"Az általános öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőzően folyósított nyugellátás törvényben meghatározottak szerint csökkenthető és szociális ellátássá alakítható, munkavégzésre való képesség esetén megszüntethető" - áll a két fideszes képviselő múlt pénteken nyilvánosságra hozott alkotmánymódosító törvénytervezetében, ami elsőre még a kereszténydemokrata padtársaknál is kiverte a biztosítékot. Ha a parlamenti kétharmad ezt megszavazza, a kormány jogosult lesz minden - a 62 éves általános nyugdíjkorhatár alatti - kedvezményezett nyugdíjas státuszának felülbírálására, nyugdíjának megvonására, és ezzel - amennyiben a delikvens egészségügyi állapota engedi - a munkaerőpiacra való visszakényszerítésére. Az még nem világos, ki és milyen szempont alapján bírálja el az érintett rokkantnyugdíjasok és kedvezményezettek státuszát, de Lázár János első kommentárja alapján a kormány kész egyenként megvizsgálni az egyes nyugdíjazott munkavállalók munkaképességét. A frakcióvezető napirend előtti felszólalása szerint a rendelkezés elsősorban azokra az 57 év alatti rendőrökre, tűzoltókra, vám- és pénzügyőrökre, határőrökre és büntetés-végrehajtási tisztekre vonatkozik, akik az elmúlt években vonultak nyugdíjba.
A Széll Kálmán Terv szerint a korkedvezményes nyugdíjak folyósításának "újratervezését" a rendszer kiskapui indokolják, s valóban igaz: a jelenlegi struktúra pazarló, és számos lehetőséget teremt visszaélésekre (a korkedvezményes nyugdíjak eltörlésének következményeiről lásd: Vénülő kezükkel, Magyar Narancs, 2011. május 5.).
Lázár azt mondta: a rendelkezés nagyjából 30 ezer visszavonult dolgozót érint, s az ő visszairányításuk évi 50 milliárd forint megtakarítás az államnak. Nem tudni viszont, ezt honnan veszi: a kabinet egyetlen felmérést vagy megalapozott becslést sem mutatott fel arról, hány olyan rokkantnyugdíjas és kedvezményezett terheli a nyugdíjkasszát, aki nem egészségügyi állapota, hanem "ügyessége" miatt vonult idő előtt nyugállományba. Márpedig a lapzártakor elérhető normaszöveg szerint a módosítás összesen akár félmillió rokkantnyugdíjasra és szolgálati korkedvezménnyel nyugdíjazott egykori (és úgy fest, egyben leendő) alkalmazottra is vonatkozhat.
Álmodik a nyomor
A szakszervezetek minderről a sajtóból értesültek - ahogyan arról is, hogy a korkedvezmények megvonásával párhuzamosan (szintén a visszaélésekre hivatkozva) a kormány a minimálbér 400 százalékáról 200 százalékra csökkentette a keresőképtelenné vált dolgozóknak folyósítható táppénz napi maximumát. Mindennek tetejébe pár nappal később a kabinet bejelentette a passzív táppénz megszüntetését is. A fölsorolt intézkedések a legdurvábban azokat a rendvédelmi dolgozókat sújtják, akik az elmúlt hetekben a leghangosabban tiltakoztak a megszorítások ellen, és akiknek mostantól végképp nincs miért és nincs hova hátrálni.
