnálkozó nyilatkozatot adott ki, és Illés Zoltán is szigorúan magánemberi minőségben tette tiszteletét pár nappal korábban. Bár a Baranya megyei Fidesz-választmány elnöksége szerint a radarállomást más helyre kellene telepíteni, és Medgyessy Péter "válaszoljon, egyenesen nézzen szembe azokkal, akiket megfosztani készül természeti kincseiktől", ám a legnagyobb ellenzéki párt egyelőre, úgy tűnik, ódzkodik a tiltakozás élére állni.

A tartózkodásra minden okuk megvan a fideszeseknek: a zengői lokátorterv jelentős részben az előző kormány sara. Az elavult magyar légvédelmi rendszer modernizációjáról még 1995 szeptemberében döntött az Országgyűlés, és a tervezéssel megbízott Haditechnikai Intézet Programiroda kezdettől fogva két lokátorra tett javaslatot: a zengőire és a bükkire. A magyar katonai tervezők számára a NATO-csatlakozás teremtette meg

a várva várt lehetőséget

a rég elhatározott beruházás megvalósítására. 1999-ben a NATO elfogadta a magyar légvédelmi tervezetet, és átvállalta a három új radarállomás teljes építési költségét. Az engedélyeztetési eljárás már korábban megindult, igaz, a HM terveit 1996-ban egyhangúlag visszadobta az Országos Műemléki Hivatal (a középkori Zengővár romjai miatt), az ÁNTSZ (a közegészségügyi kockázatok miatt) és a KörnyezetvédelmiFelügyelőség. A fellebbezés során az első két hivatal aggodalmait sikerült eloszlatni, de a környezetpusztítással 1997-ben sem sikerült megbarátkozniuk a természetvédelmi hatóságoknak: a beadványt ismét elutasították. Tegyük hozzá, hogy a HM Infrastrukturális Főosztály dokumentációjának a helykiválasztást indokló részletes tanulmánya

"titokvédelmi okokból"

nem nyilvános. A Duna-Dráva Nemzeti Park illetékeseinek vonakodását 1998-ra sikerült legyűrni a minisztériumnak, ezután semmilyen jogi akadály nem állhatott az építkezés útjába. Az Orbán-kormány is rendületlenül folytatta a beruházás előkészítését: 1999-ben és 2000-ben további kiegészítő engedélyeket szereztek be, 2002 márciusában pedig egy kormányrendelet a Honvédelmi Minisztérium hatáskörébe utalta a beruházás teljes lebonyolítását. A katonai vezetés tehát a mindenkori kormány hozzájárulásával készítette elő a jelenlegi helyzetet - vagyis túl hangos tiltakozás esetén a Fidesz vezetőinek is fel lehetne tenni pár kínos kérdést.

A szombati tüntetésen Gálos Orsolya, a Pécsváradi Várbarátok Körének vezetője felidézte, milyen megdöbbenést váltott ki, amikor annak idején tudomást szereztek az elképzelésről. A Zengő a csak itt honos bánáti bazsarózsának és a fantasztikus kilátásnak köszönhetően Pécsvárad legnépszerűbb turisztikai látványossága - egyszerűen elképzelhetetlennek tűnt számukra, hogy elpusztíthatják. A várbarátok tiltakozó mozgalmat szerveztek, ez azonban jórészt visszhang nélkül maradt. A helyiek bíztak a pénzhiányban, és látszólag nem is alaptalanul - hét évig hírét se hallották a lokátornak. 2002-ben aztán váratlanul megérkezett a hír: az építkezés hamarosan elkezdődik.

