Az elszámoltató számolása - A polip bögyében

  • Vári György
  • 2011. május 19.

Belpol

Önmagában piti ügy: egy politikus vitatható körülmények között egy kis közpénzhez jutott. Ami mégis említésre méltóvá teszi, az az, hogy ezt Papcsák Ferenc - az első elszámoltatási kormánybiztos - tette, és erről utóbb bizonyíthatóan hazudott.
Önmagában piti ügy: egy politikus vitatható körülmények között egy kis közpénzhez jutott. Ami mégis említésre méltóvá teszi, az az, hogy ezt Papcsák Ferenc - az első elszámoltatási kormánybiztos - tette, és erről utóbb bizonyíthatóan hazudott.

Amikor gyanúsnak tűnő ügyeiről faggatják, Papcsák Ferenc zuglói polgármester minden alkalommal viszontvádakkal felel, a korrupció elleni kíméletlen fellépés bajnokaként és áldozataként tekint magára. Például amikor 2003-ban a rendőrség okirat-hamisítás gyanúja miatt nyomozott ellene, úgy vélte, "a szocialista kormánynak semmi sem drága ahhoz, hogy az elmúlt hetek korrupciós botrányairól elterelje a figyelmet. Ennek egyik fejleménye az ellenem megfogalmazott alaptalan rágalmak újbóli felemlegetése, amelyhez a politikai megrendelésre dolgozó rendőrség elvtelenül asszisztál." A későbbi perben vádlott-társait elítélték, őt fölmentették. Papcsák már 2003-ban kijelentette: perelni fogja rágalmazóit.

Papcsák 2010. nyári "elszámoltatási" kormánybiztossá kinevezése után ismét az érdeklődő állampolgárok látókörébe került. A cikkünk címét adó emlékezetes zoológiai képzavarát is akkortájt fogalmazta meg, mondván, hogy meghurcoltatását csakis az a tény magyarázza, hogy a pannon polip bögyében van. Az említett furcsa felépítésű állat - Népszava nevű csápjával - sok egyéb mellett azzal zaklatta a szigorú elszámoltatót, hogy fővárosi közgyűlési képviselőként delegálták ugyan a Bajcsy-Zsilinszky Kórház Tulajdonosi Felügyelő Tanácsába, ő azonban az újság információi szerint ennek ülésein nem vett részt, csak a tiszteletdíjat vette fel - még ha később néha elfelejtette is feltüntetni e jövedelmét a vagyonnyilatkozatában. Utóbbit, miután mások észrevették, pótolta. (Szórakozottságában Papcsák egyébként arról is elfelejtkezett egy darabig, hogy polgármesterként és képviselőként is vesz fel költségtérítést - a pannon polip azonban erre is figyelmeztette.)

Azt viszont, hogy ne vett volna részt az üléseken, Papcsák Ferenc önérzetesen visszautasította: "Ez nem igaz. Ezért be fogom perelni a Népszavát" - ígérte meg a Magyar Nemzetben 2010. szeptember 25-én, majd rávilágított a hazug vádak hátterére: azért van a "bögyükben", mert bíróság előtt támadta meg a kórházigazgató szerinte jogellenes kinevezését, és egyéb visszásságokat is szóvá tett.

Lapzártánkig mindenesetre semmiféle eljárás nem indult az ügyben, noha a polgármester amúgy nem sajnálja a perköltséget, bloggerek, újságok, LMP-politikusok egyaránt sorra kerültek már. A Narancs a tisztánlátás végett kikérte az ügy teljes dokumentációját a kórháztól. A jelenléti ívekből kiderül, hogy Papcsák bizonyíthatóan hazudott. A kórház felügyelőtanácsának a vonatkozó időszakra eső, lapunk birtokában lévő kilenc jelenléti íve közül ugyanis Papcsák egyetlenegyet sem írt alá. (A sajtóhírek szerint 2010 júliusában lemondott tagságáról, de a neve még a szeptemberi ülés jelenléti ívén is fel van tüntetve.) Csak azért nem tudjuk kijelenteni, hogy egyetlen ülésen sem vett részt, mert a 2007. május 18-i és a 2009. március 11-i ülés jelenléti ívei sem a kórházban, sem a Fővárosi Önkormányzatnál nem találhatók meg - noha elvileg mindkét helyen őrizni kell őket -, ezért egyik intézmény sem tudott eleget tenni törvényben előírt adatszolgáltatási kötelezettségének. A 2009-es ülésről a Népszava viszont azt írta, hogy Papcsák azon sem volt jelen (helyreigazítás erre máig nem érkezett). Ezek alapján tehát azt mondhatjuk, hogy a politikus legfeljebb egyetlen ülésen vett részt. (A fővárosnál a vonatkozó évekből egyetlen jelenléti ív sincs meg, Szentes Tamás főpolgármester-helyettes szerint "a kórházi felügyelőtanácsok jegyzőkönyvei a 2006 és 2010 közötti időszakban nem kerültek iktatásra" - ami kétségkívül az előző vezetés mulasztása. Kérdés, hogy ez hogyan maradhatott észrevétlen az átadás-átvételkor.) Papcsák azon kijelentése sem igaz továbbá, hogy "egyébként havi körülbelül nettó harmincezer forintról beszélünk". A Főpolgármesteri Hivatal sajtóreferense szerint a tiszteletdíj bruttó 87 500 volt, ennek még körülbelül sem 30 ezer a nettója, hanem közel a duplája - és ez a különbség az évek alatt százezres, csaknem milliós nagyságú lett.