Elkeseredettségüket növeli, hogy a rendészeti szakszervezetek az előző parlamenti ciklusban konstruktív viszonyt alakítottak ki a Fidesszel, és a vezetők szerint az állomány zöme nagyon várta a kormányváltást. A "fülkeforradalom" előtt Lázár János, az Országgyűlés honvédelmi és rendészeti bizottságának akkori elnöke a Liga Szakszervezetek, a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete (TMRSZ) és a - döntően vámosokat, büntetés-végrehajtási dolgozókat és a tűzoltók többségét képviselő - Fegyveres és Rendvédelmi Dolgozók Érdekvédelmi Szövetsége (FRDÉSZ) képviselőivel is rendszeresen egyeztetett. Sőt, maga kezdeményezte a konzultációkat. A 8500 rendőri dolgozót tömörítő TMRSZ főtitkára, Szima Judit a Narancsnak azt mondta, Lázár János ellenzékben visszatérően "nettó 150 ezer forintos rendőri alapbért lebegtetett". A korábbi közvetlen viszonyra jellemző, hogy a 2009. októberi, Alkotmány utcába szervezett szakszervezeti tüntetésen Kontrát Károly a színpadról biztosította az egybegyűlteket arról, hogy "a Fidesz fontosnak tartja, hogy az emberek élet- és vagyonbiztonságát garantáló szervezetek működőképessége biztosított legyen. Ennek az a módja, hogy ezeket a forrásokat az éves költségvetésben a parlament megszavazza. Mi ezt az álláspontunkat kormányon és ellenzékben is valljuk." Mi több, a kormány tavaly májusban kihirdetett Nemzeti ügyek politikája című programjában Lázár János előbb arra panaszkodott, hogy "ma egy kezdő rendőri fizetés nettó 80-90 ezer forint, és több évtizedes rendőri szakmai múlttal sincs lehetőség arra, hogy egy rendőr családja, gyermekei számára tisztességes megélhetést biztosítson", utóbb pedig megígérte: "Mi jó fizetséget fogunk adni a munkájukért (...) fontos, hogy a magyar rendőrök számára hivatásuk gyakorlása karrierpályát jelentsen, amelybe a kiszámítható és biztos jövedelemmel járó előmenetel vagy a lakáshelyzet megoldása egyformán beletartozik."
Orbán Viktor még ez év március elején is - 1800 felesküdő rendőr előtt - a rendőri munka "erkölcsi és anyagi" megbecsüléséről szónokolt, miközben tavaly ősz óta a napnál világosabb: a rendvédelmi alkalmazottak a Nemzeti Együttműködés Rendszerének legnagyobb vesztesei. A rendészet végrehajtó állományából gyakorlatilag senkinek nem emelkedett a fizetése, a többség havi több ezer forintot veszít az egykulcsos adó bevezetésével és az adójóváírás megszüntetésével; az államháztartás állapotát látva könynyen lehet, hogy az alapbérük jövőre tovább csökken. Noha a Fidesz választási kampánya során még egy 30 százalékos illetményemelés is szóba került, a rendvédelmi dolgozók valójában örülhetnek, hogy nem bukták el éves cafeteriajuttatásaik felét. A rendőrség és a tűzoltóság végrehajtó állományának tagjai 2010-ben még évi bruttó 242 ezer forint béren túli juttatást kaptak. Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter viszont bruttó 116 ezerre tervezte leszállítani a tűzoltóknak, rendőröknek és az összes rendvédelmi alkalmazottnak járó béren túli juttatások egy főre kalkulált éves összegét. Nem csoda, hogy ez szíven ütötte az érintetteket, hiszen anno a cafeteriarendszert a 13. havi nyugdíj megvonása és a rendvédelmi dolgozók fizetésének befagyasztása miatt vezették be. A drasztikus intézkedést mindenekelőtt a Matolcsy által megálmodott 250 milliárd forintos Stabilitási Alap felállítása indokolta; emiatt a Belügyminisztérium (BM) közel 35 milliárd forintot volt kénytelen elkülöníteni idei költségvetéséből. Matúz Sándor, a Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezetének Pest megyei vezetője szerint a rendvédelmiek egyedül Pintér Sándornak köszönhetik, hogy végül nem bukták el béren túli juttatásaik több mint felét. A belügyminiszter a BM terhére feltornázta a cafeteria összegét, így beosztottjai idén - a tavalyi nettó 193 ezer forint után - legalább bruttó 200 ezer, tehát körülbelül nettó 161 ezer forintnyi cafeteriát kapnak majd.