A sok papírmunka ellenére a Zengő alatt élőknek fogalmuk sem volt, mi készül. 2002 decemberében a Dunántúli Napló cikkéből értesültek, hogy a régi terv ismét előkerült. Faragóné Cseke Blanka, Hosszúhetény polgármestere így idézi fel a történteket: "Azonnal felbolydultak a kedélyek a faluban. Addig a honvédelmi titokra hivatkozva semmilyen tájékoztatást nem kaptunk, ezután viszont eljöttek a NATO beruházási főosztá-lyának emberei, és igyekeztek meggyőzni minket az előnyökről. Bemutattak egy ausztriai síparadicsomot, ahol állítólag turisztikai látványosággá vált a lokátor, és azzal érveltek, hogy a fejlesztés munkahelyeket teremt a községben. A lakossági fórumra több mint háromszázan eljöttek, de a hetényieket nem győzte meg a bemutató."

Az önkormányzat a közhangulatnak megfelelően testületi ülésen utasította el a beruházást, és a legfőbb ügyészhez fordultak, hogy vizsgálja meg az engedélyezési eljárás törvényességét. A jogi út azonban már bezárult: Polt Péter átutalta a beadványt a Katonai Ügyészségnek, ők pedig visszadobták. A Zengő alatti falvak lakói 6300 aláírást nyújtottak át Szili Katalinnak, a parlament elnökének, de a pécsváradi választópolgárok több mint fele által aláírt kérelem további sorsáról azóta sem hallani. A hetényi polgármester asszony ma már kétkedve csóválja a fejét: "Nem tudom, van-e még remény. Mi már tényleg mindent megpróbáltunk."

A pénteki győzelem azonban a helyiek szemében mindent megváltoztatott. "Mindig be van kapcsolva a mobilom, még a suliban is. Ha hívnak a haverok, azonnal itt leszek. Megmentjük a hegyet!" - bizakodik egy komlói gimnazista, aki a földrajzóráról rohant el pénteken, hogy segítsen a Zengőn tüntető barátainak. Lányi András, a Védegylet vezetője szintén az állandó ügyelet fontosságát hangsúlyozza - a favágók bármikor viszajöhetnek.

Az író igyekszik szélesebb kontextusba helyezni a történteket: polgári engedetlenségről beszél és a hatalom érzéketlen birtokosaival szembeni bátor kiállás értelméről. Felidézi a kanadai őserdőkért folytatott küzdelem hőseinek példáját és

Assisi Szent Ferencet,

aki azért kezdett prédikálni a madaraknak, mert Róma hatalmasai és főpapjai nem értették meg a szavát. A többi szónokhoz hasonlóan ő is többször figyelmeztet a politikamentességre, és a tömeg nagy része lelkesen bólogat, bár itt-ott felhangzik egy disszonáns "Hajrá,Magyarország!" üvöltés. A gyűlés után még látjuk, amint egy varkocsos szittya fiatal lelkesen magyarázni kezdi a zengői csodafa jelentőségét egy igen enervált külsejű, középkorú pécsi értelmiségi nőnek, majd együtt eltűnnek a kondérok irányába. A pécsváradiak ugyanis birkapörkölttel lepték meg a hidegtől és a hegymászástól kimerült tüntetőket.

Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Hetényből a fél falu felment szombaton a Zengőre, és a nagy esemény még Sutyit, a közismert alkoholistát is megmozgatta, igaz, az objektív akadályok őt végül tartósan megállították egy csúszósabb szakaszon. De a főutcán sétálók is aggódó félmosollyal az arcukon kérdezgetik az idegent: "Fentről jön? Történt valami fontos? Megúszszuk?" Egyesek a régi kőbányát mutatnák az új szoborral, mások a szépen művelt szőlőhegyekkel dicsekszenek, a vendéglőben pedig a pincérlány döbbenten kérdezi: "És Pestről is sokan jöttek, olyan messziről? Pedig magukat nem is érinti... Mégis jó ez az összefogás."

Zsuppán András

A bánáti bazsarózsa

A bánáti bazsarózsa a legszebb és legritkább őshonos növények egyike. Állományának 90 százaléka a Zengő lankáin található, az épülő út nyomvonalában. Májusban az egész hegyoldalt elborítják a vérpiros virágok. Gyökerei paeonint tartalmaznak, melyet epilepszia elleni görcsoldóként használtak. A görög legenda szerint Paion, a gyógyítás istene az alvilág fejedelmét, Plutót e növénnyel szabadította meg az epilepsziától.