Ebből az önmagában nem túl jelentékeny, azonban jellemző ügyben az az érdekes, hogy Papcsák nem végezte el a rábízott közfeladatot, és mindenféle munkavégzés nélkül jutott több millió forint közpénzhez. (Összehasonlításképpen: a heteken keresztül tartó jobboldali sajtókampányban célba vett filozófusok legtöbbje ennél kisebb vagy maximum hasonló nagyságú összeghez jutott - igaz, ők megdolgoztak érte.) Majd amikor ezzel szembesítette a Népszava, Papcsák az újságot vádolva hazugsággal hazudozni kezdett annak ellenére, hogy állításai könnyen ellenőrizhetők; valamint visszaélésekkel vádolta meg annak a kórháznak a vezetését, amelynek felügyelőtanácsi ülésein egyetlen ellenőrizhető esetben sem jelent meg. A papcsáki logikát visszafordítva kijelenthető akár az is, hogy a kormánybiztos az "elszámoltatást" arra használta, hogy a saját ügyéről elterelje a figyelmet.

Neked ajánljuk

Grandiózus pamparamm

Raffaello 1514-ben befejezett freskóján I. Leó pápa és Attila néz farkasszemet egymással. Míg az egyházfő felett Szent Péter és Szent Pál levitál, a hun lovak riadtan szökellnek hátra, a barbár küldöttség pedig megretten a keresztény Isten jelenlététől.

Vivát!

Ha azt mondjuk, hogy augusztus 20. Magyarországon immár hagyományosan a nagy fővárosi falunap izzadmányos ünnepe, a színes, szagos, hangos talmi kunsztstüklik, égbe lőtt hamburgerek rajongóinak nagy találkozója, amikor megnyílnak a főváros csak erre az alkalomra tartogatott csodái az egymás sarkára hágni, falkában élvezkedni imádó tömegek előtt, akkor nyilvánvalóan lenézzük a vidéket, a vidékieket, a városi alacsonyabb néposztá­lyo­kat, mindenkit, aki úgymond felutazott, aki szembejön, s nincs kalap a fején.

Bármilyen szakos

Az elmúlt napokban több felől hallottuk rebesgetni – és nemcsak tanároktól, szülőktől, hanem tankerületi szakelemektől is –, hogy a kormány az ősszel a koronavírus-járvány újabb hullámára hivatkozva online oktatást rendel el. Néhány nappal ezelőtt Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő is erről posztolt a közösségi oldalán, mi több, szerinte már „főispáni hivatalból” is érkezett ilyen értelmű szóbeli jelzés. A képviselő „teljesen életszerűnek” nevezi e lehetőséget, ámbár némi kétkedés is kiérződik soraiból.

Nadrágszíj a függönyre

Nem hirtelen támadtak és nem is múlnak el egyhamar a színházi szakma gazdasági nehézségei. A független, az önkormányzati és az állami fenntartású teátrumok növekvő rezsiárakkal és csökkenő nézőszámmal számolnak, de a jegyárakon senki sem mer nagyot emelni.

„Ha nem dicsérnek”

Urbán András előadásaiban láthattuk először itthon, aztán egyre több darabban tűnt fel. Nagyabonyi Emese újvidéki színésznővel a hazai és vajdasági színjátszás közötti különbségekről, a pálya nehézségeiről és a megtett útról beszéltünk.

A pimasz légy

A nemzetközi jog alapja az államok szuverén egyenlősége. Ebből adódóan bármely állam nemzetközi kapcsolataiban szinte semmi sem történhet annak kifejezett hozzájárulása, azaz szavazata nélkül. Kende Tamás írása az uniós magyar vétók margójára.

Haptákban

A kormány 52 milliárdos bérfejlesztést jelentett be, amelyből a rendőrök is részesülnek. Ez komoly emelés, de kérdés, hogy hosszú távon megállítja-e az állomány csökkenését.

Lombjuk se rezzen

A közelmúltban a mindenféle szükséghelyzetre hivatkozva született, s nagy szakmai felháborodást kiváltó kormányrendelet az egyéb szempontból is sérülékeny erdőállományban könnyítené meg a fakivágást. Nem véletlenül.

„Ötven százalék!”

Évek óta 25 ezer szakdolgozó hiányzik a magyar egészségügyi rendszerből, és ha nem jön érdemi változás, 2023 januárjára ötszörös lesz a különbség az orvosok és a szakdolgozók bére között. A MESZK javaslatcsomagot küldött az államtitkárságnak, és bízik a párbeszédben, a mielőbbi béremelésben.

Nagykapu

Aj Vej-vej következetesen és mindenáron, minden megnyilatkozásával, ideértve a műalkotásait is, az emberi szabadságról, mint alapvető jogról beszél. Nála nincs kiskapu és mellékzönge: az üzenet a kezdetek óta ugyanaz. A kifejezési formák változtak, azok is szervesen egymásból építkezve.