Szádat befogod
Pintérnek már hivatalba lépése másnapján azzal kellett szembesülnie, hogy ebben a ciklusban első számú feladata a kivéreztetésre ítélt állomány kordában tartása lesz. A "Lex Borkai" néven elhíresült, júliusban elfogadott törvény értelmében a katonákat és rendőröket megfosztották passzív választójoguktól, azaz a szolgálati jogviszonyuk megszűnését követő három évig nem indulhatnak semmilyen képviselőválasztáson. (A törvény Borkai Zsolt győri polgármesterről kapta a nevét, aki miatt Kocsis Máté, a rendészeti bizottság fideszes elnöke egy hirtelen mozdulattal öt évről három évre szállította le a moratórium időtartamát. Borkai később arról beszélt: büszkeséggel tölti el, hogy törvényt neveztek el róla.)
Szintén Pintér "feje felett" született meg a szeptember óta napirenden lévő, végül márciusban elfogadott Balsai István-féle semmisségi törvény, amely visszamenőlegesen érvénytelennek nyilvánít minden olyan, a 2006. őszi zavargásokat követően hozott bírósági ítéletet, amit rendőri tanúvallomások alapján hoztak meg. (Az országgyűlési kétharmad ezzel lényegében azt mondta ki, hogy a 2006. őszi események bíróságokon történt rekonstruálása során minden rendőr hazudott - lásd: Így jöttek, Magyar Narancs, 2011. március 10.) Szima Judit és más rendőrszakszervezetek képviselői szerint a rendőri állomány már ezen intézkedések után megalázva érezte magát. (Jellemző, hogy a szakszervezeti oldalakon található nyílt levelekben rendre visszaköszön egy kérdés: "Miért gyűlöl bennünket, miniszterelnök úr?") Végül novemberben született meg az a mintegy húsz rendészeti tárgyú törvényt érintő, kormányrendelettel kiegészített törvénymódosító csomag, amit tavaly év végén fogadott el a parlament, s amely - nem túlzás állítani - a pártállami időket idéző eszközökkel igyekszik fegyelmezni a belügyi állományt. A kormányrendelet pontosan körülírja a "belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szerv", a Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálatának jogköreit, melynek fő feladataként "a hivatásos állományúak kifogástalan életvitelének ellenőrzését" jelöli meg. Hogy a kormány mit ért közszolgától méltán elvárható "kifogástalan életvitel" alatt, arról - talán nem véletlenül - egyetlen paragrafus sem árul el részleteket. Ami biztos, hogy a kijelölt szerv az ún. "megbízhatósági vizsgálatokat" a teljes védett állományra (úgy 80 ezer emberre) kiterjedően hajtja végre, így a rendőrökön túl a tűzoltókat, a vám- és pénzügyőröket, a büntetés-végrehajtókat, az adóhatósági beosztottakat, sőt az Alkotmányvédelmi Hivatal, a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat és Szervezett Bűnözés Elleni Koordinációs Központ hivatásos állományának dolgozóit, kormánytisztviselőit és közalkalmazottait is ellenőrzik. A cél elvileg a közszférában burjánzó korrupció visszaszorítása, viszont ez a kormányrendeletben részletezett bűnmegelőzési eszközrendszer leginkább a múlt évszázaddal foglalkozó történelemkönyvekből lehet ismerős. A megbízhatósági vizsgálatot lefolytató szerv nem csupán a fölsorolt állami dolgozók permanens, titkos megfigyelésére jogosult, de "a valóságban is előforduló vagy feltételezhető élethelyzeteket hoz mesterségesen létre", így próbálva lépre csalni a korrupcióra vagy a "nem kifogástalan életvitelre" hajlamos beosztottakat. Tevékenysége során nem csupán titkos információk begyűjtésére van felhatalmazása, de - a felderítés sikere érdekében - egyes bűncselekménytípusokat büntetlenül el is követhet. (Az indoklás arról az ordító összeférhetetlenségről viszont nem ejt szót, hogy a kijelölt szerv épp úgy közvetlenül a BM felügyelete alá tartozik, mint az általa ellenőrzött rendvédelmi szervek többsége.)