Az érvényes jogszabályok szerint ha valaki kiássa vagy leszedi a virágát, 50 000 forint bírsággal büntetendő. A Honvédelmi Minisztérium a tervezett út vonaláról mintegy 12 ezer darab, kb. 46 millió forint eszmei értékű növényt telepített át, melyek új helyükön jórészt elpusztultak. Eredeti helyén viszont a jelek szerint a bánáti bazsarózsa idén tavasszal is ki fog hajtani.

"Nem számolunk ilyesmivel"

Matyuc Péter, a Honvédelmi Minisztérium kommunikációs főigazgatója


Magyar Narancs: A múlt héten helyettese, Bocskai István azt nyilatkozta, hogy nem a minisztériumnak, hanem a generálkivitelezőnek kell aggódnia.

Matyuc Péter: Ez így van. Nem mi építünk. Nekünk van egy szerződésünk, amely szerint a lokátort 2006 szeptemberében megkapjuk. Mi ehhez tartjuk magunkat.

MN: És ha mégsem készülnek el?

MP: Nem számolunk ilyesmivel. A NATO-tól kapott pénzt fel kell használnunk.

MN: Elképzelhetetlen, hogy az állomást máshol építsék fel?

MP: A Mecsekben kell felépíteni. A kilencvenes évek elején egy német és egy magyar független szakértői csoport mérte fel, hány korszerű radarra lesz szükség Magyarországon, és hol kell ezeket felépíteni. Ha nem a Mecsekben épülne a harmadik állomás, akkor legalább 180 méter magas toronyra lenne szükség, itt elég ennek a negyede is.

MN: Számos környezetvédelmi, egészségügyi aggály megfogalmazódott.

MP: Megtettük a szükséges lépéseket, és rendelkezünk azokkal az engedélyekkel, vizsgálati eredményekkel, amelyek igazolják, hogy aggodalomra semmi ok. A lokátor háttérsugárzása csekélyebb, mint egy GSM-adótoronyé, ötvenmillió forint eszmei értékű védett növényt telepítettünk át, a régészeti munkálatok esetében úgy jártunk el, ahogy az autópálya-építéseknél is szokás.

MN: A Védegylet tájékoztatójában az áll, hogy a NATO vizsgálja a szlovéniai lehetőségeket a zengői lokátor áthelyezése céljából.

MP: Ez a tények elferdítése. Szlovénia leendő NATO-tagállamként maga is a radarépítés mellett kell hogy elkötelezze magát, mivel számára - mint ahogy a számunkra - is kötelező az önálló légtérvédelem. Az pedig csak egy személyes megjegyzés, hogy nem tartom demokratikus környezetvédő álláspontnak, hogy ott építhetnek radart, itt pedig nem.

MN: Miért kell három lokátor Magyarországon, amikor másutt - Spanyolországban - elég egy is?

MP: Olvastam a Védegylet levelét. Azt kérdezik, a "NATO 27 országában működő negyven lokátor közül miért kerül három Magyarországra?"Spanyolországban valóban csak egyre van szükség, de Lengyelországban hat, Csehországban kettő lokátorra. Különben pedig csak tizenkilenc tagországa van a NATO-nak. De visszatérve a három radarra, jelenleg a Magyar Köztársaság légvédelmi információs és felderítő rendszere hat zászlóaljból, huszonhárom rádiótechnikai századból áll. Ez hatezer embert és száznegyvennégy - valóban magas háttérsugárzású - radarállomást jelent. Ezt fogja a három háromdimenziós radar felváltani 2006 októberétől. A jelenlegi lokátorok elavult, szovjet gyártmányú berendezések, amelyeket selejtezni kell - 2006-tól ugyanis működésük nem biztosított.

Neked ajánljuk