A Független Rendőrszakszervezethez tartozó, név nélkül nyilatkozó tiszt és Szima Judit szerint riadalmat kelt az is, hogy a rendészeti tárgyú törvények módosításával - bizonyos, alig pontosított kritikus esetekben - a kormány jogi lehetőséget teremtett magának külföldi rendőri alakulatok bevetésére. Ezt novemberi közleményében a BM tagadta, ettől függetlenül többen aggódnak, és van, aki emiatt tüntetni sem mer. A szakbizottság ugyanis leszavazta a Jobbik azon előterjesztését, amely kategorikusan megtiltotta volna ezt a lehetőséget.
Ha sarc, hát legyen harc
Márciusban még több rendvédelmi szakszervezet háttérben maradt, mert a szerzett jogaikat érintő esetleges változásokról tárgyalni sem voltak hajlandók. Az FRDÉSZ azért próbálkozott: Kónya Péter arról panaszkodott a Narancsnak, hogy márciusban jóformán naponta próbálták tárgyalásra bírni Lázár Jánost, de a Fidesz frakcióvezetője ígérete ellenére sem reagált megkeresésükre. (Pedig Kónya két hete úgy nyilatkozott lapunknak: tárgyalnának a szolgálati nyugdíjrendszer módosításáról, amennyiben garanciát kapnak arra, hogy az új szabályok csak az újonnan felszerelőket érintik.) A Széll Kálmán Terv március eleji kihirdetését követően tehát egészen április 5-ig, a Rendvédelmi Szervek Érdekvédelmi Fórumának (RÉF) összehívásáig nem volt egyeztetés a BM és a rendvédelmi dolgozók szakszervezetei között. Az érdekvédelmi fórumon Pintér Sándor továbbra sem árult el részleteket a nyugdíj-átalakítás mikéntjéről, és az ígért életpályamodellek részletei máig nem ismertek. Tizenhárom szakszervezet összeállásával viszont április 5-én megalakult az FRDÉSZ vezette "Hivatásunk Védelmében" demonstrációs bizottság, amihez csatlakozott a TMRSZ és a Katasztrófavédelmi Dolgozók Szakszervezete mellett a Független Rendőrszakszervezet és a hat rendőrszakszervezetet tömörítő Rendőr Szakszervezetek Védegylete is (a bizottság megalakulásáról és előzményeiről lásd: Frontvonalba készülődve, Magyar Narancs, 2011. március 31.). A rendőrszakszervezetek érkezésének azért volt különös jelentősége, mert képviseleteik az elmúlt évek konfliktusai után kiléptek az FRDÉSZ kötelékéből. 2008-ban a Gaskó István vezette Liga Szakszervezetek és a Liga belső reformjait sürgető FRDÉSZ között ugyanis annyira elmérgesedett a viszony, hogy a Liga végül kizárta legnagyobb létszámú tagszövetségét, az FRDÉSZ-t; ennek következményeként az érintett felek máig pereskednek. A rendőrszakszervezetek vezetői akkor úgy döntöttek: kilépnek az FRDÉSZ-ből, és inkább maradnak a Ligánál.
A kormány az első év "rendészeti politikájával" annyit tehát bizonyosan elért, hogy a fő kérdésekben sikerült egy platformra hoznia a helyenként egymással is viaskodó szakszervezeti szövetségeket. Az április 16-i tűzoltó-felvonulás előtti napokon százak fejezték ki szolidaritásukat a Kossuth téren: itt tüntetett a Rendészeti és a Közigazgatási Dolgozók Szakszervezete, utánuk a polgári védelmi dolgozók, a vámosok, katonák, börtönőrök és végül a tűzoltók is. A füstbombák és a spriccelő tűzcsapok miatt is emlékezetes áprilisi 16-i felvonulás után végleg elszabadultak az indulatok. Az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság vizsgálatot rendelt el, és 112 önkormányzati tűzoltóság parancsnokával készíttetett belső vizsgálatot, miután több tucat tűzoltó államilag beszerzett speciális védőruhában vonult fel. A látványosra sikeredett menetelés nem tetszett Kövér László országgyűlési elnöknek sem, aki a Duna Tv április 19-i műsorában egy darab szarhoz hasonlította a szakszervezeti vezetőket, amiért azok nem szerveztek tüntetéseket a korábbi szocialista kormányok idején. "Akkor lapítottak, mint az a bizonyos a gazban" - mondta Kövér, aki nem kímélte a végrehajtó állomány embereit sem: "(...) utána négy évig ezek a rendőrök nemhogy nem tüntettek a Gyurcsány-kormánnyal szemben, hanem hát azzal telt el a négy év, hogy azt próbáltuk kibogozni, hogy milyen gyalázatos brutalitással, milyen politikai felelősség mellett léptek fel az egyébként az alapvető jogaikkal élő magyar állampolgárokkal szemben. Ezt a szégyenfoltot mind a mai napig nem sikerült a rendőrségnek még magáról lemosnia."
Május 6-án még feszültebb hangulatú tüntetés zajlott a Kossuth téren, ami valószínűleg csak Pintér Sándor kiállása miatt zárult békésen, ámbár ő is csupán annyit tudott megígérni, hogy minden tűzoltó megkapja a 2004 és 2007 között felhalmozódott túlmunkadíjat. A BM azért persze igyekezett megakadályozni a tüntetés sikerét. A szakszervezeti vezetőkkel kapcsolatot tartó képviselő például azt mesélte a Narancsnak: egy nyugat-magyarországi büntetésvégrehajtási intézetben azért szerveztek május 6-ra lőgyakorlatot, hogy alkalmazottaik ne tudjanak részt venni a demonstráción. Hasonló eseteket emlegetett Szima Judit is, aki szerint a TMRSZ-t a kormányváltást követő nap óta vegzálja a hatalom: már tavaly tavasszal házkutatást tartottak az irodájukban és lefoglalták a szervereiket is. Május 6-án több helyen a szabadnapra kiírt dolgozókat is berendelték, és a BM számos egyéb adminisztratív megoldást is bevetett, hogy távol tartsa dolgozóit a Kossuth tértől. A minisztérium most épp 620 ezer forintot próbál behajtani az FRDÉSZ-en, amiért a tüntetők összetaposták a füvet az Országház előtt.
Áldozatvezér
A májusi tüntetésen becslések szerint nyolcezren vettek részt, és számos szélsőjobboldali szervezet - köztük a gyöngyöspatai "szerepvállalásáról" elhíresült Véderő és Szebb Jövőért Polgári Egyesület - is megjelent. Kónya Péter és Árok Kornél is hangsúlyozta lapunknak: senki nem kapott külön meghívót, felhívásaikat minden szolidaritásra kész társadalmi szervezet és magánszemély számára nyilvánossá tették. "Hozzájuk hasonlóan itt volt a Cigány Polgárőr Egyesület is, itt voltak az ápolók, és itt voltak a vakok és gyengén látók képviselői is. 'k talán kevésbé feltűnőek" - egészítette ki a képet Árok Kornél, a Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezetének első embere, aki Kónyához hasonlóan kategorikusan visszautasította, hogy bármelyik politikai párt anyagilag támogatná őket. (A szervezetek már korábban elhatárolódtak a kék Dávid-csillagot ábrázoló vászondarab elégetésétől a tüntetésen.) "Természetes, hogy kapcsolatban vagyunk az ellenzéki pártokkal, ez minden ciklusban, pártszíntől függetlenül így szokott lenni. Mindegyikük felvette velünk a kapcsolatot a Széll Kálmán Terv kihirdetését követően. Jobb szeretnénk a kormánypárttal tárgyalni, de mivel ők nem állnak velünk szóba, kénytelenek vagyunk az ellenzéki pártokon keresztül érvényesíteni érdekeinket, amenynyire lehet" - tette hozzá mindehhez Kónya, aki szerint a végrehajtó állomány teljesen kiábrándult a politikai elitből, annak párthovatartozásától függetlenül. Erről beszélt a Narancsnak Szima Judit is. Tavaly ősszel az eddigi egyetlen vállaltan párthoz kötődő szakszervezet, a TMRSZ is felbontotta "szakmai" megállapodását a Jobbikkal - Szima szerint azért, mert érezhetően csak addig kellettek, amíg zajlott a kampány. (Volner János, a Jobbik rendészeti kérdésekben illetékes képviselője nem reagált megkeresésünkre.)
Bár Pintér Sándort sokan a pokolra kívánják, a szidalmak fő céltáblája inkább a kormány és a miniszterelnök. A Narancsnak szakszervezeti vezetők és ellenzéki képviselők is megerősítették: a végrehajtó állományból is sokan érzékelik, hogy a rájuk nézve kritikus döntések nem a BM-ben születtek meg. Szakszervezeti vezetőktől és egyes ellenzéki képviselőktől arról is hallani, hogy a gyöngyöspatai események és a belügyi dolgozók elégedetlensége miatt - egy nyári kormányátalakítás során - Orbán Viktor megfontolná Pintér Sándor felállítását; a "két hét alatt rend lesz" rigmusával ugyanis láthatóan nem tud mit kezdeni a kormány. Az már a BM-re mért sarc méretéből is látszik, hogy Pintérnek koránt sincsenek olyan erős pozíciói a kormányon belül, mint voltak az első Orbán-kormány alatt. (A BM-nél csak a Nemzeti Erőforrás Minisztériumot kényszerítette nagyobb spórolásra a kormány, onnan 39,2 milliárd forintot vont el.) Pintér mellett szól viszont, hogy leváltása komoly kockázatokat rejthet; egykori rendőrként tekintélyét máig őrzi a végrehajtó állományon belül.
Mindeközben a május 6-i tüntetés óta egyre több tiszt és tábornok ismeri fel, hogy a kormányzati "koncepció" szakmailag és emberileg is tarthatatlan: nyílt levélben több parancsnok is kiállt a végrehajtó állomány és a már nyugdíjazott kollégái mellett. "A Kossuth téri tüntetésen szerintem a megjelentek kétharmada volt a végrehajtó állomány tagja, a maradék egyharmad zöme a parancsnoki állomány soraiból érkezett, tiszt vagy tiszthelyettes volt" - tippelt a Narancs kérésére Kónya Péter. Már több fegyveres testület képviselete fontolgatja egy perközösség megalakítását, s noha az 1996-ban elfogadott szolgálati törvény értelmében tilos a tűzoltósztrájk, a demonstrációs bizottság nevében Kónya Péter hétfőn bejelentette: egyhangú döntés értelmében sztrájkbizottsággá alakulnak át. A jelenlegi állás szerint egy országos munkafelfüggesztés eshetősége sem kizárt. "99,9 százalék nem hisz semmiféle megegyezésben. Jelen pillanatban azt látom, hogy az állomány 30 százaléka - de lehet, hogy keveset mondok - biztos, hogy elhagyja a tűzoltóságot. Ez döntően a legtapasztaltabb, legjobb embereket jelenti, akik már itt vannak tizenöt éve. És senki nem lesz, aki a helyükre jöjjön" - érzékeltette a tűzoltók elkeseredettséget Matúz Sándor, aki szerint ők fognak kitartani a legvégsőkig. Úgy látja, a rendőrök között nincs olyan összetartás, mint a tűzoltóknál: ami érthető, hiszen előbbieket gyakran áthelyezik, hol az ország egyik végén, hol a Belvárosban vetik be őket - a tűzoltók viszont gyakran napokon át együtt dolgoznak, és pontosan ismerik egymást. "Egy tűzoltó hivatása értelmében vállalja, hogy akár élete árán is menti honfitársa életét. Aki ennek a szellemében éli az életét, azt szerinted elriasztja az a fenyegetés, hogy három napra bezárják garázdaság miatt?"
